ChiliRiders túra Erdélyországban 2009 tavaszán!

Csapatunk újra útra kelt és nem a szokványos módon járta be a Hargitát.

Nagy motorral, kis falunkba Zetelakára érve – ami Székelyudvarhelytől ca. 15 km – nagy izgalommal szemléltük a környező hegyek vonulatát. Mivel eddig BMW ADV-kel jártunk ide aszfalton, ezért most új dimenzió nyílt számunkra. Célul tűztük ki, hogy a Suzuki DRZ-k nyergében bejárjuk a környező hegyek úttalan útjait, erdeit. Az ezt megelőző héten a fárasztó 700km-es teherautókázás után, amikor levittük a kis motorokat, jól esett Lajos barátunknál a tömény házi szilvapálinka és a Gizi által készített fenséges Erdélyi gasztronómia.

Mivel a DRZ-k már Erdélyben voltak, így ötvöztük a szokásos Erdélyi menetet és a döntögetést a hard enduro élményével. Szállásunkra barátainkhoz, a Dombon Jó panzióba (www.dombonjo.ro) csütörtök este érkeztünk, a fenséges vacsora és a másnapi bőséges reggeli után, átnéztük a motorokat, kannákból feltankoltunk, beöltöztünk (protektor ing, térvédődő, krossz csizma, krossz mez, endurós kesztyű, krosszsisak) és egyből a faluval szembeni hegy felé vettük az irányt.

Az eddig „kis dombnak” nevezett hegyoldal, már nem is volt annyira kicsi! Két és fél kilométeren keresztül tartott mire felértünk. Hol, kecskék és birkák által használt ösvényeken haladtunk, hol pedig torony iránt felfele az egyenetlen, erősen hullámos, füves, nedves, sáros talajon. A fennsíkra érve kicsit megpihentünk körbenéztünk, ittunk a hátizsákba tankolt friss forrásvízből. Betájoltuk magunkat és útra keltünk. Meseszép erdők, fenyvesek, rétek, tisztások, patakok váltották egymást.

Felfelé haladva a Madarasi Hargitára, erősen lehűlt az idő. Bár ebből mi nem éreztünk semmit, mivel az úttalan utakon erősen küzdöttünk a technikával. A sáros és laza erdei talajok, majd köves, sziklás részek váltották egymást, nem is beszélve a kidőlt fák sokaságáról, a levelek által takart farönkökről. Fűszerezve hosszan történő patakban motorozással illetve, szinte függőleges emelkedők megmászásával. A túra alatt számos őz és szarvas csordával, illetve gyönyörű madarakkal találkoztunk. Néhány ritka állat is szemünk elé került, mint például a hiúz és nem utolsó sorban barnamedvék.

Egy katlanból küzdöttük magunkat a hegygerinc felé és valószínűleg a medvék is lent rejtőztek és a motorok hangjára ők is felfelé vették az irányt. A gerincen aztán találkoztunk velük. Nagyon megijedtünk, de ők annál is jobban, mivel szerencsénkre elrohantak. Furcsa érzés volt annak tudatában lenni, hogy a medve elől nincs nagyon menekvés.

Az izgalmak után úgy 1200 méteren elértük a hóhatárt. Bár már erősen olvadt, de voltak helyek, ahol a 40-60cm-et is elért a hó vastagsága. Igen nehéz volt a jeges, kásás hóban felfele haladni. Nem is beszélve arról, hogy így nehezebben tudtunk „átugratni” jó pár kidőlt, útban lévő fatörzset.

Végre felértünk a Madarasi vendégházhoz. Ittunk egy forró teát, majd lefele indultunk a hegyről. Azt hittük, hogy lefele könnyebb. De nem így lett. A meredek falak és a csúszós talaj most sem kegyelmezett. Ha véletlenül rosszul helyezed, a testsúlyt előre, könnyen áteshetsz a kormányon. Velünk is történt párszor ilyen, de szerencsére fogott a protektor a becsapódásokkor. Ennek ellenére, néhány helyen le is kellett szállnunk a motorról, mivel leállított motorral egyes sebességbe rakva és fullra fékezve sem lehetett megállítani a meredélyen a technikát. Ekkor csak a gép földre rántása volt a fék! A küzdések után csapatós erdei szakaszokon élveztük, persze a mi tudásszintünkhöz mérten, a Red Bull Romaniacs feelingjét… !

Az egész napos túra alatt kb. 100km-et tettünk meg, viszont úgy elfáradtunk, mintha 1.500-at mentünk volna aszfalton. Forró zuhany és pálinka meg Csorbaleves és töltött káposzta, meg ordás palacsinta után hamar elaludunk. Másnap a szemközti hegyvonulatot barangoltuk be, szintén hasonló élményekkel gazdagodva.

Az Erdélyi emberek vendégszeretete, kedvessége, a remek ételek és italok, a gyönyörű tájak, mind arra ösztönöznek, hogy újból és újból meglátogassuk ezt a vidéket. Különleges élményt pedig a kis endurók nyújtanak, amikkel el lehet jutni oda, ahol még a madár sem jár.

Akiket érdekel ilyen élmények átélése, szívesen vezetünk és szervezünk enduro túrát Erdélybe. Lehetőség van Suzuki DRZ 400 E bérlésére. De a saját motorok leszállítását is vállaljuk! Kulturált panzió, remek ételek, kedvező ár várja a motorosokat. Helyben és Udvarhelyen esténként remek lehetőség van bulizásra, kikapcsolódásra! Amit fontos tudni, hogy igen fárasztó és veszélyes a terepmotorozás. Ezért feltétlen kell a megfelelő védőruházat, és némi motoros tapasztalat sem árt…

Story by ChiliRiders; www.chiliriders.com