Mivel a bütykök, az aszfalton pár ezer kilométer alatt elkopnak, ezért találtuk ki azt, hogy lerendeljük a gumikat a Török Szír határra és az itthon felszerelt használt gumikat ledobva új papucsokkal vágunk neki a Közel-keleti kalandnak.
Jó egy rövid kényelmes egynaposnak, hogy az ember korán hazaérjen és még az asszony sem lesz morcos, hogy miért jött későn haza, vagy jó délután, ha korábban ellóg az ember a munkahelyéről, és akkor még a párja meg sem tudja.
Még 2009-ben az Alpok túrán elhatároztuk Józsi barátommal, hogy 2010-ben Albániába megyünk. Egy dologban állapodtunk meg előre, hogy ez egy sátras vadkempinges konzerves nomád túra lesz.
A Kotor fölött magasodó hegyek közül a Lovćen (1754 m) a legmagasabb. A Lovćeni Nemzeti Parkba egy 18 km hosszú kanyargós, meredek úton juthatunk fel, amely Kotorból dél felé kivezető útról ágazik le jobbra.
A szurdok a gerincre vezet fel. Itt még tiszta az idő, fél Erdélyt belátni. Nyugaton tisztán látható a Gyalui-havasok, északkelet felé halványan a Kelemen-havasok, ettől délre a Görgényi-havasok vonulata is kivehető.
Októbertől gyakorlatilag április 30-ig garázsban állt az Divi. Valahogy nem jött össze, hogy guruljunk, a tavalyi 4500 kilométer mély nyomott hagyott bennünk. Gabi, a munkatársaival kitalálta: 30 kilométert gyalogolnak a Káli-túrán, a Balaton felvidéken.
Szombat délután megérkeztem Malagára, majd busszal Marbellára. Gyönyörű idő volt, napsütés, este 10 óráig, és 26 fok! 6 db szinte új Transalp közül választhattam, napi 100 Euróért. Az ó-város részben ajánlottak egy kellemes hotelt.
A fehér jelzésű utakat is bátran lehet használni, mert kiváló minőségűek még ha csak 1 nyomvonalasak is. Ez a rész szinte teljesen forgalommentes volt. A szieszta és a forróság miatt alig látni embert a kisebb városok utcáin.
Zabar, majd Cered következtek. Itt a 2304-est felújították nemrég. Nem csak a legszebb, de a legjobb magyarországi motoros utak egyike lett ez a tízen-egynehány km-es szakasz Salgótarjánig.
Lavamünd után egy félkört leírva visszafordultunk és átkeltünk a szlovén határon Mezica felé. A kíváncsiság hajtott minket, mert a Crna Na Koroskem és Velenje közötti hegyi utat a térkép különösen kacskaringósnak jelzi.
