Ez egy fojtogatóan meleg hétvége volt. Reggel fehér zoknit vettem fel, mert úgy terveztem kimegyek futni még mielőtt a hőség megérkezik, de olyan korán megérkezett, hogy visszafordultam az ajtónál. Arra gondoltunk, hogy hátha lehűt minket egy kis motorozás. Szombaton is, meg vasárnap is kimentünk, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy végigjárjuk Budapest környékén azokat az utakat, amelyeken még sohasem jártunk, amelyek sohasem esnek útba, mert keresztben fekszenek, vagy eszünkbe sincs arra járni, mert egyszerűen más utakat jobban ismerünk. Szerettem volna elmenni olyan helyekre, ahol még sohasem jártam, pedig itt vannak egy ugrásra tőlem, csak épp még egyszer sem szántam rájuk időt.

Végülis a következő élményeink voltak ezen a hétvégén:

• Az Üvegtigris büfé
• A Pilis Kapuja Pilisszántónál
• Dobogókőről a kilátás
• A Shaolin Village belülről is
• Pilisszentlélek kolostorromja
• Dág minitemploma
• az egri vár díszlete Pilisborosjenő mellett
• a szentendrei Dunapart
• a Visegrádi vár, Nagyvillámról a Vadászcsárdából
• a nagymarosi komp
• egy zsilip az Ipolyon
• Az István templom Nagybörzsönyben (vezetővel belülről is)
• a vízimalom Nagybörzsönyben (tök üresen)
• a Kemencei Erdei Múzeumvasút (ismerkedés Andrással és Karlikkal)
• a Szent Orbán fogadó Kóspallag felett
• a telihold a kettesen
• a belváros esti fényei
• A süni, aki egyre merészebben jár be hozzánk megenni a macska vacsoráját

Budakeszi felé indultunk Budát megkerülni. Onnan Páty, majd jobbra kitérő Telki felé, onnan Perbál, Tinnye és egy kis pihenés az Üvegtigrisnél, ami most nyitva van. Úgy tűnik forgalma is van rendesen, bár nincs akkora élet körülötte, mint a filmben volt.

Innen a 10-esen utazunk egy kicsit Pest felé, majd Pilisvörösvár, Pilisszántó következik, ahol elcsábít egy régen lezárt kőbányához vezető murvás út. Amikor elindultunk rajta akkor még jobban nézett ki. Minél feljebb megyünk annál meredekebb és így két személlyel egyre jobban tartok tőle, de a GS mindennel megbirkózik. A bánya bejáratánál ezt a kaput emelték. Azt írták rá, hogy ez a Pilis Kapuja. Vele szemben az önkormányzat 2007-ben emléktáblát helyezett el a szántói kőfejtők és mészégetők emlékére.

Pilisszántó felől most először megyek Pilisszentkeresztre, aztán onnan tovább a már jól ismert úton Dobogókőre. A Báró Eötvös Lóránd menedékházban működik büfé is, meg étterem is, de az étteremnek nincs kerti kiszolgálása, a büfénél meg többre vágyunk, így továbbállunk.

Ez itt a kilátás Dobogókőről. A legtávolabbi hegy a háttérben a Csóványos. A Duna mellett jobbra a Szt. Mihály-hegy, a lábánál Zebegény, attól még jobbra a legmagasabb hegy a Prédikálószék. A Dunától balra a Prépost-hegy látszik, ennek a lábánál van Dömös. Ezeket az okosságokat egy tábláról olvasom le, amit a kilátón helyeztek el.

Dobogókő arról nevezetes, hogy a tengerszint feletti magassága pontosan 700 méter. Dobogókő után az utatszegélyező erdő egyszerre átalakul. A magas törzsű bükkfák között viszonylag alacsony az aljnövényzet.  Ez ennek az útnak a legszebb szakasza.

Egy kicsit bemegyek a fák közé is. Éppen csak megnézem, hogy milyen az út arra felfelé. Hát elég vacak.

Kifelé jövet készült rólam ez a kép. A fehér zokni nagyon gáz, ezért egy kicsit belepancsoltam a Photoshoppal. Pont szemben van velünk a Shaolin Village erdei kiképzőtábor és étterem. Belátogatunk, mert még itt sem jártunk és ha már itt vagyunk meg is ebédelünk. A Shaolin tál két személyes, rengeteg és még két hatalmas adag köretet is kapunk hozzá. A pincér szerint nem szokott ekkora lenni, de ma biztos jó napja van a szakácsnak.

Mai SMS kérdésünk: A képen látható három félelmetes erejű shaolin pap közül melyik a kakukktojás? (Segítsek? Figyeljétek a zöld szoknyást, neki nincs fehér zoknija.)

Pilisszentlélek itt van egy ugrásra. Érdekes, hogy a kolostorromról milyen sokat tudunk, pedig még 1263-ban kezdődött a sztori, amikor IV. Béla a „Benedekvölgyét” a pilisszentkereszti pálosoknak ajándékozta. A Pálosok az első és egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. A pálosok később monostorrá alakították az Árpád-házi királyok itt álló egykori vadászkastélyát. A monostor a török időkben, 1541 körül pusztult el. Romjait 1985-ben feltárták és konzerválták. A története azért olyan hosszú és részletesen ismert, mert a pálosok gazdasági tevékenységéről sok iromány fennmaradt.

Az árnyas erdőben Esztergomba gurulunk, aztán Tokod felé fordulunk és – mivel fogytán van a benzinünk – a dorogi MOL kutat ejtjük útba. Szomoron sokszor átmegyek, amikor a Gerecsében kavargok, de Dorogról még sohasem mentem Szomorra. A Dorog – Csolnok – Dág – Úny – Máriahalom – Szomor útvonalon megyünk fel. Dágon megállunk egy kicsit ennél a földbe vájt odúnál, mert megtetszett a kis kápolna, amely pont szemben van vele, csak sajna rossz irányból süti a nap.

Változatos és hangulatos utak vezetnek Szomorra, ahol az útkereszteződésnél balra fordulunk és a Zsámbék – Páty – Biatorbágy útvonalon sietünk haza. Biatorbágy után néhány métert megteszünk az autópályán is, hogy Törökbálintnál lejöhessünk. Még épp nyitva van a Red Baron. Nézünk valami alacsonyabb mocit Cicának. Az 500-as Suzuki, meg a 600-as Kawasaki ZZR passzol neki. Ezt a projektet még átgondoljuk. A kertek alatt motorozunk haza.

Ma először is rendes zoknit veszek. Budakesziről ezúttal Solymár felé megyünk, mert ezen az úton is nagyon ritkán fordulok meg. Pilisborosjenő felé teszünk egy kis kitérőt, hogy Cicát megint a terepen riogassam. Meg akarom mutatni neki az egri vár díszletét, de valamiért nem kíváncsi rá olyan nagyon. Végül Pomázon, Szentendrén, majd a hegyeken keresztülvágva a Visegrádi várat sikerül megnéznünk.

A vár a hegyoldalban és a hgytetőn kb.1260 körül épülhetett. Állítólag IV. Béla a felesége (Lascaris Mária) ékszereinek az árából. Ez a Béla tudott házasodni. Marikát pld. Bizáncból hozta ékszerestül. Ugyanebből a hozományból épült ugyanekkor a nyulak szigetén a kolostor, ahová a leányukat Margitkát bezárták. A várat aztán számos magyar uralkodó bővítette, korszerűsítette. 1685-ben a törökök elfoglalták, aztán 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták, de mivel a török már messze járt, a vár feleslegessé vált, kiürítették és a falakat megrongálták. Azóta nem bővül és nem korszerűsödik- pedig szerintem ráférne.

A Nagyvillám vadászcsárdát kedvelem, ide jövünk ebédelni. Kicsit tartok tőle, hogy itt ragadunk, mert az étterem előtt vagy öt autóbusz parkol és most jön a hatodik, de a pincér megnyugtat, hogy a buszokat külön látják el és az a la cart-nak önálló konyhája van. Gombalevest kapok és libacombot. miközben ebédelünk egy nagyobb fegyelmezett motoros csoport érkezik. Olyan szépen állítják sorba orral kifelé egymás mellett a színes gépeket, hogy a GS-em szinte elszégyelli magát mellettük.

Visegrádról Nagymarosra a komppal keltünk át. Lemértem a sebességét, kb. 9,5 km/órát tud a rozzant tutajból és a levitézlett vontatóból álló tákolmány. A 12-esen balra fordulok Zebegény felé.

Balra ott folyik mellettünk az Ipoly, én meg azt lesem, hogy van-e egy olyan mellékút, ami oda vezetne a partjára.

Végül találtam egy földutat, amely egy kis duzzasztógáthoz vezetett. A GS sokkal jobban mutat, mint a duzzasztógát, ezért inkább az ő képét rakom ide. Ipolytölgyes után letérek Nagybörzsöny felé.

Az István templomot Nagybörzsönyben azért hívják így, mert a mese szerint egyike a Szent István idejében épült templomoknak. Annak a rendeletnek a nyomán készült, hogy “Minden tíz falu templomot építsen, és ajándékozza meg azt két házzal és ugyanannyi cseléddel, továbbá lóval, kabalával (kancával), hat ökörrel és két tehénnel, harmincnégy darab apró barommal. Ruhákról pedig, mind papi öltözőkről, mind oltártakarókról a király gondoskodjék; papról és könyvekről a püspökök.” Ettől persze még a történészek sem gondolják, hogy rögtön megszülettek a román kori építészet remekei.

Valószínűleg ezek a templomok rozzant csűrökre inkább hasonlítottak. Félig nomád népről lévén szó még hordozható is lehetett közöttük. Egy kicsit később, 1092-ben  már Szent Imre idejében új rendelet született: “A háborús időkben elpusztult vagy leégett templomokat építsék fel a hívek a király parancsolatjából, … A régiség miatt romba dőlt templomokat építse meg a püspök.” Aztán még száz év virágzás kellett, mire a magyarok elkezdtek ilyesféle kőtemplomokat építeni. Nagybörzsöny temploma is az 1200-as években épült, és fennmaradását valószínűleg annak köszönheti, hogy a községben egészen a 16. századig aranyat, ezüstöt és ólmot bányásztak, így aztán futott még a műemlékvédelemre is.

A templomot később leminősítették kápolnának és öt-hatszáz éven át temető övezte. Az 1960-as években állították helyre, majd legutóbb 1990-ben, amikor az apszis elkezdett süllyedni. A falak süllyedését a csapadékvíz elvezetésével állították meg egészen addig, amíg a rézcsatornát el nem lopták. Másodjára aztán már horganycsöveket használtak, amelyek ma is szorgalmasan óvják István dicsőségét a rossz időtől. Lelkes idegenvezetőnk mindössze egy százast kér a meséért, ami majd a templom felújítására megy.

Nagybörzsöny másik nevzetes műemléke a vízimalom. Ott jártunkkor épp üres volt, ezért keveset tudtunk meg róla. Állítólag 1998 évi nagy árvíz mosta el a duzzasztórendszerét, azóta nem forog a vízikerék, amely amúgy felülcsapott lenne. Maga a patak most épp csak csordogáló erecske, de ki tudja mit művel még vele a globális felmelegedés. A malom ipari műemlék és állami tulajdon. Talán ezért is van, hogy olyan kevesen vigyáznak rá.

Ez a Bután Vigyorgó Motorosok c. sorozatom egyik legrosszabb darabja. Nem is tudom miért tettem ide. Talán elrettentésül.

Kemencénél jobbra fordulok és bemegyünk az erdőbe Diósjenő felé. A templomnál kell lekanyarodni, ott lesz egy tilos tábla, de egy utcával odébb már át lehet menni a hídon, aztán csak tovább, amerre az út visz. A Kemencei Erdei Múzeumvasút végállomásán állok meg. Vidám mozdonyvezető invitál, hogy szálljunk fel a pöttöm kis vagonokra, (mindössze huszonöt percig tart az utazás) amíg ő egy mosogatógépnél alig nagyobb mozdonyon foglal helyet. Tesz-vesz egy darabig, aztán a kis micsoda nagyot sípol és mindannyian eldöcögnek.

Odébb az árnyékban egy kerekeken guruló ütött-kopott rozsdás vasdobozon ülve jegyzeteket készítő fiatalember rámköszön, miközben igyekszem egy mini vonatról elfogadható képet komponálni. Hősünket Tóth Andrásnak hívják és ő is tagja a Kisvasutak Baráti Köre Egyesületének, a rozsdás vasdobozt pedig Karliknak és igaziból egy villanymozdony, amely nemrég érkezett a füzérradványi illit bányából. (Ez a legrégibb porcelánföld-bányánk a Zemplénben a füzérradványi Koromhegyen. Az 1830-as évektől működik. Valamikor a hollóházi kőedény és porcelángyár műveltette, később a Zsolnay Porcelángyár is bányászkodott ott.)

“Várjon, kiviszem a napra” – mondja András előzékenyen, amikor látja, hogy igyekszem Karlikról is egy kreatív képet készíteni. Ránt egyet valami karon és a súlyos dobozban egy engedelmes villanymotor odébb gördíti Karlikot. András aztán elmeséli Karlik történetét. Ezt nem tudom leírni, mert a host szerverünk betelne, pedig vannak benne érdekes elemek. Az egyik az, hogy Karlik egy mozdulattal szétszedhető volt fénykorában és így könnyen belefért a függőleges aknákban épített keskeny felvonókba, ezért aztán őt és testvéreit előszeretettel alkalmazták a bauxitbányákban. Ma már csak egy tesója van Gánton a bányamúzeumban, de az már nem mozdul többé.

Ezt a szöveget átvettem a kisvasut.hu-ról, mert ennél jobban nem tudnám leírni: “A Kemencei Erdei Múzeumvasút a Börzsöny északi részén található, Magyaroroszág egyetlen, kizárólag önkéntes munkával működtetett kisvasútja. Technikai különlegessége, a személyszállító kisvasutak körében ritkaságnak számító 600 mm nyomtáv és az ún. görpályás vonalvezetése. 2000-ben a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület tagjai állították helyre a korábban kizárólag erdészeti célú, és árvizek által súlyosan megrongált kisvautat – és ma az Egyesület tagjai működtetik a nyári félév hétvégi napjain.”

A “görpályás vonalvezetés” azt jelenti, hogy a pálya egy irányba lejt, mégpedig az egykori fatelep irányába, így a mozdonyokat helyettesítő valamikori paciknak könnyebb volt behúzni a fát a telepre és csak az üres kocsikat kellett emelkedőn vontatniuk.

András és társai jól elvannak, úgy tűnik megtalálták azt amit sokan egy életen át keresnek. Az ide látogatók vonatoztatása annyi bevételt termel, amennyi épp a gázolajra elég. Néha bérbeadnak mozdonyokat bányáknak, vagy megjavítják a lestrapált bányagépeket. Ha elfogyott a pénz, hoznak otthonról. “Motorozás? Én is gondolkodom rajta” – mondja András. Az a trve, hogy egy muzeális darabot vesz, amibe egy dízel motort szerel. “Egy tankkal elmennék ezer kilométert. Csak a hatóságok nem tudom mit szólnának hozzá. Mi az a honlap mégegyszer?” – “Motorostura.hu.” – “Na majd megnézem.”

A szomszédos fagyizóban elnyalunk néhány nagy gombócot. Az árnyékban üldögélve azon elmélkedünk, hogy a nagy gombóc és a kis gombóc között csak az a különbség, hogy a nagy többe kerül, meg nagynak hívják, de ezeket leszámítva pontról pontra azonos a kicsivel.

Az erdei út Kemence és Diósjenő között keskeny, de nagyon jó minőségű, többségében árnyas, hűvös utacska. Alig jönnek erre, normálisan el is van zárva a forgalom elől, csak hétvégeken járható. Szépen lassan megyünk végig rajta, hogy tovább élvezhessük. Köszönünk a magas törzsű bükkfáknak, egy-egy pillantással viszonozzuk a bokrok integetését.

Az árnyékunk itt egy ormányos űrlényre emlékeztet. Néhol alagutat formáznak felettünk a növények. A GPS pedig egy nagy zöld foltot mutat. Itt-ott egy kicsit letérek a patakokon átgázoló, vízmosta darabos kövekkel felszórt erdészeti utakra egy-egy ellenfényes fotó kedvéért, mint ez is itt lenn.

A Börzsönyre útjaira úgy tekintek, mintha azok három kört alkotnának.

• A nagy kör – mondjuk Nagymarosról kiindulva – a 12-es út félköre nyugat felé, amely majd északon belefut a 2-esbe. A 12-esen Zebegény – Szob – Ipolytölgyes (ezt követi a kis kitérő Nagybörzsönybe) – Vámosmikola – Kemence – Bernecebaráti – Parassapuszta vannak rajta, majd tovább a 2-esen Drégelypalánk – Nagyoroszi – Borsosberény – Rétság – Szendehely és Vác.
• A középső kör ugyanúgy megy Kemecéig, mint a nagy kör, de onnan befordul az erdőbe (itt van a kisvasút) és átvág Diósjenő, majd Nógrád felé, ahol megnézhetük a vár romjait is. Ez a Börzsöny egyik legszebb területe. Végül Berkenye után Szendehelytől északra kijut a 2-esre és onnan megint ugyanaz, mint a nagy kör.
• A legkisebb kör Kismarosról indul a 12-esen, ahol most az óramutató járása ellen északnak megyünk Szokolyán át a Királyrét felé. Itt Kóspallagnak fordulunk, majd a falu határában jobbra tehetünk kitérőt a Szent Orbán Erdei Hotel felé, amely innen hat kilométerre van az erdő közepén.  Kóspallagról nagyon szép út vezet le délkeletnek a 12-esre.

Miután végigjártuk a középső kört, visszakanyarodok nyugatnak Kismaros felé és bejárjuk még a lgkisebb kört is. Kóspallagnál szép nagy tábla fogad, amikor megérkezel a “T” alakú útelágazáshoz. Azt írja, hogy a Szent Orbán egyenesen előre van, tehát ha követem, akkor bemegyek szemben a susnyásba. A hotel címe is ott áll a táblán, miszerint az Kóspallag-Nagyírtáspusztán van. Mellette ott a másik tábla, hogy Kóspallag balra van. Na itt kell jobbra fordulni, hogy az ember végigmotorozhasson a szállodához vezető egysávos erdei ösvényen.

A szálló éttermének a kerthelyiségében lecsücsülünk egy-egy gesztenyepürére, meg egy kávéra. Nem messze tőlünk folyamatosan zörög a görgős kötélpálya, amin ifjú lelkületű felnőttek röpködnek fel és alá. Ha nem lenne ilyen késő mi is kipróbálnánk, de Budafok még messze van.

A kettesen igyekszünk haza, majd a hármas autópályán jövünk be a városba. Kényelmesen végighajtok az Andrássy úton, át a lánchídon, le a budai rakpartra és azon végig dél felé. A fényekkel teli város a legszebb arcát mutatja.

És végül a süni, akiről a bevezetőben említettem, hogy egyre merészebben jár be hozzánk a kertbe megenni a macska vacsoráját. Már az sem zavarja, hogy fél méterre tőle csattogtatom a kamerát és villogtatom a vakut. Még pár év és lehet, hogy úgy kell elhessegetnem a számítógéptől, amikor bejön netezni egy kicsit. Jó, hogy medvék nem laknak a budafoki parkokban. Ez egyre többször eszembe jut mostanában, miközben Románia hegyeibe készülök.

Agárdi György, 2007. augusztus 30.