Chili Riders túrabeszámoló – 2011. Szardínia

Álmodtam, majd felébredtem megmostam az arcom, majd újra felidéztem álmomat a szokásos reggeli kakaóm mellett. Egy motoros álom volt, talán már kissé giccses, a tükör utak, a kellemes időjárás, a döntött ívű és lendületes kanyarok, a gyér forgalom miatt. Elkezdtem töprengeni, hogy hol lelem fel ezeket az optimális motoros tényezőket, valahol Európában. Hát fellapoztam a térképet és nem is oly messze a Földközi tenger közepén rátaláltam egy szigetre, aminek neve Szardínia. Ennek a túrának a történetét mesélném el most nektek, kérlek, tartsatok velem!

Miért pont Szardínia? Olyan helyre szerettem volna vinni a Chili Riders csapatát, ahol még nem jártak. Legyen aránylag közel, legyen különleges, legyen kicsit más, mint az öreg kontinensbeli megszokott motoros túraútvonalak. Fontos volt, hogy utasként a lányok is jól érezzék magukat. Ezért megpróbáltam ennek megfelelően kiválasztani a szálláshelyeket és ezekhez igazítani a túra ritmusát. Ez több – kevesebb sikerrel, sikerült is.

Az előkészületeket tavaly ősszel kezdtem el, mivel fontos volt számomra a jó kidolgozás valamint, hogy a túra alatt rendben menjen minden. Ezeket nem is részletezem, mert hosszasan tudnám mesélni a kompjegy és kabinrendelés, a szállások lefoglalásának bonyolult folyamatát, főleg 13fő és 8 motor részére. Igen, erre a túrára összeállt a 8 motorból álló Chili Riders Team! Erre nagyon büszke vagyok…

Lássuk az élményeket:

2011.05.20. Pénteken fél 7-kor volt a találkozó a Chili Riders központban Budakeszin. Szépen érkeztek is a motorosok. Csabi szokásához híven elsőként gördült be a BMW R1200GS-ével, őt követte Gábor és Andi az Adventure-vel, majd Robi és Erika érkezett Varaderoval, Attila és Viki szintén BMW nyeregben, Misi Békéscsabáról fehér GS lován, majd Tamás és Reni talált az indulás helyszínére Suzuki GSR 600-as motorjukkal. Kiosztottuk a TEAM pólókat és az általunk készített Szardínia túrakönyveket. Arnold barátom szokásához híven késett, így őt nem vártuk meg mivel még negyed nyolc után sem ért a találkozó helyszínére. Így hát elindultunk, persze Arnóval lebeszéltük, hogy Ő majd húzza neki és beér minket valahol. Hát Körmendnél utol is ért. Innen már együtt ment a csapat. Gábor barátom ment elöl én zártam a sort barátnőmmel, Szandrával. Kezdtük az M7-es autópályán, hogy összeszokjon a csapat, majd 8-as főút után, az Osztrák és Szlovén határ vonalán tartott az utunk, innen délnek vettük az irányt és felkúsztunk a Triglávra (http://hu.wikipedia.org/wiki/Triglav). Sajnos itt igen keményen eleredt az eső. Viki rögtönzött esőruhája egy gumiszsák volt, amit itt a műhelyben készítettünk be neki vészhelyzet esetére. Jól bevált. A Pó síkság pereméig szakadt az eső, majd újra ragyogó és forró (32fokos) meleg fogadott. Mire a Lignano-i szállásra értünk teljesen megszáradtunk. Egy kis séta a kihalt, a turista szezon előtti utcákban, majd a tengeri finomságokból összeállított vacsora után fáradtan tértünk nyugovóra.

2011.05.21. Szombaton reggeli után megkezdtük az összepakolást. Robiéknak sietniük kellett, ők egy másik kompra kaptak csak helyet, mivel később jelentkeztek így már nem volt hely a Moby-n! Gábor barátnője Andi, kissé túlzásba vitte az otthoni pakolást és a többlet kacatok miatt, nehezebben csukódtak a dobozok a reggeli csomagoláskor. Kinek bosszúságára, kinek derűjére másfél órán keresztül figyeltük a küzdelmet és az aludoboz tetők préselésének és lecsukásának kínzó folyamatát. De végre sikerült, pattant a zár, mi is felpattantunk a motorokra és az autópályákat messze elkerülve Firenze felé vettük az irányt. Gábor vállalta magára ismét a kapitány szerepét. Nagyon szuper utak és gyönyörű tájak mentén haladtunk. Élveztük a motorozást.

Firenzébe egy Rendőrnapba csöppentünk. A kávézás és fagylaltozás után irányba vettük Pisa-t, hogy megnézzük a ferde tornyát. A Toscanai utak lenyűgözőek, a helyi motorosok szép számmal ki is használják a pazar minőségű szerpentineket. Nagyon sok motoros volt aznap az utakon, így vigyáznunk kellett, néhányan többször átsodródtak a sávunkba, csak rajtunk múlott, hogy nem ütköztünk össze velük.

Pisa-nál beugrottunk és megnéztük a ferde tornyot. Néhány kattintás után újra motorokra pattantunk, ekkor már én vezettem a csapatot Livornóba a kikötőbe. Egy helyi kis étteremben elfogyasztott vacsora után begurultunk a komphoz. Meglepetésünkre százötvennél is több motoros volt már a várakozók soraiban. Az izgalmak oldódtak, végre itt vagyunk. Irány a büfé, sörrel és borral csillapítottuk szomjunkat. Körbenéztünk a vasak között, jó néhány különleges modellt is szemügyre vettünk. BMW R1200GS oldalkocsival, Can-am háromkerekű „borzalom” és jó néhány különleges Ducati és KTM csalt mosolyt az arcunkra. R1200GS-ből Dunát lehetett rekeszteni, igaz, ami igaz, hát jó kis motor, nem hiába annyira népszerű nálunk is.

Végre befutott a komp, megkezdődött a bevonulás a fedélzetre. A hajó hatalmas gyomra úgy nyelte a járműveket, mint egy bálna a planktonokat. Elfoglaltuk kellemes kabinjainkat, a gyors zuhanyozás után a fedélzeten nézelődtünk. Hála az időjárásnak és a csendes tengernek jól aludt mindenki.

2011.05.22. Vasárnap mély álmunkból riadtunk a hangosbemondó reggeli ébresztőjére, hogy megérkeztünk Szardíniára és hamarosan kikötünk. Gyorsan összeszedtük magunkat. Ekkor már Gáborék is rutinosabban küszködtek a pakkal. Legurultunk a kompról és egy Olbia-i tavernában megálltunk megreggelizni. Szerencsére Robiék, akik a másik hajóval voltak kénytelenek jönni könnyen ránk találtak és így már együtt fogyasztottuk el reggelinket. Arbatax innen még 170km-re volt, nyugodt tempóval gyér forgalom mellett gurultunk az első szálláshelyünkre.

A gyorsforgalmi útról a tengerpart felé vettük az irányt és egy hágót megmászva ízelítőt kaptunk a sziget tükör sima finoman érdes felületű, jól kidolgozott kanyarú útjaiból. Bejelentkeztünk pazar hotelünkbe, ami közvetlen a tengerpart mellett feküdt. Nagy terasszal, homokos stranddal, medencével és pálmafákkal. A nagy hullámok miatt muszáj volt fürödnöm egyet a nem éppen meleg alig 20fokos tengerben. De megérte jól felfrissültem. Délután snack a tenger gyümölcsiből. Egy kis alvás, majd a vacsora következett. A négy fogásból és fogásonként 3-4féle ételből választható menüsor felülmúlta elvárásainkat. Nem is beszélve a saláta és a desszert pult kínálta jókról. Jó néhány üveg bor elfogyasztása után egy laza zenés est, a lágy tengeri szellő simogatta teraszon. A fáradtság erőt vett rajtunk, így lassan mindenki nyugovóra tért.

2011.05.23-án Hétfőn, a felülmúlhatatlan reggelit követően a fiúk többsége a kanyarvadászatra szavazott. Gyors útvonaltervezés a GPS-el, majd irány a hegyek immáron csomagok és utasok nélkül. Robidoki hozta Erikát is erre a csapatós szakaszra. A többiek strandoltak, fürödtek, pihentek. Élvezték a szállás és tengerpart nyújtotta luxust. Induláskor vettük észre, hogy szállásunkon lévő emberek nagy része motoros, mivel tele volt a parkoló Osztrák, Német, Olasz motorokkal. A túrát a hegyek felé kezdtem, ami jónak is bizonyult. Nulla forgalom, versenypálya minőségű utak, hajtűkanyarok, pörgették az adrenalint a szervezetünkbe. A kilátás a hegyekre és völgyekre lélegzetelállító volt. 240kmes napi szakasz, fárasztó végét a frissítő csobbanás enyhítette a habokba. A vacsoráról a képek magukért beszélnek…

2011.05.24-én Kedden, a Chili Riders Team tengerre szállt, vagyis Sergio kapitány hajójára. Arbatax kikötőjéből irány észak felé a keleti part mentén. A türkizkék öblök, a tengerbe eső sziklák, a fehér homokos strandok lenyűgözték a csapatot. Ebédre a hajó szakácsa pompás garnélákból és apró halból álló haltálat szolgált fel nekünk. Szomjunkat házi bor oltotta. Ebéd után a májusi meleg fürdésre csábított mindenkit. Jó érzés volt érintetlen öblökben merülni egyet. Hazafelé megnéztünk egy, csak a vízről elérhető cseppkőbarlangot. A maradék ebédet meg eletettük a sirályokkal, akik százával követték hajónkat és röptükben kapták el a falatokat. Majd egy kis diszkózás a fedélzeten tovább fokozta a remek hangulatot.

2011.05.25-én Szerdán, fakultatív program gyanánt a csapat több felé szakadt. Egyesek strandolással, mások újabb kanyarvadászattal és városnézéssel múlatták a napot. A lányoknak néhány csecsebecse is bejátszott a környéken fellelhető luxiboltokból….:)

2011.05.26-án Csütörtökön, az egész csapat Olbia irányába húzta a gázt. Ugyan is várt minket a következő szálláshelyünk. Ez a négy csillagos szálloda is minden igényt kielégített, csak nem volt olyan barátságos, mint az Arbataxi és a reggeli is lehetett volna változatosabb és bőségesebb. A hatalmas medence kárpótolta a szobák hangulatát. Vízi csatáztunk, majd elnöki Mercedes Vianokkal bevitettük magunkat Olbia városába, hogy elfogyasszuk az utólag már „soha többet nem eszek ennyit” című vacsoránkat. Pizza, hal, rák, kagyló, polip, tészta, saláta, tiramiszu és egyéb más ételekkel úgy bekajáltunk, hogy mozdulni sem tudtunk.

2011.05.28-án Pénteken, ismét lazább menetben, csorba csapattal ellátogattunk a sziget északi felére. Porto Polo félszigete, remek hely a szörfözők számára, a kétféle strand minden igényt kielégít. Az egyik öböl sima vizével kényezteti a maximális sebesség elérésére törekvőket, a másik oldal a hullámos, freestyle trükkök és ugrások gyakorlására kiváló. Én az utóbbit választottam. Egy órás csúszás után továbbmotoroztunk és megnéztük Santa Teresa Gallurát. Innen átláttunk Korzikára Bonifacióra. Este a csapat egyik fele rögtönzött házibulival, a másik fele meg városi sétával és tavernás vacsorával múlatta a maradék órákat a napból.

2011.05.29-én Szombaton, újra szörfözés, ekkor már erősebb és egyenletesebb szélben. Santa Teresa-ban újra összejött a csapat, innen sietve mentünk a szállásunkra összepakolni, hogy még legyen idő megvacsorázni a 10órakkor induló komp előtt. A szokásos tengeri mütyürök elfogyasztása után begurultunk a kikötőbe és felszálltunk a kompra. Egy kis káosz a kabinokkal, majd újra a fedélzetre, hogy visszanézhessünk még egyszer a szigetre.

2011.05.30-án Vasárnap, Livornóban leszálltunk a hajóról. Az unalmas autópályázás felénél egy rögtönzött „nézzünk be Velencébe is” mondat után a csapat nagyobbik része a lagúnák városa felé vette az irány. Robi Erika Szandra és Én nem szerettünk volna motoros ruhában várost nézni, mi a tervnek megfelelően Triesztbe siettünk. A városközpontban lévő bérlakásos, családias jellegű szállásunkra érve a hűsítő zuhany után bevetettük magunkat Trieszt nyüzsgő életében. Szieszta egy kis vendéglőben a kikötőben. Fritto Mixto, azaz serpenyős tengeri apróságok és helyi sör mellett értékeltük át a túrán átélteket.

Megcsodáltuk a csodás yachtokat (http://yachts.monacoeye.com/files/lloyd_werft_luna.php) és luxusautókat (http://www.maybach-manufaktur.com/models/maybach-landaulet) a kikötőbe. Majd 60 fajta (ez nem vicc) fagyiból választhattunk magunknak kelyhet egy belvárosi cukrászdában.

Estére a többiek és beérkeztek szállásunkra. Elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat Velencében, literes söröket ittak és tömték a búrájukat pizzával. Persze energiájuk hamar elszállt mire megérkeztek, de éppen ezért ők sem hagyták ki a Fritto Mixto okozta kulináris élvezeteket.

2011.05.31-én Hétfőn, Misi korán elindult haza Békéscsabára, Andi és Gábor még délelőtt szeretett volna pihenni és strandolni, így ők sem tartottak velünk. Így hat motorral útra keltünk Szlovénián, majd a Horvát hegyeken keresztül. Utunk során némi off road szakaszt leküzdve, iszonyatosan szerpentines és meredek emelkedőkkel és lejtőkkel tűzdelt szakaszokon motorozva értünk Varazsdra. Ahol rátértünk a pályára. Magyarországon, az első benzinkúton elbúcsúztunk a csapattagoktól és kövér gázt húzva hazarobogtunk.

Összefoglalva szerintem mindenki jól érezte magát. A túra nagyon jól sikerült a visszajelzésekből ítélve. Némi súrlódás, nézeteltérés csak is a fáradságból adódhatott. Ezeket könnyen feledtette a vacsorák utáni boldog állapot. Így ezt a túrát, akár Chili Riders gastro túrának is nevezhetném… Az álom valóra vált…

Jövőre szeretnék újabb túrát vezetni Szardíniára. Hátra van még a nyugati part, valamint a sziget belsejének részletesebb felderítése. És ne feledkezzünk el a Szardíniát övező kisebb szigetek bemotorozásáról sem, amik komppal könnyen elérhetőek.
Talán Korzika is belefér majd???

Story by Ballun Gergely, 2011.06.06.