Canyonlands – két kígyóként kanyargó nagy folyó találkozása a sivatagban. Az északról közelítő Green River és az északkeletről közelítő Colorado egy hatalmas ipszilont rajzolnak a sivatag porladó kőzeteibe miközben egyesítik vizeiket. A folyók már itt fenn mély kanyonokat vágnak a többnyire barna és vörös színű üledékes kőzetekbe. Délebbre az immár a Green Riverrel egyesült Colorado kiszélesedik és széles tavat alkot – ez a Lake Powell – majd erejét összeszedve rohanva nekilát a világ leglátványosabb tájsebe, a Grand Canyon szikláinak a felemésztéséhez.

Utah kettes számú látványossága a Delicate Arch után a Mesa Arch a Canyonlands nemzeti parkban. Ez abban különbözik híresebb társától, hogy könnyen megközelíthető és még könnyebben megmászható.

Az ipszilon vonalai három nagyobb területre osztják a nemtzeti parkot. Az északi rész az ipszilon kelyhében az Island int he Sky (Sziget az égen). Ez a terület a 313-mas úton közelíthető meg Moab felől. Mi is innen jöttünk sé a parknak ezt a részét motoroztuk végig. A Green Rivertől nyugatra fekvő terület a Maze (Labirintus), amely aszfaltozott úton jelenleg még nem közelíthető meg. A nemzeti park itt a Glen Canyonnal határos. Erre a részre azt mondják, hogy az Egyesült Államok legelhagyatottabb területe, ugyanakkor a nagyon dícsérik sziklaszobrait és a 2.000 éves falfestményeit. (Ettől keletre esik Hankesville, ahol a Mars kutatás folyik.) A folyók találkozásától keletre a harmadik terület a Needles (Csúcsok), amely a Moabtól délre fekvő Monticello felől közelíthető meg az UT-211-es látványúton.

A térképen pirossal jelölt utakat jártuk végig.

A reggeli nem volt benne a Ramada 130 dolláros éjszakánkénti árában, ezért nyolc óra körül kimentünk a szupermarketbe bevásárolni. A moabi szupermarket nagyon hasonlít az itthoniakra, csak frissen feldolgozott áruinak választéka számított újdonságnak. Zöldségekből, gyümölcsökből, mindenféle salátákból és meleg ételekből bőven lehetett választani, akár egy önkiszolgáló étteremben. Bevásároltunk az útra is, mert úgy gondoltam, hogy a Canyonlands az Arches-hez hasonlóan kevés esélyt ad arra, hogy ott helyben vegyünk valamit.

A BMW már megy magától. Hamar megtanulta, hogy mérföldeken kersztül nem kell kanyarodnia.

A jól feltöltött elemekkel, kiürített memóriakártyákkal felszerelve indultunk egy rövid motorozásra a 121-esen vissza észak-nyugatnak, majd a 313-mason dél-nyugatnak aznapi első célpontunkhoz, a Dead Horse Point állami parkhoz. Nem kellett egy óra sem, hogy odaérjünk.

Turisták Dead Horse Pointnál

A Colorado egyik kanyarulata. Ezt a kilátást csodálták a pacik miközben szomjasan álldogálltak a hegytető alkotta természetes karámban.

A dokumentációs részleg. A nyakamban egy GPS tracker lóg, amit a sok időeltérés miatt végül sohasem szinkronizáltam.

Kopasz is lelkesen filmezett.

Az aznap készült 500 fényképünk nagyjából egy harmadát Cica készítette.

Elsősorban a sivatag állat és növényvilága érdekelte.

A holló nagyon elterjedt madár itt a kanyonok között.

A Dead Horse Point (Döglött Ló Pont) egy nem túl nagy plató, amit minden oldalról meredeken mélybe zuhanó falak vesznek körül, csupán egy viszonylag keskeny bejárata van. Fantasztikus kilátás nyílik innen a Colorado folyó kanyarulatára, amelynek vízszintje 700 méterrel lejjebb folyik a masszívum közelében. Azt tartják, hogy egyszer régen cowboyok vadlovakat tereltek ide, a keskeny, mindössze 10 méter széles kijáratot eltorlaszolták, ezzel természetes karámot alkottak. A csapdába esett lovak közül kiválogatták a nekik tetszőket, majd elmentek, és bár a legenda szerint a kijáratot nyitva hagyták maguk mögött, a beterelt lovak valamiért nem jöttek ki onnan, így víz nélkül maradtak és mind elpusztultak. A kicsiny sziklafennsík erről a szomorú meséről kapta a nevét. Hajnali napsütéses órákban nagyon szép képeket lehet készíteni a folyóról innen fentről, különösen, ha egy kicsit körbesétál az ember a szikla peremén.

A Dead Horse Point akár lehetne része is a Canyonlands nemzeti parknak, de valamilyen oknál fogva nem az. Visszamotoroztunk a 313-ra, majd délnek fordultunk és hamarosan elértük a Canyonlands látogatóközpontját.

A park bejáratánál itt is megkapjuk a térképet hátán a parkról szóló legfontosabb tudnivalókkal, amelyből megtudom, hogy lőfegyvereket csak kiürített tárral vihetek be és tarthatok a parkban, a villámlás komoly veszélyt jelent, ilyenkor kerülni kell a kilátóhelyeket és fel kell húzni az autó ablakát, továbbá hogy a parkban minden állat, növény és kődarab védelmet élvez. A legfontosabb látnivalókat itt is megkérdeztem a parkőr nénitől a bejáratnál, de neki nem volt kedvence, azt mondta csak menjek el az aszfaltozott utak legvégéig és álljak meg a kilátópontoknál. Végülis nincs túl sok belőlük, így aztán elmentünk a Grand View Point Overlookhoz a legdélebbi pontra, meg az Upheavel Dome-hoz északkelet felé is és a két út találkozásánál megnéztük a Mesa Arch-ot. A folyók partja a tengerszint felett kb. 1.200 m magasan van, a kilátópontok 5-600 m-rel emelkednek a folyók szintje fölé. Az aszfaltozott út ennek megfelelően hegyoldalakon vezet felfelé, amelyekről messzire lehet ellátni a sivár táj fölött.

A megengedett sebesség a parkban elég alacsony, talán 50 mérföld, sokszor még annyi sem, ami a sok hosszú egyenesen elég uncsi és többször találkoztunk az autósokat megállító parkőrökkel, tehát a gázzal vigyázni kell. A távolságok szerencsére itt sem nagyok, a látogatóközponttól 10 km-re van a Mesa Arch és az elágazás, ahol egyik és másik irányban is 10-10 km-t lehet menni az utolsó kilátópontokig, tehát az egész út alig 60 km. összesen, plusz ami ahhoz kell, hogy ide és hazaérj.

Legközelebb erre járva talán kipróbálnám azt a földutat, amely a magas kilátópontok és a folyó között fut, nagyjából 100 méterrel a folyó szintje felett, ehhez persze enduro, vagy dzsip kellene.

Az Arches nemzeti patrkban található Delicate Arch mellett a Canyonlands nemtzeti park Island int he Sky nevű területén található Mesa Arch lehet a második leggyakrabban fényképezett látványosság Utahban. Ez a hely különösen napfelkeltekor népszerű, megfelelő időben nem is egy megszállott fényképész hasal a kövek között a felkelő nap első sugaraira várva. állítólag elég mulatságos, amikor a felkelő nap fényében elkezdenek táncolni egymás körül, hogy megtalálják a legjobb beállításokat. A hely egyik különlegesen vonzó tulajdonsága, hogy könnyen megközelíthető, csupán néhány lépésnyire van a parkolótól. Elég sok időt eltöltöttünk itt, közben én is igyekeztem minden lehetséges beállítást kipróbálni.

A Mesa Arch tetején

még mindig ugyanott

továbbra is ugyanott de ezúttal másik szögből

Utah Juniper

Az Utahi Boróka (Utah Juniper) klasszikus sivatagi növény, amelynek a törzse és az ágai úgy ránézésre szörnyű kínok túléléséről árulkodnak. Ez a növény kibírja ha megfagy, és megküzd azzal is, hogy kiszárad. Túlélésének egyik titka az, hogy a gyökere több mint 10 méterre képes lenyúlni a talajban tárolt nedvesség után kutatva és 30 méter szélesen terjeszkedik oldalirányban. A kevés nedvességet igyekszik hatékonyan kihasználni, az elszáradt részek többé nem kapnak vizet csak a még élők, azok is csak épp annyit, hogy életben maradjanak, szaporodjanak. A boróka nagyon lassan nő, viszont több száz évig él. Bogyója az állatokat táplálja, a sivatagban élő ember építkezett belőle, tüzelt a kiszáradt ágaival.

Elszáradt, összeégett Utah Juniper – vagyis boróka.

Hazafelé menet észrevettük, hogy a BMW hátsó kereke egy kicsit lapos. Igyekeztem kevéssé terhelni, lassabban mentünk és kevésbé mélyen döntöttem bele a gépet a kanyarokba, hogy ne daráljam le a futófelületet. Moabba érve azonnal kerestem egy kutat és helyreállítottam a nyomást. A kutak többségénél vagy egyáltalán nem volt sűrített levegő, vagy pénzbedobós automatával működtek. Öröültem, hogy a Phillips 66-nál végre volt egy rendes készülék. A levegő már megvolt, de nyomásmérő nem volt a készüléken, ezért kértem kölcsön egyet a duci kutas lánytól.

A mérőkészülék egy golyóstoll szerű kis műanyagcső, aminek az egyik vége a szelepre illeszthető és van benne egy kalibrált csúszka, amit a nyomás függvényében a levegő kilök valamennyire a csőből. Praktikus kis eszköz volt, csak a font per négyzetláb nyomásértéket kellett lefordítani SI mértékegységre. A kis cucc a kutas szerint egy dollárért kapható minden kútnál, de náluk épp elfogyott. Másnap láttam ötért egy outdoor felszereléseket árusító boltban. Rögtön meg is vettem és nem is bántam meg. Miután felpumpáltam a kicsit megereszkedett hátsót a többiek is neki álltak guminyomást ellenőrizni.

Így szép az élet

Gyors ellenőrzés szemrevételezéssel

Péter pneumatikai méréseket végez

Délután bevásároltunk a szupermarketben, kávéztunk egyet a Starbucks sarokban aztán a szálloda medencéje mellett élveztük a sivatagi hőséget.

A Self Scan Check-out pult a szupermarketben. Még a pénztár is önkiszolgáló.

A Starbucks sarokban Tamás meghívott minket egy kávéra.

Salátából is van választék.

A Starbucks kávékészítményeiből sok elfogyott útközben.

A Ramada strandja kis oázis az aszfalttengerben.

A medence mellett a közeli napokban összegyűjtött kiadványokat olvasgattam, meg az uszoda különösen szigorú házirendjét. Egyedül például nem is mehetek be a vízbe.

Tamásnak az az ötlete támadt, hogy rendezzünk egy grillpartit Moabban. Biztosan van itt valahol egy olyan hely ahol lehet tüzet rakni, a többi meg mind készen kapható a boltban. A szállodának nem volt tűzrakó helye, de ajánlottak egy közeli parkot, ahol vannak szabadtéri sütők. A nagy füves városi park négy sarkán valóban meg is találtam a betonból felépített sütőket, mellettük asztalok, padokkal, fölöttük kis tetővel. Kettő foglalt volt, a harmadikat szépen feldíszítették lufikkal és papírabroszt ragasztottak az asztalára, itt valószínűleg szülinapi partira készültek. A negyedik szabad volt, csak épp asztala hatalmas tócsában állt, amit még a tegnapi eső hagyhatott hátra az aszfalton. Ez pont megfelel nekünk.

Snowtiger minden szükséges felszereléssel készen a grillpartira

Este még egyet fordultunk a szupermarketben, hogy megvegyük a sütnivalónkat. Mindenki annyit vásárolt, amit maga meg akart enni, meg egy kicsit ráadásnak, így aztán összejött kétszer annyi húsárú, mint amit meg tudtunk enni. Tamás vette a faszenet és a grillező eszközöket, meg a seprűt, amivel a tócsát gyorsan eltüntettük az asztalunk alól a parkban.

Multifunkciós seprűnyél

A tarja különösen isteni volt

Barnáék nem csatlakoztak hozzánk aznap este mert még elmentek kocsikázni a Colorado mentén valamerre és kaptak egy defektet. Csak nagyon hosszú idő után és némi segítséggel találták meg a pótkereket a kisbusz elején valahol a padló alatt. Belülről lehetett valami csavarral leereszteni.

Tamás ugyanott, ahol a grillező holmikat találta vett egy egymillió dolláros bankjegyet egy dollárért. Ugyanolyan zöld, mint a többi bankjegy, hasonló rajzok és számok voltak rajta. Innen kezdve számos pénztárosnál próbálta felváltani, de sehol sem jött be neki.
Este a következő napi utazásunkat tervezgettem a szálloda recepcióján – itt volt elérhető a wifi. Holnap Durangoba megyünk, ismét keresztül a síkságokon, át a hegyeken.

Kopasz

Az egymillió dolláros bankjegy nyomólemeze

Canyonlands térképe

A motorozás az USA-ban elég sok matekozással jár a nyugat-európaihoz képest:

• A valuta átszámítást ugye már megszoktuk, ez volt a leggyakrabban előforduló számtan feladat. Amikor kint voltunk épp 200-210 Ft. körül alakult a dollár beszerzési ára.
• A mérföld és a kilométer közötti átszámítást nagyrészt megspórolta nekem a BMW mindkét mértékegység szerint kalibrált kilométerórája és a km számlálásra beállított GPS. Egyébként ez sem bonyolult, egy mérföld kb. 1.6 km-nek felel meg. A hüvelyk 25,4 mm, a láb 30,48 cm, a yard 91,44 cm, majdnem egy méter.
• Az időzónák közötti átszámítás már nagyobb nehézséget okozott. Karóráinkat általában a helyi idő szerint járattuk és a programot is a helyi idő szerint fixáltuk egymás között. Az utazásunk legnagyobb részét azészak- amerikai  Mountain Time időzónában töltöttük, amely az ökörszabály szerint a közép-európai helyi idő mínusz 9 óra, de a nyári időszámításra vonatkozó helyi szabályok miatt ez néha egy órával módosul. Egy-egy államon belül a rezervátumok más szabályokat alkalmazhatnak, például a Navajo-k nem állnak át nyári időszámításra, ezért az óra átállítgatást többször el kellett végezni és nem csak a repülőút során. Az idő beállítás velejárója, hogy elektromos berendezéseink egy része is rendelkezik belső órával, amit szintén éremes átállítani. A fényképezőgépek, GPS, mobiltelefon, számítógép és a GPS tracker mind rendelkeznek belső órával – némelyikük automatikusan felismeri az időzónát, másokat be kell állítani. Én elkövettem azt a hibát, hogy a fényképezőgépeket nem állítottam be helyi időre, így aztán az összes fényképről most találgatom, hogy vajon az ottani idő szerint mikor készültek. A még nagyobb baj az, hogy a GPS tracker sem volt szinkronban a gépekkel és a sajnos gépek sem egymással.
• A hőmérsékletet odakinn Fahrenheitben mérik, ami számértékben nagyobb, mint a Celsius fok. Az átszámítás Celsius = (Fahrenheit – 32) / 1.8, vagyis 0 Celsius fok az 32 Fahrenheitnek felel meg. Az ökörszabály az lenne, hogy a Fahrenheitből elveszünk 32-t és a maradékot megfelezzük, így egy kicsit alacsonyabb értéket kapunk, de a hiba kevesebb, mint 10%.
• A nyomás – pound per square inch (psi), vagyis font per négyzethüvelyk. 1 bar az kb. 14.5 psi. Az előírás motorkerékpárra általában 32 psi elől és 36 psi hátul, ami nehéz teher, két személy esetén 36/40-ig is felmehet.
• A sör alapvető mértékegysége a barrel, ami 31 gallon, vagy 117.3 liter. Ha kisebb kapacitásúak vagyunk, akkor vehetünk egy pint (pt) sört, ami 0,473 liter, vagyis majdnem fél liter, vagy egy quatrot, ami 0,946 liter.

További USA mértékegységek itt.

Agárdi György, 2007. október 3.