2006 novembere páratlanul enyhe idővel ajándékozott meg “minket endurósokat”, ahogy Tamás mondta Péternek Grábócon. Tamás endurója akkor már két napos volt, Péter előző nap vette át.

Pénteken a Mongol étteremben tartottunk egy évadzáró vacsorát, ahol már Tamás az Adventure-rel jelent meg, amit mindenki körbecsodálhatott. A jövő évi tervekről beszélgettünk, a Nordkappról és Korzikáról, miközben  időnként el-eltűnt valaki az asztaltól, hogy mongol módra (?) a nyers húsok között turkáljon, aztán sorba állva kivárja, hogy amit kiválasztott azt megsüssék neki.

Az idény végére a társaság jól bevásárolt. Zoli Afrika Twin-t, Péter (állítólag a Nordkapp miatt) egy BMW R 1200 GS-t, Tamás (állítólag miattam) egy BMW R 1200 GS Adventure-t, Imre egy BMW R 1200 ST-t vett az összetört TDM helyett, én is egy BMW R 1200 GS-t, Imi pedig már meghirdette a Hayabusáját.

Másnapra megbeszéltünk egy rövid programot. A többség csak egy szombati gurulást vállalt Komarnóba, a kedvelt kastéy étterembe fél tizes indulással. Zolival ketten két napos túrát terveztünk úgy, hogy fél tizenkettőkor indulunk és majd valahol az Őrségben alszunk.

A GS szervizben van, odaadtam Tomának, hogy felszereljen rá egy GPS tartót, a hozzá való kábelezéssel. Még jó, hogy ott van az FJR a hét végére. Zoli Érden azzal fogad, hogy a többiek alig egy fél órája mentek el. Tamás rábeszélte őket, hogy inkább Grábócra menjenek. Előző este átnézte a “Magyarország 100 csodája II”-t és abban találta meg a Grábóci kolostort, ami jelentősen megváltoztatta a mai terveket. Székesfehérvár felé indultak a 7-esen a 63-masig, és azon végig Szekszárd felé. Grábóc után Bajára gurulnak egy halászlére, majd haza. Menet közben megálltak az érdi szerviznél. “Csatlakozzunk” mondtam Zolinak. Kíváncsi vagyok az új motorokra.

Fehérvár után egy ideig átszállok az Afrika Twinre.  Könnyedén gurul, gyorsan reagál a kormány és egy kicsit irigylem a nagy küllős első kerekét, ami a terepen sokat számít. Zoli megemelte a kormányt, ami felállva nagyon kényelmes, így ülve egy kicsit furcsa. A kedvenc sebessége 120-140 között van, felhajtható ugyan tartósan 160-ig is, de ott már nagyon fúj a szél. Grábócig összeszokunk.

Magyarország egyetlen működő szerb kolostora, a Grábóci szerb ortodox kolostor és templom 400 éve a magyarországi szerb ortodox szerzetesképzés központja. Közelében ott parkol az összes motor, az ott bámészkodó öregúr szerint öt perce érkeztek és a motorosok épp most mentek be a templomba. Mikor odaérünk már jönnek is kifelé. Tamás szerint Krisztina nővér, a még itt éldegélő két apáca egyike épp idegenvezetést tart egy hátizsákos csapatnak. Mi majd utánuk következünk.

Az eredeti keresztény templomok három részből álltak. Az első a szentély, ahová csak a felszentelt papok léphettek be, azok is korlátozásokkal, a hívek egyáltalán nem. A szentélyben a pap a hívőknek háttal állva misézett az oltárnál. A férfi hívőké volt a következő helyiség, ahol egyik oldalon a nős, másik oldalon a nőtlen férfiak álltak. Itt énekeltek a kántorok két karzat mögött egymással szemben. Az eredeti templomokban nem volt hangszeres zene, csak ének. A nőknek a harmadik helység jutott. A szentélyt ikonosztáz választotta el a férfi hívek termétől. Valaha minden keresztény templom ilyen volt, de a történelem viharai során a dolog lassan megváltozott. A római katolikus vallásban először nyitottabbá válik, majd teljesen eltűnik az ikonosztáz, az oltárt lépcsőkkel megemelik és a pap a hívőkkel szemben állva misézik. Még a Szent Péter székesegyházban is nyomonkövethető ez a változás, ahol az ikonosztáz annyira értékes volt, hogy nem bontották le. A főhajóban megjelennek a padok és a családok együtt maradhatnak a misén, nem választják el a nőket és a férfiakat. Az ortodox, vagyis hagyományőrző vallásban máig minden régi hagyomány fennmaradt.

Krisztina nővér tele van történetekkel. Hiteles forrásból biztosan tudja például, hogy minden, amit csak az ember el tud képzelni valósággá válhat. Szerinte az amerikaiak már a világháború után sikeresen teleportáltak egy egész hajót valahová. Csak sajnos visszafelé nem sikerült. (Itt horrorisztikus beszámoló következik a végeredményről.) Még tesztkérdést is kapunk – soroljuk fel az evangélistákat. Azt mondta egyszer egy csoportot bezárt a templomba és azt mondta addig nem engedi ki őket, amíg fel nem mondják  mind a négyet. Lesni persze lehet, mert a kupola alatt ott van mind a négynek a képe és a feliratbúl a nevek is kisilabizálhatók.

A szentélybe vezető ajtón, az oltárral szemben csak a főpap és az ország felszentelt főméltósága mehet át, például a király. Krisztina nővér kicsit zavarban van, hogy a mai körülmények között vajon melyik méltóság is lenne felhatalmazott az ajtóra, de aztán lezárjuk a dolgot annyival, hogy valószínűleg sem Sólyom László (államelnök) sem Gyurcsány Ferenc (miniszterelnök) nincsenek felszentelve, így aztán marad a főpap. Szegény takarítónénire gondolok – mekkora a szívás lehet, kiporszívózni a szőnyeget, ami átmegy az ajtón. Bár lehet, hogy a takarítónéni sem mehet be – hoppá – ez egyre talányosabb.

A templom után felkapaszkodunk a dombon a szerzetesek kis temetőjéhez. Tamás megbeszéli Péterrel, hogy “mi endurósok ugye egy ilyen dombra már akár motorral is felmehetnénk”. Elbúcsúzunk a szerb templomtól. Grábóc egy hihetelen, egyedülálló gyöngyszem a tolnai dombok között, amiről eddig sejtelmem sem volt.

A Suzuki GSX 750-et Péter adta kölcsöm Iminek, mellette az Adventure Tamásé. Az FJR is idei, azután Péter egy napos BMW-je és Imre vadi új ST-je. A háttérben álló Ducati szintén idei. Feri hűséges maradt a Harleyhez, amely az egyetlen motor a társaságban, amit nem ebben az évben vásároltak. Látszik is a csapaton, mert Baja felé haladva viszonylag gyorsan szétszakad, be kell várni a végét.

A Duna mellékága Bajánál a Kamarás-Duna, vagyis a Sugovica. Utoljára egyetemistaként jártam itt építőtáborban és szép emlékeket vittem haza, mert nagyokat eveztünk itt a holtágon egy bajai iskola csónakházából kölcsönvett hajókkal, mag kajakokkal.

A Vizafogó panzió és étterem nyitva van és van is egy asztaluk tíz főre. Nagyszerű volt a Bajai halászlé és dícsérték a csülköt pékné módra.

Bajáról a többség hazafelé indul – csak két motor fordul balra az első sarkon vissza a Duna hídon Szekszárd felé. Négy órakor pár perc alatt besötétedik. Koromfekete afrikai éjszaka száll le a tájra, sehol egy csillag, nem látszik hold, itt ott a közvilágítás segít. A kanyargós, sötét úton Bajától Bonyhádon keresztül Dombóvárig mindössze 62 km/órás átlagsebességgel hajtunk. Folyamatosan reflektorozom, ha nincs bekapcsolva alig látok harminc méterre, csak sejtem, hogy hol lehet az úttest. A 61-esen, majd a 74-esen Nagykanizsáig már lehet jobban haladni.

Nagykanizsa után megállok egy benzinkútnál szállást keresni. A motorostura.hu egyik Őrségi cikkében benne van a zalalövői Vízimalom fogadó telefonszáma. Gábor nagyon megörül nekünk, amikor meghallja, hogy azért megyünk hozzá, mert már voltunk ott és nagyon jól éreztük magunkat a szépen rendben tartott családias kis fogadóban, ahol kedves szavakkal, vagy épp heves farkcsóválással fogadják az embert, attól függően, hogy a házigazdával, vagy Gobbival, a vizslával találkozik előbb az ember. Épp van egy megfelelő szobájuk szabadon.

Fél kilenc tájban érünk oda. Valami szarvasfélére világít a fényszóróm, amikor befordulunk a ház felé vezető murvás útra. Szép nagy darab, itt szalad mellettem. Kár, hogy nem látom ebben a sötétben.  Vacsorára már nincs szükség, megiszunk egy-egy üveg sört, hazatelefonálunk. Tamásék már fél hétkor otthon voltak. A TV-ben Megatánc megy, amit még sohasem láttam. Amikor legutoljára itt voltam épp Ruzsa Magdi nyerte meg az aktuális  Megasztárt.

Felviszünk néhány könyvet a szobába és azt olvasgatjuk, amíg el nem álmosodunk teljesen. Zoli őrségi sztorikat olvas, az egyik szerint amikor egy erdőt kiirtottak a parasztok és kiszedték a tuskókat a gyökerekkel akkor jött a földesúr és elkergette őket. Mekkora szívás…

Reggel Zoli öt tojásból kap rántottát, én csak háromból kérem. Nem nehéz észrevennünk a visszajáró vendégnek járó megbecsülést. A Vízimalom fogadó reggelente mindig ködpárában úszik. Gábor azt fontolgatja, hogy épít valami fedett tárolót a motoroknak, mert egyre többen jönnek. A környéken jól lehet quadozni is, meg endurózni is. Most is áll a ház előtt három quad. Gazdáik dícsérik a környéket, sok jó hely van erre kalandozáshoz. Van már szervezett túra is, amelyre befizethet az ember.

Fél tízkor kezdünk szedelődzködni, fizetünk és elbúcsúzuk Gábortól, aki egyenruhaként viseli az önzetlen segítséget ajánló trikót. “Isten nem ér rá. Segíthetek?”

Gábor azt mondja, hogy az Őrségben a lombos fában fenyőfa táblával jelölt házakat kell keresni, ami azt jelenti, hogy az ott lakók szívesen látják az arra utazót és megmutatják mivel foglalatoskodnak. Szalafő felé indulunk, hogy a pityerszeri falumúzeumba, de az most be van zárva. A házaknál is vasárnap van – nem tudom, hogy illik-e ilyenkor bekopogni. Legutóbb, amikor erre jártam kihagytam az olajpréselőket. Most egy ilyen táblát keresek, így kötök ki a Jakosa portán, ahol Aranka nénivel találkozunk.

Aranka néninek nem számít a vasárnap, jöhetünk bátran, betessékel minket és már mutatja is, hogy működik ez az olajütés. Először is a tököt ki kell magozni. Érdekes, hogy van olyan tök, amelyiknek héj nélküli a magja. Aztán ledarálják, megpörkölik, kipréselik. A tökmagolaj állítólag nagyon jó prosztatapanaszokra. Régen a tökmagot még meg is kellett pucolni a héjától. Unalmas munka volt. Több család összejött olyankor és együtt dolgoztak, hogy jobban haladjanak. Ugyanezt hallottam a kukoricamorzsolásról.

Körbejárjuk a portát, Aranka néni megmutatja a kincseit. Aranka néninek mindenféle gépe van, amit ma már csak múzeumban lehet látni, de annyi, amennyi szerintem egy múzeumnak sincs. Lássuk csak – szeparátor (ez olyasmi mint a cséplőgép, annak az elődje), szövőgép, rokka, csizmahúzó, drótkerítés hajtogató, kaszaélező, faeszterga, szekér, tökmagdaráló, tökmagpörkölő, tökmagprés, szíjhajtó motor (minden szíjhatású munkagéphez jó), kefefúró gép, kézi hajtású állványos fúró, meg még ezerféle sohasem látott cucc – fogalmam nincs mire valók.

Elbúcsúzukk Aranka néni kincses házától, amiből nem engedi széthordani a muzeális darabokat – pedig Zoli már próbálkozik, hogy a szekeret megvenné. Végül csak egy kis olajat veszünk mielőtt elindulnánk haza, aztán kifutunk a nyolcasra és már csak egyszer állunk meg hazáig Körmenden tankolni.

Letöltés	Download GPS Data
	A bejárt útvonalak Garmin MapSource térképei a Garmin GPS készülékekre feltölthető formában.

Agárdi György, 2006. november 19.