TAMÁS: Az előző este bekészített csomagokkal és a motorokkal a traileren kényelmes tempóban rugaszkodtunk el otthonról. Spanyolországi szálláshelyünket csak szombaton kellett elfoglalni. A riasztó időjárás jelentések miatt az eredetileg tervezett Ausztria, Olaszország, Franciaország helyett Ausztria, Svájc, Franciaország útvonal mellett döntöttünk.

Az oda-vissza utazásunkra előre nem foglaltunk szállást, mivel nem tudtuk előre, hogy mennyit haladunk az Alpokban. Jó útviszonyok mellett kora este léptük át a svájci határt, és Zürich előtt letértünk az autópályáról, hogy szállás után nézzünk. 2003-ban, Svájcban nagyon jó helyen és nagyon jó áron töltöttünk egy hetet, most azonban meglepetésünkre körülbelül egy órás keresgélés után találtunk csak elfogadható szobát a Würenlos városka pályaudvara melletti Hotel Steinhofban, 90 Euróért szobánként két főnek reggelivel, amit előre kifizettettek velünk.

A ház a múlt századból maradt itt, és a Harry Potter filmek hangulatát idézte. Az ágy mögötti falat szőnyeg fedi, mögötte zárt ajtó, zegzugos lépcsők, nincs két egyforma szék, a falakon Steinhof nagyi virágkompozíciót ábrázoló akvarelljei takarják a megfáradt, ódon festést, a szobában lévő villanykapcsolón „konyha” felirat, háború előtti zárak, a szekrényeket nem mered kinyitni, hátha csontváz esik ki belőlük. A komfortfokozat emelésére: a szobában állították fel a zuhanykabint. Fáradtak voltunk, egy éjszakát kibírunk.

Reggel örömmel tapasztaltunk, hogy mindenki rémálmok nélkül megúszta az éjszakát, kocsi, motorok megvannak, és tényleg kaptunk reggelit.

MARIKA: Steinhof nagymama emlékét hátrahagyva meg sem álltunk a spanyol határig.  Útközben egy Autogrillben megismerkedtünk a francia konyha sötét oldalával.

Este a határon túl megálltunk az „Ashoteles” lánc első szállodájánál, ahol szobát, reggelit, a kocsinak és a motoroknak külön garázst ajánlottak, ugyanannyiért, mint Steinhof nagymama szellemek járta házában. Az ajánlatot nem fogadtuk el, de alig léptünk ki az ajtón, már rohant utánunk a portás egy szál ingben és elhadarta, hogy beszélt Erikával, aki elengedte a szállásdíjból a reggeli és a garázs árát. Gőzünk nincs, hogy ki lehet Erika, de szegény fiúnak nagyon fontos lehetett, hogy ki ne kapjon tőle, ezért aztán maradtunk. Utóbb kiderült, hogy a hallban ingyenes az internet használat, így ráültünk a gépekre és neteztünk egész este.

610 km

TAMÁS: A tengerpart mellett a télből a nyárba érkeztünk és örömmel tapasztaltuk, hogy az időjárás a motorozásra kiválóan alkalmas. A hőmérséklet végig a kellemes 15 fok körül mozgott. A viseltes motorokat egy benzinkútnál lemostuk, majd délután 4 óra felé elfoglaltuk bázisunkat egy üdülőtelepen a tengerparttól kb. 50 méterre. A lányok vacsira a magunkkal hozott az ismert médiaszemélyiség “Update” receptje alapján készült kompakt űrhajós dobozos eledellel rukkoltak elő, amit nemsokára kollektív gyomorrontás követett miközben az ismert médiaszemélyiség gyakran tüsszöghetett.

Az apartman nappali, étkező, két külön hálószoba, konyha, háztartási helyiség, terasz, fürdőszoba beosztású mindennel felszerelve, így kényelmesen laktunk, jókat ettünk egy hétig, csak az otthonról hozott konyhakész dolgokat kerültük. A kertben lévő négy szabadtéri medence, a rengeteg pálmafa és a virágzó kaktuszok a nyarat idézték.

Az egy hét alatt nem szenvedtünk a tömegtől, mivel az üdülőtelep decemberben teljesen kihalt volt, rajtunk kívül max. 3-4 ember lakott ott, ettől függetlenül a bolt kinyitott minden nap, így volt friss pékárunk. A látnivalók listáján szerepelt egy flamenco műsor, így már meg is volt a másnap esti programunk.

MARIKA: A Viva Espana étteremnél délelőtt lefoglaltuk estére az asztalt, majd elindultunk az első túrára Gandia és Xátiva felé. A szállásukhoz legközelebb eső nagyobb város Gandia. Legfontosabb látnivalói a Palacio Ducal, a hercegi palota, Borjai Szent Ferenc szülőháza, amely ma a jezsuitáké, és a 2,5 km hosszú homokos tengerpartja.

Az idő szép, a napos helyeken még kellemesen meleg is. Xátiva felé útközben spanyol családtól lestük el az olívabogyó szüretelés titkait. A fa alá tégy sűrű hálót, a hálóba majd szépen lepotyog a bogyó, amelyik meg nem, azt alkalmasint lerázzuk. A háló tartalmát ezután osztályozzuk. A fa alatti háló kivételéig ez a technológiája megszólalásig hasonlít a dió szüreteléséhez, csak az a mérete miatt kicsit szaporább.

Félúton megálltunk és szedtünk egy kis mandarint. A bukósisak védelmi és esztétikai szerepe mellett egy számunkra új funkcióját ismertük meg: kiválóan alkalmas mandarinszedő kosárkának. A mandarinszüretelést rendszeresen megismételtük minden nap, néha egy kis naranccsal és pár szem citrommal is bővítettük a választékot. Jobbára békés szüretelésünket csak egyszer zavarta meg a tulajdonos, de mivel nem értettük mit kiabál, és még messze is volt, különösképpen nem zavartattuk magunkat.

A Xátiva várának a Castell De Xativanak eredetileg 30 tornya volt, de V. Fülöp leromboltatta a spanyol örökösödési háborúban, amikor további vigasság gyanánt még a falut is felégette. Portréja azóta is fejjel lefelé lóg a Museo Municipial falán. A vár teraszán napozva ittunk egy jó kávét, fényképeztünk, és megvettük az első hűtőmágneseket.

A nézelődés után siettünk vissza, hogy megnézzük a flamenco showt. Hangulatos és a mikulás ruhába öltözött táncos lányok miatt rendhagyó volt, jól éreztük magunkat.

Guadalest – Elx – pálmakert, 323 km

TAMÁS: Összecsomagoltuk az életmentő szendvicseket, és 10 óra felé elindultunk Guadalestbe, egy sziklára épült kis hegyi falucskába. Az odafelé vezető út motorozás szempontjából élvezetes volt, remek és kanyargós aszfalton vezetett látványos kopár, olajligetekkel tarkított hegyek között. Guadalestben először gyorsan feltankoltunk egy kis meleg kávét, megettünk egy pár szendvicset. Marika megetetett egy macskát, később kiderült, hogy vagy 20 is van a környéken, mindegyik kövér, a miénk is csak addig álldogált mellettünk, míg szalámit kapott, a kenyérnél eltűnt.

A karácsonyra tekintettel – fenyőfa hiányában – a fák törzseit piros papírral vonták be, erre akasztottak különböző díszeket, furcsa, de hatásos. Szétváltunk, Marika, Törpi és Tamás megnézte a várat, Zoli inkább a „Tortura museum” megtekintését választotta, ahol középkori kínzó és kivégzőeszközöket állítottak ki használati útmutatókkal együtt. Szerinte “elképesztő” volt. Tankolásnál jólesően tapasztaltuk, hogy a literszám magasabb, mint az ár Euróban, ilyet mostanában ritkán láthattunk.

MARIKA: Délután eljutottunk az Alicante-tól csak 23 km-re lévő Elx-be, ahol megkerestük az útikönyv szerint híres és 300.000 – másik könyv szerint csak 170.000, szerintem valamivel kevesebb – datolyapálmát számláló erdőt. A Palmeral egész évben nyitva tartó ingyenesen látogatható park a város szívében. Valószínűleg mindenki tudja, hogy hol van, mert táblákkal nem sűrűn jelölték az oda vezető utat. Az erdőt állítólag a föníciaiak telepítették i.e. 300-ban akként, hogy a várost ostromló karthágói katonák szétköpködték a datolyamagokat.

A pálmakertet a vele szemben lévő templom tornyából is megnéztük. A Basilica de Santa Mariaba 2 euró a belépőjegy, amiért megmászhattuk a toronyba vezető 170 lépcsőt. A legutolsó kanyarnál Tamás és Zoli majdnem beszorultak. Átmelegedni beültünk egy nagyon hangulatos Paris nevű kávézóba.

Denia – Moraira – Calpe– Altea – Benidorm, 158 km

TAMÁS: Ezen a napon a Costa Blanca felfedezése várt ránk. Denia kikötőjében a motorjainkat a Balear szigetekre induló komphajóval összehasonlító teszthez készítettünk képeket (rövid előzetes: az XX és az FJR gyorsabb, viszont egyik sem úszik olyan jól a vízen, a hajó áráról csak kellő mennyiségű komoly érdeklődő esetén tudunk információt adni).

Morairaban kiegészítettük Zoli hátsó dobozának matricakollekcióját egy spanyol bikával, Tamás pedig felkapaszkodott a Honda CBR 1100 XX-el egy sziklára, hogy megmutassa, ezzel is lehet triálozni.

Costa Blanca jelképe, a Penyal d’Ifach, vagyis az Ifach-szikla felé gurultunk tovább. Spanyolországban december az építkezés főszezonja, így Calpe-ban, mely Penyal d’ Ifach tövében lévő település, turisták helyett csak építőmunkásokkal, betonozással, fúrással-faragással találkoztunk. Senki nem foglalkozott velünk, így nem zavartak ki minket abból a lezárt dokkból sem, ahova behajtottunk, hogy néhány egyedi fényképet készíthessünk a környékről.

Alteába érkezvén belefutottunk egy – mint este a híradóból kiderült – országos kiterjedésű taxis tüntetésbe. Ott a helyszínen azt hittük, hogy temetési menetbe botlottunk, amikkor rendőri felvezetéssel, dudálva, fekete szalaggal feldíszítve elhaladt mellettünk a taxisok hosszú sora. Egy tengerparti kávézóban zenélő mikulás társaságában cappuccinok és egy pohár sangria mellett csodáltuk a gyönyörű kék tengert. Zoli feldobta a helyi szívspecialisták ügyfélforgalmát grál lovaghoz méltó ajánlatával, melyet egy afrikai bennszülött mozgó árusnak tett. Az induló 150 eurós árral szemben kisebb vagyonnak számító 20 eurót kínált, majd hosszas alkudozás eredményeként 40 eurónál csapott le a kalapács. Ahogy elnéztük, szegény árust is majdnem eltaláltuk vele, de ahogy a közmondás tartja, minden kalapács egyszer visszaüt: a bevásárló csarnokban hasonló darabokat lehetett venni 35 euróért.

TAMÁS: A település fölé II. Fülöp korában épített erődítmény magasodik. A város óvárosi része nagyon hangulatos, össze-vissza fehér házai, sikátorai, egy kék kupolás templom körül találhatók. A késleltetéssel készült fénykép elkészítésében Marika nyert, a gép által adott 10 sec alatt ugyanis ő odaért a korláthoz. Törpinek ugyanez a gépe által adott 3 sec alatt nem sikerült, igaz, ehhez a gyalogkakukk által diktált tempót kellett volna megfutnia. A háta viszont tökéletesen jól mutat a képen.

Késő délután érkeztünk meg utunk leglátványosabb tengerparti városába Benidorm-ba, Costa Blanca központjába, melyet a tengerbe nyúló sziklára épült teraszos kilátóról csodálhattunk meg. Itt található a Földközi tenger legtöbb szállása. Inkább hasonlít Monte Carlo-ra vagy Manhattan-re, mint egy halászfalura. Benidorm legforgalmasabb strandját, Levantét a világ tíz legjobb strandja között tartják számon. Ezt most csak felöltözve és a látványában tapasztaltuk meg, fürödni majd egyszer visszajövünk.

Grotes San Jose –Sagunt, 366 km

TAMÁS: A napi mandarin szüretünkhöz a már korábban felderített Xátiva városka előtti mandarin mezőkön álltunk meg, ezzel bizonyítandó a „tettes mindig visszatér a tett helyszínére” mondás igazát. Növekvő honvágyunkat csillapította, hogy véletlenül a hazai utazási komfortot nyújtó rettenetesen aszfalt hiányos útra tévedtünk, amely egy hegyekkel körülölelt gyönyörű Paratölgyerdőbe vezetett. Az amúgy kátyús út nagyon hangulatos és látványos volt, bár odafelé voltak érdekes települések, ahol nem szívesen álltunk volna meg.

Ha erre jártok, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Szent József barlang megtekintését. Csónakkal lehet bejárni a denevérekben gazdag barlangokat. Bukósisak, de legalább hajháló használata ajánlott. Bukósisak ugye lesz nálatok, hajhálót meg bérelni is lehet a bejárat előtti ajándékboltokban. Egy barlang étteremben költöttük el ebédünket, ahol Zoliék kipróbálták Valencia világhírű specialitását, a fenséges paellát. Ez hatalmas lapos, kétfülű serpenyőben, nyílt tűzön készített rizottó. Sáfránnyal ízesített kisszemű spanyol rizst főznek lassú tűzön színes tenger gyümölcseivel, csirkehússal, nyúllal, sertéssel, paradicsommal, paprikával és friss vagy szárított babbal. Mi csak „robbantott nyúlnak” hívtuk.

Valencia is hajdan magyarok lakta terület lehetett, gondoltuk, amikor a benzinkútnál magyarul köszöntött bennünket valaki. Az erdélyi vendégmunkás, 3 éve először velünk kommunikált az őshaza nyelvén.

Sötétedés előtt értünk Sagunt-ba, egy kis városkába, melyet egy hegyoldalba épített római kori színház és váracska ural.

Az óvárosban lehorgonyoztunk egy mandarinfa alatt a diadalívnél, és gyalog nekivágtunk a városnak. Hamar megtaláltuk a katedrálist, ahol minden csütörtökön egy különös bíróság ülésezik, a vízi törvényszék. E vízi törvényszék rendezi a környező rizsföldek önözéséhez elosztott víz körüli vitás ügyeket a farmerek között.  A téren lévő szökőkút is erre utal. Mire mi odaértünk, a téren csak iskolás csoportok voltak.

Tamás és Zoli úgy döntöttek, szemben a katedrális 68 méter magas őrtornyával (Miguelete) leülnek egy üdítőre és kávéra, megvárják, míg mi, lányok felmegyünk a toronyba fényképezni (2 euró fejenként). Mit meg nem tesz az ember egy jó képért! Könnyedén nekirugaszkodtunk, de a 202, majdnem 30 cm magas lépcső majdnem kifogott rajtunk (a fiúk honnan tudták?). Kifulladva értünk fel, de a kilátás megérte. Fent meglepetten tapasztaltuk, hogy egy helyi nőtársunk tűsarkú körömcipőben, tökéletes sminkben tette meg ugyanezt az utat. Amikor megláttuk a kísérőjét, villanásnyilag úgy gondoltuk, vele mi is felmentünk volna tűsarkúban (jó, hogy ezt odalent a fiúk nem hallották). De tűsarkúban nem lehet motorozni, a kávézóban meg vártak minket a mi mackóink (spanyolul medvetos), így lebukdácsoltunk a térre.

A katedrális után sétáltunk a városban, megnéztük a Mercado Central-t, ezt a szörnyen halszagú vásárcsarnokot és a Torres de Serranost, a Vigyázó tornyokat, Spanyolország legszebb gótikus városkapuját.

Este kimentünk a tengerparti sétányon búcsúztunk Valenciától, ahol Tamás kinevezte magát a játszótéri homokozóban horgonyzó kalózhajó kapitányának és a fedélzetről kereste a hazafelé vezető utat. A gondos navigáció ellenére a haza út kicsit körülményesre sikeredett. Valenciából Alicantéba két út is megy, egy a tengerparton meg egy rövidebb és emiatt a táblákon ajánlott út a szárazföldön, amelyről azonban nehezebb eljutni tengerparti apartmanunkba. Csak kétszer sikerült ugyanott eltévednünk. Tamás gyakran megállt – “Kis türelmet, újratervezek”.

MARIKA: Az első igazi nyárra emlékeztető nap, napfürdőzni is lehetett az apartman előtti parkban. Tamás kilométer hiánya miatt az Alicante-ba egyenesen vezető 85 km-es út helyett egy másik, 150 km-es utat választottunk. Alicante fő látnivalója a Castillo de Santa Bárbara vár. Megtalálni kész kaland, természetesen nincs kitáblázva. A várba felvivő lifthez vezető barlang bejáratát hosszú keresés után értük el közvetlenül a pálmafás tengerparttal szemben.

A várfalról az egész város, a kikötő és a tengeren igyekvő hajók megcsodálhatók. Valamennyien egyetértettünk abban, ide érdemes volt feljönni a gyönyörű kilátás miatt. Várnézés után a pálmafákkal szegélyezett vízparti sétánnyal szemben (Explandana de Espana) a jacht kikötőben a tenger fölé épített deszka teraszon kávénkat szürcsölve elücsörögtünk, s nem kevés vita után kiválasztottuk következő közös beruházásunk tárgyát, egy alig 4 emeletes jachtot. Decemberi nyárban töltött vakációnk utolsó napja lévén igyekeztünk, hogy még világosban hazaérjünk, e törekvésünk azonban zátonyra futott.

Oliva – Franciaország – Valence, 978 km

TAMÁS: Reggel magunkhoz vettük a szálláshelyünkön üzemelő kisbolt összes meleg baquette-jét, leemeltük a polcon porosodó helyi borokat barátoknak és rokonoknak megcsinálva a kis üzlet egész téli forgalmát és ahogy távoztunk, a visszapillantó tükörben azt láttuk, mintha már zárnának. Útközben vettünk még kb. 10 kg narancsot és mandarint az út szélén álló, 70 éves, 140 cm magas, fogatlan spanyol nénitől mondván, ne csak a lopott mandarint együk, bár annak más íze volt. Egy út melletti kertészetben is megálltunk, hogy emlékbe hazavihessünk két mandarinfát. Mikor a lányok kijöttek a kertészetből a két hatalmas növénnyel betakarva, mi fiúk, szörnyülködve néztünk egymásra, s azon tanakodtunk, vajon a lányok vagy a mandarinfák utaznak a hátsó ülésen hazáig.

A Balladins olcsó egész Franciaországot lefedő szállodalánc, a mi kamionos motelünk szobái nem voltak különösebben kényelmesek, de a megfáradt utazóknak egy éjszakára megfeleltek.

Valence – Svájc – Innsbruck – Grödig, 1.001 km

MARIKA: Szunyókálva tettük meg ezt a pár kilométert, szerencsénkre minden baj nélkül. Motor hiányunk enyhítésére egy benzinkúton vásárolt klassz kis XX modellel tarkítottuk a műszerfalat. Innsbruck-tól folyamatos hóesés röpített vissza bennünket nyári kalandunk röpke álmából a zord, ám gyönyörű téli valóságba.

A Grödig-i szállást hamar megtaláltuk, itt már több alkalommal megszálltunk. A Haus Susanne fogadót mindenkinek ajánljuk, oda-vissza utazásunk során ez volt a legolcsóbb és a legjobb szállásunk – 42 Euró/éjszaka 2 főnek kiadós reggelivel. Este a városka legelegánsabb fogadójában fenséges vacsorával ünnepeltük kirándulásunk végét.

Grödig – Bad Ischl – Budapest, 608 km

MARIKA: Kipihenten, friss osztrák brötchenből készült bőséges reggeli után vágtunk neki az utolsó 610 km-nek. Mivel egész éjjel havazott, hófehér utakon faltuk kb. 40-nel a távolságot. Tamás tudott egy rövidebb útvonalat az A1-es autópálya Salzburg-Linz-Bécs szakasza helyett, így majdnem kerek egy napba telt, amíg Grödigből hazakeveredtünk. Igaz, a hóval borított sudár fenyőfák, a sziklákról lecsüngő jégcsapok látványa, kárpótolt bennünket. A Russbachban síelők biztosan ritkán találkoznak annyi motorkerékpárral, mint aznap, mert elég furcsán néztek ránk.

Ha legközelebb erre járunk, biztos útba ejtjük Bad Ischl-ben a folyóparton lévő cukrászdát, hogy megkóstoljuk az igazi ischlert, ez azonban most zárva volt, ezért a közeli pazarul felújított Sissy cukrászdában voltunk kénytelenek elfogyasztani utunk utolsó kávéját, miközben felidéztük élményeinket a mandarin illatú első téli motoros túránkról a spanyol Costa Blancán.

Spanyolországban szinte mindegyik út kiváló minőségű, még a sok számjegyes is. Nincs folt, hézag, kátyú (talán mert nincs fagy). Autópályán a nagyobb városok között mindenhova eljuthatunk, kapus fizetős, nem olcsó. A pályák helyett (költség kímélés céljából) eljuthatunk mindenhova díjmentesen a városokon átvezető utakon, de ezek nagy forgalmúak, kisebb településeken vezetnek át, rengeteg jelzőlámpás kereszteződés, sok teherautó. A városok között előzgetni lehet (elég szélesek), a városokban az átvezető szakaszok néhol viszont nagyon szűkek, így átlagosan a haladás rajtuk nagyon lassú. A hegyekben lévő panoráma utak jó minőségűek, jó, hibátlan aszfalt, kis forgalom, szép kilátás.

Kanyargós, gyönyörű panorámás utak:

• Gandia – Simat de la Valldigna CV675 20 km – Xativa között CV600 20 km
• Xativa – El Campello N340 90 km
• Pego – Vall de Ebo CV712 10 km (rosszabb minőség)
• Oliva – Pego – Orba – Callosa d’En Sarria CV715 45 km – Guadalest CV755 10 km
• Guadalest – Benidorm CV70 20 km
• Lliria – Segorbe CV25 33 km – Torcas CV200 15 km – Chovar CV219 10 km – La Vall D’Uixo CV230 15 km

• 1. szállás oda: Zürich mellett Würenlos-ban Hotel Steinhof, drága, tiszta, de lerobbant
• 2. szállás oda: spanyol-francia határon az autópálya mellett, igazi úti szállás, jó minőségű, de kicsit drága, Spanyolországban szállodaláncként működik
• Szállás Spanyolországban: RCI szállás, kiváló minőség, ár, hely, de kell valaki, aki rendelkezik RCI tagsággal, előre kell foglalni.
• 1. szállás vissza: Hotel Balladins Confort, Bourg Les Valence, Szállodalánc (www.balladins.com), amely egész Franciaországban különböző komfort fokozatban megtalálható. Ez az autópálya mellett a város szélén van, tipikusan “kamionos” úti szállás, ki lehet bírni, de 1 hetet nem töltenék ott. Arra megfelel, hogy egy francia körutazáson (nem csillagtúrához 1 fix szállásként) 1-1 éjszakát foglalás nélkül megszálljunk
• 2. szállás: Grödig Hotel Susanne – itt már többször megszálltunk kíváló minőség/ár

• Die Generalkarte Spanien Costa Blanca – Valencia – Granada 1:200 000
• Dorling Kindersley: Spanyolország, Útitárs sorozat, Panemex Kft kiadó 2000, 2004
• Szentirmai József: Spanyolország, Panoráma sorozat, Medicina kiadó 1995

Linkek

	www.viva-espana.net
A hercegi palota	http://www.palauducal.com/
Művészetek és tudományok városa	http://www.cac.es/
francia motelek	http://www.balladins.com/
spanyol motelek	www.ashoteles.es
	http://www.alicante-ayto.es/

Marika, Tamás és Törpi,  2006. január