Pegnit közelében elhagyjuk az A9-et és mellékutakat követünk. Ez egy örömutazás lenne, ha nem esne az eső. A bajor útjavítók nagyon szeretnem bitumennel dolgozni. Ezek a foltok csúszós csapdákká válnak, amikor esik az eső. Ezeket a foltokat tulajdonképpen lehetetlen megkülönböztetni a tócsáktól. Néha előfordul, hogy egy ilyen csúszós foltra rámész és ilyenkor a kerék rögtön elindul oldalra. Hálásak lehetünk, hogy az Africa Twin általában stabilizálódik az ilyen megcsúszások után ahelyett, hogy ledobná a vezetőjét.

Flanitzmühle környékén néhány hajtűkanyar miatt lehetőségem nyílik arra, hogy előreszaladjak, megálljak és készítsek néhány fotót a két másik motorosról. Schwarzenberg környékén lépjük át az osztrák határt. A régi vámépület még mindig ott áll az út közepén. Ma elhagyott és haszontalan az EU egy belső határán. Egy rövid pihenő után máris Ausztria ótjait élvezzük, amelyek tökéletesen építettek és jól alkalmazkodnak a hegyes-völgyes terephez. Az aszfalt nagyszerűen tapad és a motorjaink csak úgy repülnek. Megpróbálom megvenni a “Pickerl”-t – így hívják azt a matricát Ausztriában, amit meg kell venned és ki kell ragasztanod az autópálya díj miatt – de elküldenek a legközelebbi ÖAMTC boltba Freistadtba. Dél körül érünk oda és a város egy gigantikus csúcsforgalmi dugó. Három tíz napos matricát veszünk. Bár más volt a tervünk, de inkább a B310-esen megyünk Linz felé, hogy elkerüljük a visszatérést a zsúfolt városba. A forgalom azonban itt is sűrű, ezért gyorsan átprogramozzuk a GPS-t és most kelet felé megyünk. Most először lépjük át az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot.

Nemsokára egy szép hajtűkanyar-sorozaton esünk túl, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a Ranna-kastélyra. 

Spitzben elérjük a Duna folyót. Ez egy szép fekvésű bortermelő város a Wachau régióban. A következő fotó megállóhely az ugyanolyan szép Dürrnstein. A járműveknek kötelezően a város alatti alagútban kell elhaladniuk. Miután elhagyjuk Kremst – a várost, amit már gyerekkorom óta ismerek – unalmas autópályán haladunk Bécs felé.Kichbergben kezdünk hálóhelyet keresni. Több falut elhagyunk, ahol az egyszintes házak hosszú sora áll az út mellett, amelyeknak a tetőgerince párhuzamos az úttal. Ez az építészeti megoldás Magyarországon is gyakori.  Végül beköltözünk a Pension Christine-be Grossweikersdorfban, amely egy kényelmes és ésszerűen árazott hely.

pecázásból hazatérő kerékpáros fickó áll meg mellettünk és ellát minket mindenféle jótanácsokkal, amikre ugyan nincs szükségünk, mindazonáltal ezt egy barátságos megnyilvánulásnak tartuk.

A B9-es utat követjük Carnuntum felé. Csak kevés nyoma maradt annak, ami valaha óriási város volt a Római Birodalom idején. Először az amfiteátrumhoz megyünk, ez egy óriási aréna. Mgállunk sétálni egy kicsit. Egy római fürdő egy római villa és egy Heidentor névre hallgató diadalív maradványait nézzük meg. Menet közben a hőség kiszívja belőlünk az összes lelkesedést a gyaloglás iránt. Egy kis kitérő után Deutsch-Altenburg felé Nickelsdorfnál érjük el a magyar határt. Van egy külön ellenőrzőpont az autópályától északra gyalogosoknak, motorosoknak és kerékpárosoknak. Ezt a határállomást tábla jelöli, amely segít nekünk elkerülni a fő határátkelő helyet, ahol teherautók sorakoznak. A határállomáson másodpercek alatt minden gond nélkül 

átjutunk és az autópálya nyugati végénél álló benzinkúthoz megyünk. Itt vásároljuk meg a “matrica” nevű magyar autópálya matricát. Van egy alacsonyabb árú, tíz napig érvényes verziója. A fiú a benzinkútnál beszél németül és türelmesen elvégzi a regisztrációs procedúrát miattunk. Ez egy időigényes eljárás és miattunk várakoznia kell néhány autósnak, akik szeretnék kifizetni a számlájukat. Végül ezzel is megvagyunk. Keresünk egy bankjegykiadó automatát is, hogy megvásároljuk első magyar pénzünket – a forintot – de nem találunk egyet sem.

Mosonmagyaróváron sikerül pénzhez jutnunk. Onnan az M1-es autópályán akarunk haladni, minél gyorsabban megpróbálunk Győrbe jutni. Az autópálya felhajtót azonban éppen lezárták építkezés miatt. Vissza kell mennünk a városba. Ez a kitérő lehetővé teszi számomra, hogy megálljak a vasútállomáson és lefényképezzek egy régi gőzmozdonyt. Már akkor kiszúrtam ezt a dolgot, amikor kifelé menet a városból elmentünk mellette. Elhatározzuk, hogy mégegyszer megállunk egy étteremnél. Szerettem volna visszamenni abba a pékségbe, amelynek a neve németül volt kiírva, de a nyelvi hiányosságok miatt végül csak a szomszédos vendéglőben kötünk ki. Van kávéjuk és kiváló palacsintájuk. Ez a magyar specialitás egyfajta édes omlett, amit gyakran ízesítenek tejszínnel és dióval. Végül felmegyünk az autópályára Győr és Tata felé, mintegy 15 mérföldnyire keletre Mosonmagyaróvártól.

Beállítom a GPS-t a következő célpontunkra, ami Pusztamarót. A navigációs rendszer keskeny utacskákon vezet végig minket egy kicsiny falun keresztül a hegyekbe. Itt nincs akkora hőség és az út árnyas fák alatt vezet legtöbbször. Tardos faluban kiállítottak egy régi tűzoltó szivattyút lovaskocsin. Egy eldugott kis hegyi út vezet Pusztamarótra, ami nem más mint egy füves terület, közepén egy emlékművel egy öreg farmépület mellett. Az út utolsó szakasza már burkolatlan. Több család piknikezik a réten, élvezve a hűvösebb levegőt ezen a magasságon.  

A földutakat el akarjuk kerülni a nehéz csomagjainkkal, ezért visszafordítjuk a motorokat és lemmegyünk a Dunapartra, amit aztán egészen Esztergomig követünk. Az út iparosított területeken visz keresztül. Esztergom azonban egy nagyon vonzó város. A város látképét a katedrális, a citadella és az úgynevezett kitrályi palota uralják. 

Könnyen találunk éjszakai szállást a Ria Panzióban, amely egy kis szálló. A kellemes szobákon kívül a motoroknak is van hely zárt kapuk mögött. Átöltözünk és meglátogatjuk a katedrálist meg a várhegyet. A kilátás a városra és a folyóra fantasztikus. A Duna másik partja már Szlovákia. Itt a folyó alkotja a határvonalat Szlovákia és Magyarország között. 

Egy keskeny lépcsősor vezet le a várhegyről a Kis-Dunához, a folyó holtágához, amit jacht és csónakkikötőnek használnak. A vízparton kocsmák és kávéházak sorakoznak. A főtéren egy kávézó előtt elfoglalunk néhány széket és élvezzük a sörünket. Nézzük a családokat, a játszó gyermekekkel, az esti fényben bogarakat kergető fecskéket. Fészkeik a tér épületeinek barokkos díszítései közé vannak tapasztva.

A Csülök Csárdába megyünk vacsorázni. Ezt a Lonely Planet útikönyv javasolta. Ami nem volt benne az útikönyvben, az az, hogy fel kell iratkoznod a várólistára, ha vacsoraasztalt akarsz kapni. Szerencsénkre találkozunk két kerékpárossal, akik ugyanabban a szállóban laknak és felajánlják, hogy csatlakozzunk az asztalukhoz. Ők Bratislavából Budapestre kerékpároznak a Duna mentén. Együtt élvezzük az estét. Az ételek nagyon jók, a felszolgálók azzal a magyaros akcentussal beszélnek németül, amit gyakran hallani régi német filmekben. Nagyszerű este!

Tegnap már kapcsolatba léptünk Tiborral SMS-en keresztül és egyeztettünk egy találkozót. Fél tizenegy körül találkozunk a szállásunknál. A barátai, akik szintén csatlakoznak a túrához Balázs, Orsi meg György egy BMW GS-en. Az öt Twin és a GS először a benzinkútra megy, majd Dobogókőre hajtunk fel, ami egy magas hegycsúcs szép kilátással. Tibor egyenesen a csúcshoz vezeti a társaságot. Sajnos az idő egy kicsit felhős, nem lehet olyan meszire látni, mint egyébként lehetne. A következő állomásunk egy kis falu, Pilisszentkereszt. Egy kis bolt mellett várunk, amíg még egy Africa Twin csatlakozik hozzánk Zsolttal a nyeregben.   

A megnövekedett konvoj mellékutakon vonul, amíg el nem éri az úgynevezett rakétamúzeumot. Ez egyike a korábbi 17 helyszínnek, ahol SAM rakétákat állomásoztattak Budapest körül. Manapság könnyen megtalálhatod a bázisokat a Google Earth segítségével.

Egy mobil rakétakilövő és azon egy rakéta, továbbá egy csomó URAL teherautó mindenféle felszereléssel és antennákkal, tankok és tűzérségi lövegek. A rakéták vezérlése analóg elektronikai rendszernek tűnik. Régi vágású tekerő gombokat, kapcsolókat és tárcsákat látunk. Néhány koordinátát kézzel írtak fel a vezérlő panelekre. Minden nyitott, gond nélkül megfogdoshatod a berendezéseket, kinyithatod a dobozokat és szekrényeket. Megmásszuk a tankokat és a teherautókat, végigsétálunk a régi hangárokon.

Következő célpontunk Budapest. Miután túléltük a városközpont felé vezető forgalmat a várhegyhez hajtunk. Alatta egy alagút van. Amint átérünk az alagúton megállunk egy a várba felfelé vezető kábelvasút alsó állomásán. Néhányan italt és jégkrémet vásárolnak. Rengeteg időnk van egy hagyományos csoportkép elkészítéséhez.

A híres Lánchídon kelünk át a régebben két város, Buda és Pest között. A Duna másik oldalán visszafordulunk és megint átkelünk a hídon, ezúttal a híres budai látkép van előttünk a pesti oldalról nézve. Közvetlenül a folyó mellett haladunk észak felé. Véletlenül mégegy Africa Twin klubtaggal futunk össze, aki autóval jött oda hozzánk. A parlament épületével szemközt állunk meg.

Tibor elmagyarázza nekem, hogy a szerpentines út, amit most meglátogatunk egykor hegyi versenypályaként szolgált. Szentendre után elérjük Visegrádot és egy kilátópontot magasan a Duna felett. Úgy tűnik, hogy BMW-s találkozó van az étteremnél a kilátópont fölött. A partkolójuk tele van motorokkal. A hat Africa Twin megjelenése provokatívnak tűnhet. Miközben leparkolok a nadrágom hozzáér a kipufogócsőhöz és az anyag külső rétege elolvad. Semmi baj, ez a ruha úgyis elérte már az életkora felső határát. A kipufogócső azonban már régen nem volt ilyen meleg.

A Vadászcsárda Étterem Nagyvillámban fantasztikus helyen van. Sikerül egy nagy asztalt szereznünk nagyszerű kilátással. Az ételek is kiválók és a különleges helyhez képest egyáltalán nem drágák. Különösen a szarvas húslevest ajánlanám, ami 2,5 Euróba kerül. Kellemes délutánt töltünk idefenn. Miközben eszünk-iszunk azokat a fiatalokat nézzük, akik kifeszített drótkötelek sorozatán a repkednek a hegyen lefelé. Vasgörgőket használnak, amit a drótkötélre kapcsolnak, aztán elhúznak a lejtő irányában. Nem hiszem, hogy ez a low-tech hullámvasutat engedélyeznék németországban.

Vacsora után a motorokat a lejtő felé fordítjuk. Lesz még egy csoportkép a hajtűkanyarok között, majd hamarosan felszállunk a kompra, hogy átmenjünk a Dunán. Miközben megvesszük a jegyeket a szerkezet megérkezik. Nem tűnik túlságosan meggyőzőnek. Alapvetően ez egy öreg motor nélküli tutaj, aminek az oldalához kötöttek egy vontatóhajót. Miután mindegyik motor behajózott a kompra, a vontatóhajó tolni kezdi a tutajt a másik part felé. Mivel a vontatóhajónak csak a hátsó részén van vontatókötél, meg kell fordulnia, hogy a kompot a kiszálláshoz megfelelő pozícióba hozza. Ehhez a vontatókötelet leveszik és a tutajt úszni hagyják. Félelmetes manőver.

Miután a másik partra érünk tankolnunk kell egy benzinkútnál. Elbúcsúzunk magyar barátainktól és szállodát kezdünk keresni Vácott. Ez a város már biztosan látott szebb napokat és amikor végre találunk egy szállodát, nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó választás lenne. A hölgy az előtérben valami szexi ruhát visel. A szobák azonban jók és a Twineknek szép parkolóhelyet találunk kapu mögött. Besétálunk a belvárosba a Dunapart felé és találunk egy jó éttermet, ahol palacsintával zárjuk a napot. A naranccsal töltöttet nagyon ajánlom. Az útikönyveknek az az előítélete miszerint az ételek Magyarországon zsírosak és nehezen emészthetők ezen az utazáson abszolút tévesnek bizonyult. Még néhány sör és ezzel teljes a nap.

Az éjszaka a szállodában rendben volt, a reggeli viszont kiábrándító, mert csak egyféle kenyér volt, mégpedig olyan fajta, amely sajtoot tartalmazott. Ez nem passzol a lekvárhoz és a dzsemhez. A szállodának azonban van egy nagy előnye, ugyanis egy motorkerékpár bolt van melette (KTM), így tudunk rugákat vásárolni, új kesztyűket Carinnak, esőruhát Stephannak és új nadrágot nekem a megolvadt helyett.

Így felszerelkezve nyugat felé indulunk Vácról a folyó mellet Verőcéig, majd ott északnak fordulunk a hegyek felé. Rétság után kisebb utakon haladunk keletnek. Az utak egy nagy erdőn keresztül vezetnek, amely friss levegőjével nagyon élvezetes, az általános hőségre tekintettel. Az utak egy kicsit rázósak, de könnyen motorozhatók. Szinte semmi forgalom nincs. A falvak hosszú házsorokból állnak. Mindegyik hosszú tornácos a déli oldalon. Az épületeket általában az úttól kicsit távolabb helyezik el és egy nagy kert van az utca és a ház között.

Hamarosan elérjük Hollókőt, amely része a világ kultúráls örökségének. A régi falu, meg egy vár állnak ott. A parkolóban egy térképről azt a következtetést vonjuk le, hogy sokat kéne gyalogolni ahhoz, hogy megnézzük a területet. Tekintettel a hőségre és arra a tényre, hogy délben Pásztón van találkozónk Tiborral, végül kihagyjuk a sétát. Amikor megérkezünk Pásztóra Tibor már vár ránk.

Kísérőnk erdőn és hajtűkanyarokon keresztül vezet minket, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik Galyatetőre. Egy kis kitérővel Kékestetőre elvisz minket Magyarország legmagasabb csúcsára. Nos, az utolsó pár méterre nem szabad behajtani, de senki sem ellenzi spportos vágyunkat, hogy motorjainkkal a csúson parkoljunk. Az emlékhely mellett TV torony áll. Egy lifttel megmászhatjuk a tornyot a motorosruhába öltözött embereknek is megfelelő módon. Kb. Két Euróba kerül felmenni, hogy élvezhesd a nagyszerű kilkátást és megihass egy kávét.

Parád felé elérjük a siroki várromot. Tibor odavezet minket a várhegy alatti parkolóhoz. Az üres parkolóban van egy tábla, amely szerint parkolási díjat kell fizetni. Ez nyilvánvalóan azokra az időszakokra vonatkozik, amikor több turista jön ide. Tibor habozás nélkül a a kikövezett járdára pattan a Twinjével, amely a közvetlenül a várfal alá vezet. Semmiképp nem gyalogoltunk volna fel ebben a hőségben. Leparkoljuk a gépeket és felmászunk a várba. A vár részben kőfalakból épült, más részeit kivájták a sziklából. A helyiségek és az alagutak a sziklában kellemesen hűvösek.

Amikor elhatározzuk, hogy továbbállunk Stephan megint bemutatja, hogy hogyan kell eldobni a motort anélkül, hogy megsérüljön. Carinnak vannak fenntartásai a meredek lejtővel szemben a göröngyös járdán. Ez érthető is, hiszen még a sima talajon is csak lábujjheggyel ér le a földre. Az Africa Twinek nehezek és magasak. Carin azonban leküzdi habozását és baj nélkül leküzdi a lejtőt.

Következő úticélunk Eger városa. Egy benzinkútnál a várostól északra találkozunk egy párral, akik egy Suzuki DRBig-gel csatlakoznak hozzánk. Gábor és Adrienn, a magyar DRBig klub tagjai. A két klub gyakran megy közösen kirándulni.

Most északnak haladunk, Bélapátfalva felé. A hely nevezetessége a legjobb állapotban megmaradt román stílusú templom Magyarországon, mi azonabn átmegyünk egy résen a parkoló végénél és egy meredek úton felmegyünk aegy kőbányához. A kőbánya fehér sziklafala Bélapátfalva fölött már messziről látszik.

Az út egy darabig aszfaltozott, az utolsó szakasza aszfaltozatlan és végül egy kőomlásban végződik. Megállunk és élvezzük a fenséges kilátást. Visszafelé menet teszünk egy kitérőt egy sziklához, amely úgy áll, mint egy tű.

Egerben a Korona szállóba költözünk be. Nem vagyunk oda a szobáért, amely az utcára néz, de cserélünk és végül kapunk egy szobát, ami a hátsó udvarra néz, ahol a motorok parkolnak. Ennek a szobának terasza is van. Mialatt lepakoljuk a csomagjainkat egy kisfiú érdeklődést mutat a motorok iránt és természetesen felemeljük az ülésre, hogy kipróbálhassa.

Gyors zuhanyozás és taláélkozunk Tiborral, meg a barátaival. Ők közben lenn voltak a városban, meglátogatták az egri borászatokat és vettek nekünk ajándékba három üveggel a legjobb egri borokból. Mivel a dobozaink teljesen tömöttek, ezeket meg kell kóstolnunk ma este. 

Előbb mind a hatan besétálunk a városközpontba. Egy kis városnézés után találunk két asztalt egy étteremben az egri gyalogos zónában. A vacsora nagyon jó és nagyon örülünk, hogy már beköltöztünk a szállodába, így élvezhetjük a söröket, amíg magyar barátainknak tartózkodniuk kell az alkoholtól, mert még haza kell vezetniük. Magyarországon zéró tolerancia szabály van érvényben az alkohollal kapcsolatban és ezt mindenki tiszteli.

Már besötétedik, amikor elbúcsúzunk új barátainktól. A szállodánkhoz egy busz érkezik, amely nyilvánvalóan lakodalmasokat szállít. Négy ember áll odakinn hagyományos öltözetben. Carin megkérdezi, hogy lefényképezheti-e őket, aztán megörökíti a látványt.

Kényelembe helyezzük magunkat a szobánk teraszán és élvezzük a ma esti meleg szellőt. Elsőként a vörös bort nyitjuk ki. A Cabernet Sauvignon Juhasz Pétertől egy kellemes felfedezés. Ugyanez igaz a rozé borára is, ami merlot szőlőből készült. A fehér bort nem bontjuk ki, mert az már túl sok lett volna hármunknak. Stephannak sikerül átrendeznie a csomagját úgy, hogy az értékes palack egészen németországig kitart.

A nap befekjezéseként a party vendégek tűzijátékba kezdenek, amely vagy negyed óráig is eltart. Micsoda élmény közvetlenül a teraszunk előtt. Iszunk a Africa Twin Owners Clubos barátaink egészségére. “Egeszsegedre!”

Másnap reggel elhagyjuk Egert északnak, a Bükk hegység felé. Az erők a hőséget távol tartják és kellemes klímáról gondoskodnak. Ezekről elmondhatnánk, hogy „teljesen légkondicionált utak”. Elmegyünk Lillafüreden a régi vágású Nagyszálló mellett. Kicsit odébb abánkúti síterület felé vezető úton elmegyünk egy bányászati és vaskohászati múzeum mellett. Kihagyjuk a látogatást, mert úgy hisszük, hogy ismerünk hasonló helyet otthonunk közelében a Harz-hegységben.

Miskolc ipari területeinek az elkerülése érdekében észak felé hagyjuk el a hegyeket. Az út keskeny, de jó. Az erdő túl sűrű ahhoz, hogy a GPS jelet fogjon a műholdakról.

Az utcák mellett általában elektromos vezetékek vannak a falukban. Sok villanyoszlop tetején gólyafészek van, benne gólyával. Ezentúl a nagy madarak egyike mindig figyelni fog minket. A legközelebbi megálló benzinért Edelény. Onnan elhagyjuk Miskolcot keletnek az M90 és az M3 mentén. Az autópályát Hejőpapinál hagyjuk el és a Tiszához Ároktő mellett érünk ki. Egy ősi komp teszi lehetővé az átkelést. A hajút egy apró evezőkerék hajtja. Csak a hajó elején van kerék, így eltart egy darabig, amíg átérünk.

A folyó másik partján megállunk egy kávéra a “Halászcsárdában”, amit valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy “halétterem”. A levegőben forró zsír illata terjeng, de szerencsére vannak asztalok kint is. Egy öregasszony üldögél egy nagy fa árnyékában, aki kosarakat és egyéb holmikat próbál eladni.

Kelet felé folytatjuk az utunkat a nagy síkságon keresztül, amit Pusztának hívnak. Gyakran megállunk, hogy fényképeket készítsünk: a széles síkság, a hagyományos pusztai kút, a magyar marha és hasonló dolgok. Mindig, amikor a motorokat megállítjuk azonnal felhangzik a madarak és az itt élő egyéb mindenféle élőlények folyamatos zajongása.

Még egy magyar hosszú szarvú szürke marha gulyával is összefutunk. Integetek a gulyásnak, aki válaszképp pózol egy fotóhoz. 

Debrecentől nyugatra elérjük a magyarországi utazásunk legkeletibb pontját. (GPS N 47.56159°, E 21.49529 °) Élesen nyugat felé fordulunk Hortobágy irányába.

A Hortobágyi Csárda, az ősi megállóhely közvetlenül a híres fehér színű, kilenc lyukú híd mellett áll. A Hortobágyi Csárda árkádjai alatt ebédelünk, közben a tovarepülő gólyákat nézzük. Éjszakára a közeli fogadóban találunk szállást.

Annak ellenére, hogy ez a hely a semmi közepén van, érdekes az atmoszférája. Az éjszaka kellemesen enyhe hőmérséklettel érkezik és mi jót alszunk szélesre tárt ablakok mellett. Sohasem volt gondunk szúnyogokkal az utunk során, még itt a pusztán sem.

Ma nyugat felé folyatjuk az utazásunkat a Puszta síkságon keresztül, néha megállunk a gólyákat nézegetni. Egy idő után megérkezünk a Tisza-tóhoz. Tibor javasolta, hogy menjünk végig a gáton, amely a folyó és a tó között fut végig. Ez most nem lehetséges valami építkezés miatt, ezért átmegyünk a tavon és délnek fordulunk a nyugati partján. Kisköréhez közel megint keresztezzük a folyót megint egy keskeny vasúti hídon, amely közúti járművekkel is járható. Egyszeree csak egy irányban lehet átkelni rajta.

Hamaroasan elérjük a 4. sz. utat és ezt követjük Ceglédig. A motorokat leparkoljuk egy nagy fa alatt a afőtéren és iszunk egy csésze kávét az Arizona Bárban. Itt búcsúzuk el Carintól, akinek most egyedül kell hazamennie Bécsen és Ingolstadton keresztül, mert el akar menni egy barátjának az esküvői partyjára. Tűzön vizen keresztül fog utazni amikor Németországba ér.

Stephan és én dél felé folytatjuk az utunkat. Kisebb vbidéki utakon elkerüljük Kecskemétet és megjlátogatjuk Fülöpházát. Az útikönyv homokdűnéket ígér errefelé, de egyet sem találunk. Még ilyesmire utaló jelet sem látunk egyáltalán. Sok kilométeren keresztül megyünk ugyan egy homokos ösvényen, de az Africa Twinnek ez nem jelent problémát. Mindezek tetejébe Stephan elveszti az útikönyvet valahol útközben.

Találkozunk egy kedves angol motorossal, aki BMW GS-t vezet. Kecskeméten dolgozik tanárként és van egy lyukas órája, így aztán megfuttatja a motorját. Végigkutatom a homokos utat kétszer is az elveszett holmikat keresve – sikertelenül.

Stephannak elege van és Kecskemét belvárosa felé veszi az irányt. Az első szálloda, amit találunk túl drága, de a sarkon túl rátalálunk a Hotel Unora, amely biztonságos helyet kínál a motoroknak.

Kecskemét egy gyönyörű város. A központi tér tele van élettel, hasonlóan a francia városok Boulevaraihoz. Sok szép építészeti megoldás látható itt, köztük néhány figyelemre méltó art noveau stílusú épület. Leülünk az egyik átterem előtt, aztán amikor begyújtják a barbeque-t, elhatározzuk, hogy ott maradunk vacsorázni is. Nagyszerű marhaszeletet kapok magyar lecsóval.

8. nap: 2007. május 24. csütörtök

Kalocsa és Pécs

Mellékutakon jövünk Kalocsára. Az útikönyv “a világ legszínesebb vasútállomását” ígéri. Egy kis keresgélés után a helyiek segítségével megtaláljuk az állomást. (GPS N 46.5345 °, E 18.99485 °) Először csak valami virágos mintát látok az első homlokzaton. Az egész állomás kerítés mögött van. Jól öltözött testőrök vigyáznak a helyre. Végül az egyikük németül megszólít. Elmagyarázom neki, hogy mit olvastam a könyvben és miért érdekel a hely. Az őr kinyit egy kaput kerítésen és beenged. Egy másik fickó odavezet minket az épület vágányok felőli oldalához és a belsejéhez, amely folklór stílusban tele van pingálva gyönyörű virágokkal. A látvány valóban gyönyörű és nagyon meglepő ezen a helyen. Sok fényképet készítek, de nem jövök rá, hogy minek köszönhető itt ez a furcsa körítés. Az apró irritáció ellenére az esemény barátságos és az őrök nagyon udvariasak voltak.

Rövid látogatást teszünk a katedrálisban és az érseki palota mellett megiszunk egy kávét.

Ezután a Hajós nevű kis faluba hajtunk. A hegyen ezrével állnak a borászatok. Sokat olyanok vezetnek, akik eredetileg Scwabiából vándoroltak ide. Úgy tűnik, hogy ma minden zárva van, de hatalmas party lehet itt, amikor szüret idején ezek mind nyitva állnak.

Sok szőlőültetvény mellett megyünk el. Egyre többször találkozunk lóvontatta szekerekkel, amiket még mindig használnak szállításra. Megfigyeltem egy parasztot, aki két lóval szántott.

Jánoshalmán egy régi szélmalmot találunk. (N 46.28986°, E 19.31126 °). Baján megint megállunk kávézni egy nagy téren a Duna öreg mellékága mellett. Vaskutat elhagyva észreveszünk egy érdekes templomot stációkkal az előtte fekvő hegyoldalon. Mohács közelében átmegyünk a Duna folyón. Itt egy normális autóskomp van. Mohácson meglátogatjuk a mecsetet és a mohácsi csata nemzeti emlékhelyét.  

A motorokkal felkapaszkodunk Pécsváradra, aztán onnan legurulunk Pécsre, ahol megpróbálunk szállodát találni a délutáni hőségben. A közlekedés zűrös. Az Africa Twinek motorja rettentően felmelegszik, a vízhűtő rendszer ventillátora folyamatosan jár. Meredek utákon küzdjük át magunkat lámpától lámpáig. Táblákat követünk szállodákhoz, amelyek már nem léteznek. Stephan motorja egy adott ponttól hangosan vinnyog, amikor behúzza a kuplungot. Talán még az általunk használt szintetikus olaj is elveszti a hatékonysáhát ilyen körülmények között. Remélem, hogy nem nézünk komolyabb bajok elé. Még sohasem láttam egy Africa Twint ennyire felhevülve, még kemény off-road túrákon és a dél-franciaországi hőségben sem. Találunk egy szállodát a város fölött a hegyoldalban, de nincs biztonságos parkolója a motorok számára. 

Ismét vissza a városba. Stephan útbaigazítást kér egy hölgytől, aki felhívja a férjét, aki aztán megkérdez egy taxisofőrt. Végül kilyukadunk a Pátria szállónál, ami egy a szocialista érából itt maradt betontömb. 62 Eurót fizetünk szobánként, amely magasan a legnagyobb számla, amit az utunk során szálláshelyért fizettünk. Cserébe viszont a Twinek a vörös szőnyeg mellett pihennek a járdán a folyamatos megfigyelés mellett a portásfülkéből.

A kalandjaink után besétálunk a gyalogos zónába, amely rögtön a szálloda mögött kezdődik és rátalálunk az esti első sörünkre. A belvárosi üzletek még nyitva tartanak. Az egész városban egy nagy party van. A kis tereken zenekarok koncerteznek, sok ember élvezi az estét.  Az egyik színpad mellett vacsorázunk, később egy bárba megyünk át és mégegy sört megiszunk. Néhány diák ül egy szomszédos asztalnál. Elmondják nekem, hogy ebben a magyar városban lehet orvostudományokat tanulni németül és ők ezt teszik. Talán a szálláskeresés körüli izgalmak miatt nem tudjuk igazán elengedni magunkat. Végülis nem igazán élvezzük ezt a várost. Talán ez nem egészen fair, de más helyek jobban tetszettek, mint ez.

9. nap: 2007. május 25. péntek

Balaton és Szombathely

Mostanra Stephan egy kicsit allergiás a nagyobb utakra és a sűrű fogalomra, ezért a legeldugottabb utakon indulunk észak felé. A Balaton felé tartva két radar csapdával is találkozunk, szerencsére nem hajtunk túl gyorsan.

Beállunk a kompra váró sorba. Körülbelül 40 perc múlva tudunk felszállni. Az utazás rövid és közben kellemesen elbeszélgetünk német turistákkal. Amint átkeltünk a tavon a hegynek vesszük az irányt Tihanyba, de az túlságosan turistásnak találjuk, ezért tovább megyünk nyugat felé, egy darabig a tóparton, majd északnak fordulunk a hegyek közé.

Szombathelyre elég korán érkezünk és jó helyet találunk a Wágner szállóban. Van a városban egy római templomrom (az Iseum), meg további relikviák a római időkből, köztük egy burkolt római út egy darabja. Sajnos ezek a helyek mind zárva vannak a nagyközönség előtt, legalábbis ma. A kerítésen keresztül próbálok néhány fotót készíteni. Egy kicsit csalódottan folytatjuk a város felfedezését. Van itt egy nagy központi tér is. Megállunk egy kávéháznál. Mivel nem láttunk kedvünkre való éttermet ideáig, elhatározzuk, hogy visszamegyünk a szállodába vacsorázni és ez jó döntésnek bizonyul. Vacsora után megint bemegyünk a belvárosba, ahol felfedezünk egy kis utcát sok nyitva tartó bárral, és egy egész este megállás nélkül techno zenét játszó DJ-vel. Az este hátralévő részét itt töltjük és még egy tűznyelő rövid műsorát is megtekinthetjük ingyen.

10. nap: 2007. május 26. szombat

Ausztria

Steinamanger mellett keresztezzük az osztrák határt. A kiváló mellékutakon gyorsan elmotorozunk Mürzzuschlagba, majd Mariazellbe. Van itt egy hosszú útkarbantartás, de ezt leszámítva Ausztriában merő élvezet a motorozás. A navigációs rendszer egy kicsit túl korán küld fel az osztrák autópályára Amstetten környékén. Linzig maradunk a sztrádán, ahol eltévesztem az átkelést a Duna hídon. Mivel a következő hidat is eltévesztem, a folyó déli partján maradunk a hegyek árnyékában.   

Ez egy nagyon szép út. A Dunán Ottensheimnél kelünk át a kompon. Leülünk egy étteremben és nézzük hogyan úszkál az öreg hajó ide-oda.  A kompot egyszerűen a Duna sodrása hajtja, egy kormánylapát akadályozza meg, hogy a hajó jobbra, vagy balra elforduljon, miközben egy drótkötél akadályozza meg, hogy a hajót elvigye a sodrás. Még lovak is vannak az utasok között. 

A kénelmes 124-es út visz minket tovább északnak és elérjük a német határt, még mindig mesés időjárási viszonyok között. Ugyanott lépünk át a határon, ahol beléptünk Ausztriába 10 nappal ezelőtt. Továbbra is északnak tartunk egy darabig, amíg el nem fáradunk, és elhatározzuk, hogy a közeli Furth im Wald város felé fordulunk és a Postgartenben szállunk meg, csakúgy, mint túránk első napján. Meleg fogadtatásban van részünk, jó sört kapunk és német Sauerbratent vacsorára. Még arra is futja az időnkből, hogy besétáljunk a belvárosba. Sajnos félbe kell szakítanunk a sörünket a VIP nevű bárban a közelgő vihar miatt.

11. nap: 2007. május 27. vasárnap

Hazatérés

Az időjárás előrejezés esőt és viharokat mond. Ennek ellenére sokáig szárazak maradunk. Az utak azonban vizesek és az aszfalt csúszik a sok kátyú miatt, amit egyszerűen betömtek bitumennel, ahelyett, hogy rendesen megjavították volna.  Hof város közelében belehajtunk egy záporba. Később kisüt a nap és ez így marad egész Thurigián keresztül. Amikor elérjük Heiligenstadtot az ég elsötétül és éppencsakhogy elérjük Göttingent száraz útviszonyok mellett, ahová a vihar azonnal megérkezik. Egy nagyszerű túra szerencsésen véget ért.  Zuhanyozzunk le!

Képek és szöveg: Hans-Georg Pagendarm, fordította: Agárdi György, 2007. augusztus 16.