Finnország-Nordkapp motoros túra 2004.

Az előkészületek 2004. január hónaptól kezdődtek, amikor is elhatároztuk, hogy a 2004-es motoros túráink úti céljai közé felvesszük Finnországot is. Két fontos szempont volt, az egyik, hogy a fehér éjszakák idejére essen a túra ideje, illetve ha már Finnországban járunk, akkor szabadon választott gyakorlatként tiszteletünket tegyük a Nordkappon is, mely a legészakibb szárazföldi része Európának. A sors úgy akarta, hogy a nyolc jelentkezőből csak öten induljunk útnak, voltak akik közúti balesetet szenvedtek az indulás előtt, és volt, akit családi probléma tántorított el az úttól. A túrát 14 naposra terveztük.

Az útvonal tervezése során szempont volt, hogy a látványosabb útszakaszokat részesítsük előnyben mégha olykor ez az idő rovására is ment. Tervezett útvonalunk Szlovákia, Lengyelország, ahol egy éjszakát töltöttünk egy falusi vendég házban. Ezután– Litvánia, Lettország, – ahol ismét egy éjszakát töltöttünk egy Rigai  tengerparti kempingben , majd ezt követően Észtország átutazása után, Tallinból hajóval érkeztünk Helsinkibe, ahonnan 220 km-re északra volt a szállásunk.

Rigai kemping.

Rendkívül nagyot fejlődtek volt Szovjetuniótól levált balti államok, de legfőképp Észtország, öt ével később indult náluk a folyamat, de ha valaki nem látja a feliratokat és utcatáblákat csak a városrészeket, könnyen akár Ausztriában hiheti magát. Az útjaik pedig olyan kifogástalanok amilyenek nálunk az elkövetkezendő 20 évben biztos, hogy nem lesznek. Szállásunkra éjfél körül még világosban érkeztünk.

Éjszakai látkép.

Kezdeti csalódottságunk és megdöbbenésünk ámulatba csapott át, mivel a recepción senkit nem találtunk, de a kulcsaink és a szükséges útmutatások egy névre szóló borítékban vártak ránk. Megjegyezném, hogy az ott töltött 9 nap alatt a recepcióssal nem találkoztunk, a kulcsot, mint mindenki más ugyanilyen rendszerben adtuk vissza távozáskor, eszünkbe nem jutott, hogy visszaélhettünk volna a bizalmukkal, de ez jellemző volt egész Finnországra.

A több száz bérelhető mőkiből ő volt a miénk.

Az általunk bérelt „MÖKI,” nyaralóház egy háromszintes gerenda ház volt, ízlésesen berendezett pincével, mindennel felszerelt földszinttel, és kényelmes padlástérrel, melynek alapvető tartozéka a szauna, a kandalló épp úgy, mint a grillsütő, a mosogató gép, hűtő, mikrohullámú sütő vagy a színes tv. A helyi túráinkat innen indítottuk, s melyek mindegyikére jellemző volt, hogy rendkívül szép és változatos tájakon, jó utakon és nagyon előzékeny közlekedők között zajlottak.

Helsinki piactere.

A régi rokonaink rendkívül barátságosak voltak.

Egy tó a sok közül.

Az iskolában úgy tanították, hogy Finnországot az ezer tó országának is hívják, hát ez az adat nem igaz mert több mint 198.000 tó van nyilvántartva. Többek közt egyik ilyen túránk Békéscsaba testvérvárosának Nikkelinek a meglátogatása volt, ahol szívélyes fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk.

Északi sarkkör vonala.

A Nordkapphoz az északi sarkkörtől még további megközelítőleg 550 km-t motoroztunk északra, hol egész napos esőben és plusz 2 ºC –ban, hol pedig éjfél után is tűző napsütésben. Lapföldtől valóban komolyan illik venni a vadveszély jelző táblákat, mert csordástól legelnek a rénszarvasok az út szélén, és a motor hangjától megijedve, legtöbbször nem az egyszerűbb módját választják a menekülésnek, hanem ha kell korlátot átugorva rohannak a motorosok, az autósok közé.

Út menti vendégház.

Bolt a lappföldön.

Észak felé haladva, egyre többször álltunk meg élvezni a Norvég Fjordok látványát, s bár itt ilyenkor kezdődik a nyár, június közepe táján nem rendkívüli a havazás.

A Norvég fjordok egyike.

Nordkapp.

Északi szoborcsoport.

A Nordkapp-tól visszafelé tartva útba ejtettük a főállású mikulás rezidenciáját, ahol okirat igazolja találkozásunkat vele – arra az esetre, ha valaki nem hinne a mikulásban.

A mikulás palotája, itt tartja a13 kg-os világatlaszát, melyben minden település benne van, és ide kapja leveleket.

A finnországi 9 nap oly gyorsan eltelt, mintha csak a harmadát töltöttük volna ott, ha tehetjük jövőre ismét meglátogatjuk a „rokonokat”. A visszaút rendben zajlott, de mindenképpen említést érdemel a Rigai kemping, ahol odafele nem voltunk túl elégedettek, de visszafele az igazgatói rezidenciát, zárt garázst, és feledhetetlen hangulatú orosz diszkót kaptunk. Kellemesen csalódtunk az ottani emberekben, rendkívül barátságosak és nyitottak voltak.

Bár nem márkafüggő volt a túra mindenki Hondával vett részt rajta, és az egyenkénti 8.000 km feletti túratáv alatt egyiknél sem történt meghibásodás.

Feledhetetlen szépségű tájakon vezetett utunk, mindenkinek csak ajánlani tudom aki szereti az érintetlen természetet. Az emberek barátságosak és előzékenyek az élet minden területén, nem kell minden pillanatban az úton maradásért küzdened.

Képek és Szöveg: Spanyol, 2009.