Az alábbi cikket és fényképeket Kálmán Zoltántól kaptuk, aki nemrégiben hét társával a meghódította a motorosok egyik kedvenc látványúját Ausztriában, a Grossglockner Hochalpenstrassét – előbb csak motorokkal, azután majdnem helikopterrel is.

Az úticél nem ismeretlen a motorosok előtt. A tervezést már jó két hónappal az utazás előtt elkezdtük. Első nekibuzdulásra hatan álltunk össze, végül nyolcan nyolc motorral vágtunk bele idei első kalandunkba. Indulás pénteken 7 órakor, némi csúszással, de mi “kicsik” megértőek vagyunk, mivel egy R1 sem megy benzin nélkül.

A Maribor- Völkermarkt közötti szakasz a Dráva mentén fantasztikus, jóminőségű útburkolat, lendületes kanyarokkal,enyhe emelkedőkkel, igazi laza élménymotorozást kínál.Spittalig autópálya, onnan a 106-os úton a hegyek között Winklernig, majd a 107-es úton még 25 km Heiligenblut. Itt már látszanak a hófödte csúcsok, egyre több a motoros,az adrenalin is feljebb kúszik a látványtól és a várható élménytől. A szállásunk hamisítatlan osztrák családi panzió, barátságos háziakkal, még barátságosabb árral, melyben a büfé reggeli és a garázs is benne foglaltatik. 22 Euro/fő/éj. Az este némi sörözéssel zárul a helyi kiskocsmában, japán,angol turisták körében. Az egész környékből, az emberekből süt a nyugalom. A stresszt vagy nem ismerik, vagy jól palástolják.

8-kor indulunk,mert délutánra az előrejelzés szerint romlik az idő, most viszont tiszta és napos. Itt 1300 m tszf.magasságban. A fizetőkapu után – 17 Euro – fakultatív tempó a legmagasabb elérhető pontig, ami a 2571m magas Edelweisspitze. Több 3000-es csúcs látható innen, de mi ezt csak a tájékoztató táblán élvezhetjük, mivel a felhők -talán miattunk-,de lejjebb ereszkedtek a kívánatosnál. Ez a kilátópont 6 hajtűanyarral tarkított macskaköves kitérővel érhető el a főútról. Innen tovább a túlsó kapuig, egyre tisztább időben,aránylag csekély forgalom mellett. Csak a kerékpárosokra kell figyelni,lefelé ők is haladósak és döntögetnek. Sokan vannak, minden elismerésünket kivívták. Ferleitenből vissza ( ez a túlsó oldali fizetőkapu) már gyakran megállunk fényképezni, csodálkozni. Néhol térdigérő hó,úszó jégtáblák, embermagasságú hófal, és a gyönyörű táj.

A fő attrakció a híres Franz-Josefs-Höhe a Pasterze gleccserrel és mormotákkal. Külön parkoló a motoroknak, tárolószekrény a sisaknak és csomagoknak !! Szóval profi módon ki van találva. Az időjárás a terveknek megfelelően alakul, ez eső és -mint megtudjuk- hófelhő formájában érezhető, látható. Utánunk ideiglenesen le is zárják az utat.

Az eső miatt a délutánra tervezett hegyi gyalogtúra elmarad, annál is inkább mivel Laci barátunk nem érkezett vissza a szállásra. Telefon, sms, hiába. Két motorral két irányba az esőben, szintén hiába. Négy motorral öten , én a helyi rendőrrel egy Skoda Octaviában vissza a hegyre, hiába. Este 1/2 7 van, rendőrünk szerint várjunk holnapig, és akkor majd helikopterrel………………… 19 óra után ismerőse itthonról hív, hogy Laci megvan , csupán eltévedt egy kicsit. (Szerintünk Párizsban is járt) Mindegy, lényeg, hogy csuromvizesen, de épségben megkerült és a hangulatunk is rögtön visszatért. (Azért a helikoptert sajnáltam….pedig ” kostenlos ” lett volna)

Korai reggeli után 8 -kor búcsút intünk kedves és csinos háziasszonyunknak, majd hazafelé vesszük az irányt, kis olaszországi kitérővel. Az időjárás ismét kegyeibe fogad bennünket, a Lienz előtti ködöt kivéve, kellemes napos időben tudunk haladni. Oberdrauburgig a Dráva mellett széles , leginkább egyenes az út, onnan a 981 m magas Gailbergen átvezető szerpentinen jutunk Kötschachnál a Gail völgyébe. A 111 sz. út környéke hamisítatlan osztrák vidék, apró takaros falvakkal, “festett” zöld fűvel és persze az elmaradhatatlan tehenekkel. Tröpofachnál jobbra az 1530 m magas Nassfeld hágóra jutunk gyors, széles és minőségi aszfaltcsíkon. Még így nyáron is látható az a magasfokú infrastruktúra, ami ausztria egyik híres síterepét jellemzi.

Olaszországba érve megváltozik a táj, a szelíd, erdővel borított hegyoldal helyett vad, csipkés, kopár , meredek sziklafalakkal találkozunk, mely az út minőségében is megmutatkozik. Egyenes, bal hajtűkanyar majd egyenes és jobb hajtűkanyar egész Pontebbáig. Néhol egysávos, sötét és nedves alagút jelenti a változatosságot. Átlagsebességünk talán elérte a 15 km/órát. Gyorsításképp Tarvisioig autópálya, majd az 54-es úton Ratece községnél Szlovéniába érkezünk, sajnos az esővel együtt, amit egészen Bledig élvezhetünk. A bledi pihenő és kávé után ismét a gyors autópályát választjuk Celje-ig. Természetesen a híres Trojane-i fánkot sem hagyjuk ki. ( bár szerintem a horvát tengerpart bármelyik pékségében jobbat készítenek ) A 107-es úton irány Horvátország, közben ebéd Sentjur nevű helyiségben. A trojani bosszú itt következik be , mivel az igazán bőséges étel nem nagyon fér a fánk mellé. Horvátországban a 35. számú kanyargós , élvezetes, sima de sok faluval tarkított úton Varasdig , majd onnan a már első napról ismert szakaszon hazáig.

Összesen 1230 km-t motoroztunk, négy országban jártunk és fantasztikus tájakat ismertünk meg. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Összköltség : 35.000 ft, szállás+benzin+pályadíjak+útdíj

Kálmán Zoltán, 2005

Heiligenblut	www.heiligenblut.at
Grossglockner	www.grossglockner.at

Pension Ambrosi  www.unterkircher.at