Kedvelem a 84-est a Balaton felé és nagyon szép a 66-os is Kaposvár és Sásd között, van is rajta motoros élet. Nagyon kerestünk egy vendéglőt kerthelységgel, de Sásdon azt mondták Pécs felé kell mennünk Mánfára, ha ilyet akarunk találni, és Zoli inkább hazafelé szeretett volna menni, így aztán kihagytuk Mánfát a Sásdi hullámvasúttal együtt. A 66-ost még biztosan végigjárom az idén és lehet, hogy részletes élménybeszámolót is írok róla, mint ahogy az amerikaiak szokták az ő 66-os útjukkal. A legjobban egy összehasonlító elemzést szeretnék írni a „Route 66 Chicagótól Los Angelesig, vagy a 66-os út Kaposvártól Pécsig?” címmel.

Zoli a Hayabusával jött, egyszer cseréltünk egy kicsit Pápa környékén egy sorompónál. A Busa kuplungja olyan magasan fogott az egyémhez képest, hogy mindig azt hittem, hogy nincs sebességben a gép, vagy rosszul csinálok valamit. A kanyarokba sokkal nagyobb élvezet belemenni ezzel a viszonylag könnyű és bivalyerős sportmotorral, mint a nehéz és magas súlypontú FJR-rel, cserébe viszont küzdenem kellett, hogy a reggelire megevett egy darabka süti ott maradjon ahova küldtem, mert ilyen üléspozícióban ez bizony kihívás. Vigyáztam, hogy nehogy 5000 fölé pörgessem, mert tartottam tőle, hogy Zoli utánam jönne a bejáratós FJR-rel, amit az első 1000 kilométeren azért jobb visszafogni. A két motor a legnagyobb áttételen majdnem ugyanúgy 160 kilométer/órát megy 5000 fordulat/percnél.

Zoli szerint az FJR-t ugyanolyan vezetni, mint az előző modellt. A különbség csak annyi, hogy a szélesített ülés miatt neki sem ér le a lába rendesen. Azt ő is nagyon élvezte, hogy a műszerfalon ki van írva, hogy hányadik sebességben van a gép. Ő Busát is mindig tenné tovább hetesbe.

Az új motorhoz lassan gyűlik az új felszerelés. Pótoljuk a tavaly ellopott holmikat és új kiegészítőket vásárolunk. Legújabb szerzeményem egy Garmin StreetPilot 2720-as GPS. Néhány napja kaptam, még csak az autóban ismerkedtem vele, de máris nagyon megkedveltem. Nagyon részletes és okos Magyarország térkép tartozik hozzá. Már az első bekapcsoláskor sokat tanultam tőle, ahogy végigpásztáztam benne a lakóhelyemhez legközelebb eső vendéglátó helyek listáját. Intenzíven tanulom a kezelését, hogy a túravezetésnél már biztosan és rövid idő alatt tudjam eldönteni, hogy higyjek-e neki és kövessem az utasításait, vagy jobban teszem, ha a magam feje után megyek. Munkába is úgy járunk, hogy a kellemes női hang mondogatja mennyit menjek egyenesen, merre forduljak azután, én meg sokszor direkt nem arra megyek, és kíváncsian várom hogy reagál a hölgy a dobozban.

Az eredmények eddig a várakozásomnál lényegesen jobbak. A nő nagyon intelligens és bámulatosan jól ismeri a térképet. Nem csak úgy odavezet, de arra is ügyel, hogy a Váci utat megfelelő oldalról közelítsem meg, amikor egy címet adok neki. A vitatott esetek jelentős részében igazat kellett adnom neki. Csupán egyszer kellett durván felülbírálnom, amikor egy építkezés miatt lezárt utcába akart beküldeni. Elkezdtem tanulni a Garmin MapSource számítógépes útvonal tervező programját is, hogy kiderítsem mennyire érdemes ezt használni az MS Autoroute-hoz képest. Az első eredmények itt is biztatóak, de itt még javulnom kell. A túra a Bakonyban, az első útvonal, amit a számítógépen terveztem meg, majd leküldtem a GPS-re és végig igyekeztem követni.

A készüléket ez alkalommal csak pókokkal rögzítem a tankon. Az FJR-en van szivargyújtó csatlakozó, ideiglenesen onnan kapja az áramot.

Az 1-esen indulok Bicske felé, aztán a Felcsút – Vértesboglár – Székesfehérvár elkerülőn folyatatom a 8-as felé, 17-20 fokos levegő, (a fedézketi computer ezt is mutatja), időnként erős szél, közepes forgalom, sok motoros. A szép tiszta kék ég alatt a tavaszi színek még hiányoznak, a növényzet fáradt sárga, egyelőre még csak a kora tavaszi virágok bújtak elő, amelyek kisebb foltokban törik át a földszínű aljnövényzetet. A legszínesebbek az úton az új motorok, amelyek viszont díszesen csillognak-villognak. A fekete mellett (ez erőt sugároz) sok a piros (a sebesség színe) és a sárga (feltűnés). A nagy cruiserek előkelő metálezüst és pezsgő színűek.

A 8-as lassan alakul, látszik hogy beindult az építkezés és ahol ez könnyebben kivitelezhető már elkészült, vagy készülőben vannak a kétszer két sávos szakaszok. Végigsietek rajta Veszprémig, ahol a Tesco mellett az OMV kútnál ráfordulok a motorosok környékbeli kedvencére, aztán a 82-esre észak felé és Zircen az első MOL kútnál állok meg tankolni. Kisebb nagyobb motoros csapatok és egy igen nagy társaság is elmegy arra, miközben a kút melletti Király vendéglőnél parkoló Goldwingekről készítek néhány képet magamnak. Egy kisfiú jön oda, leparkolja a saját motorját az egyik 400 kilós monstrum mellé, hogy az se maradjon ki a fényképezkedésből.

Csesznek felé jön a 83-masnak az a rövid kanyargós szakasza, amelyek ide vonzza a motorosokat. Az útmenti parkolóban megállok, mint sokan mások, hogy lefényképezzem Csesznek várának többé kevésbé helyreállított romjait. Szívesen megnézném az ilyen szép magyarországi várakat, mint például a cseszneki egyszer újjáépítve is.

Veszprémvarsány után elfordulok nyugatnak Pápa felé, hogy ahol a viszonylag sík vidéken dél felé látszanak a Bakony lankái, a Magas-Bakonyi Természetvédelmi Körzet. Csótnál veszek az irányt a hegyek felé, majd Béb mellett állok meg egy kicsit, hogy a páratlanul látványos felhőképződmények alatt sztárfotót készítsek páratlanul látványos motoromról.

Innen már látszik a Kőris-hegyi lokátorállomás, amely a polgári légi közlekedést segíti és ahová most én is tartok a Gerence patak medrét követve. Bakonybélen a buszmegálló mellett vezet be egy kis utcácska az erdőbe. Kicsit beljebb tábla figyelmeztet rá, hogy magánútról van szó, elvileg csak az LRI, meg a fakitermelők használhatnák. Kevés kiránduló mellett itt is találkozom egy-két motorossal, akik a lokátorállomás melletti kilátóhoz tartanak. Az erdőben még mindig sok helyen megbújnak hófoltok a fák között, bár a levegő közel húsz fokos. Fenn a kilátónál százszámra bújik át a tavalyi barnás avar résein a hóvirág. Az úton vastag sárátfolyások és a közepén végighúzódó kőzúzalék lassú haladásra intenek. Favágók dolgoznak mindenfelé, nehézkesen mozgó munkagépek ráncigálják a frissen kivágott vastag törzseket.

Az erdei úton van egy elágazás, ahol jobbra elmehetnék Szépalma puszta, Porva és a Hódosér felé, ahonnan egyébként gyakrabban szoktam erre jönni, a kavicsos erdei utakon, de most visszamegyek Bakonybélre, azután a kutas falvakon, Pénzeskúton, Lókúton, Hárskúton át Márkóig a 8-ashoz. Itt mehetnék jobbra, mert nagyon közel van a bándi udvarház, én meg már kezdek éhes lenni, de sajnos szürkül az ég a sok felhőtől, egyszer egyszer esőcsepp koppan a plexin és megázni nem szeretnék még egyszer úgy, mint a múlt héten, ezért balra fordulok Veszprém felé. Végigsietek a nyolcason, majd a hetesen hazáig.

A GPS végig kiválóan vezetett, mindig helyesen figyelmeztetett, rögtön javított, amikor tévedtem és pontosan jegyzetelte az útvonalamat, amit most visszanézhetek, felírta, hogy merre jártam, mikor hol álltam meg, még azt is, hogy hol mennyi volt a sebességem. Sokat megtanultam a kezeléséből is. Végül nem bántam meg, hogy ezt a nagy készüléket választottam. Rendesen látom rajta a számokat és a térképe is elég nagy. Ráadásul menet közben, kesztyűben is jól kezelhető. Még valahogy meg kellene oldani a felszerelését és a bekötését a markolatfűtéssel, meg az interkommal együtt.

Agárdi György, 2006. április 2.