Csütörtök délutánra terveztük az indulást. Hatkor találkoztunk volna. Ötkor kiderült, hogy a BMW akkumulátora végképp nem tudja elindítani a boxert. Zolinál a szervizben volt egy frissen beszerzett Yamaha akkumulátorom, amit az FJR-be szántam. Kocsiba ültem és kiszaladtam érte. A BMW akkut megmértük. Egyértelműen fáradt volt, a rákötött izzó azonnal elvitte az összes feszültséget belőle. Ott is hagytam.

A Yamaha akkumulátort belepróbáltam a BMW-be és belefért. A magassága és a szélessége ugyanaz, a mélységét meg kipótoltuk egy kevés összehajtogatott reklámújsággal. Tamás és Imi bejöttek hozzánk és segítettek szerelni. Együtt indultunk az M6-os felé Mohácsra, ahol már ketten vártak minket.

Komolyabb technikai újdonságról ezúttal nem számolhatok be. Szerettem volna kipróbálni az új Nolan N 43 Air sisakjaimat, de amikor kibontottam a dobozokat Nolan N 43-masokat találtam benne „Air” nélkül. Én már beletörődtem, de a kollégám nem hagyta annyiban és visszavitte a sisakokat kicserélni, így a régi Schubert – Caberg párossal vágtunk neki az útnak.

Egyetlen újdonságom a téli kesztyű, amit az Aldiban vásároltam nemrég. Cicát elkísértem egy alkalommal és meglepetésemre 9 ezerért motoros csizmát és 4 ezerért kesztyűt találtam azokban a középső gondolákban, ahová az Aldi a mélyen leértékelt – általában szükségtelen, de annyira olcsó, hogy nem lehet ott hagyni árucikkeket teszi. A kesztyű amúgy jól szerepelt. Beleizzadtam ugyan, de kiválóan tartotta a meleget és kezelhető maradt.

Az M6*oson csendes eső kísért minket majdnem Mohácsig. Okosan a nadrágszáramat betűrtem a csizmámba, ezzel biztosítva, hogy az az összes vizet bevezesse a csizma aljába. Természetesen ki kellett önteni a vízet, mikor megérkeztem és hosszasan száríthattam a csizmákat több garnitúra Délmagyarországgal és a mindig velünk utazó hajszárítóval. Az újságpapír kiválóan felszívja a vizet és a csizma orrából szinte csak azzal lehet kiszedni.

Tamás hasonló BMW csizmája alulról ázott be. Ezt még 2007-ben vette (kb. 70 ezer Ft-ból jön ki egy ilyen holmi) és az első perctől úgy működik, mint egy szivacs, de szerinte a BMW-nél elzavarnák, ha reklamálna.

Este érkeztünk a Pannon hotelbe. Nagyon tetszett a mohácsi szálloda és az ellátás színvonalához képest még olcsó is volt. Pizzát rendeltünk és valamelyik szobában fogyasztottuk el, aztán mentünk vissza a holmijainkat szárítani.

Kiválóan felszívja a vizet

Pizza volt a vacsora

Csizmaszárítás

A Pannon hotel reggelije bőséges volt és a szállót világosban is rettentő barátságosnak találtuk.

A Pannon hotel zárt udvarán aludtak a gépek

A tegnapi eső még nem száradt fel teljesen

Az Udvar- Dobusevica határállomás közel van Mohácshoz, mindössze 10 km. Itt keltünk át Horvátországba, majd az Osijek, Dakovo és Slavonski Slamac táblákat követve értük el a Szávát, Bosznia Hercegovina határát. A Bosna folyását követve jutottunk el Dobojba, Zepce-be, Zenica-ba, ahol levágtunk egy kanyart egy alsóbbrendű úton Vitez felé.

Novi Travniknál is az volt a szándékunk, hogy egy „sárga” úton jutunk Gonji Vakufba, de megállapodtunk abban is, hogy Novi Travnikban ebédelünk, így aztán nem kanyarodtam le a sárga útra, hanem igyekeztem bejutni a városkába, miközben a társaság fele leszakadt mögöttem, majd továbbmentek Bugojno felé. Novo Travnik és Bugojno között az út mellett van egy kis pisztrángnevelde (ahol használt autókat is lehet kapni), végül ott sikerült összegyűjteni a tekergőket és megebédelni.

 Novo Travnik és Bugojno között az út mellett van egy kis pisztrángnevelde

Imi 1200-as GS-e

A BMW R 1200 ST – nekem nem volt annyira kényelmes

Prozor után egy darabig a Jablaničko jezero mellett vezetett az utunk, így értünk Jablanicába. A vidék a boszniaiak kedvelt nyaralóhelye. A Jablanica-tavat a Neretva felduzzasztott vizéből alakították ki 1953-ban. Jablanica közelében egy vízierőmű tartja fogságban a tó vizét.

Jablanicában egy Mostar tábla helyett a GPS-t követtem, ami átvitt egy rozzant hídon, aztán fel akart küldeni a hegyekbe. Időt vesztettünk, amíg visszataláltunk a helyiek segítségével a főútra. Az AdraRoute térképet használom, amit ideje lenne már frissíteni. 2010-ben kijött a 3.0 verziója.

A Jablanica és Mostar között a Neretva bal partján futó kb. 40 km-es út volt utazásunk egyik legszebb szakasza Boszniában.

Mostarban az öreg hídhoz vezető utcácskában a behajtani tilos tábla mögé invitált minket egy nyitott kertvendéglő embere. Jó reklám neki, ha ott állnak a motorok, meg vigyáz is a cuccainkra, így remélheti, hogy be is térünk hozzá egy kávéra, vagy üdítőre. Nem is hiába tette.

A híd még mindig nagyon szép, a környékén a bazárhegyek csak nőttek, mióta utoljára erre jártam. Lényeges különbség volt a 2007. szeptemberi utazásunkhoz képest, hogy a boltokból szinte teljesen eltűntek a töltényhüvelyekből készített emléktárgyak, amelyeket akkor még nagy mennyiségben láttunk. A háború sebei lassan gyógyulnak be, de örömmel láttam például, hogy a Mostar előtt álló szétlőtt házakat, ahol annakidején Péterrel töltényhüvelyeket szedegettünk, mára már helyreállították. Színesek, büszkék, nem emlékeztetnek többé a lövöldözésekre.

A hídon magyar motorosokkal találkoztunk. Ők néhány napja járták be Montenegrót, már hazafelé tartottak. Budvát és Ostrogot ajánlották, mint a legfőbb látnivalókat Montenegróban.

Mostar látképe az Öreg-hídról

Bazárokból nincs hiány

A híd erről az oldalról is impozáns. A koldus és gyermeke is az idegenforgalomból kívánnak megélni.

Nefelejcs

Vigasság a hídon. Azt találták ki, hogy én maradjak ott lenn őket fényképezni.

Dubrovnikig már a főutakon maradtunk. Így is késő délután keltünk át a Trudjman hídon és érkeztünk meg a szállásunkhoz.

A szállásfoglalásunk némi bonyodalmat okozott. A három szobát Imi két nekifutásból foglalta le és a helyiek azt hitték, hogy az egyik foglalás csupán tévedés volt, így egy szobával kevesebb állt rendelkezésünkre. Szerencsére volt egy szabad harmadik szoba is valahol távolabb, ez azonban logisztikai nehézségeket okozott. A helyben lefoglalt két szoba egyikében a fürdőszobában állt a víz egy rossz szifon miatt. Totális felháborodás vette kezdetét, amit a horvát tulaj fapofával és látható rutinnal kezelt.

Dubrovnikkal kapcsolatban jó tudni, hogy az egyik legnépszerűbb üdülőhely az Adrián, népszerűsége egykori nagy riválisa, Velence népszerűségével vetekszik. A szállások ára az óváros környékén az egekben van, parkolóhely még motornak sincs. Elfogadható áron csak távolabb lehet szálláshoz jutni, ahonnan buszok szállítják be a turistákat az óvárosi kapuhoz.

Este lesétáltunk a hosszú lépcsősoron a főkapu mellett a tengerparton álló étteremhez és ott vacsoráztunk. Aznap este a várost már nem látogattuk meg.

Dubrovnik (a latinul és olaszul Ragusa néven ismert) város, az Adria gyöngyének is nevezik. A középkorban a Raguzai köztársaság a tengeri kereskedelem egyik központja volt és a Velencei Köztársaság riválisának számított. Virágkorát a 15. és 16. században élte. 1358-ban a Zárai békével a Magyar Királyság része lett, szimbolikusan I. Lajos lett az uralkodó egy rövid ideig, valójában azonban 1808-ig Raguzai Köztársaság néven szabad állam volt. Központja 1979. óta a Kulturális Világörökség részét képezi. A szerb–horvát háborúban, 1991. októberétől 1992. májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok. A háborúnak a városban 114 polgár esett áldozatul. A háború után a megrongálódott óvárosi épületeket az UNESCO segítségével állították helyre. A városfalat a 13. és a 17. század között építették. 1940 méter hosszú, 25 méter magas, vastagsága 4-6 méter.

Korai indulást javasoltam és azt, hogy Herceg Noviban reggelizzünk. Ez már két éve is bevált, így több időnk jutott Montenegróra.

A Montenegróban megtett körünk térképe

A határon nagyon alaposak voltak, most először elkérték a motorok papírjait is. A zöld kártya érdekli őket elsősorban, vagyis az hogy ha balesetet okozol, akkor legyen érvényes felelősségbiztosításod.

Herceg Noviban az óváros bejárata mellett álltunk meg. Szűk a hely, de néhány motor mindig elfér valahogy. A főtéren a Pizzeria 5 árul reggelit. Aki megelégszik egy kis almás pitével, vagy cukrászsüteményekkel, az a rózsaszínűre festett kávézó tengerre néző teraszán is kaphat ilyet.

Társasági élet Herceg Noviban

Itt lehet reggelizni Herceg Noviban

Néhány motor mindig elfér az óvároshoz vezető utca végén

A Kotori-öblöt ezúttal sikerült körbemotoroznunk, nem úgy, mint két éve, amikor a sziklarobbantások miatt inkább visszatértünk a kompozáshoz. Alagutakat építenek, még most is folyik a munka ugyanott és még most is volt útlezárás.

Kotoron keresztülhajtottunk. A kikötőben hatalmas luxus óceánjáró magasodott fölénk. Hajószámra hozzák ide a turistákat. A városfalakon belül egész évben nagy élet zajlik a hajókon utazó betérő vendégek miatt.

Montenegró látnivalói közül nekem is az egykori Cattaro – 1918 óta Kotor – jött be a legjobban. Az UNESCO-nak is hasonló ízlése lehet, mert védelmébe vette a város mediterrán kikötőjét és az épségben megmaradt városfalat. A fal a 260 méter magasan álló Szent János erődig folytatódik, ahonnan szép kilátás nyílik az óvárosra. Cattaro majdnem 400 éven keresztül, 1800-ig Velencei fennhatóság alatt állt, ami a barokkos városképen a mai napig meglátszik. 1979. április 15-én kb. száz emberéletet követelő földrengés érte a partvidéket, ami sajnos az óváros egy részét is megsemmisítette. (Az UNESCO Montenegróban Kotoron kívül még a Durmitor Nemzeti Parkot vette védelmébe. N43.13286 E19.01457)

Az első világháborúban Kotor az Osztrák-Magyar Haditengerészet három bázisának egyike volt. A montenegrói szlávok és az Osztrák–Magyar Monarchia háborúztak. 1918. őszén a hadihajókon matrózfelkelés tört ki, melyet Horthy Miklós vezényletével vertek le.

A Kotor fölött magasodó hegyek közül a Lovćen (1754 m) a legmagasabb. A Lovćeni Nemzeti Parkba egy 18 km hosszú kanyargós, meredek úton juthatunk fel, amely Kotorból dél felé kivezető útról ágazik le jobbra (N42.41614 E18.76545). A tábla három helységnevet mutat, már nem emlékszem pontosan, talán Cetinje, Njegusi és Lovocen vannak kiírva.

Ezt az utat Kotor fölött megint kihagytuk. Harmadszor már biztosan végigmegyek rajta.

Azt fontolgatom, hogy ha legközelebb erre járnék, akkor itt töltenék egy éjszakát és innen mennék át a hegyeken Danilovgradba (ehhez már közel van Ostrog). Péterrel annakidején két éve ezt terveztük, csak akkor elvétettük a szerpentinhez vezető elágazást.

A Kotori-öbölnél a kompot hagytuk elmenni és a biztonság kedvéért néhányan esőruhába öltöztek

Kutyasors

Ilyennek láthattak volna minket a kompról, ha bárki a kompról kíváncsi lett volna ránk

Budva óvárosa Kotortól kb 25 km-re található. Nyugat felől közelítve felülről is vethetünk egy pillantást a régi házakra. Az első lehetséges alkalommal forduljunk be jobbra és kerüljünk visszafelé, hogy odaérjünk, ne várjunk táblákat.

Az óváros sorompós parkolókon keresztül közelíthető meg. Ha találunk rést nyugodtan hajtsunk át rajta. Az óváros kapujában is meg lehet állni. A falakon belül egy kicsit uncsi városka fogadja a látogatót. Van egy erőd, ahová 3 Euróért lehet bemenni és a falakról jól látható a tenger, meg a nagyiparrá növekedett budvai idegenforgalom. Az óváros itt nem a település központja, ami miatt látogatója is kevesebb. Szabadtéri színházzal és kulturális eseményekkel igyekeznek feldobni a csekély érdeklődést. Nekem a jachtkikötő jobban tetszett.

Budva után Ostrogba hajtottunk Podgorica, a főváros érintésével. Említésre méltó pont a Budvától kb. 5 km-re fekvő Sveti Stefan fölötti kilátóhely (N42.25822 E18.89597) az út mellett. Innen szép képeket lehet készíteni az alább fekvő üdülőszigetről, amit keskeny földnyelv köt össze a parttal.

Sveti Stefan valamikor halászfalu volt, amely a part felől csak apály idején volt megközelíthető. 1950-ben a települést kipucolták és nyaralószigetté alakították át. A házak külsejét megőrizték, de a belsejüket minden luxussal felszerelték. Az 1970-es években Sveti Stefan hírességek nyaralóhelyévé vált. Az 1990-es években a politikai változások miatt a sziget romlásnak indult és csak 2006-ban kezdődött el ismét a rekonstrukciója. A szigetet az Aman Resorts újítja fel, amely szerte a világon a legeldugottabb zugokban épít luxus nyaralóhelyeket. Sveti Stefan várhatóan 2010. szeptemberében nyílik meg újra.

Podgorica előtt az ember áthajt a Skodra-tavon (Skadarsko Jezero), amely a Balkán legnagyobb tava és Montenegró egyik rezervátuma. Állítólag 270 féle madarat lehetne itt lefényképezni, ami izgalmas feladat lenne. A tó szépségéből nem sokat lát az átutazó.

Podgorica nagyváros, amelynél talán már láttunk szebbet. Én ez alkalommal jól eltévedtem benne, mert a GPS egyszerűen nem volt hajlandó útba igazítani. Egy lámpánál a mellettem álló kisautóban ülő párocskát kértem meg, hogy segítsenek. Ki is vittek a főútra Danilovgrad és Niksic felé. Ezen az úton lehet megközelíteni Ostrogot.

Pár kilométerrel odébb Budva óvárosában már nyoma sem volt az esőnek

Kilátás az erődből

Budva

Budvában a jachtkikötő drága játékszerekkel van tele

Az Ostrog kolostor fehér fala már a főútról látható. Valószínűtlen helyen, egy sziklafalban fehérlik, sejthető, hogy a hozzá vezető út meredek lesz. Ostrog a keresztény világ egyik legnépszerűbb zarándokhelye. Szent Vasilje tette azzá, aki 1610-ben született, megalapította a kolostort, 15 évet élt itt, majd 1671. április 29-én meghalt, majd a hagyomány szerint megjelent a zárdafőnök álmában, kérve, hogy az nyissa fel a sírját. Többszöri jelenés után felnyitották Vasilije sírját és abban egy teljesen ép testet találtak. A csodák sora folytatódott a Vasile halálának helyén sarjadt szőlőtőkével, amelyről nem tudni mi tartja életben, egy érthetetlenül fel nem robbant ágyúgolyóval és számos feljegyzéssel. A gyógyultak által adományozott tárgyak is mind egy-egy csodát bizonyítanak. A hívő zarándokok számára tömegszállást is biztosítanak, a kolostor mindenkinek ad egy matracot, amit egymás mellé terítenek a padlón és ott tölthetik az éjszakát.

Az Ostrog kolostorhoz vezető út. A felső szerpentint (jobb felső sarok) úlonnan aszfaltozták

Nagyon örültem, hogy a felső kolostorhoz vezető szerpentint csodás új aszfalt borította, ez megkönnyítette a feljutást az egyébként elég meredek legfelső szakaszon. Lejjebb sajnos még mindig borzasztó az út minősége. Az alsó kolostor közelében állítottuk meg a motorokat és betértünk az egyik kávézóba egy üdítőitalra az emléktárgyakat árusító végtelennek tűnő bazársorral szemben. Terveztünk egy utat vissza Dubrovnikba Niksicen keresztül. Nagyjából 110 km-re voltunk a dubrovniki szállásunktól.

Ostrog, a kolostor udvara

A zarándokok közül sokan már megágyaztak maguknak éjszakára

Kegytárgyak színes tömege vár a zarándokokra

Montenegró

• 1941 áprilisában a II. világháború során Montenegró olasz megszállás alá került.
• 1945-től a Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom irányítása alatt egyesítették a jugoszláv területeket. 1991-ig Montenegró a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának egyike volt.
• 1992-ben Jugoszlávia szétesése után létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak.
• 2003-ban ez átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé, amely a két állam laza szövetségén alapult.
• 2006. május 21-én, az EU-val három évvel korábban aláírt átmeneti egyezmény menetrendjének megfelelően népszavazást rendeztek arról, hogy Montenegró továbbra is része legyen-e Szerbia és Montenegró államszövetségnek, vagy függetlenedjen tőle. Az Európai Unió 55%-os küszöbhöz kötötte a montenegrói függetlenség lehetőségét. A referendum eredménye szerint a montenegrói lakosok 55,5%-a szavazott a Szerbiától való függetlenségre.
• 2006. június 3-án hivatalosan életbe lépett a különválás, az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsa pedig 2006. június 12-én ismerte el. Montenegró ezzel a világ 194. államává vált.

Dubrovnikban itt lehet nem túl igényes és csak viszonylag olcsó szállást foglalni az óvároshoz közel

Dubrovnik óvárosának főtere

Niksic után Trebinje felé fordultunk. A GPS itt is megkevert, mert a kereszteződést szépen kiépítették és ezt még a szerkezet nem ismerte. Tempósan haladtunk szép tájakon át, magas hegyek, mély völgyek szegélyezték az utunkat egészen Dubrovnikig. Niksic után nem sokkal egy rendőr megállított és a sebességórán mutatta, hogy 20-40-60-80. Mosolyogva pitiztem neki egyet, ő meg visszaqmosolyogva mondott valamit, talán azt, hogy vigyázzunk magunkra, aztán intett, hogy menjünk tovább. A három országban nagyon sok rendőrrel találkoztunk, de incidensünk egyszer sem volt. A mostari hídon magyar barátunk is azt mesélte, hogy a rendőrök szerinte türelmesek voltak a motorosokkal.

Aznap este az óvárosban vacsoráztunk. Spagettit kértem tenger gyümölcseivel és egy tenger gyümölcsei salátát kaptam helyette. Az éttermi árak elég húzósak. Egy főétel 60-100 Kuna között volt, a Kunát pedig kb. 7-tel kell osztani, hogy Eurót kapjunk és 40-nel (ma épp 37-tel) szorozni, hogy forintot kapjunk. A szállásunk nagyon alacsony színvonalú, két ágy, szekrény, mini fürdőszoba, 30 Euró egy főre egy éjszakára. Kunát váltani szerintem nem érdemes. Mindent ki lehetett fizetni kártyával, vagy Euróval.

Dubrovniki séta

Az aznapi terv a hotvát 8-as tengerparti úton gondtalanul motorozni, élvezni a napsütést, lazítani. Az előző naphoz hasonlóan korán igyekeztünk indulni, ami most sem sikerült. A GPS-be beütöttem Novalja-t a leggyorsabb úton, mire a szerkezet beküldött minket a legvadabbul tekergő függőlegesen kanyarodó dubrovniki hegyi sikátorokba. Már-már a visszaforduláson tanakodtam, amikor egy meredek betonfalat kövér gázzal leküzdve hirtelen kirobbantunk a főútra. Spóroltunk vagy 200 métert.

A Trudjman-híd Dubrovniktól északra

Előző nap nem tankoltunk és a két GS tankja Dubrovnikban már csak 10 km-re elegendő üzemanyagot jelzett, szorgalmasan keresgéltem hát egy kutat, de hiába. Utólag már látom, hogy kutak ott csak a belvárosban vannak, a 8-as mellett nincs és Dubrovnik után sem találtunk ilyet, így aztán egyszer csak elérkezett a pillanat, amikor a GS-em megállt és nem volt hajlandó tovább menni. Ez nagyjából 10 km-rel azután következett be, hogy a visszaszámláló 0-ra futott.

A tengerre néző út mellett (N42.80149 E17.83012) csevegve vártuk meg Tamást, aki a kb. 8 km-re álló következő kútról hozott egy kanna benzint.

Benzinre várva

Az út mellett mndenfélét sütnek. Ez egy 8 lábú kutya a Pandora bolygóról.

A határokon nagyon alaposak

Egy Podgrad nevű apró helyen, közvetlenül a boszniai-horvát határ után Tamás lekanyarodott a tengerpartra és egy kis kavicsos strand közelében álló teraszos büfében megreggeliztünk fél 11 körül.

Veszélyes malackák várhatók

A csapatot egy birodalmi egyenruhás motoros vezette

A nyolcassal együtt követtük a tengerpart vonalát, még Zadar felé is tettünk egy kitérőt mielőtt Pag-szigetre átmentünk volna. A szigetere vezető híd előtt magányos bódé áll, ahol megittunk néhány üdítőt és fényképezgettük a kietlen, sziklás tájat, ahol alig látni növényeket.
Tamás hátsó futója felszedett egy szöget, így végállomásunk előtt még gumit is kellett javítanunk.

Ellenfényes sztárfotó a bandáról még Pag-sziget előtt

Utolsó megálló Pag-sziget előtt

Kisvirág

Sárkánylovasok

A szállásunk Novaljában tetszetős új és kultúrált házban volt. Tengerre néző szoba (jó, a tenger kicsit messzebb volt, de az ablak mégis arra nézett) új bútorok, kisebb erkély, parkoló, a földszinten étterem. A Pag-szigeti Novalja erről szól. Minden ház panzió, vagy kiadó. A tengerpart egyelőre még néptelen volt. Az egyik parti vendéglőben vacsoráztunk aztán igyekeztünk kialudni magunkat a másnapi hosszú motorozás előtt.

Psssssssssssssszszszsz ….

Olyan mintha négyen dolgoznának és egy nézné, valójában csak egy dolgozik és négyen nézik.

Illetve kettő dolgozik, mert én ugye én is ott vagyok és fényképezek.

Naplemente Novalja kikötőjéből

Novalja tengerparti korzóján a irányonként a szelek nevével ismerkedünk 

Reggel fél nyolckor keltünk, nyolckor várt minket a terített asztal, megreggeliztünk és összepakoltunk. Nagyjából negyed tízkor érkeztünk ki a komphoz, amely kísértetiesen steril, élőlényektől, növényektől abszolút mentes partszakaszon található, Novaljától északra, kb. 10 km-re.

Tízig vártunk a komp indulására. Két nagyobb motoros társaság is érkezett az indulásig, az egyik olaszokból, a másik osztrákokból állt. A kompon Tamás szardíniai élményeiről mesélt. Szerinte jobb volt ott motorozni, mint Korzikán és Toszkánában együttvéve.

Reggel Novaljából a komp felé tartottunk

Az olasz motorosok előttünk érkeztek

Kukucs!

Motorosok a tengerparton

A parton a kompkikötőtől egy keveset dél felé haladtunk egy Karlobag nevű faluig, ahol a hegyek felé fordultunk a 25-ös úton. A D25-ös egészen a Plitvicei-tavakig és még egy darabig utánuk is igazi motoros élmény. Lágyan ívelt kanyarjaiban hol bal, hol jobb oldalon szikrázott a GS egy-egy leérő alkatrésze. Arrafelé Gospic egy nagyobb hely, de a Plitvicei-tavakat jelző barna tábla is kint van a tengerparton.

Itt kell a hegyeknek fordulni

Reggeli torna

A tavak után 6-7 km-re a Winnetou panzióban álltunk meg egy kis pihenőre (N44.93984 E15.62989).

A Winnetou panziónál pihiztünk egy kicsit

Sisak után arra számítottam, hogy Barcs felé tartsunk, de Tamás Bjelovar felé vezetett minket. Bjelovarnál kis bizonytalankodás után kerülővel visszatértünk a Barcs – Pécs – M6 – Budapest koncepcióhoz, bár a térképet utólag jobban átnézve a Tamás által javasolt Bjelovar – Nagykanizsa – M7 vonal gyorsabban hazahozott volna minket és 30 km-rel rövidebb lett volna. A tanulság az, hogy nem baj, ha van az embernél egy hajtogatott Európa térkép, amin lehet útvonalat tervezni. A Garmin GPS-ek programozásával sok gondom van. A legnagyobb az, hogy a kelet-európai országokat külön térképen tartják, így az országok közötti áttervezés komoly gondokat jelent. Még cifrább a probléma az átfedő térképekkel. Amikor kikapcsolom az európai City Navigatort, rögtön más eredményt kapok. Elhatároztam, hogy veszek egy térképtartót a BMW-re is. Mágneses van, de az nem ragad oda a műanyag tankra.

Nagyon éhesek voltunk

Fáradtan és éhesen értünk Barcsra, ahol a harmadik éttermet találtuk csak nyitva. Szerencsére ott volt minden és a májgaluskát meg a krumplipürét sem porból készítették – legalábbis érdeklődésünkre ezekről biztosítottak.

Szigetvár és Pécs után az M6-osra fordultunk és egyenletes könnyű tempóban igyekeztünk észak felé. Százhalombatta környékén kapott el minket az eső, amely megint elmosta az amúgy is szétázott országot. Alig láttam valamit, a bal oldali korlát mellé húzódtam és igyekeztem minél hamarabb hazaérni. Mindenünk elázott és teljesen, akár az első este, de szerencsésen megérkeztünk mindannyian.

Nagyjából ezt az útvonalat jártuk volna be. A végén az M6-oson jöttünk hazafelé is.

Szállásaink

Pannon Hotel és a Pannon Vendégház:
Cím: 7700 Mohács, Dózsa György utca 17.
Telefon: +36-69/510-277 / +36-69/510-278
Fax: +36-69/311-931
Mobil: +36-30/500-8285
E-mail: info@pannonhotel.hu
Web: www.pannonhotel.hu

Villa Dubrovnik Garden & Haus Edelweiss
Phoebus d.o.o.
Alpe Adria Travel
Zagrebacka 50, Dubrovnik,HR
Tel.: 00385 20 358160
Fax.: 00385 20 358161
E-mail: office@alpeadria.cc

Pansion Comfort Bok
Bok 16 Novalja (Licko-senjska zupanija), 53291
Horvátország
Telefon +38553663596
Fax +38553663336
E-mail info@novalja-bok.com

Agárdi György, 2010. május 26.