Az utóbbi években évente legalább egyszer, augusztusban a MotoGP idején kilátogattunk Brnoba, de ilyenkor alig volt más programunk, mint maga a verseny. Az idén Tamás úgy szervezte az utazásunkat, hogy Brnotól kicsit távolabbra, Telčbe helyeztük a bázist, néhány nappal a verseny előtt utaztunk ki és ezt a pár napot arra fordítottuk, hogy alaposabban megismerjük Csehország mellékútjait és néhány top nevezetességét.

Csehországban körülbelül 2.000 kastély és vár van, ezekből kb. 200 látogatható. Elsősorban ezeket a történelmi emlékeket vesszük sorra, amikor arra motorozunk. Természetesen vonz az is, hogy Csehország sűrű úthálózattal, igen jó közlekedési infrastruktúrával rendelkezik, továbbá, hogy az ország kétharmadát erdők borítják, így végig változatos, szép környezetben utazhatunk.

Úticéljaink között a következő programok szerepelnek
• Telč városa,
• Červená Lhota, a vörös kastély,
• Orlik kastélya a Moldva mentén,
• Zvikov vára ugyancsak a Moldva mentén,
• Kutna Horában a csontkápolna és a Szent Borbála templom,
• Prága
Ezek közül Telč, Kutna Hora és Prága műemlékei az UNESCO világörökség részeként védett látványosságok.

Reggel nyolckor a budaőrsi kútnál népes motoros társaság gyülekezik. Ismerőst egyelőre nem látok, csak azt tudom, hogy sokan leszünk. Bemutatkozunk, elbeszélgetünk, fontolgatjuk, hogy hogyan kéne menni, amíg szép lassan kiderül, hogy nem ugyanabba a gárdába tartozunk és nem is egyfelé tartunk. Nekik Brnoban van a szállásuk, nekünk meg majd száz kilométerrel nyugatabbra. Ők autópályán fognak kimotorozni, mi meg messzire el akarjuk kerülni azokat.

Lassan egyenként beszállingóznak a mieink is mind a tizennégyen. A kilenc motor Tamás vezetésével Budakeszi, Páty, Zsámbék, Mány, Csapdi, Szárliget felé kanyarog, csak Tatabányánál térünk vissza az 1-esre, ahol már nem tudunk távolabb maradni a főutaktól.

Győrbe beérve tankolunk, aztán megállunk a város közepén, ahol Baluék csatlakoznak hozzánk a Balatonról jövet, kicsit odébb megállunk egy kávéra Abdán a “Club Sky Caribbean Airort and Restaurant”-nál. Az egykori Elvis Park a beleépített IL-18-assal 1989 és 2000 között élte fénykorát, a Győr-Mosonmagyaróvár autópálya szaksz átadásával hanyatlásnak indult, majd hat évig zárva tartott. Most szépen rendbe rakták és úgy tűnik, hogy újra éled.

A határon óriási a kimenő forgalom. Előre araszolunk a kocsik között és viszonylag gyorsan átjutunk, hogy ismét megállhassunk, amíg a másik oldalon Imi megvesszi a pénzváltó összes cseh koronáját, mind a 900-at. Tamás kihirdeti, hogy most aztán mindenki készüljön fel egy hosszú menetre, mert legalább 15 kilométert fogunk menni egyfolytában, és kis híján eltalálja, de már mindössze tizenkét kilométer után meg kell állnunk Péter riasztója miatt. A szuperokos szerkezet határátlépések után a mobil szolgáltató váltásakor rendszeresen megállítja a motort, amit csak egy SMS elküldésével lehet újra indítani. A forgalmazó szerint a készülék ilyet nem tud, így eddig még nem derült ki, hogy ez a tünet hibára utal, vagy csak egy ismeretlen titkos tulajdonság. Lehet, hogy az elektronika már annyira intelligens, hogy ezt a biztonsági intézkedést maga találta ki?

Elverünk egy kis időt, van aki a risztó körül okoskodik, van aki a Motomix magazint olvassa, megint mások Norbi 750-es GSX-ét próbálgatják, amit nemrég vásárolt egy Ducati helyett. Megyek vele én is egy kört, nagyon tetszik, hogy olyan könnyű és mégis tele van erővel.

Észak felé tartva továbbra is a mellékutakat keressük. Hainburgnál kelünk át a Dunán, majd a B3-mason nyugatnak fordulunk és átmegyünk Bécs alatt a Duna északi partján futó alagútban. Kronenburgnál kanyarodunk megint északnak a hatosra, majd ismét nyugatnak a 40-esre. A 40-est nagyon kedvelem, mert nem olyan forgalmas és hegyen-völgyön kanyarog. Ha legközelebb erre jövök, akkor Hainburg am Dunau után a szlovák határ mentén felmegyek északra a 49-esen és így a 40-esen hosszabban motorozhatok. Ez azért is jobb, mert Bécset teljesen elkerülhetem. A 303-mason (E59) megyünk fel a határra Hollabrunn, majd a cseh oldalon Znojmo felé. Itt még két határállomás van. Az osztrák oldalon meglepően sokan vannak. Itt is előremegyünk és az osztrák határőr továbbint minket, az útiokmányainkra sem kíváncsi.

A határsávban nagy élet zajlik. A senki földjén óriási kaszinó, szórakoztató-, és bevásárlóközpont épült, a Freeport Outlet Center (www.freeport.at). Bejáratait hatalmas festett lovas páncélos vitézek őrzik, odabenn sárkányok szállták meg a háztetőket. Az út másik oldalán a kerti törpe árusok egyedülállóan hatalmas készletéből válogathatunk. Az életnagyságú háziállatoktól (mint ló, tehén, stb.) a rajzfilmfigurákon keresztül az ókori szobrok műanyag másolatáig itt meinden megtalálható.

A határátlépés Csehországba már nem olyan sima. Az idősebb határőr bácsi nagyon morcos, hogy megelőzzük a sort, elveszi az útleveleinket és csak akkor adja vissza, amikor saját törvényei szerint kellő büntetésül már elegendő időt elrabolt az életünkből. A forgalmas Znojmot alig hagyjuk el, amikor az eső elered és a rossz idő elkísér minket majdnem Telčig.

Telč az egyik legszebb cseh kisváros, a délmorva Vysočina régió gyöngyszeme. Budapesttől mindössze 400 km-re van és könnyen elérhető a Prága-Brno autópályáról is, ahonnan a Jihlava felé vezető kijáratnál érdemes lejönni. A forgalmas kereskedelmi útvonalak kereszteződésében még a 13. században alapítottak itt egy királyi erődítményt. Az angol parkkal övezett monumentális reneszánsz kastély mellett a város középkori főterének barokk és reneszánsz házsora jelentik a legfőbb látványoságot. Az óváros főtere felkerült az UNESCO kultúrális örökség listájára is (Namesti Zachariase Z Hradce, N49 11 03.4 E15 27 12.8).

Telčben ma és holnap nagy ünnepségeket rendeznek annak tiszteletére, hogy 570 éve itt járt Zikmund Lucemburský, vagyis Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, német-római császár. Ez ugyanaz a Zsigmond, aki Budán rendezte be Európai hírű fényűző palotáját, aki előbb támogatta, majd kivégeztette a cseh reformátor Husz Jánost, és aki aztán leverte a huszita háborút. A téren vásárosok árulnak mindenféle ajándéktárgyakat, a színpadon középkori jelmezbe öltözött vitézek kardokkal hadonásznak. Ők ide is költöztek, elfoglalták a tér egy részét a sátraikkal, lovaikkal és fegyvereikkel.

A Zachariás főtér házai eredetileg fából épültek egy dombon. Egy tűzvész után a 14. században az egészet újjáépítették kőből és egy falat emeltek köré, amit két mesterséges tóval tovább erősítettek. A 15. században a kastély is újra épült gótikus stílusban.

Mi a Pangea szállóban foglaltunk szobákat, ami ideális helyen van, a főtértől mindössze 5 percnyi séta (N49 11 12.9 E15 27 08.5). A szobák elosztása nehezen sikerül, eleinte úgy tűnik, hogy nincs is elég hely számunkra, de aztán rájövünk, hogy a nagy keveredésben egy szoba üresen maradt és így mindenkit sikerül eltenni valahová. A motorok az udvarban parkolnak, zárt kapuk mögött. A ház oldalában bankjegykiadó automata üzemel.

Ludek Rux, a szálloda főnöke esti programként a Svejk éttermet javasolja és foglal is nekünk helyet este nyolcra. A Svejkben nagyszerű Pilsner Urquellt mérnek.

A mese szerint a sört az idők kezdete óta valami zavaros, sötét folyadéknak ismerték, amíg egyszer a bohémiai Pilsen polgárai egycsapásra meg nem változtatták ezt a dolgot azzal, hogy kirúgták a sörfőző mesterüket, újat fogadtak, majd új sörfőzdét építettek, ahol megteremtették az aranysárga világos sört. 1842. október 4-én a Szent Márton napi piacon Josef Groll olyan sört mutatott be, amilyet még senki sem látott. Az új sör híre előbb Bohémiában terjedt el, de a vasút hamarosan elszállította Németországba és Franciaországba is, így hamar nemzetközi hírűvé vált. 1898-ban már annyian hamisították, hogy a sörfőzde Pilsner Urquell-re változtatta a sör nevét. Az Urquelle német szó, ami az eredeti forrásra utal. Ma már az SAB-Miller gyártja ezt a sört is, akárcsak a mi Dréherünket, de az összetételén állítólag nem változtattak.

Morva ételkülönlegességeket is szeretnénk rendelni hozzá, de ami lenne az most épp kifogyott. A cseh konyháról először a knédli jut eszünkbe, ami olyan, a sületlen, héjatlan kenyérhez hasonlítható, a csehek knedlik-nek hívják. Kelt tésztából készül, sokszor krumplival és minden ételhez rendelhető köretként. A másik tipikus cseh köret a káposzta. Csehország egyik nevezetessége a másfél kilós nyílt tűzön sült sertéscsülök, ez azonban itt sajnos nem kapható.

A Svejk valóban jó étterem, de inkább a nagy választékkal dicsekedhet. A kiszolgálás elég lassú, így jó társaságban kicsivel több sör fogy, bár az asztalokat nem tudjuk összetolni, mert le vannak csavarozva. Az étel és italárak mérsékeltek, hasonló ellátásért nálunk szerintem kb. 30-50%-kal többet kéne fizetnünk.

Reggel 8-tól van reggeli, korán kelünk, hogy több programra legyen időnk. Ludekkel arról beszélgetünk, hogy hová érdemes ellátogatni motorozás közben. Česky Krumlovot és Hluboka kastélyát javasolja elsőként, de azokat már többször is láttuk, hiszen Csehország kiemelten legérdekesebb turisztikai célpontjai közé tartoznak. A csehországgal való ismerkedést szerintem is Česky Krumlovval kell kezdeni, most azonban inkább Prágától délre a Moldva környékére mennék. Kinéztem magamnak Červená Lhota kastélyát, Orlik kastélyát és Zvikov várát. Ludek helybenhagyja a tervet, azt mondja ennél jobbat ő sem tudna ajánlani.

A benzinkút a szállóval szinte szemben van, gyorsan feltankolunk. Balu bosszankodik, hogy a kutas egy százassal kevesebbet akart visszaadni. Romániában járt így utoljára – én meg Olaszországban.

Csehország úthálózata elég sűrű és jobb minőségű, mint a mi hazai útjaink. Igyekszünk elkerülni a két számjeggyel jelzett főutakat és a vékonyabb, sárga, meg fehér utacskákat követem Červená Lhota-ig. Gyakran szaladunk be hirtelen egy erdőbe, ahol húsz méter magas fák vesznek körül, máskor az út egy kocsi szélességűre keskenyedik, mert két fasor közé van beszorítva. A fák törzsét fehérre meszelték, hogy a sötétben jól lehessen látni őket. Egy helyen rengeteg pihenő őzet kerülünk meg egy erdő kerítése mögött. Meg is állunk, de azok a motorok robajára azonnal szerte szaladnak.

Az utak gyakran futnak fel dombok tetejére úgy, hogy folytatásuk beláthatatlan. Mindig számítani kell arra, hogy a dombtetőre érve hirtelen el kell kanyarodnunk. Első csehországi utazásaim alkalmával ezt alaposan megtanultam.

Červená Lhota (N49 14 57.3 E14 53 05.7), a kis vörös kastély mélyen bent van valahol a dombok között, messzire le kell térni hozzá a főutakról. Egészen friss aszfaltcsík vezet oda minket, mutatván a hely kimagasló idegenforgalmi vonzerejét. A parkolóban látjuk, hogy több motoros csapat is épp most jár erre. A kastély szobáiban vezetett túra visz körbe, amely fél óra alatt bejárható, régi bútorokat lehet megnézni. Cseheknek 60 CKR, külföldieknek 120 CKR a belépő. A kastély mellett csónakázótó, ahol 40 koronáért egy negyed órára adnak kölcsön egy ingatag négy személyes ladikot. Néhány éve majdnem sikerült az egész fotófelszerelésemet beleborítani a tóba így csónakázás közben. Most óvatosabb vagyok. Hétvége lévén egymást érik a friss házaspárok, divatos dolog lett itt esküvőt tartani.

Csehország észak felé lejt, ennek következtében az ország legmelegebb területe északabbra van, mint a leghidegebb és a folyói is észak felé folynak. Így van ez a Moldvával is, amely Prágától délre kiszélesedik és kisebb nagyobb tavakat alkot, amelyeken vitorlázni is lehet. A part gyakran sziklás, magasan és járhatatlanul emelkedik ki a vízből, ezért erődítmények építésére különösen alkalmasnak tűnhetett a középkorban.

Orlik kastélya a Moldva mellett álló zárt, zömök, bástyákkal épített komor erődnek látszik kívülről. Belül gazdagon berendezett kastély, az Orlik család hagyatéka. Cseheknek 70 CKR, külföldieknek 140 CKR a belépő. Itt a vezetett túra egy óra hosszú és kaphatunk magyar nyelvű kísérőszöveget. Orlik kastélyparkja nem túl izgalmas, de találunk egy kis büfét, ahol 30 CKR-ért sajtos lángost, vagy mócsingos sült kolbászt lehet kapni és ott jól elvagyunk egy darabig. A motorokat közben a parkolóőr strázsálja, akinek adtunk 200 koronát, amiért parkolójegyet ugyan nem kaptunk tőle, de a holminkat betehettük a bódéjába.

Zvikov vára innen 15 kilométernyire dél felé egy a Vltava és az Otava találkozásánál, Tábortól keletre, Pisektől északra, egy a vízbe mélyen benyúló félszigeten épült még az 1200-as években. A szabálytalan alaprajzú vár belső udvara és kapcsolódó termei szépen megmaradtak. Erődítményként utoljára a svédek ellen használták 1648-ban, de azóta is mindig akadt valaki aki karbantartotta. A félsziget végén van egy hajóállomás, ahonnan egy vizibusszal körbe lehet járni az erődöt. A parkolónál egy kis büfében ülünk körbe egy asztalt, ahol kávézunk, eszegetünk és elbeszélgetünk, leginkább a norvégiai utazásunkról, ahonnan alig egy-két hete jöttünk vissza.

Visszafelé gyorsabb utakat követek, igyekszem kijutni a 23-masra és azon végigmenni Telčig. Tempósan lehet haladni rajta. Van néhány szépen ívelt kanyarunk és szerencsére a forgalom sem akadályoz minket.

Ludek estére az U Zachariase éttermet javasolja a főtér távolabbi végén. Az étterem egyik része pizzéria, mi majd a másikba megyünk. Az ünnepségsorozatnak lassan vége, a mozgó konyhák összepakolnak, de okulva a tegnap esti várakozásból az étteremben most még megmentek egy szál sült kolbászt az egyik árus kínálatából. Az asztalokat itt sem szabad elmozdítani, és a konyha inkább elfogadhatónak, mint jónak bizonyul. Nem tudom mi van velem, rengeteget eszem és nagyon jól esik. Csak késő éjszaka megyünk haza.

Ma északnak szeretnék menni a Prága központjától kb. 70 kilométerre keletre fekvő Kutna Horába. A főutakat lehetőleg elkerülve, néha egy kis kerülővel letérve erdőn-mezőn keresztül jutunk el a városba, amely egész a 16. századig gazdag királyi város és csehország kincstára volt. Ezüstbányáiban itáliai bányászok is dolgoztak, pénzverdéjében készítették a híres prágai ezüst garasokat és arany dukátokat. Kutna Hora ma két dologról nevezetes, amelyek közül a népszerűbb a csontkápolna és a látványosabb a Szent Borbála templom, amely UNESCO védelem alatt áll.

Előbb a bányászok védőszentjéről elnevezett Szent Borbála templom előtt parkolunk le (N49 56 41.4 E15 15 46.8). Egy Harley-s csapat is épp itt bóklászik. A gótikus 14. századi templomot annak idején 150 éven át építették. Kívülről most újítják fel, belseje nagyszerű állapotban van. Lennyűgöző barokk berendezése és egy különösen szép orgonája van. A belépődíj fejében kölcsön kapunk egy két oldalas magyar nyelvű ismertetőt.

Kutna Hora csontkápolnája innen másfél kilométerre található (N49 57 42.4 E15 17 15.8). A „kostnice” táblákat kell követni. A krónikák szerint az 1328-as pestisjárvány alatt harmincezer embert temettek itt el, majd a huszita háborúk során további százakat. Állítólag 1511-ben egy félvak szerzetes kezdte gúlába rendezni a csontokat és díszítőelemeket készíteni belőlük. A belső berendezést 1870 körül újították fel utoljára. Ewan McGregor és Charley Boorman is megálltak itt világkörüli motoros túrájukon és megemlékeztek róla a könyvükben. Más szerzők is megdöbbentő élményeik között tartják számon ezt a helyet, amely a szellem magsztos túléléséről és a test múlandóságáról mesél.

A temetővel szemben egy árnyas kisvendéglőben fagyizunk és tervezgetjük, hogy merre tovább. Közkívánatra végül az a terv győz, hogy ugorjunk be Prágába, ha csak rövid időre is azok kedvéért, akik még nem jártak ott soha.

Prága látnivalói megérnének egy önálló napot, de ha már ilyen közel vagyunk, elszaladhatunk oda. Nem tart sokáig, mert a 2-es út egyike a gyors és széles cseh főutaknak. Most épp a forgalom is visszafogott. Prágában a Károly-híd közvetlen közelében parkolunk egy mellékutcában sok autó mellett, amelyek közül némelyik később kerékbilincset kap, valami általunk nem felismerhető szabály alkalmazása következtében. A motorokat szerencsére nem bántják.

Sétálunk egyet a Károly-hídon, pénzt adunk az ötletes utcai kintornásnak, aki a gépzene mellett egy gitáros bábot rángat, majd hagyjuk, hogy a turistatömeg besodorjon minket az Orlojhoz. A Husz szobrot épp renoválják. Hihetetlen mennyiségű turista járja a mindenféle bóvliárudákkal szegélyezett sikátorokat. A tereken egyre hatalmasabb területeket foglalnak el az éttermek, mindegyik tele van. Sehol egy szabad asztal, pedig már délután van, lassan vacsoraidő lesz.

Prága ma szerencsére könnyen járható, hamar kint vagyunk a brnoi autópályán és azon zötyögünk hazafelé. Szinte minden kijáratnál ott a barna tábla, amely hol egy várat, hol egy kastélyt jeöl a közelben. Hagytunk még elegendő látnivalót egy következő csehországi utazásra is.

Csehország a Skodák országa. Az utakon megszámlálhatatlan régi és új Skoda közlekedik.
Egy Skodából mindent lehet készíteni.

A legismertebb cseh sörök: Egyes források szerint csehországban 470 féle sört készítenek. A legismertebben a pilseni Pilsner Urquelle és a Gambrinus, a Kozel, a Budweiser, a Staropramen és a Krušovice.

Agárdi György, 2007. augusztus 22.