A Budapesttől mindössze 450-km-re fekvő Český Krumlovot szívből ajánlom mindazoknak, akik még nem voltak ott, legalább egy hétvégére, vagy inkább egy hosszú hétvégére. A cseh kisváros kocsmákkal és művészekkel teli csendes óvárosa a sziklaszirten fölé magasodó kastéllyal olyan romantikus, mint egy Walter Scott regény, ráadásul a várárkot még ma is igazi medvék őrzik. Český Krumlov ideális bázis lehet a várakkal és kastélyokkal teli dél-bohémiai terület bebarangolásához.

Český Krumlov reggeli színei a májusi napfényben. A szemközti sziklán Csehország egyik legszebb vára áll.

Rajongásom a kisváros iránt másokat is megmozgatott, így elég nagy társaság gyűlt össze egy május elsejei hosszú hétvégére, hogy együtt fedezze fel Csehország déli részét. Összesen 13-man voltunk. Még gyerekek is utaztak velünk, egy kis busszal, amely a nyolc motorostól függetlenül közlekedett, de a terv szerint legtöbbször ugyanott álltak meg ahol mi. Chopperek és erős sport túramotorok, kezdők és motorra született vezetők egyaránt voltak a vegyes csapatban.

Gábor choppere volt a legszebb a motorok közül.

Az első napot a szállásunk könnyed és laza megközelítésére szántuk, végiggurultunk az 1-esen, mellékutakon osontunk be Bécs alá, majd mielőtt még belekeveredtünk volna a város kusza úthálózatának örökké nyüzsgő forgalmába, lebuktunk a Duna-parton futó A22 alagútjába és gyorsan áthajtottunk az egész alatt. Korneuburg környékén szoktam átmenni az autópályával párhuzamosan futó B3-ra, ezúttal azonban a Duna mentén akartunk maradni, ezért Stockeraunál fordultunk el balra az S5-re. Ez az út Krems után igazán izgalmas, ahol ismét B3 jelzéssel folytatódik, közvetlenül a vízparton.

Tájékozódunk. Ha jól emlékszem mindössze egyszer tévedtünk el egy kicsit. Fotó: Galli Péter

Mauthausen előtt északnak fordultunk. A Freistadt feletti 310-es út a cseh határig, illetve folytatása, a cseh 3-mas egészen České Budějovicéig joggal kapott vastag, zöld csíkot a turista térképeken. Apró falvak tartkította, változatos dombvidéken motoroztunk. Freistadt után nem sokkal mosolygós műszakács invitálta a csapatot egy vendéglőbe, ahol elcsábított minket egy igazi osztrák disznótoros menü.

Ebéd közben Tamással tervezgetjük az útvonalat- Fotó: Galli Péter

A tréfás kedvű határőr jól elszórakoztatta magát. Milyen kár, hogy ennek már vége.

A cseh határ után egy benzinkútnál utolért bennünket a busz. Jókor érkezett, mert Péter épp akkor nyomta tele a tankját gázolajjal. Véletlenül a kék csapot fogta meg a zöld helyett. Egy darabig eltartott, amíg Tamás kiszívta a diesel üzemanyagot az XX-ből és átöntöttük a buszba.

Tamás szívott, aztán még napokig gázolajat köpködött. 

Péter ezúttal a jó csapot fogta meg. Másodszorra már többen felügyeltük. (Ezúttal én fotóztam Galli Pétert)

A szállást még jóval indulás előtt lefoglaltuk a Krumlovská Fontanában, amely egy kis apartman szálló az óváros főterére néző ablakokkal. Kulturált és olcsó szállás annak, aki megelégszik az apartmannal. Mi már nem először jártunk itt, ezért még némi kedvezményt is kialkudtunk. A belváros nagy része forgalomtól elzárt terület, de a vendégeknek adnak parkoló kártyát és behajtási engedélyt. A háziak segítségével megoldottuk a parkolást is: a motorokat éjszakára bezártuk egy szomszédos ház udvarába, ahol még fedél is volt fölöttük, gépenként mindössze 100 koronáért.

Megérkezésünk pillanatai. Fotó: Galli Péter

A motorok zárt és fedett szálláson aludtak.

Hat órakor már a főtéren, a szállóhoz tartozó kis étteremben vacsoráztunk. Már sötétedett, amikor rövid sétával felderítettük az óváros legszebb részeit. Átsétáltunk a Moldva hídján és a kastély nyitott udvarain. Krumlov nevezetességeit esténként szépen kivilágítják.

A Moldva fölé magasodó várát éjszakára kivilágítják a város felől.

Szobánk ablaka a kastély tornyára nézett. Alattunk a főtér szokásos esti életét élte; az esti városnézéseken résztvevő turistacsoportokat hatalmas hangzavarral és petárdákkal ördögök ijesztgették, akik a központi szobor talapzata mögül csaptak le a külföldiekre.

Český Krumlov főtere a Krumlovská Fontána apartman szálló tetőtéri szobájából. Odalenn épp turistákat ijesztgettek.

Hluboká fehér kastélya az egyik legszebb, legpompásabb kastély egész Csehországban. Utolsó átépítése 1871-ben fejeződött be, akkor kapta gótikus küllemét. A Schwarzenberg család tulajdonában volt 1939-ig, amikor Adolf Schwarzenberg elmenekült a nácik elől. Mivel sosem tért vissza, a kastély állami tulajdonba került. Fényűző belső berendezése igen gazdag fafaragásokban. A főbejárat nyugati tájolású, igazán szép fényképeket a délutáni órákban lehet róla készíteni.

Sajnos a főhomlozat délelőtt árnyékban áll.

Az idegenvezetőre egy kicsit várni kell.

Ezen a képen Péter is ott van, tehát csak Melinda készíthette.

A bejáratnál egyértelművé teszik számunkra, hogy ez nem a török-cseh barátság székháza.

A lépcsőház színösszeállítása harmónikus és barátságos. Ezt itthon is kipróbálom a következő festésnél.

A szobákat mindenhol lambéria borítja. Minden négyzetcentiméter mögött hosszantartó keserves munka van egy olyan korból, amikor még nem ismerték a másoló marót.

Hluboká nad Vltavouban  egy kisvendéglő teraszán megebédeltünk és tovább motoroztunk északnak, Tábor felé. Hamarosan feltűntek a horizonton Temelín tornyai. A 105-ös út a Temelín melletti atomerőmű négy hatalmas hűtőtornyához egészen közel vezetett minket. Az Ausztria által egykor hevesen ellenzett létesítmény látogatható, mi több látogatottsága igen magas, évente több mint 25 ezren keresik fel. Az érdeklődők többsége a biztonsági berendezésekre kíváncsi. Minket nem csigáztak fel az atomreaktorok, így továbbmentünk a következő középkori cseh városka felé.

Temelín atomerőmű

Táborban nagyjából egy órát töltöttünk a város főterén és a város alatt futó alagutakban. A települést 1420-ban alapították a Jan Žižka vezette husziták egy stratégiai szempontból alkalmas hegyen, Prágától délre. Várost építettek, erődöt emeltek és bonyolult alagútrendszert építettek ki. A hegyet tábor-hegyi központról nevezték el a radikális huszita csoportot táboritáknak. Barangoltunk egy kicsit az alagutakban és a városka utcáin, aztán megint motorra pattantunk és nyugat felé kerülve elindultunk felfedezni Dél-Bohémia természeti szépségeit.

Tábor

Annyira lekötött a vidék változatossága, hogy a 163-mas úton a lipnói víztározó (Vodní nádrž Lipno) közelében majdnem elütöttem egy tolatgató vonatot egy sorompó nélküli vasúti átjáróban. Próbáltam fékezni, de nem lassultunk eléggé, viszont a hátsó kerekem elindult, hogy megelőzze az elsőt. A vonat sikeresebben fékezett, így még maradt egy kis rés, amin még átszaladhattam előtte. A manőver sikerült, de azóta figyelmesebben olvasom az andráskereszteket az út mentén. Hátulról állítólag rettenetesen ijesztő volt a jelenet, a mögöttünk jövők még nálunk is jobban remegtek egy ideig.

Az estét Český Krumlov egyik híres kocsmájában szerettük volna tölteni, hogy a társaság is megkóstolhassa azt a mesés csülköt, amiről első krumlovi látogatásom óta ódákat zengtem. A csülök vacsora azonban elmaradt, mert már csak másnapra lehetett helyet foglalni a Satlavske utca kocsmájába. A Moldva partján vacsoráztunk az egyik étteremben, amelynek a terasza a vár gazdagon festett és fényesen kivilágított tornyára nézett.

Már többször jártam Český Krumlovban, de mindig csak bázisként használtam, kora reggel indultam, késő este érkeztem. Ez alkalommal úgy határoztunk, hogy rászánunk egy napot a város megismerésére. A döntéshez hozzásegített, hogy éjszaka szakadt az eső és minden csupa víz lett. Szerencsére Krumlovban rossz időben is lehet programot találni.

A várlátogatást a toronnyal kezdtük.

A hatalmas kastélyra fél napot szántunk, ami épphogy elégnek bizonyult arra, hogy végigjárjuk az összes kiállítást és felmásszunk a toronyba is. Kétféle vezetett túrát kínálnak a kastélyban, külön kiállítás van a toronyban és a barokk színházban, amely a világ legrégebbi épen maradt színházai közé tartozik. A látogatók azonban általában már a bejáratnál leragadnak: a várárokban ugyanis medvéket tartanak, ami kimeríthetetlen fotótémának bizonyul.

Katerina és Vok (vagy épp fordítva) a várárok vérengző megvéi utolsó áldozatuk cafatait majszolgatják reggelire.

Este végre beteljesült az álmunk, és rendeztünk egy nagy Moldva parti csülök partit a Krcma V Satlavske Ulici kis kocsmában, amely már ősidők óta kocsma. Az előfőzött másfél kilós csülköket (Veprové koleno) nyílt tűzön pirítják a vendégek előtt, és deszkán tálalják egy éles késsel és sok sörrel. A kiadós vacsora után gyalog tettük meg mind a 100 métert a szállásunkig.

Vegyük át lépésenként! Ilyen a Satlavske utca kocsmája kívülről. Ez még egy reggeli kép, később már elég nehéz bejutni. Egy nappal előre foglalj helyet.

Ilyen a csülök (Veprové koleno) a sütés előtt …

… közben …

… és tálalva. 

Indulásra készen

A chopperek és a busz Linz felé, az autópályán mentek haza. Mi Csehország, Ausztria és Szlovákia keskenyebb mellékútjait keresve indultunk tovább motorozni, különösebb tervek nélkül. Előbb dél felé hajtottunk, egyik kedvenc utunkon, a Moldva mellett kanyargó 160-ason, hogy meglátogassuk Rožmberk magas dombra épült várát.

Rožmberk kicsiny vára. A Krumlovtól dél felé ide vezető Moldva menti utat bátan ajánlom minden minden motorosnak.

Ausztriába érve Zwettl-Niederösterreich felé vettük az irányt, majd az Ottensteiner Stauseet keresztező híd után álltunk meg pihenni, ahol sétáltunk egyet a tóparton. Végül hatalmas félkörben, Szlovákia felé kerültük ki Bécset, és Komáromban költöttük el túrazáró vacsoránkat, a nem túl olcsó, de kiváló Kaštieľ Zlatý Bažant nevű vendéglőben.

Český Krumlovba azóta is minden évben visszalátogatok, más-más társasággal. Beköszönök a mackóknak a várárokba, megetetem a kedvenc szállodám ablakpárkányán turbékoló galambokat, aztán nyeregbe szállok és újra meg újra bejárom Dél-Bohémia dombok között hullámzó mellékútjait.

Térkép

Csehország

• Csehország és Szlovákia (Nyitott szemmel). Kossuth kiadó, 2003
• Hrady a Zámky Česká Republika, 1:500.000. EDICE VKU CZ, a csehországi várak és kastélyok térképe

Látnivalók

• Český Krumlov kastélya (N48.8117 E14.3166): Kastélylátogatás, torony kilátással a városra, középkori színház múzeum.
• Hluboká nad Vltavou kastélya (N49.0530 E14.4323): 45 perces vezetett túrák indulnak kb. óránként. Belső terének fafaragásai különlegesek.
• České Budějovice (N48.9749 E14.4791): A Budweiser sör szülővárosa. A főtere különösen nagy és szép.
• Červená Lhota (N49.2492 E14.8849): Tó közepén álló kis vörös kastély, bútormúzeummal. Csónakázni lehet körülötte.
• Tábor (N49.4027 E14.6859): Huszita történelmi városközpont. A főtérről lehet bemenni a földalatti labirintusokba. A városra minimum 1 órát kell rászánni.
• Rožmberk nad Vltavou (N48.6549 E14.3668): Fehér várkastély a hegytetőn. A vezetett túra 45 perc.
• Jindřichův Hradec (N49.1515 E15.0101): Cseh kisváros tipikus óvárosi főtér, méretes kastélymúzeummal, körülötte tóval.
• Orlik kastélya (N49.5098 E14.1658): A Moldva mellett Prágától délre álló kastély a mai napig a Schwarzenbergek tulajdonában van.
• Zvíkov vára (N49.4377 E14.1932): A Moldva és az Otava folyók találkozásánál magasodó hegyen épült vár 1234-ben épült.

Étkezés

• Krcma V Satlavske Ulici: Český Krumlov főterénél, a turisztikai hivatal és a rendőrség mellett jobbra nyíló utcácskában van a Satlavske utca kocsmája. Itt sütik nyílt tűzön a világon a legfinomabb sült csülköt. Előre kell helyet foglalni, mert ezt mások is tudják. Tel.: +420-380-713-344 , nyitva 12:00-24:00

Szállás (csak amit már kipróbáltunk)

• Krumlovská Fontána: Apartman szálló a főtérre néző ablakokkal. A motorok zárt helyen való tárolását is meg tudták oldani. Cím: Náměstí Svornosti 8-9, Český Krumlov. Tel.: +420-380-711-558 . E-mail: d.kopenec@seznam.cz
• Pension Kraus: A panzió 8 km-re van Český Krumlovtól és 15 km-re České Budějovicétől, 17 € éjszakánként és fejenként. Cím: Prostredny Svince 8. Tel.:  +420-380-331-559 , E-mail: kraus@najihu.cz (Sajnos már bezárt – AG 2012.)

Motorosoknak ajánlott

• A lipnói víztározó mellett futó 163-mas út Volanytól Horní Planán keresztül Vyšší Brodig nagyszerű kilátást kínál a tározóra.
• A 160-as Vyšší Brod–Rožmberk nad Vltavou–Český Krumlov útvonal végig a Moldva partján halad. Az egyik legszebb motoros élményünk volt Csehországban.
• Az osztrák B3-mas út, a Donau Bundesstraße Kremstől Mauthausenig tartó Duna-menti szakasza különösen élvezetes és látványos útvonal. A folyópart, a Duna melletti dombok zöldje, a domboldalakban elszórt falvak, a műemlékek miatt több helyen érdemes megpihenni. Dürnsteinban feltétlenül meg kell állni és a túlsó parton a melki apátság is megér egy rövid kerülőt. Kiutazáshoz vagy visszautazáshoz ajánljuk.