Ezt a motoros-nyarat Vasi turbója tolta előre, nincs mit mellébeszélni. Új Metzeller Exp -vel felszerelt Varájával szárnyakat kapott. Szinte naponta rágta a fülünket: menjünk, menjünk, menjünk! A fő álma a GroßGlockner volt, de ezért az álomért szinte minden kompromisszumra hajlandó volt, akár még a Dolomitokat is bevállalta – mert akkor még nem is sejtette, hogy a Glocknert is lehet überelni :)))

Közeleg augusztus 20., ami most 4 napos ünnep, és az idő ragyogó! A teljes csapat felbolydul, mindenkit elkap a motoros vírus.

Nade lényegesen különböző igényeket nem lehet egyetlen rendező elvnek alávetni. … és ez így is van rendjén.

Csaba feleségével éppen visszatér a HEL félszigetről, és vágtat tovább Csángóföld felé, CsLacc a Pádisra indul sátrazni, Majordoki és Zozoo az Őrséget célozza egy rövid hétvége erejéig, Zsolt a Dolomitok csúcsait mássza éppen, de bakancsban.

A maradék csapatot próbálom meg közös irányba terelni, ami nem is lehet más – ha nem akarunk Vasival haragot – , mint Karintia. Szállásunk Villach után kb 50km-re az Olasz határ mellett lesz Tröpollach-ban a Pernul panzióban.

4 hullámban 5 motorral szálljuk meg Ausztriát:))), de a végére csak összeáll a kis csapat:

14. péntek. Vasi és Éva MGP-vel már pénteken elindul.
17. hétfő. Jani és Pirkó társaságában jómagam is útrakelek.
18. kedd. Bodó Béla és Ildikó csatlakozik.
20. csütörtök. Imi és Kata is befut.

Vasiék első útja a GroßGlockner-re vezet, majd másnap a Dachstein gleccserét látogatják meg – mindezt verőfényes napsütésben – így mikor mi hétfő este befutunk a szállásra, Vasi levegővétel nélkül meséli az élményeit. Régi-régi vágya teljesült a Glockner-rel, de Dachstein is teljesen lenyűgözte. Elmesélik, hogy leszaladtak az Olasz tengerpartra is.

A panzió a falu legelső háza, ideális síszállás is lehet, hiszen éppen egy sípályára lehet rálátni. Házigazdánk -aki Kóbinak nevezi magát – nagyon szeret zenélni, igazi extrovertált művész figura. Felesége – Katherina – sokmindent megélt, bölcs asszony, nagyszerű beszélgetőpartner. Az elkövetkező napokban sokat tanulok tőle. Az étkező falán olyan háziáldás-szerű hímzés, rajta angol szöveg:

Elmesélik, hogy tudatosan döntöttek egy egyszerűbb élet mellett. Két nagy gyermekük van, de csak egyetlen autót tartanak. Ahova lehet, oda kerékpárral mennek. Nem akarnak nagyobb vagy több panziót, és idegenkedve figyelik, ahogy a keletről jövő oligarchák hatalmas panziókat, házakat építenek, vagy vesznek meg csak úgy fényűzésből maguknak és barátaik vendéglátására, a mindössze néhány év alatt felhalmozódott vagyonukból.

Az is kiderült beszélgetéseinkből, hogy az I.világháború mély nyomot hagyott az itt élőkben, hiszen az Olasz-Osztrák frontvonal éppen ezen a vidéken húzódott.

Ahogy Vasi fő célja a Glockner volt, úgy az enyém a Dolomitok.

A Dolomitok ma az Olasz Alpok része. Festői mészkő sziklái meredek falakat alkotnak, melyekből fantasztikus formájú ormokat és hegycsúcsokat formált az erózió. Ezeknek a mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.

Többször átszaladtunk már rajta, de most egy kicsivel több időt szeretnék rászánni. Úgyhogy az első nap irány a Dolomitok! Az idő káprázatos. Rengeteg a szerpentin, igazi motoros paradicsom. Látogatják is millióan és a nap végére Vasi is kezdi megérteni miért emlegettük oly sokat a Dolomitokat:)

Egész nap nyári napsütésben kanyarvadászunk. A gumiknak szinte csak az oldala kopik:))) Vasi utassal együtt egy centire sem szakad le sohasem. Ez az igazi teszt a Metzeler Tourance EXP-nek. Nem győzi dicsérni.

A Dolomitokban találhatók a “Via ferrata” -k is. Pascal Sombardier: Dolomitok, nem csak hegymászóknak című könyvének előszavát idézem:
“A via ferrata hegyekben, sziklákon vezető kiépített utakat jelent, melyek többször meredek hegyoldalak kitett párkányain, szinte függőleges sziklafalain és éles gerincein haladnak. Alattuk sokszor szédítő mélység, fölöttük sziklafal tornyosul. Az előrejutás mesterséges fogásokkal, létrákkal, hidakkal segítik, biztonságukat az utak mellett végighúzódó drótkötelek garantálják.”

Na ezeket a “Via ferratakat” mászták végig a napokban Zsolték. A képre klikkelve az Ő albumukat nézegetheted végig.

Mivel egész nap csak motorozunk, így már mindenki ki van éhezve egy kis városnézésre. Hazaúton megállunk San Candido -ban és sétálunk egyet.

Este befut Béla és Ildikó.

MGP gumit indul vásárolni a motorjához, Béláék a Glockner-t veszik célba, mi 3 motorral Szlovén kört tervezünk a Julia Alpokban. Az odaút és az idő is gyönyörű.

Első megálló Bovecben a különleges szinű Soca (magyarul Isonzó) folyó partján van. Bovec és a Soca a vadvizi evezés egyik Mekkája.

Az I. világháborúban az olasz frontvonal a település közelében húzódott, az I. isonzói csata során a környező magaslatokon heves harcok folytak az Olasz Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregei között, aminek számos épített nyomát mind a mai napig láthatjuk.

Kobaridban meglátogatjuk a múzeumot. Az I. világháború idején Kobarid (olaszul Caporetto), az Isonzó-frontszakasz egyik stratégiai pontja volt, innen indult a caporettói áttörés 1917-ben, ami az olasz front legnagyobb csatája volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország csapatai Caporettónál áttörték az olasz frontvonalat és megindultak Olaszország belseje felé. (A rohamcsapatok egyik századát Erwin Rommel vezette.) Olaszország hadbalépése óta a legnagyobb veszteségét könyvelhette el a caporettói áttörés következtében. Az olasz hadsereg gyakorlatilag megsemmisült. A caporettói áttörés véres küzdelmeiről olvashatunk Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől című regényében. Hemingway maga is harcolt az ütközetben.

Hiába volt a magyarok részéről is sok halottat és sebesültet követelő győzelem, mert a háborút alig fél év múlva elveszti az Osztrák-Magyar Monarchia.

Az isonzói csaták a felőrlő harcok halmazába tartoznak. Viszonylag kis területen, nagy létszámú hadseregek csaptak össze, mely csaták területnyereségre nem vezettek, vagy csekély jelentőségűek voltak, ugyanakkor nagyszámú sebesült és halott maradt a harcoló felek mindkét oldalán.

Magyarország számára teljesen értelmetlen és a mai napig kiható végzetes háború volt ez. Talán a 48-as szabadságharc idején hatalomra került és a háború közepén meghalt I.Ferenc József nem is véletlenül vitte bele ebbe a húsdarálóba a magyarokat?
Egy biztos: ennek a háborúnak a magyarok lettek a legnagyobb vesztesei.

A múzeum nyomasztó hangulata után Bled felé fordulunk egy kis felüdülést keresve. Hatalmasat csobbanunk a gleccservájta kristálytiszta vizű Bledi-tóban.

A tó közepén egy kis szigeten áll a Nagyboldogasszony-templom. A szigetről gyakran hallani harangzengést, mivel az a hiedelem, hogy aki háromszor megrántja a harang kötelét, annak nagy szerencséje lesz. A szigetre csónakkal, vagy a helyi, Pletna nevű bárkával lehet eljutni.

Este Imiék hívnak fel és megerősítik, hogy elindultak délután felénk, és reggel menetkészen csalakoznak hozzánk.

Reggel igéretükhöz híven befutnak Imiék, akiket Kóbi zeneszóval fogad:)
Imiéknek az udvari kisház tetőterében tudnak a házigazdáink szobát ajánlani sűrű elnézések közepette. A házikót lényegében a gyerekeknek építették és tartják fennt. Úgy gondolják túl egyszerű lesz a mi igényeinkhez, azonban Imiék nagy ovációval elfogadják az ajánlatot, iagzi bulizós helynek néz ki a lak.

Már nyergelünk is és Olaszország felé fordítjuk a lovakat. Szállásunktól egyből egy kiváló minőségű szerpentin vezet át a határon, így ezen az úton indulunk a Dolomitok felé.

Cortina d’Ampezzo a Dolomitok Királynője. Az elnevezés nem véletlen, a város a legszebb hegyek között fekszik, Olaszország leghíresebb síterületének központja, 1956-ban itt rendezték téli olimpiai játékokat.

Este Imi felfedez egy klasszikus lemezjátszót a szállásukon és egy csomó régi bakelit lemezt. Jót nosztalgiázunk a régi zenéket hallgatva, míg végre hagyjuk őket aludni is egy kicsit, hiszen az ő napjuk nagyon hosszú volt ma (is) 🙂

Laza napot igérek a csapatnak. Mivel eddig minden nap komolyakat motoroztunk, úgy gondolom jól fog esni mindenkinek egy kis barangolós kirándulás. Ez általában kevés motorozást, és némi túrát, esetleg egy kis fürdést szokott jelenteni az én olvasatomban:)
Kényelmes reggeli ébredés, kellemes reggeli és indulunk is. Most kivételesen teljesen együtt:) Egy kicsit azért bezavar Kóbi reggeli haknija, de Imi éneklés helyett úgy kezd el visítani, hogy szerencsére gyorsan abba is hagyja:)

Szépen felmotorozunk a Villacher Alpenstrasse-n ameddig lehet. Itt is van motoros-cucc tároló, ígyhát ledobálunk magunkról minden feleslegeset és egy szál polóban, motoroscsizmában vágunk neki a csúcsostromnak:)

Az összes táv olyan 6km lehet, 400m szintkülönbséggel. A lányokat azért megpróbálja a dolog, de annál jobban élvezik amikor a csúcsot elérjük.

Természetesen jó osztrák módon a 2000m feletti csúcson finom sört, és némi meleget is tudunk fogyasztani.

Miután kiélvezzük a fennséges panorámát lassan visszabotorkálunk a motorokhoz, és kemény kb. 20 km motorozás után a FaakerSee hűs vizében fejezzük be a túrát.

Fürdés után felmotorozunk a tó fölé magasodó TaborHöhe-re, ahol egy kis zivatar után szép nyugodtan megvacsorázunk, megnézzük a naplementét és hazaporoszkálunk.

A hazautat végig pályán tervezzük, hogy minél gyorsabb legyen, de ahogy rámegyünk az A2-re felvezető csomópontra Villachnál egy rendőrkocsi bezavarja MGP-t – aki a csapatot vezeti -, és az A10-re megyünk fel… nagy-nagy szerencsénkre, mert gyorsan áttervezzük az utat és a Turacher Höhe felé fordulunk, hogy majd az S6-os gyorsforgalmin induljunk el keletre. Jobban nem is dönthettünk volna, mert így mégegyszer jót motorozhatunk az Alpokban, és nem utolsósorban izgalmasat nyári-bobozunk a Turacher Höhe -n.

(c) Csele 2009. augusztus 20.

A cikket és a képeket Csele engedélyével a www.barangolo.com motoros blog oldalról vettük át.

Csele eredeti élménybeszámolóját az útról itt olvashatod el –> klikk ide

MGP élménybeszámolóját az útról itt olvashatod el –> klikk ide