2005 őszének egyik nagy eseménye volt az EICMA , a 63. milánói nemzetközi kerékpár és motorkerékpár kiállítás. (63a Esposizione Internazionale del Ciclo e Motociclo). Ugyanúgy, ahogy előző évben Münchenben, most is kihasználtuk az alkalmat, hogy miközben odakint már minuszokat fúj az ellenszél a motorosokra, mi kellemes melegben ülhessünk fel minden új gépcsodára, amit csak gyártanak a világon és kreatívan elszórakoztassuk magunkat mindazzal amit az ember kitalálhat magának egy motorkiállításon.

Amikor a légi utaskísérő leteszi elém a hosszúkás műanyag dobozt, rögtön beugrik a két nappal ezelőtti élmény, amikor a TAP hideg halpástétomos szendvicsét eszegettem Lisszabonból Milánó felé, mert annyi tennivalónk volt, hogy elfelejtettem reggelizni is meg ebédelni is. A hét végén épphogy csak beleszorítottuk a Milánói EICMA-t, ahová átrepültem, most vasárnap meg megyek vissza.

A gyártók ebben az évben is nagyszerû modellkínálattal várták a vásárlátogatókat, de az erős mezőnyben is egyértelmûen minden pálmát elvitt ez a sárga-fekete-fehér Yamaha modell, amelyről percenként több ezer fotót készítettek a szerencsés látogatók, akik átverekedték magokat a százakat számláló tömegen, amelyet csak a kétségbeesetten küzdő biztonsági őrök tartottak vissza a frontális támadástól.

Robbanékonysága és merész megoldásai azonnal meg különböztették a többiektől, miközben lágyan ívelt vonalvezetése, és rugalmassága egy cseppet sem maradt el azokétól. Igazán sajnálhattuk, hogy a hangját nem hallhattuk.	Mindössze az illesztéseivel akadtak apró gondok, de ez egy cseppet sem volt zavaró, mert feszes futómûve könnyedén elfeledtette az apró hibákat és az is dicséretes, hogy képes volt önmagától korrigálni nehéz helyzetekben.	Formabontó megoldásai között a hozzáértő közönség különösen nagyra értékelte a hátsó lábtartók és a kormány ügyes kihasználását különböző célokra. Kormánymozdulatai különösen kifinomultak voltak.

Az olasz kiállítást némi visszafogottság jellemezte. Hiányoztak például a festett modellek, amelyekből tavaly Münchenben többet megcsodálhattunk. Az egyik cég két figyelemre méltó, már-már majdnem naked modellt állítot ki.

Robusztus váz, magas felépítés, kivételesen szépen ívelt kontúros idomok jellemezték kivitelezésüket.	A könnyû külső borítás alig takart el valamit értékeikből. Fiatalos életérzést tükröző dizájn eredeti bőrkidolgozás és díszítőelemek.	Hátulnézetből is hasonló élményt nyújt, mint elölről.

A HD eredeti amerikai modelleket vonultatott fel idei kínálatában. A színek elragadó gazdagsága mellett szembetûnők voltak az extra méretek. Valószínûleg azonban magas üzemeltetési költségekkel kell számolnia annak, aki hasonlót szeretne.	Találkoztunk “retro” megoldásokkal is, mint ez a jelentősebb újdonságokat nélkülöző, hagyományos stílusú modell, gömbölyû idomokkal és kissé régies megjelenéssel. Teljesítménye elmaradt a többiekétől és első ránézésre látszik, hogy nem erénye a könnyû kezelhetőség.	Viszonylag ismeretlen gyártóktól is láttunk figyelemreméltó modelleket.

Hogy megkeressük azt a motort, amelyen mindannyian elférünk – Tamás a cuccaival – és amelyről végre Zoli is tud rendesen telefonálni.	Hogy kipróbáljunk forradalmian új megoldásokat.	Hogy átéljük a chopperes életérzést.
Streetfighter stunt bemutatót tartani.	Mert itt csak úgy ragadnak ránk a csajok.	Pihenni egy kicsit végre.
Kijátszani a biztonsági őrök éberségét.	Megnézni, hogy mire lesz pénzünk jövőre.	Ezt most komolyan kérdezed?

A kiállítás hivatalos címe:

FIERA MILANO
SS33 del Sempione 28
20017 Rho (MI)
ITALY

Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a Milánó északnyugati csücskénél az A50, és az A4 autópálya találkozásánál fekvő Rho mellett kell keresni a területet, az A50, a Milánó fölött északon elfutó A4 és a Malpensa repülőtér felé vezető A8-as autópályák által közbezárt háromszögben. Az SS33 egy mellékút, amely megkerüli Rhot és továbbmegy Pero felé. A neve Strada statale del Sempione. Erről is megközelíthetők a kapuk. Az A4-es autópálya kijárata a vásár miatt teljesen bedugult. Mi úgy kerültük ki a dugót és közelítettük meg a nyugati kaput, hogy továbbmentünk az A8-ason, majd az A9-esen Lainate felé és visszacsurogtunk a mellékutakon Rho mellé. Kb. 12-ig hatalmas tömeg volt a pénztáraknál.

A kiállításról még viszonylag kevés információ forgott közkézen, az információs pultoknál és a repülőtéren is mindenhol hibásan tájékoztattak arról, hogy hogyan közelíthető meg a metró a repülőtér. A repülőtéri shuttle busz 5,50 Euró volt, óránként járt és majdnem egy órát ment, amíg odaért Malpensára. A nyugati kaputól indult. Itt van a taxiállomás is és a hatalmas parkolók. A motorok többsége a bejárat közelében a járdán parkolt. A metró a keleti kaputól megy a városközpontba. Bankjegykiadó automata a Business Centerben volt, és amikor ott jártam épp nem működött.

Az EICMA motoros expot november 15-20 között tartották. A kiállítást november 15-én 10.00-től 18.30-ig csak a sajtó és a külföldi kereskedők látogathatták.

November 16-tól az olasz kereskedőket is beengedték.

A nagyközönség számára a nyitvatartás:

November 17, csütörtök 10.00-22.00

November 18, péntek 10.00-22.00

November 19, szombat 10.00-18.30

November 20, vasárnap 10.00-18.30

A kiállítók egy órával korábban bemehettek és fél órával tovább maradhattak.

Jegyárak:

•           Teljes árú jegy: 16,00 Euro volt

•           Katonák és gyerekek (7-14 éves kor között): 10,00 Euro (7 év alatt ingyenes)

Agárdi György  2005. november