“A rétek” – angolul úgy mondanánk “the meadows”, spanyolul így: “las vegas”. Ha az emberek azt hallják “Las Vegas” a világon mindenütt a szerencsejáték, a fényűző pazarlás, a nagyüzemi szórakoztatás jut az eszükbe. A szerencseipart semmi sem veszélyeztetheti, Vegasban mindössze három toronyszálló kockáztatta meg, hogy legyen 13. emelete. Amerikában a felnőttek számára Las Vegasban szinte mindent szabad, amit máshol nem, de vajon mi lesz Vegas jövője?

A világ egyik leghíresebb utcája, a Las Vegas Strip a Stratosphere kilátóból

Talán nem kell mondanom, hogy már 7 óra előtt fenn voltam és a kilátást bámultam. Csak az aranyba öltözött Trump magaslott ki Las Vegas északnyugati részének egyébként lapos látképéből. Lehetne szebb is, de nekem ez is tökéletesen megfelel. Jobb innen a 32. emeletről lenézni, mint a földszintről fel a 32.-re.

Kilátás az ágyamból

Vannak akik ilyenkor már szorgalmasan dolgoznak …

… mások bezzeg még mindig lustálkodnak.

Reggel 8-kor találkoztunk (jó, egy kicsit késtem) a szálloda recepcióján, ezt mindenki könnyen megtalálja ebben a labirintusban. Együtt mentünk reggelizni az egyik étterembe, ahol a szokásos adón felül még 18% borravalót is felszámoltak egy netto 12 $-os rántottáért. A csoport többsége együtt indult a várost felfedezni, amely néhány órás séta volt a Las Vegas Stripen a Treasure Islandtól a Luxorig.

Vegas könnyen kiismerhető. Minden amit érdemes látni belőle az egy utcán, a Las Vegas Stripen van a Stratosphere (Sahara Avenue) és a délen a Mandalay Bay (Russel Road) között. Ez egy kb 6 km hosszú kétszer sok sávos út, amelynek a közepe az igazán izgalmas, ahol mi is lakunk. Röveden összeszedtem, hogy legjobb tudásom szerint mit érdemes megnéznie Vegasban annak akinek van ott egy elverni való napja, sorrend nélkül:

• A Treasure Island kalóz showja a szálló előtt,
• szemben a The Venetian belsejében a festett egű, velencei utcákat idéző bevásárlóközpont a Grand Canal Shoppes benne a Szent Márk tér másolatának éttermeivel,
• a Mirage állatkertje (Siegfried & Roy’s Secret Garden and Dolphin Habitat) – esténként a szálló előtt minden órában vulkánkitörés,
• a Ceasar’s Palace előcsarnoka és a föld alatti szintén festett egű shopping center a Forum Shops római terekkel és szobrokkal (a szálloda oldalában ott van a Trevi kút mása is)
• a Bellagio szökőkútjainak a tánca,
• szemben a Paris Eiffel tornya, ahová fel lehet menni – állítólag szép a kilátás,
• kívülről a Tropicana sarkán álló mega szállodák, a New York New York, Az MGM Grand, az Excalibur és a Tropicana,
• a New York New York körül rohangáló hurkot is vető hullámvasút,
• a piramis alakú Luxor előcsarnoka és előtte a szfinx,
• a Strip északi végén a Stratosphere tornya, ahonnal a legjobb fotók készíthetők a városról,
• valamelyik show a nagy választékból, pld. a Cirque du Soleil zenés cirkuszi előadásai,
• bevásárlóközpontok – Las Vegas Outlet Center, Fry’s Electronics, Las Vegas Premium Outlets, Meadows Mall,
• és természetesen számtalan kaszinó, annak akit a szerencsejáték érdekel érdekel.

A The Mirage kaszinó hotel attrakciója a kerti tűzhányó rendszeres kitörése.

A sivatagi települést 1905-ben alapították egy oázis helyén és 1911-ben kapott városi rangot. A 20. században ez volt amerika leggyorsabban növekvő városa. 2008-ban az USA 28. legnépesebb városa volt hivatalosan 600 ezer lakosával, de a vele egybeépült vonzáskörzetének lakosságával együtt népességét már akkor 1.8 millióra becsülték.

Az egykori oázisban 1931-ben legalizálták a szerencsejátékot, 1936-ban készült el a Hoover Dam innen 48 km-re, amely a számos betelepülőt vonzott a környékre. Kialakították a Lake Mead-et, a legnagyobb ember alkotta víztárolót. Az első hires kaszinó, a Flamingo Hotel 1946-ban nyitotta meg a kapuit a mai Las Vegas Strip-en. A kaszinó hotelek tulajdonosai kezdetben az amerikai alvilág hírhedt alakjai voltak. Az 1960-as években Howard Hughes milliárdos (az “Aviátor”) kezdte felvásárolni a kaszinókat és a TV állomásokat. Nyomában megjelentek a legitim befektetők. Az állam légierő bázist telepített a közelben és a katonák tovább növelték a város lakosságát és gazdasági erejét. A megakaszinók igazi korszaka azonban csak 1989-ben kezdődött el a The Mirage megnyitásával.  

2006-ban a Kínai Népköztársaságban létesített, Hong Kong-tól 40 kilométernyire nyugatra fekvő Makaó (Macau) speciális adminisztratív terület szerencsejáték bevételei mára már túlszárnyalták Las Vegasét, de Vegast ez a tény egyelőre nem fenyegeti.

A Ceasar’s Palace előcsarnoka az európai katedrálisok méretével és pompájával vetekszik.

Róma káprázatos szökőkútjai az alagsori Forum shops festett ege alatt a képzelet szülöttei.

Vegas színpadain a szórakoztatóipar legnagyobb sztárjai tartanak műsorokat, amit sokszor filmen is megörökítenek: Frank Sinatra, Elvis Presley, Diana Ross, Céline Dione, Elton John, a Cirque du Soleil. A kaszinók titokzatos világáról világsikerű filmek készülnek, mint a Rain Man, a Diamonds are Forever (James Bond), az Ocean’s Eleven és folytatásai, vagy utóbb a 21. A Las Vegas Strip, Vegas főutcája minden éjszaka parádés neonfénybe öltözik. Azt mondják az űrből úgy látszik, hogy éjszakánként ez a város világít a legfényesebben a földön. A fények csak akkor hunynak ki, ha a Strip egy-egy nagy szórakoztató egyénisége befejezi földi pályafutását, például egy Frank Sinatra.

A Cesar’s Palace belső erkélyei.

A Ceasar’s Palace előtt. Volt akinek itt is sikerült gyorsan bevásárolnia.

A Trevi-kút Rómából.

Las Vegas tolerálja a felnőtt szórakoztatás minden formáját, a szerencsejátékot éppúgy mint a szexuális szolgáltatásokat, ezért hivatkoznak rá gyakran úgy, hogy “bűnös város” – Sin City.

Ez a teherautó egész nap fel-alá cipeli a szállítmányát a Stripen.

Mozgólépcsők, mozgójárdák.

A Bellagio kútjai épp most fejezték be műsorukat. Tamás kért egy fotót csak róla a Bellagioval, …

… aztán róla a Bellagioval de úgy, hogy a többiek is rajta legyenek …

… aztán mége egyet mert szereti a rejtvényeket. Mi a különbség a két kép között?

Turisták a Stripen.

Szemben a Paris hotel Eiffel tornya.

Új projektek  a Stripen …

… és további turisták.

A Harley Davidson Cafe a Strip és a Harmon sarkán. Nehéz volt olyan képet készíteni, amelyben ne lett volna legalább egy limuzin.

A Harley Davidson Cafe kívül …

… és belül.

Álmaid tűzpiros sportkocsija itt tiéd lehet egy órára – csak pénz kérdése.

Kopasz már nem bírta motorozás nélkül. ezt a kis fehér tragacsot akarta elkötni, de a gazdája észrevette és elkapta. Aztán eltusolták az ügyet és jó barátságban váltak el.

A “Bubble Breezer” szappanbuborék fújó automata. Tipikus vegasi ajándéktárgy.

A Tropicana sarkán álló nagy szállók, mint az MGM Grand az 1990-es években épültek. Az MGM például a The Venetian után a második legnagyobb vegasi szálloda a maga 5044 szobájával. 1993-mas megnyitásakor a Wizard of Oz témára épült (ezért zöld, mert ugye Smaragdváros), aminek már nyoma sincs. 2000-ben átépítették és ma már Hollywood, a szórakoztató város a fő téma. Bejárata a Strip felől egykor egy hatalmas MGM oroszlán kitátott szája volt, de a feng sui tanítását követő kínai vendégek szerencsétlenek tekintették az oroszlán száján átmászkálást, ezért a kaput mára kicserélték.

Csoportkép az MGM Grand oroszlánjával. A 14 méteres orozlán bronzból van, és ez az USA legnehezebb szobra.

Fantáziaváros mesevára, a szemközti Excalibur sokkal nehezebb helyzetben lenne, ha meg akarná változtatni az imázsát, de egylőre jól megvan vele. Csak a medencét alakították át nemrég.

Háttérben az Excalibur mesekastély tornyai. A járdákat felüljárók kötik össze.

Hopp, már megint egy új szatyor.

Látszik ki a sztár, ugye?

Úgy tűnik, hogy itt érdemes reklámozni.

New York, New York – a Frank Sinatra dal, vagy az 1977-es Scorsese film címe juthat eszünkbe róla Robert de Niro és Liza Minelli főszereplésével – vagy ez a szálloda itt az MGM-mel szemben.

New York New York.

Az Excaliburban és a Luxorban csámpázva a tíz évvel ezelőtti Vegas hangulatát látjuk magunk körül. A terek zártabbnak tűnnek, az épületek robusztusabbnak, a mai fémből és üvegből épült épületek rejtőzködő statikai szerkezetéhez és légies könnyedségéhez képest itt inkább a beton uralkodik.

Kaszinó Las Vegasban. Talán inkább az Excalibur, mint a Luxor belseje.

Az Excalibur folyosójára egy kis aqua masszázs szalon települt. Most épp 66%-os a kihasználtság.

A Luxor oroszlán testű kecskéi.

A délelőtti barangolásban a Luxornál vetettünk véget. Néhányan tovább indultak az egyik nagy outlet centerbe, mások vissza a TI szállóhoz pancsolni az uszodába meg pihenni egy kicsit az esti program előtt.

Irány a bevásárlóközpont.

 A szállodánktól megint sétáltunk egyet, még be akartam kukkantani a Venetian-be megjárni a Grand Canal-t.

Egy másik tipikus vegasi ajándéktárgy.

Las Vegas növekedésének egy komoly korlátja van, ez pedig a víz. A város egy lakosra eső vízfogyasztása 800-1000 liter között van. Ennek csak 7%-át viszik el a nagy szállodák, a többi a háztartások fogyasztása. A vizet 70%-ban házon kívül használják fel, így tartják fenn a medencéket, a kertjeiket és a pázsitot. Az OECD országokban az átlagos vízfogyasztás kb. 200 liter/fő.

A város vizének 90%-át a Lake Mead biztosítja, amely 1999 óta minden évben elvszti víztömegének 1%-át. 2012-re a tó vízszintje a jelenlegi csövek szintje alá kerül és a város egyszerre elvesztheti a felhasznált vízmennyiség 40%-át. A Southern Nevada Water Authority válságos időket él. Új csöveket fektetnének új forrásokhoz, de ahhoz nincs elegendő pénzük, kötvényeket bocsátanak ki, de a válság ellenük dolgozik és új források nincsenek, csak olyanok, amiket mások már használnak.

Vegasban igyekeznek visszafognia vízfelhasználást, például 15$-t fizetnek négyzetméterenként azoknak, akik a füvet kavicsborítással váltják fel. Ami vizet így megspóroltak, az új betelepülők felhasználták. A válság előtt az új lakások száma itt növekedett a legnagyobb mértékben az USA-ban, évente 30%-kal. A pazarláshoz a víz 33 cent/m3-es ára is hozzájárul. Ez Atlantában 3$, Koppenhágában 7$, Budapesten kb. 1$.  A vízre az emberek többnyire úgy gondolnak, mint egy természetes erőforrásra, mi ingyen jár nekik – így aztán az ára általában politikai kérdés.

A The Venetian 1999. májusában nyílt meg és ez már a szállodakomplexumok új generációjához tartozik. Van benne egy konferenciaközpont, második emeletén a Grand Canal Shoppes egy high-end 50 ezer m2-es bevásárlóközpont és a vegasi Madame Tussaud’s panoptikum. Két hektáros uszodája a negyedik emeleten található. Ebben a szállodában nézhetjük mega Blue Man Group előadásait és Az Opera Fantomját. A szobák ára 300 és 600 $/éj között mozog kategóriától függően.

A Grand Canal csatornái a Venetian-ben. A nemrég átadott makaói Venetian ennek felnagyított mása, a világ másoodik legnagyobb épülete. Mire az igazi Velencét ellepi a tenger, a szerepét átveszik fedett másolatai?

Az elektromos meghajtású csónakok nem igazi gondolák, de az evezősök úgy tesznek, mintha igaziak lennének, még énekelniük is kell.

A Szent Márk tér a The Venetian-ben.

A Grand Canal Shoppes-ból csak nehezen, valami hátsó ajtón jutottunk ki a The Venetian-nel egybe épült Palazzo előcsarnokába az esernyőkhöz.

A Palazzo előcsarnoka.

A Winn, háttérben a Stratosphere tornyával.

Benéztünk a Fashion Show-ba is, mert Kopaszt tegnap este lebeszéltem arról, hogy egy nagyon drága boltban vegyen egy kis digitális kamerát. Itt most kapott egyet – nem tudom, hogy olcsóbban-e. Tamással is összefutottunk, aki itt ette meg élete eddigi legdrágább salátáját kb 35 $-ért. A végén Cica is kapott egy pár cipőt. A Sketchers Shape Up cipőnek ugyanolyan talpa van, mint az MBT-nek, csak nincs hozzá ez a mezítlábas maszály mese és ettől fele annyiba se kerül. (Mindössze 100 $ egy pár, az Amazonon is lehet kapni.)

Kifelé jövünk a Fashion Showból.

A Fashion Show bevásárlóközpont bejárata és szemben a Winn.

Estére csoportos programot szerveztünk a Stratosphere meglátogatását. Úgy gondolom, hogy a város látképe még mindig onnan a legszebb. Késő délután érdemes felmenni a 350 m magas kilátóba és megvárni, amíg lemegy a nap és kigyulladnak Vegas éjszakai fényei.

Azt mondtam a bellman-nek, hogy 14-en szeretnénk a Stratosphere-be menni, csináljon valamit.

A megoldás ez a Hummer limuzin lett.

Ilyen a limo belseje – azok kedvéért akik nem ilyennel járnak munkába reggelente. A pezsgős poharak szárazon maradtak ugyan, de legalább az illúzió megvolt.

A Stratosphere tetején leszerelték a hullámvasutat és most ez a semmibe zuhanó szörnyűség van helyette, meg egy körhinta, amely a 340 m-es mélység fölött forog. A big shot már akkor is megvolt.

Az újabb építkezések megváltoztatták a város látképét, most felhőkarcolók takarják el szemünk elől az MGM Grand zöld fényeit és az Excalibur tornyait. A Luxor csúcsának hatalmas erejű ég felé törő fénnyalábja is csak az új házak mögött látszik. A Strip innen régebben érdekesebb volt mint manapság.

Csoportkép Vegassal a háttérben egy kuka tetejéről. Mielőtt beállíthattam volna a gépet leszedett a biztonsági őr.

Az üvegezett kilátó a terasz alatti szinten van. Itt aznap este épp esküvői bulit tartottak, ezért nem lehetett körbejárni.

Pizza vagyora a Stratosphere-ben. A régebbi szállodákban könnyebben talál az ember olcsó éttermeket és gyorséttermeket, mint az újakban.

A TI-be több taxival utaztunk vissza, megbeszéltük, hogy másnap hogy találkozunk és szétszéledt a csapat. Mi Cicával még kint maradtunk a szálló előtt, hogy néhány év elteltével újra megnézzük a kalóz showt.

A TI-ben is lehet choppert nyerni.

A Treasure Island esti műsorára már kezdés előtt fél órával gyülekezik a tömeg, hogy jó helyet kapjanak. A jó hely szerintem a bejárattól balra álló hajó, amelyen a szirének táncolnak és énekelnek. Az események többsége itt játszódik, a másik oldalon csak elsüllyed egy hajó, de a szereplők a végén onnan is átúszanak ide. A show naponta négyszer fut, este 7 órától másfél óránként.

A Tresure Island valamikor a gyermeki fantáziavilágot kívánta megmozgatni a kalózos, kincses szigetes témájával. Mára a kalózokat az egyik hajón hosszú combú énekes-táncos szirének váltották fel és a kalózok nem harcolnak velük – inkább táncolnak és rappelnek. A díszletek is a show új üzenete szerint alakultak át.

A szirének túszul ejtenek egy a hajójukra felsomfordáló kalózt. Ezt a kalózkapitány nem veszi jó néven és lövöldözni kezd. A szirének hajója lángra kap és az egyik árbócrúd eltörik.

A szirének énekelnek valamit és a kalózok hajója füstölve elsüllyed. Lehet, hogy közben lőttek is, azt nem figyeltem. A havaria mindenesetre alkalmat ad a kalózoknak arra, hogy csoportosan átússzanak a szirénekhez és ott lezavarjanak egy finálét.

A show látványos tűzijátékkal ér véget és ugyanazzal a szöveggel amivel tíz éve: “The treasure is inside!” (A kincs belül van.)

Ez volt hát Las Vegas 2009-ben. Egy nap elegendő volt arra, hogy kívülről vessünk egy pillantást erre a nehezen kiismerhető infrastruktúra tömegre, kevés arra, hogy belső értékeit felfedezzük. Extrém építészeti megoldásai, a szállodák témaválasztása, a világ műremekeinek utánzatai érdekesek ugyan, de amit mesélnek az kevéssé izgalmas.

Vegas számomra a felszínes, gondtalan időtöltés fővárosa, amelynek ma még határtalannak tűnő növekedése mögött ma még kevesen veszik észre a szőnyeg alá söpört, a várost vészesen fenyegető problémákat – a globális felmelegedés hatásait, a túlnépesedést, a természeti erőforrások kritikus fogyatkozását. A Las Vegas Sun már elindította a visszaszámlálást a weben. Szerintük Vegasnak ma még van 4.237 napja. Ha látni akarjátok, akkor igyekezzetek.

A Trrump aranyozott tömbjének esti fényei bevilágítottak a hálószoba ablakán.

Agárdi György, 2009. június 26.