Gerecse

Categories: Gurulások

A fenébe – alig tudok lépni. Hétfőn sokat üldögéltem az irodában, most meg fel kell mennem a második emeletre itt a Nemzetiben a balközép páholyba, hogy megnézzem hogyan biceg végig Kulka János két másfél órás felvonást, mint Richard, Gloster hercege, hozzám képest azzal az előnnyel, hogy ő csak az egyik lábára sánta. Igaz néha Mercibe, vagy Peugeot-ba ül és a végén egy motor nyergéből szándékozik az országát egy lóért elcserélni. Ajjaj …  … remélem nem lőttem le a poént. De ez még odébb lesz, most minden lépcsőfokot éles hasító fájdalom kísér. Akkora izomlázam van, mint a közlekedési káosz volt a parkolónál a mélygarázs építése miatt. Illetve nagyobb. Mint a Művészetek Palotája és a Nemzeti együttvéve, hozzácsapva a mélygarázst és a bábel tornyot is. Vasárnap ugyanis enduróztam.

 Minden kezdet nehéz
Tízkor lenne a találkozó az érdi szerviznél, amire az Afrikások közül ismét csak Tibi és Zoli jönnek el – kis túlzással, mert ugye Zolinak csak a lakásból kell kijönnie. Péterrel kettesben mi BMW-sek is csatlakozunk a kiránduláshoz, hogy ne érezzék magukat kevésnek a japán motorosok. Fél tizenegykor még egyedül parkolok az udvaron. Zoli a műhelyből kerül elő és mivel bőven van még idő a többiek megérkezéséig, egy kicsit szervizeljük a GS-t. Most először töltöm utána az olajat. Október óta nagyjából 2000 kilométert mentem vele – istenem, mennyi szép napsütéses hétvégét kihagytam – ami elég volt ahhoz, hogy a boxerben az olajszint a minimum közelébe süllyedjen. Miki rámhagyott egy flakon olajat, Castrol R4 10W-50 van ráírva akinek ez mond valamit. (Később azt láttam egy katalógusban, hogy ez volt a legdrágább az összes Castrol olaj közül.) Most Zoli megtanít arra, hogy hogy kell kinyitni a flakont. Határtalanul fifikás megoldás az a kis csőr ami kijön a kupakból – hihetetlen, hogy mit tud a mai technológia. És szintmérő van a doboz oldalán! Kb. 3 decit töltöttünk a hengerfejbe.
Zoli azt javasolja, hogy vegyek az olaj beöntő nyílásra egy kulccsal zárható kupakot (35 EUR), mert egyszer valaki még megtréfálhat azzal, hogy egy kis homokot szór bele a blokkba. Micsoda rémálom még feltételezésnek is – gondolom. Ez azonban még csak a kezdet, körbejárva a full extrás GS-t még talál tizenöt dolgot, amit erősen javasol és erről hiányzik. Ilyenek az oldalra felfutó bukócső, amit Péter is vett, a fényszórót védő polikarbonát előtét (32 EUR), vagy ugyanez acélhálóból (69 EUR), a kitámasztó alá a fémalátét (19 EUR), a nekem erősen ajánlott 30 mm-es kormánymagasító (38 EUR), az oldalra szerelhető pótfényszórók (nem írom ide az árát, mert nagyon durva), a pleximet rögzítő csavar, mert az egyik elveszett (24 EUR/pár). A lábtartókat is le lehetne cserélni fűrészfogas rozsdamentes fémrácsra (81, vagy 99 EUR), de erre van egy egyszerűbb megoldás is – pakk, és már kinn is van a gumibetét, csak a fémrács maradt. Eltesszük a hátsó dobozba, jól jön az majd később a motor eladásnál, amikor visszatesszük és újnak látszik. A kipufogócső már le van cserélve egy Remus Carbon Revolutionra – hála Mikinek, így a 465 EUR-t megspóroltam.
Zoli ekkorra azonban már megállíthatatlanul belelendül a motor tuningolás gyönyörűségeinek ecsetelésébe. A saját Africa Twinjén folytatja a magyarázatot arról, hogy hogy áramlik abból ki az elhasznált gáz, hogyan van fojtva és szabadon engedve, hogyan hangolta a befelé áramló levegőt a kiengedett gázmennyiséghez, hogyan állította hozzá az üzemanyagot, amely a szelepeket is hűti és ezért is fontos, hogy a beáramló levegővel egyensúlyban legyen, majd hogy hogy lesz ebből az egészből egy a gépen keresztüláramló egyenletes gázfolyam, amely extra teljesítményre ösztönzi azt. És még csak akkor jön a mechanikai beavatkozás, a henger mérete, a dugattyúgyűrűk, a vezérműtengely alakjának finom hatásai. Ha a középsuliban Péter bácsi így mesélte volna el a négyüteműek működését, akkor ma valószinüleg autószerelő lennék. Igaz, hogy gépészmérnöknek tanultam, de a motor szívének a dobbanásáról még sohasem hallottam ilyen szenvedélyes és megragadó előadást – lehet, hogy ezért hagytam ott a pályát.
Hálás hallgatóként ajándékba megkapom a Touratech egy 700 oldalas katalógusát, amelyből megtanulhatom, hogy hogyan kell elkölteni egy motorra a motor árának még háromszorosát. Ez még a 2005-ös kiadás, de a címlapján már ennek is GS-ek vannak. Zoli a napokban Touratech forgalmazó lett. Jó lesz vigyázni.
A gumim a leggyengébb pont a motoron pillanatnyilag. Az aszfaltútra tervezett ritka mintázat ezzel a közepes kopással kombinálva a nedves terepen olyan, mint amikor életlen lécekkel akar síelni az ember jeges pályán. Zoli a sajátját ajánlaná, de azt csak 140-es szélességig gyártják, az enyémre meg 150-es kell. Pech, pedig ez még elviselhető lenne árban is.
Gumi dolgában MGP-nek is meghallgattuk a véleményét. Ezeket írta:
Ezt, inkább a németek használják, állitólag többet bír aszfalton de drágább is.
Mi most ezt tettük fel:
http://www.gumibolt.hu/motor/metzeler/mcekaroo.htm (az első gumi szerintem rossz fotó). Nekem még nincs sok tapasztalatom, de aszfelton elsőre elég félelmetes volt, hangja kb mint egy Nivának a gyári traktorgumikkal. Futásteljesítményről megoszlanak a vélemények, állitólag van akinek 8-10 ezer km-t is kibírt!
Szerintem ez lenne a középmegoldás:
… de nincs méretben a GS-re. A Mitasnak létezik egy hasonló mintás abroncsa, állitólag van méretben, de még nem találtam meg. Egyszer használtam egy nyáron át az AT-n ilyen mintás de Mitas abroncsot és nem volt vele gond. Kényszerből raktam fel ugyan mert fél óra alatt kelett gumit szereznem, és ahhoz képest milyen baromian olcsó volt egész jól ment aszfalton, terpen meg mindenhol elment. Köztudott hibája a Mitasnak az öregedés, egy éves gumikon maguktól jelentkeznek repedések, ezért utcai gumit nem vennék belőle, de ilyen 4-5 ekm alatt lekopó terepgumit igen.
A GS-re egyébként gyárilag aTKC80 az ajánlott terepgumi, legalábbis a képen szerintem az van, szélesebbek a bütykök és egy vonalban vannak:

Lassan Tibor is megérkezik (megcsodáljuk a Tomától beszerzett új GPS-ét), majd idővel Péter is befut a makulátlanul tiszta és csillogó vadiúj GS-sel. Gyorsan tervezünk egy útvonalat. A Gerecse lesz a célpont, mert bár egyenletesen szürke az ég, arra az előrejelzések szerint ma nem lesz eső. Közel van oda a Hilltop, majd ott ebédelünk. Mielőtt elindulnánk még ülést cserélek Péterrel. Az ő alacsony ülése most épp átalakításon van, ha kész lesz még alacsonyabb lesz.

 Végre elindulunk

Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék és Bajna érintésével érkezünk meg az útkereszteződéshez, ahol balra letérve a félig-meddig aszfaltozott mellékúton a Gerecse legmagasabb pontját megközelíthetnénk (a térképen “e1 01 Gerecse teto”). Mielőtt azonban arra vennénk az irányt Zoli kedvéért elmegyünk egyet tankolni. Jól jön a GPS, amely szerint a legközelebbi kút itt van 6,5 kilométerre (N47 45.392 E18 31.973) a Duna partján Nyergesújfalu és Lábatlan között.

Visszafogott csoki rágás, mert mindenki az alakjára gondol, egy-egy kapucsínó. Zoli vesz egy Népszabadságot, hogy az otthon hagyott vesevédője helyett ezt tűrje be a nadrágjába. Közben katonakoráról nosztalgiázik. Akkoriban szokott rá a Népszabadságra, amikor nem engedték meg nekik, hogy felvegyék a mikádót. Ez a legjobb hőszigetelő.

A Lukoil kutat hátrahagyva rövidesen Lábatlan felé kerülve megyünk vissza, ahol Bajót felé megint fel lehet kanyaridni a hegyre és arra gondolok, hogy az FJR-em milyen hálás lehet nekem, hogy otthon hagytam. Ismét az útkereszteződésnél állunk, amit a turistatérkép a Domonkosföldek mellett jelöl. Előttünk a hegytetőn az átjátszóállomás még távolinak tűnik. Nagy levegőt veszek – na lássunk hozzá, remélem menni fog.

 Pusztamarót emlékhely
Toma az előző héten meglátogatott. Mindenféléről beszélgettünk, főleg GPS-ekről és motorokról. Meséltem neki, hogy miként esek, kelek amióta a terepre is kimerészkedtem. Toma azt tanácsolta, hogy álljak fel a motoron. Végülis igaza van. Ezzel nagyobb szabadságfokot adok a motornak a saját mozgásának a korrigálására, mert elég a saját súlypontját helyrebillentenie, nem kell még engem is egyenesbe hoznia. Az első próbálkozások nagyszerűen bejönnek. Óvatosan haladok ugyan, de már egy kicsit gyorsabban és a motor oldalirányú mozgásait határozottan jobban ki tudom védeni. A gázadagolással is egyre ritkábban követek el hibát. Szépen lassan oldódnak a görcseim, a kormányt is kevésbé szorítom. Egyenként végiggondolom a túlélési reakciókat és ellenőrzöm, ahogy Keith Code-tól olvastam:
  1. a gáz elvétele
  2. a kormány görcsös szorítása
  3. leszűkült (vadász) látószög
  4. a figyelem összpontosítása egy valamire
  5. az arra a valamire való kormányzás
  6. a kormányzás elmulasztása, vagy nem hatékony (lassú, korai, stb.) kormányzás
  7. fékezési hibák (túlfékezés, vagy alulfékezés)

Amikor a Bajóti-patak mellett elhaladva megérkezünk Pusztamarótra, már látom, hogy fog ez menni. Az emlékhely körüli köveken állítjuk meg a motorokat. Mindegyik csupa sár, pedig még alig jöttünk négy kilométert az országút óta. Péteré is kezd hasonlítani egy malachoz. Tibor büszke lehet ránk. Egy kicsit érzem a lábaimat.

Pusztamarót, az elhagyott település a Gerecsében Tibor egyik kedvenc helye. Azt mondja, hogy talán legszívesebben ide vonulna vissza. Itt minden olyan csendes és minden olyan kevés. Az egész csupán egy-két ház, egy temető négy-öt sírkővel.

Az út mellett kőből faragott emlékhely áll. A környék tragikus események helyszíne volt a mohácsi csatavesztés után 1526-ban. Sok menekült köztük a mohácsi csatából visszatérő katonák és a környékbeli lakosság egy szekérvárral megerősített vadászkastély körül sáncolták el magukat. Három napon át védekeztek az Észak-dunántúlt feldúló törökökkel szemben, akik végül Budáról hozott ágyúkkal törték meg a védők ellenállását. A három napos küzdelemben 25 ezren estek itt, köztük volt a a támadó törökök vezére is. A Mohácsi csatában 26 ezer magyar katona veszett oda. A emlékmű (Kovács György szobrászművész alkotása) méltóságteljes, tiszta nem szennyezi graffiti nem támadták meg garázda kezek. Azt remélem, hogy mindig ilyen marad.

Ez itt Péter motorja, amely végre csupa sár lett. Mehet lakkozásra.

Az egykori Marót helyén létrejött Pusztamarót település az 1970-es években elnéptelenedett. Ma már csak ez a kis temető emlékeztet rá. Zoli egy sírkövet próbál megjavítani, amiről letörték a keresztet. Fekete Mariska most márciusban lehetne 106 éves, de mindössze öt évet élt.

Endurós póz. Zoli úgy csinál, mintha menne.

 Gerecse tető

Ez nem turistaút és nincs is lezárva. A Gerecse tetőre visz, a relé állomáshoz.

Tibor vadonatúj motoros GPS-e, amit Tomától vásárolt. Most még csak elemről működik és ideiglenesen van felszerelve. Tibor most tanulja. Azt találta ki, hogy ha kamionra állítja, akkor kevésbé téved el vele.

Megérkeztünk a Gerecse legmagasabb pontjára az átjátszó állomáshoz.

A csoportkép nehezen jött össze az erős ellenfény miatt, végül ennyit sikerült kihozni belőle.

 Enduró bemutató

Megálltunk egy tónál az út mellett, hogy készítsünk egy két ad-hoc pillanatfelvételt az endurózás örömeiről. A terv az, hogy Zoli és Tibor elmennek egy darabig az erdő felé, majd visszafordulnak és szépen lassan, felállva közelítenek hozzám, miközben én “sport” állasban nyomom a sorozatfelvételt.

A lámpát csak azért kapcsolták ki, hogy a fénykép jobban sikerüljön. Hiába integettem kézzel lábbal, hogy kapcsolják be.

Mindegy, nem küldtem őket vissza, mert rendes vagyok. A jól sikerült fotózás végén a résztvevők egy tócsa mellett megbeszélik a Dakart.

 Hilltop vendéglő

Tibor épp megérkezik a Hilltop vendéglőhöz. Természetesen ez is egy beállított jelenet és akkor készült, amikor éppen távoztunk.

Zoli itt is feláll, de legalább a lámpa be van kapcsolva. Így valamivel természetesebb. A háttérben a Dumna túlpartja látszik. Az már Szlovákia. SMS-t is kaptunk róla.

Egy közeli Tiborról.

Két steak, egy borjúpaprikás és egy harcsapaprikás mellett megbeszéljük a rugóút hosszát.

Na végre – rólam is készült egy fotó.

Elhagyjuk a Hilltop borászat éttermét. Most tényleg elmegyünk.

Péter innen hazafelé fordult, a többiek pedig Tatán keresztül Környének, majd Várgesztesnek.

 Vérteskozma és Csákvár között 

Ezt a barázdát a sárban egy BMW Adventure blokk szántotta nem is olyan rég.

 Diósd mosó

A diósdi mosóban melegvizes fürdőt kapnak a motorok. Megérdemlik, ma derekasan helyt álltak.

Otthon este a fényképeket gyorsan felteszem, mert Zoli elégedetlen velem. Szerinte mostanában kevés új cikk van. Nos kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben inkább a régiek felújítására koncentráltam. Háttérképekből is feltettem egy csomó újat, de azt nem találta. Lehet, hogy elvonja a figyelmét a róla és Tiborról készült fotó közvetlenül a menü felett, amit viszont nem enged lecserélni.

GPS adatok letöltése

A bejárt útvonalak Garmin MapSource térképei a Garmin GPS készülékekre feltölthető formában. Ez a térkép két enduro tracket tartalmaz a Gerecsében.

Agárdi György, 2007. február 11.

Tags:

No Responses to “Gerecse”

  1. KT február 19, 2008 at 12:39 de. #

    …most egy évre rá megjelent a Heidenau K60 a BMVVV méretében ! (150/70-17)

    Válasz
  2. MGP február 22, 2007 at 12:20 de. #

    Ja igen..a csavar ugye teljesen szabvány menet, tehát bárhol megveheted (mondjuk ez nem teljesen evidens mert a szerszámok a BMWnél teljesen egyediek, van közte félméretes torx, meg extravékony gyertyakulcs, abbol csak a gyári jó )
    A pótfényszórók…Az Euromotor ára nevetséges és drasztikus. 58 ezer. A "tojás" Hellák az íves tartóráésszel 15-17 között vannak a szaküzletekben. Kocsira most vettem a lapitott verziót, most is ennyi. Tartókonzol hozzá két cső és kész. Ha szebbet akarunk a Nyitrai féle öntvény konzol igányes, ha jól tudom 28ra mondja a konzolt és a lámpát együtt.

    Válasz
  3. MGP február 22, 2007 at 12:12 de. #

    Az extrákhoz: tényleg sok pénz el lehet szorni ilyen apróságokra, csak azt kell felismerni, hogy a "speciális motoros cuccnak" nevezett bármi 3szor annyiba kerül mintha nem motoros cuccként vennénk. Ezt én még tizenévesen tanultam meg mikor az ETZ biztositékdobozát 1200ft ért adták a motorosboltban, és mikor fabrikálok egyet valami autos tipusbol, az autosboltban kiderült, hogy a Trabant és az ETZ doboz azonos (IFA tip) csak Trabanként 270 ft.
    Na mit is irtál? Lábtartó..tényleg jó ötlet csak a gumikivétel, komoly terepezésnél kell csak cserélni a fémrészt mert törések azért előfordultak már.
    Az olajkupakot én cseréltem Louisosra (imbuszos, kis 3cmes kitekerő a sluszkulcskarikára)..nem vált be, engedte az olajat.
    Kitámasztó talpat még vagy nyolc éve csináltam egy gumi és egy bakelit lemezből….sajna a Fekete Erdőben maradt.
    Rögzitett talp: Baumax fém-ácslemez 5×8 cm 3mm acél, sok furattal. Két csavarral rögzitve a gyári talpra. Befektetés 350ft. Plexivédelem: Az Africámon vágtam két kört egy A4es öntapadó foliából és felragasztottam az üvegre. Nem vált le és nem sárgult be, komoly kavicsokat kibirt. A VörösBömösre megvettem a védőplexit de a Hepco bukócső fejidommal ütközött ezért rövidebb csavart és és alu csövet vagtam hozzá. Amikor átszereltem a NagyFehérre a gyári szerelvénnyel a rögzitőt a barátomnak adtam, a plexit körberajzoltuk egy papirra, egy plexis 600ftért kivágta kifurta profin. Csővel-csavarral együtt kb 700. Most cseréltem le tükröket, amig a terepgumi van fenn. A gyári drága, a behajtható szintén és szerintem nagyon zavaró.
    Tiz perc bütyköléssel két tükröt a kézvédő alá rögzitettem, meglepő milyen jol látni bennük, 1200 volt a kettő.
    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9131477&na_order=

    Válasz
  4. toli február 17, 2007 at 5:37 du. #

    A mély barázdáról csak annyit: pont itt fáradtam el, s gyorsan le akartam heveredni, mert már sokat ültem a motoron, úgyhogy igazán rossz indulatúnak érzem a kép szövegét….

    Válasz
  5. sulyi február 15, 2007 at 3:26 du. #

    Gumik. Jelenleg két terepgumi elérhető ebben a kategóriában, tehát sok választás nincs, A Metzeler Karoo-T (van még a régi Karoo is, a képen ezt látni), és a Conti TKC-80-as. Jelenleg a motoromon Karoo-T van, lényegesen jobb abroncs mint a régi Karoo, ugyanis a fejlesztésnél gondoltak arra is, hogy a terepezés mellett sokat közlekednek a nagyendurók közúton is. Lényegesen jobb az úttartása aszfalton, terepen nem érzem a különbséget. A Karoo-T-vel a 10.000 km szerintem csak álom, az enyémben kb. 3200 km. van és lassan cserélnem kellene, de márciusig még kibírja valahogy. Persze ez is használat függő, de azért a 115 NM eszi a gumit (1200 GS), én 65%-ban terepen, 35%-ban közúton használom. Az élettartamban sok múlik a sofőr jobb kezén, de a környezetemben még 5000 km.-t sem ment vele senki. Próbáltam már a TKC-80-at is, a hosszú távú túrázók nagy része ha olyan helyre megy ezt használja mert nagyobb a futásteljesítménye, 5-8000 km-t is el lehet vele menni. Többek szerint aszfalton nem olyan stabil mint a Metzeler, én nem sok különbséget éreztem de azért kétségtelen, hogy van. Fontos a guminyomás, alapvetően befolyásolja az élettartamot. Én hátul 1.7-1.8 bar-al járok normálisan, homokos talajon leeresztem 1.3-1.5-re (van aki még lejebb 1,1-re is), igaz aszfalton egy kicsit "tésztás" lesz a hátulja, de meg lehet szokni, no meg ilyenkor télen egyébként sem forszírozza az ember annyira. A magas guminyomás a terepjáróképességet alapvetően rontja, aszfalton meg pillanatok alatt elkopnak a középső bütykök és lehet a gumit eldobni. Sajnos a kompromisszumos abroncsokból pl. Metz. Enduro3, vagy a Pirelli Scorpion nincs GS méret. Ez nagyjából amit tapasztaltam.

    Válasz

Szólj hozzá!