A szikrázó napsütésben egyre jobban kitárulkozik a táj, elmaradnak a növények, és a sziklák veszik át a helyüket. Néhány vad olasz megelőz minket, de végül mi is felérünk a tetőre, és szinte körpanorámában van részünk a környező hegyekre.
… sűrűn gondoltam rá, amikor hátul utazóként a többieket szem elől tévesztettem, meg amikor később úgy tűnt hogy végleg megadta magát a motorom, hogy azért nem lenne baj csak a biztonság kedvéért egy telefon, amiben benne van néhány ismerősöm száma.
Azok után, hogy a korábbi években Ausztria és déli szomszédaink útjait kellőképpen megedzettük elérkezettnek láttuk a pillanatot, hogy magyarságunkat erősítendő megnézzük Magyarország elcsatolt területei közül a talán legszebbet, Erdélyt.
Gyerekkori emlékeinket igyekeztünk felidézni, amelyből még nem hiányoztak a hullámzó fellocsolt földpadlós meg téglapadlós házak a gémeskút, a lavórban fürdés, a fateknőben izzadó sózott szalonna látványa, a kamrában lógó kolbászok illata.
… kihasználva az eső miatt kissé tompult éberségünket, össze-vissza cikázva vezetett át minket Győr városán, az összes nevezetességet felvonultatva az egyre erősödő esőfüggöny mögött.
Belvederenél be akartam lógni a jégalagútba. A kerítésen már átjutottam…de aztán lekapcsoltak. Kezdek már kicsit beletompulni a sok lélegzetelállító látványba. Holnap érek a keddi Tour startjához.
Az egyik vége a szelepre illeszthető és van benne egy kalibrált csúszka, amit a nyomás függvényében a levegő kilök valamennyire a csőből. Praktikus kis eszköz volt, csak a font per négyzethüvelyk nyomásértéket kellett lefordítani érthetőbb mértékegységre.
A Stuibenfallnál 159 méterről zúdul alá a vízfolyam, átlagos időben másodpercenként 610 literes vízhozammal, de esőben akár 2000 litert is elérheti. A rokkant parkoló a vízesés felett van, motorral gond nélkül fel lehet menni.
A legjobb zene az útra: Vangelis. Még Győr magasságában értem a Paradicsom meghódításához. Tényleg úgy éreztem magam, mint egy felfedező. Lazacot reggeliztem, érdekes érzés, jól csúszik a kakaós zsömlével. Végre valami perverzitás.
Még Amszterdamban megígértem Gabinak, a gyémántmúzeumba feltétlen benézünk. Keresni sem kellett, egyszer csak ott álltunk a múzeum bejárata mellett. Gabi alig várta, hogy belépjünk.
