Telefonos egyeztetés után kirajzolódott a gondolat, hogy túrázni kellene egyet. Egy teljes hétfői nap állt rendelkezésre. Ezt tudta mindenki szabaddá tenni. Mielőtt utunk megtervezéséhez fogtam, elolvastam egy jó pár túra leírást a Totalbike honlapján (köszönet Agárdi Györgynek). Ajánlom mindenkinek, mielőtt elindulna valahová, mert sok hasznos dolgot talál benne.

Hétfő 5:45 volt a kijelölt időpont Vili háza előtt Zsombón. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, mert előtte szeles és borús volt az ég és az időjósok keddre már újabb esőzést emlegettek. Mindenki ott volt a kijelölt helyen és időben. Én gurultam be utoljára, mert akadt még egy extra feladatom aznap reggel. 6 óra előtt pár perccel elindultunk Baja irányába. Én mentem elől a Fazer-rel, mögöttem Vili a Drag Star-ral, őt Gyuri követte a Shadow-val végül Tibi zárta a sort a Suzuki-val.

Úgy is címezhetném ezt a történetet, mint az illatok és szagok parádéja. Bordányt, Zákányszéket és Mórahalmot elhagyva rá is kanyarodtunk a bajai útra. Elérve Ásotthalom magasságát nagyon friss fenyőillat csapta meg az orrunkat. Öttömöshöz érve hárs illata váltotta fel a fenyőt, azt követően pedig valami virág illatot éreztünk. Mindez a reggeli alacsony napsütésben csodálatos volt. Addig tartott ez a mámor, amíg egy döglött macska áporodott szaga csapta szét az orrunkban az addig elraktározott illatokat.

Ezt követően Tataházán volt az első megálló egy reggeli erejéig. Elkészültek az első fényképek Vilinek köszönhetően, mert én elfelejtettem elrakni a fényképezőgépet. Mások is ott költötték reggelijüket és a motorok mustrálgatása következett részükről.

Összeszedtük magunkat és elindultunk újra. Innét már csak 45 km volt Bajáig az út. Ott történt az első tankolás (Előre egyeztettünk kinek meddig elég). A benzinkúton az útjavítók is megcsodálták a motorokat. Messziről kellemetlen megjegyzéseket téve, hogy micsoda kapálógépet lehetne készíteni Vili Drag Starjából. Ezen én csak mosolyogtam. Amikor közelebb értek és látták, hogy a fekete ruhák közelről barátságosabb arcokat rejtenek, átváltották a hangnemet. Sőt még beszélgetni is lehetett velünk. Ez látszólag meglepte Őket.

Innét tovább haladva átszeltük a Dunát. Sajnos a hidat még mindig javítják és csak egy sávon járható, de kis várakozással megúszható a dolog. Innét változott a domborzat, ami láthatólag mindenkire hatással volt. Bátaszéken, Mohácson és Szajkon át Bólyon haladtunk keresztül, ami szerintem az egyik legszebb dunántúli faluk közé sorolható. Többeknek is ez volt a véleménye.

Villányba érkezve még zárt pinceajtók fogadtak, ugyanis az egyik járókelőtől megtudtuk, legkorábban 10-kor nyitnak.

Úgy döntöttünk beülünk egy kocsmába, és ott megvárjuk a nyitást. Visszafelé kockázatos volt, hogy nem lesz időnk megállni borért, ugyanis ez volt a túra fő célja.

Az üdítők elfogyasztása után kimentünk körbenézni egy kicsit és pont a kocsma mellett volt egy bor szaküzlet. Be is mentünk és nem kis csodálkozásunkra a pult mögött az a hölgy állt, akit az utcán, pár sarokkal arrébb megszólítottunk, hogy információt kérjünk.

Betankoltunk borokból ki-ki a maga ízlésének megfelelően és tovább indultunk gyönyörű tájakon, Siklóson keresztül Harkányba. A nagy melegre való tekintettel egyenesen a fürdő felé vettük az irányt. Leparkoltunk az autók helyére a kijelölt parkolóban, mire egy fiatalember termett a motorok mellett. Éppen leállítottam a Fazer-t, mire mondja, hogy a motorokat le lehet tenni a fürdő bejárata előtt. Nagyon szépen megköszöntük az útbaigazítást és valóban ott volt a motorparkoló. Hűvösbe és szem előtt is voltak a gépek.

A délutánt a fürdőben töltöttük. Nem is bántuk meg, mert tikkasztó volt a hőség. Kellően kiáztatva minden részünket eldöntöttük a vissza utat nekem mindegy felkiáltással. Végül is Pécs felé vettük az irányt. Onnét Mohácsot közelítettük meg egy szép, kanyarokkal tűzdelt úton. Az egyik kanyar meg is tréfálta a társaságot, mert kétívű volt és elég nagy tempóban mentünk bele. A Fazer-rel nem volt gondom, mert egy kis fékezéssel korrigálni lehetett. A chopper-ekkel más volt a helyzet. Nem a jó kanyartechnikájukról híresek így igénybe kellett venniük a másik sávot is a kanyar bevételére. Ezen kívül más gondunk nem volt az utunk során.

Vili hallott egy nagyon jó étteremről Baján a Sugovica partján. Előzőleg megbeszéltük, hogy megállunk egy jó bajai halászlére Az étterem valóban szép helyen volt. A nevét nem említem a reklám miatt és nem is ajánlom senkinek. Rendeltünk italt, valaki sört kért, de csak viccből, mire a pincér látva a bukósisakokat mondta, hogy följelent szeszes ital fogyasztásáért. Kisvártatva hozzátette „Kétezerért el intézhetem, hogy ne legyen baj”, erre elnevettük magunkat. Gyurival beszélgettünk az étterem folyosóján és ő magunk között hozzátette „Én meg el tudom intézni ötezerért, hogy a pincér egészséges maradjon”.

A pincértől érdeklődtünk, hogy milyen a halászlé. Ő mondta hogy nem jó, azért mégis azt rendeltünk. Meghozták a várva várt halászlevet, természetesen gyufa tésztával, a hal külön érkezett. A várt íz messze elmaradt. Mindannyiunk  egyöntetű véleménye, hogy többet bajai halászlevet nem eszünk és maradunk a szegedinél, ennél nincs jobb. Elmondtuk a véleményünket a pincérnek, mire ő „Én megmondtam”.

A következő megálló Mélykút volt. Gyuri mondta, hogy látogassuk meg az egyik cukrász kollégáját a cukrászdában egy fagyi erejéig. Sajnos Ő nem volt ott, de a fagyijuk nagyon jó, érdemes megállni.

Ezután már Szeged következett, ahová hazakísértük Tibit, mert menet közben eltört a hátsó doboz tartó vas. Így Gyuri motorjának csomagtartójára erősítettük föl pókokkal a dobozt. Elköszöntünk a mihamarabbi viszontlátás reményében és Zsombó felé vettük az irányt hárman. Ott Gyuri volt az első, akihez elmentünk. A borokat átpakoltuk Vili táskájába, elbúcsúztunk és mentünk hazafelé.

Az út során 440 km-t tettünk meg kb. 100-110 km/h tempóval és több megállóval, ami kell is. A Fazer nagyon jól viselkedett első útján. Nagyon jól irányítható és pontosan veszi az íveket. Előzésnél nincs probléma az 1000 ccm-ből hamar megmutatkozik a nyomaték. Egy kis kellemetlenség volt tapasztalható, hogy a jobb hüvelykujjam zsibbadt az út vége felé, de ez lehet, hogy az új kesztyűnek köszönhető.

A túra útvonala:  Zsombó, Bordány, Zákányszék, Mórahalom, majd végig Bajáig. Innét Bátaszék, Mohács, Szajk, Bóly, Villány, Siklós Harkány, Pécs, Mohács, Bátaszék, Baja, Mélykút, Szeged és Zsombó.

Az út összefoglalására mondhatom a villányi borok nagyon finomak, Harkányban a fürdő kiváló, Baján a halászlé felejthető.

Köszönöm a részvételt és az együtt töltött időt.

Jó Szerencsét!

Baranyai Péter, 2007. augusztus 31.