Idén áprilisban kipróbáltuk az új motor vásárlását. Azóta ez a csodás ezüst nyíl több, mint 25 ezer kilométert száguldozott velünk mindenfelé Európában – a Fekete erdőtől Szicíliáig, az osztrák látványutaktól a lelkünket kirázó Szallerbeck marathonig. Nagyszerűen helytállt, vigyázott ránk a Baldo hegy meredeken alázuhanó erdei ösvényein, a vizes Nockalmstrassen, amikor a gumi már az acélsodronyig kopott, a 24 órás túraversenyen a Zemplénben, ahol úttalan utakat kellett túlélnie, az olasz autópályákon, ahol naponta 900 kilométert kellett száguldania. Hibátlan, erős, szép nőstény ragadozóm. Nem mondanék le róla semmiért.

Miért gondolkodom akkor mégis máson? Talán azért, mert be kell látnom, hogy amíg az FJR a sima aszfalt utolérhetetlen vándora, addig küszködik a kátyúkkal és az egyenetlen aszfalttal. Visszariad a földutaktól és fél a buckáktól, amelyeken alacsony hasa könnyen felakadhat és csúnya sérüléseket szerezhet. Súlya miatt is veszélyes bevinni ilyen helyzetekbe. Elég ha a sáros, vagy kavicsos talajon a talpam megcsúszik, ezt a gépet semmi sem tartja vissza az eldőléstől, mert a gravitáció is imádja.

Én meg oda is el akarok motorozni. A magyarországi három számmal jelzett mellékutakra, ahol virágokat lehet ültetni a kátyúkba, mint ahogy azt Nézsa főutcáján láttuk, vagy az Alpok aszfaltozatlan magas hágóira, amelyekről még csak olvastam a német motoros túrázók könyveiben és újságjaiban.

Így aztán októberben hozzáláttam, hogy kipróbáljam a használt motor vásárlását.

Előbb-utóbb az emberen kitör ez a változtatási kényszer és ha módja van rá, akkor vesz egy másikat, vagy akár harmadikat is. András minden évben más típust vásárol és a régit eladja. Zsolt, a szomszéd egy éve kezdte chopperrel, most vett egy FJR-t is hozzá. Tamás az nagy, sportos XX mellé egy Honda CBF-et vett nemrég városi használatra. Zoli az FJR mellé előbb Hayabusát, majd egy Afrika Twint vett. Kutya nemrég quadozni kezdett – állítása szerint azért, mert nem talált kedvére való Kawasaki motort. Rajtam mostanában tört ki ez a terepező őrület. Nagyrészt Szallerbeck Robinak köszönhetem, akinek a 24 órás túramarathon versenyén az FJR-em majdnem darabokra esett – a gyári top case tőből leszakadt a rázkódás miatt – majd aki egy Transalpot kölcsönadott, amellyel Péter vezetése mellett rájöttem, hogy milyen az élet az aszfaltutakon túl.

Miért választottam végül mégis a GS-t? Sok nagyszerű és sokkal olcsóbb enduro van forgalomban, amelyek megkaphatók 1-1,5 millió Ft. körül, mint például az Afrika Twin, vagy a Transalp (azoknál maradva, amelyekről még a lábam is leér a földig). Nos a fő oka az, hogy megfogadtam Henrik tanácsát, aki szerint olyat kell venni, amit az ember szeretni tud. A GS-t pedig tudom szeretni. Isten tudja, hogy mi okból szeretem … – mert ugye szépnek azért nem mondanám. (Cica szerint ronda, bár ezt elfogult túlzásnak tartom. Megjegyzem ő is kipróbálta, hogy leér-e róla a lába. Szerencsémre nem.)  Különösebben erősnek sem. A boxer motor meg ez az oljfogyasztás dolog sem mellette szólnak. Zoli sms-ben próbált lebeszélni a GS-ről 40 napos közel keleti túrája közben. Szerinte túl sok az elektronika benne és az ismerősei sorra eladták emiatt. Sulyi, aki most jött vissza Jordániából ezzel a típussal ment és szerinte ez a világ végéig is elvisz, ha akarom. Lehet, hogy elfogult vagyok, merthogy a német túraújságokban alig-alig látni mást, mint GS-es világjárókat? Vagy a Long Way Round befolyásolna, amiben az ifjú Obi Van körbejárja a földet? Kutya szerint MGP fertőzött meg – lehet, hogy fertőzött vagyok?

Senkire nem hallgattam – kipróbáltam. Imre kölcsönadta az övét egy rövid szakaszon az egyik közös utazásunk alkalmával. Volt lehetőségem szokni egy kicsit a járását, a hangját, a mozdulatait, az engedelmességét. Volt rá lehetőségem, hogy összevessem a Transalppal (ami nagyon jól vizsgázott, nem győzöm hangsúlyozni, és nem az ő hibája hogy nem szerettem bele), meg az R 1150 GS-sel. Ezernyi pro és kontra megfontolás után továbbra is a GS maradt. Szeretem.

Józanul gondolkodó ember ugye nem vásárol motort októberben – legalábbis itt fenn az északi féltekén – hanem elad. Miklós ezúttal ismét bizonyította, hogy józanul gondolkik. Elég volt egy telefon, hogy eladná a két éves GS-ét és én egy pillanat alatt horogra akadtam. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Mikiről feltételezem, hogy akkor is józanul gondolkodik, amikor használja a motorját, márpedig a használt motornál a jó gazda gondossága sokat számíthat. Egykori kollégám jut eszembe, aki arra tanított, hogy mielőtt valakivel üzletet kötsz, gondold meg, hogy vennél-e tőle használt autót.

Milyen szempontokat érdemes mérlegelni:

• Mennyi a motor ára? (A használt motorok árát a weben ellenőrizheted.)
• Mennyit futott a motor a kilóméteróra állása szerint?
• Milyen állapotban van első ránézésre? (Vannak-e rajta sérülések? Milyenek?)
• Milyen extrákat kapsz a motorhoz?
• Mit mond róla a gazdája? (Mire használta, miért adja el, stb.)
• Próbáld ki, hogy milyen vele menni.

A szemrevételezés szerintem nem pótolja a szervizben szakemberek által végzett vizsgálatot. Pláne nálam, aki egyáltalán nem értek a motorok lelki világához.

Kiviszem a motort a szervizbe Zolihoz, hogy ellenőrizze le. Közben leselkedem, hogy ellessem a trükkjeit. A motort előszöris felemeli, és alaposan szemrevételezi. Valószínűleg jó szeme van a motorokhoz, mert még a sötét udvaron észrevette, hogy a fényezés egy kis helyen hibás, Miki szerint rádőlt egy másik motor álló helyzetben: “Kabaréba illő jelenet volt.” Zoli előbb a hegesztéseken ellenőrzi a festéket. Ha a vázat nagyobb ütés éri, akkor a hegesztések tövében a festék finoman megreped. Az olajfolyás nyomait keresi, amely szintén mechanikai gondokat jelez. Miután minden szóba jöhető mechanikai sérülést ellenőriz és minden kicserélt alkatrészt felderít a motoron, a futóművet vizsgálja meg. A rossz futóművet a kerekek egyenellen, esetleg kagylós kopásáról lehet a legkönnyebben felismerni. Mutat egy gumit, ami egy hibás motorról való. Iszonyú kagylókat kéne rajta látnom. Kicsit kiver a víz és hálás vagyok, hogy nem motorok szereléséből kell megélnem.

A szemrevételezésen átmegy a vas. Leengedjük és Zoli beindítja. Beindítaná. Az önindító egy felet, ha fordít a dugattyúkarokon, aztán vége. Nem értem – az előbb még ment. “Nem lehet, hogy azért,mert húztad a kuplungot? Miki mondott valamit, hogy indításnál nem szabad megérinteni valami kallantyúkat, mert az elektronika zokon veszi és elszáll.” Zoli nem mondja, hogy hülyeségeket beszélek, biztosan szokva van már a laikus ügyfelekhez, akik okosabbnál okosabb tippekkel próbálják bizonyítani hozzáértésüket. Nekilát, hogy kiszerelje az akkumulátort, miközben én Mikinek telefonálok, hogy segítsen megérteni mi történt.

A sztorit hamarosan lezárja a kétségbevonhatatlan tény, hogy az akkumulátoron csak mélyen az elfogadható határ alatti feszültség mérhető. Zoli azon van kiakadva, hogy az akku “valami olcsó távolkeleti vacak”. Miki szerint még sohasem cserélték – ez kell hogy legyen az eredeti. Zolit válaszként közölt szakvéleményét inkább nem idézem. Az akkut kiszedjük és egy használt FJR akkut szerelünk a helyére. Kicsit kisebb, de Zoli kitömi valamivel a lyukat. A BMW megint beindul és a vizsgálat folytatódhat. A motor hangja, járása, az elektromos berendezések elenőrzése után megszületik az ítélet. A BMW jó állapotban van. Felhívom Mikit, hogy megvan az eredmény, megbeszélhetjük a további részleteket.

A jármű törzskönyv borítójában van egy adás-vételi szerződés minta. Ezt töltjük ki Mikivel. Minden, amit ráírunk igaz – a vételár, a fizetési határidők, stb. A vételár utén nem kell járulékot, vagy adót fizetni egyikünknek sem. A szerződés érvényesítéséhez két tanú kell, akik az aláírásom hitelességét igazolják. Miki egy olyan másolatot kap, amelyen az aláírások eredetiek.

A szerződésminta tartalmaz apróbetűs részeket. Ezeket érdemes áttanulmányozni. Van benne például olyan, hogy az eladó nyilatkozzon a motor tehermentességéről. A név mellett a személyi igazolvány szám feltüntetése is ajánlott, amire a nyomtatvány nem utal. Mi nem visszük túlzásba a jogi procedúrát, csak a legszükségesebbeket írjuk le.

Reggel bemegyek az önkormányzati okmányirodába. Itt intézik a biztosítási ügyeket egy kis asztalnál a sarokban. Egy idősebb hölgy és a fia. Most a néni van ott. Az adásvételi szerződés és a személyi igazolványom kell neki. Ezek alapján egy perc alatt megállapítja, hogy a Generali nyújtja a legkedvezőbb biztosítási díjat. Pillanatnyilag közel 10 ezer forinttal kevesebb egy évre, mint a Hungária.

Az is kiderül, hogy ha más jármű is van a nevemen, akkor annak a biztosítójától igazolást kell beszereznem, hogy rendesen fizetem a díjat, különben a legrosszabb malus díjszabásba fognak besorolni. A néninek elég azonban bemutatni a másik jármű biztosítási szelvényét, ami amúgy is ott van a forgalmiban és ő vállalja, hogy majd beszerzi a szükséges igazolást. Biztat, hogy hozzam el a Yamaha kötelező biztosítási kötvényét is, mert percewk alatt köthetek rá egy másikat olcsóbban.

Végül az OTP ügyintézés is lekerül a vállamról, azt is elintázik, elég ha bemondom az OTP számlaszámomat. Így az OTP és a biztosító automatikusan elintézik egymás közt a díj negyedévenkénti átutalását a folyószámlámról.

Fizetni mindössze annyi időre kell, amennyi az adásvételi szerződésen szereplő dátum és az év vége közt napokban megszámlálható, esetemben ez négyezer forint. A kötvényt belegyűröm a forgalmiba. 15 perc alatt végeztem.

Az eredetvizsgálatot előre be kell fizetni. Ez 14 ezer forint. Nekem Zoli elintézte az előzetes befizetést és kihívta a szervizbe a mobil eredetiségvizsgálót is.

Délután négyre kellett kiérnem a szervizbe. A nap olyan alacsonyan van, hogy kivédhetetlenül pont a szemembe tűz. Igyekszem bebújni egy-egy kamion mögé, míg Érd felé haladok a hatoson. A szemeb jövő kamionokat csak nagy fekete foltnak látom – teljesen vak vagyok. A szembe jövők persze ezt nem tudják. Ők még nem világítanak, hiszen nekik minden tiszta és világos.

Krisztián fogad és rögtön feltolja a gépet az emelőre. Ez rövid időn belül a második alkalom, hogy ott áll. Krisztián is alaposan végignézi. “A BMW egy kétkerekű autó. A kerékfelfüggesztés pont olyan, mint egy autóé. Nézd itt van a lengővilla, itt meg a gömbcsukló. Csak a kerék áll rosszul – pont 90 fokkal elfordították az autóéhoz képest.”

Hamarosan begördül egy Suzuki kisautó az udvarra a mesterrel, aki a vizsgálatot végzi. Digitális fényképezőgéppel nekilát és körbefotózza a GS-t. Rövid telefonos konzultációt tart egy kollégájával, akit állítólag arról lehet megismerni, hogy minden jármű motorszámáról tudja, hogy hol kell keresni (“Elképesztő ez a pofa, a száz éves Zil teherautótól a legújabb motorkerékpárokig mindegyikről azonnal megmondja … “) Megvan a motorszám, megvan a váz száma is.

Érdeklődöm, hogy ebből most kiderül-e, hogy a jármű lopott. Azt mondja, hogy nem, ezt majd csak akkor tudom meg, amikor az okmányirodán elveszik a kulcsot és ott kell hagynom a motort. Régen volt jogosultságuk lekérdezni, ma már nincs. Régen, ha egy számot rosszul írt fel, akkor az tévedés volt, ma már okmányhamisításnak minősül – panaszkodik.

Miután végzett a fényképezéssel elkéri a forgalmi engedélyt. A tárcámban épp három van. Egyet odaadok neki – “Ez az?” “Ez. Húsz perc múlva itt vagyok.” – vágja rá és a Suzuki elszáguld. Zolival és Krisztiánnal elverjük az időt. Krisztián eladni készül a régi Kawasakit és az új ZZR 1400-asból épített túramotort készül megvenni, a Kawasaki 1400 GTR-t. A “Transzkontinentális Szupersport” motor 2008-as évjáratú modellként került nemrég az újságokba. A kormányát megemlték és a plexi is állítható magasságú lesz. A kis Suzuki közben újra begördül az udvarra. “Ez a forgalmi is motoré, de egy Yamaháé. Cseréljünk.” “Én kérdeztem … Itt egy másik. Ez az?” “Ez.” Suzuki el.

A műhelyben hamar elmegy az idő. Megnézem Zoli újjávarázsolt Afrika Twinjét, meg a kis eladó MZ-t. Cicának pont jó lenne gyakorolni. A Suzuki a mesterrel hamarosan ismét megérkezik és megkapom a papírt, amivel mehetek az átírást kezdeményezni. Hazafelé majd megfagyok. Jönnek a hidegfrontok.

Ma reggel megint az önkormányzati okmányirodában kezdek. A biztonság kedvéért se motort se kulcsot nem viszek. Kilenc óra után érkezem és tépek egy sorszámot. Sokan üldögélnek a gépjárművekkel foglalkozó két ügyintéző közelében. Feltételezem, hogy többet kell majd várnom. Időm nagy részét azzal töltöm, hogy az ügyfeleknek kirakott internetes terminálon a motorostura.hu-t olvasgatom.

Az átíráshoz a következők kellenek:

• jármű törzskönyv
• személyi igazolvány (a régi személyi számodat is tudni kell, legalábbis az utolsó 4 jegyét fogják kérdezni)
• forgalmi engedély
• a már a vevő által megkötött kötelező gépjármű-felelősség biztosítás
• adás-vételi szerződés
• eredetiségvizsgálati jegyzőkönyv
• 12.000 Ft. dokumentum költség
• az átírási illeték díja, amely az én esetemben 28.080 Ft. lesz.

Az utóbbi kettőt a szemközti postán kell befizetni, de csak akkor, ha megkapom hozzá a csekkeket, amit itt állítanak ki.

Az eredetiségvizsgálat során nem derült ki, most hajt a kíváncsiság, hát megkérdezem: Kiderült már a motorról, hogy lopott holmiról van-e szó? A hölgy azt mondja, hogy szerinte nem lopott, mert ha az lenne, akkor látná a számítógépén, hogy a rendőrség a rendszám alapján körözi.  Erről később egy  Határozat című papírt is kapok, amely szerint a járműokmányok valódiságát megállapították. A papír aljára valamiért rá kell írnom, hogy  “Jogorvoslatról lemondok”, majd az aláírás. Ennek az okát most nem firtatom.

Az okmányirodát 10:30-kor hagyom el, az átírás nagyjából másfél órát vett igénybe. Az új jármű törzskönyvet két héten belül postázzák. Ezt ígérik.

Az okmányirodát alig hagytam el, amikor Miklós telefonon keres. Aggódik, hogy neki azon kívül, hogy lemondja az általa megkötött kötelező biztosítást még kell valamit tennie. Már gyakorlott ügyintézőként tájékoztatom, hogy akkor kellene csak tennie valamit, ha az átiratást nem irtéztem volna el az adásvételi szerződés megkötésétől számított 15 napon belül. Ilyenkor a forgalmi engedély harmadik lapjának az okmányirodán való leadásával igazolhatja, hogy a járművet eladta és nem terheli őt további felelősség érte. Ez azonban most felesleges, mert az átírás lezajlott és a régi forgalmit én már ott hagytam az okmányirodán.

Agárdi György, 2006. október 30.