Baku 2014, avagy a Kaukázus országai Bikeman-nel

Évek óta szervezek „nagy” motoros túrákat, de idáig ez bizonyult a legnehezebbnek. Az eredetileg tervezett útvonalat az Ukrán- Orosz konfliktus miatt törölni kellett. Aztán jött a hajó gondolata, de azt meg a hajózási társaság törölte az előbb említett ok miatt.

Maradt Törökországon keresztül oda-vissza. Az idő szűkében óriási tempóval kellett a módosított útvonalat megtervezni, előkészíteni, hogy az tartalmas és színvonalas legyen. De remélem ez sikerült.

1. nap Budapest – Haskovo 1000 km

Szakadó esőben! Talán 100 km-t nem eset. Reggel 8-kor tudtunk elindulni a szerviz autóval Debrecenből. Teljesen feleslegesnek tartottam, hogy az utánfutó mögött robogjak ezért feltettem a trailer-re a mocit. (MŰMÁJER!!!) Este 12-kor értünk a szállásra gondoltuk utolsóként, de legalább még kaptunk meleg vacsorát. A székely legények (Boti, Kálmán és Tóti) fél kettőkor futottak be, mert még Bukarestben a KTM-en cseréltek egy üzemanyag szívagyút (Mitsubishi)

2. nap Haskovo – Ankara 800 km

Ez sem lesz gyenge nap, de legalább süt a nap! Tibivel ketten motoroztunk. Mindenki elment kivéve a székely legényeket. Ők még akkor reggeliztem, mikor mi indultunk, mondván a határon úgyis találkozunk. Itt jött az első meglepetés. Ugyan mindenkinek felhívtam a figyelmét a nemzetközi biztosítási (Zöld) kártyára, de Pistinek az Assistanciát vezetőnek nem. Ezért a határon kellett biztosítást kötni (60 EUR). Isztanbulban a szokásos hatalmas dugó fogadott. Tibi tanult a tavalyi esetből és az oldal koffereket cső zsákra cserélte, így nem ragadt be a sorok között. Végig a leálló sávban és a kocsisor között 40 perc alatt átjutottunk az Ázsiai oldalra. (a kocsinak ez 3,5-órába került). Ankaráig autópályán téptünk. Néha eset de nem volt veszélyes.

3. nap Ankara – Görüme nemzeti park 280 km

Az első kétnapi etap után ez egy megváltás volt. Jó időben remek úton immár minimális forgalom mellett hamar leértük Kappakodiába. Amikor megláttam a sziklába vájt lakásokat és a süveges hegyeket a sisak alatt, kurjongattam. IGEN!!! Ezért jöttünk! Kezdődik a túra (idáig csak darálás volt). Elfoglaltuk a sziklába vájt barlang hotelben lévő szobáinkat és átöltözve rövidnadrágban bejártuk a környéket. Mesébe illő környezet látványa gyönyörködetett bennünket, fent a hegy tetejéről, de a teraszunkról is káprázatos volt a kilátás. A Haskovoi szállás minősége alul múlta a várakozásaimat ezért a vacsorához 2 sört rendeletem még fejekét kárpótlásul.

4. nap Kappakodia – Erzurum 750 km

Ismét egy hosszú szakasz következett. Kopárhegyek között egy fennsíkon haladtunk a síparadicsom felé. A végén már itt is érdekesebb lett a táj, ahogy jöttünk észak-kelet fele. 4*-os Hotel SPA részlege egy élmény volt. (belső medence, szauna ,török fürdő:Hamam – ahol a meleg márványon többen is elaludtak). A vacsora pedig svédasztalon, ami belefér… A szálloda különtermében éppen egy esküvő folyt. Bekérezkedtünk, hogy szétnézhessünk. Nagyon kedvesen beinvitáltak ahol színesebbnél színesebb csadorban és öltönyben a násznép vigadott. Megkínáltak, de rendkívül feszélyezve éreztük magunkat a lenge öltözetünk miatt (póló, rövidnadrág, strand papucs). Nekem ez egy meghatározó élmény volt. A törökök alapjában véve kedvesek, főleg ha meghalják, hogy Magarisztánból jövünk.

5. nap Erzurum – Tbilisi 550 km

A csapat reggeli után tanakodott, hogy melyik utat válassza. Át a hegyeken toronyiránt, gyönyörű helyeken, kétséges út minőséggel vagy a gyorsforgalmit, ami hosszabb, de időben biztos, hogy rövidebb. Több csoport indult el sok irányban. Persze mire én kijelentkeztem a szállodából, már csak egy páran maradtak. És itt kezdődött az Én személyes kálváriám. A hátsógumiban nem volt csak 2,5 bar. Nyomjuk fel 2,7-re. Addig még utoljára elmegyek a WC-re. Kompresszor elő, szelepre rácsat, akksira a csatlakozók, és hogy NE merítse az akkut a kompresszor, motor beindít. Igen ám, DE sebességben volt a moci. Kerék megfordul, kompresszor tömlője kitépte a kerékből a szelepet… Ekkor jöttem vissza… Akik még rám vártak, mondtam, hogy induljanak, majd utolérem Őket a határnál (TR-George). 40-45- perc, szerelés. Kerék ki, gumi le, szelep ki, vissza pumpa, kerék vissza… Térképet előkapom és látom, hogy Kers felé kell menni a D100-ason (ÉK). 220 km. Az egy kövér gázfröccs, megállás nélkül,- nincs gond! A jó minőségű 4 sávoson behajoltam a plexi mögé és 160-ra ráálltam. Falvakon a 80-90-et tartottam. Nagyon jó kis kanyargós szerpentines úton téptem… Egy kicsit csodálkoztam, hogy mennyire sivatagos kopár a táj és egyre melegebb van. A Kaukázus azért nem ilyen… Majd 250 km megtétele után kezdtem aggódni, hogy hol van az a nyomorult város. Forgalom minimális, hatalmas meleg és síkság (átjöttem a hegyeken) Iszonyatos lepukkant benzinkút (lehetett valamikor) szakadt emberek, akiknél megálltam érdeklődni, hogy hol van Kers? A térképet nem ismerték!!! Nem tudták megmutatni, hogy hol vagyunk csak Törökül, hajtogattak egy nevet (amit meg Én nem találtam) 20 perc után egy lepukkant teherautóból kiszállt egy sofőr! Ez olyan mintha egy diplomás ember keveredne a mezőre a dinnyeszedők közé. Persze nyelvet nem beszélt, de a térképen megmutatta, hogy hol vagyok…..  Inkább NE tette volna! Az a felismerés, hogy 4-órát téptem rossz irányba, és távolabb vagyok a kiindulástól, mint mikor elindultam az a felismerés, fejbevágott letaglózott. A csapat már mind kilépet (gondoltam) Törökországba én meg itt vagyok (GPS) nélkül az Iráni határ közelében (30 km). Az első benzinkútnál megálltam, megtankoltam és egy 1,5 liter hideg ásványvizet öntöttem a fejemre és a nyakamba), hogy magamhoz térjek a sokk után. (meleg is volt, nem kicsit nagyon. Itt készítettem az Ararat-ról a képet.  Doğubayazıt-ban a szegénység és a nincstelenség és a hatalmas katonai erő volt a szembetűnő. Kurdisztánban voltam, ráadásul az ellenséges Örmény határ közvetlen közelében. Itt megfordult a fejemben, hogy valóban Perzsiba akarok menni motorral. Elviselhetetlen volt a meleg…. (sokkal jobban viselem a hideget). A tank tele, a táj csodás, motorozni jöttem vagy mi a fene! GO! Ne siránkozz! 4 óra múlva már az Alacsony Kaukázusban voltam szétfagyva olyan hideg volt és esett az eső ….. Legalább a port lemossa…. (lehet, hogy még is jobban viselem a meleget?!) Jött az SMS, amikor megálltam a hágó tetején, hogy a Szerviz autó visszafordult a határtól, mert az egyik motorból dől az olaj. Ki lyukadt a blokk….. A határ előtt a visszafele tartó kocsival még találkoztam. Halálosan fáradtam értem be Tbiliszibe, ahol már csak a szállást kellett megtalálnom GPS nélkül….. meglett (emlékeztem a szálloda teraszáról készített fényképre, amelyet a honlapon láttam). 830 km-t tettem meg.

6. nap Tbilisi – Baku 550 km

Éjfél után értek be a szerviz autó és a sérült SV. Reggeli után kifizettem még a parkolás díjját, és elmentünk a motort megjavíttatni. Tavaly itt javították a Pan Európámat. Mindenki elindult Baku irányába, Én meg utánuk miután ott hagytam a szervizben a többieket.  Természetesen a térkép nálam volt és most reménykedtem, hogy tényleg utolérek valakit, akinek lesz GPS-e, hogy megtaláljam a szállást. Jól ki volt táblázva a határhoz vezető út. Becsekoltam Azerbadzsánba! A határőr mondta, hogy kb. 1,5-órája voltak itt magyar motorosok. „Á az sima ügy!” 400 km-en, ha nem állok meg enni és pisilni, csak tankolni (nem is értem, hogy jöhet ki egy Túra-Enduró 23 literes tankkal). Kb. 5 km-után kiintettek. Nem is kérték a papírokat, csak adjak pénzt! 20 Larit (2500 HUF) adtam egy állítólagos záróvonalért. Tépés ismét 150-160. Persze, hogy megállítottak, de ezek már egy rendőr poszton. Bekísértek az Örsre és 300 EUR-t kértek persze zsebbe. Hosszú huzavona után adtam egy 50-est. Mai napig sajnálom, hogy nem vitatkoztam tovább, mert 30-is elég lett volna, de hát még is csak 120-al mentem városban záróvonalon előztem… Ekkor találkoztam a Székely legényekkel. Innentől már együtt mentünk a szállásig. Este még volt egy kalandunk egy helyi taxisofőrrel, aki rendesen le (próbált) húzni…. A lefoglalt Hotel helyett egy sokkal gyengébb minőségűben helyeztek el…. Az SV-t csak késő délutánra hegesztették meg, így Peti és István nagyon késő ért be Bakuba.

7. nap Baku – pihenőnap

Általában nem szoktam a pihenőnapot ennyire soká betervezni, de a távolságok miatt kénytelen voltam. Egy Sprintert rendeltünk idegenvezetésnek. Ki vitt minket a Qobustan Nemzeti parkban, ahol megcsodálhattuk a sziklarajzokat. Mivel mi nem fértünk be 4-en a buszba ezért a Jeeppel mentünk. Itt fogadtunk egy helyi idegenvezetőt, aki 40 Manatért, elnavigált bennünket a közelben lévő (működő) sárvulkánokhoz. Ez talán érdekesebb volt, mint a sziklarajzok. Este még Baku belvárosában sétáltunk (lementünk a metróba is). Baku kétarcúsága szembetűnő. Nekem nagy csalódás volt az egész ország. Mindenki megpróbál levenni, úgy hogy közben végig mosolyognak és kedvesek. Drága a vízum is.

8. nap Baku – Tbilisi 550 km

Ugyanazon a kősivatagon keresztül vissza.  Itt a székelyek előbb elindultak és rongyoltak keresztül az egész országon. Rendőrnek persze nem álltak meg, 1 szer 2 szer, majd harmadjára keresztbe álltak a rendőr kocsikkal…. Kicsit magasabbról indult az alkudozás.. Este Tbilisiben a tavalyi „bárunkban” az egész csapat összefutott és az élő blues- rock banda remek hangulatot varázsolt (és az olcsó sör is segített). Sajnos mikor visszaértünk a Hotelhez, megdöbbenve vettük észre (nem Én), hogy eltűnt az egyik KTM. A recepción a fiuk megnézték a kamera felvételeket, ahol látszott, hogy 3 fiatal több motorra ráül és nézegetik. Majd mikor észrevették, hogy Az egyik KTM nincslezárva eltolták azt. Később az utca végén egy fészerben találták meg.

9. nap Tbilisi-Jerevan 290 km

Talán Én keltem fel utoljára, mocskosul fájt a fejem. A lányomnak megígértem, hogy viszek egy Converse csukát, ezért kimentem a Bazárba. Mire megtaláltam és megvettem szakadt az eső. Egy kicsit el is tévedtem Tbilisiből kifele jövet. Az eltévedésektől való félelmem miatt elég gyakran (majd minden nagyobb településen) érdeklődtem a helyes útirány felől. Mint utóbb kiderült ez volt a szerencsém, mert a helyiek egy a Navigátorok által nem ismert határátkelőhöz irányítottak, ami ráadásul jó minőségű úttal is párosult. Itt a határt átlépve örültem meg, amikor Bacsekkel összefutottam. Ő is egyedül jött, mert szintén eltévedt Tbilisiben. Innentől ketten húztuk. A szállásra meglepő módon mi értünk leghamarabb. Délután lementünk megvacsorázni és kiültünk a főtérre a parkba és csak néztük az embereket (na jó a csajokat). Szembetűnő volt, hogy igényesen vannak az emberek felöltözve. A közlekedés sem olyan kaotikus, mint Azer-ban. A rendőrautók kamerával felszerelve és nem igazán állítottak meg ok nélkül senkit. Nem is büntették meg a társaságot (Grúziában sem). Papamaci a GS Adveture-rel belement egy tócsába. Ez még nem hír, de a gödör akkorra volt, hogy a tömlő azonnal kiengedte a levegőt és a felni behorpadt. A kocsi a határról fordult vissza. Mire megjavították késő este lett, és inkább maradtak még egy napot Tbilisiben.

10. nap Jereván – pihenőnap

Ismét egy Sprintert béreltünk. Megnéztük, Jereván és a környék nevezetességeit. (Örmény anyácska, Geodicium emlékmű stb.) Este egy Örmény vacsorát kaptunk, ami nem volt rossz, de mivel előtte 3 órával egy helyi étteremben frissen sütöttek rákot és kemencében halat…. Na! Az kérem fejedelmi volt! Többen megjegyeztük, hogy eddigi rövid és unalmas életünk legjobb halvacsorája volt. Ha csak ezért jöttünk volna Jerevánba, akkor az már százszorosan megérte! Ha tavaly Tbilisben, a dörner megváltoztatta az életem, akkor ez a hal ugyancsak azt tette!  I Like Caucasus!

11. nap Jereván – Batumi 470 km

Reggel még Bacsekkel egy szupermarketbe elvertük az utolsó Dramjaink-at (Konyak, cigi) és egy nagyon szép úton értünk fel a 2200 méteren lévő határhoz, ahol többeket megbüntettek, mert rossz sorompón hajtottak át…Vardzián megnéztük a barlang várost. Ez érdekesebb volt, mint Gori-ban tavaly, de elég sokat kellett mászni. Az út nagyon jó minőségű, kanyarokkal teletűzdelve. Itt egy kicsit szétcsúszott a csapat, volt, aki ebédelt, volt, aki OFF Road szakaszt iktatott be magának pluszba. Akhaltshikén megnéztem a várat, amit ide fele elmulasztottam. Megint egyedül lettem… és neki vágtam a következő 160-es szakasznak, amelyből 50 km kőkemény OFF Road volt. Az út minden átmenet nélkül elfogyott, elég jól lehetett egy ideig haladni, amikor is több vízátfolyás emelte az adrenalin szintet. A hegyről ugyanis szakadt le a víz. Az idő is egyre rosszabb lett. Mikor átértem a hágón már szakadt. Idáig azt hittem, hogy Én vagyok a Jani (illetve a Király), de a meredek úton a sárban lefele evickélni nem volt könnyű. Nagyon büszke voltam! Hála istennek, mindenki teljesítette ezt a nehéz szakaszt (a Székelyek éjszaka!). Beértünk a városba és elfoglaltuk, az idáig legrosszabb minőségű, szállásunkat. Tavaly a városszélén voltunk, ezért a központban kerestem helyet, de be kell, valljam, hogy az elhelyezkedésén kívül, minden vacak volt. Bocs Fiúk!

12. Nap Batumi – pihenőnap

Egypáran kimentünk a piacra. Tbilisi után nagy csalódás volt. Fel lehetett meni nevetséges összegért kabinba a hegy tetejére és a pazar kilátásban gyönyörködni. Batumi is kétarcú, de valahogy bájjal teszi. A belvárosban gyönyörű szecessziós épületek és modern felhőkarcolók. Jó volt ez a pihenőnap, ugyanis nem egy erős nap volt. Jutott idő a tengerparton egy kicsit üldögélni az étteremben beszélgetni. Sajnos estére ismét ömlött az eső.

13. nap Batumi – Corum 700 km

Motorral hamar át lehettet jutnia, viszont a kocsit kiszedték a sorból. Törökországban nagyon jó minőségűek az utak, viszont a benzin (530 HUF) drága és állandóan mérnek. A szállás egy 4 csillagos Wellnes SPA hotel volt. A törökfürdőben (Hamam) többen masszíroztatták magukat. Több szauna és nagy belső medence állt a vendégek rendelkezésére. Megváltás volt ez a hotel az előzőhöz képest…

14. nap Corum – Ankara 280 km

A Hettiták (ie. 4000-2000) birodalmát néztük meg. Nekem nagyon átjött a hatalmas város rendszer látképe. Mind kiterjedésében, mind építészetileg (már ami megmaradt) tiszteletet parancsolt. Azért ezt kb. 7.000 évvel ezelőtt építették! (nagyon okos emberek voltak a Mezopotámiaiak és a Mediterrán népek kultúráját és tapasztalatát használták fel. Sajnos leszakadt az ég ismét. Ankarába elég hamar beértünk, így a vacsora előtt ellátogattunk Ankara legnagyobb mecsetébe (Kocatepe). Nem is a külseje, inkább a belseje volt lenyűgöző, ugyanakkor nem hömpölygött a turista áradat, mint Isztanbulba a Kék mecsetben. Szinte mi 3-an voltunk turisták. Itt jó volt egy kicsit elidőzni. Valami azért átjött a hely szelleméből (a faltól-falig tartó szőnyeget itt nagyon gondosan rakták le – szinte észrevehetetlenül szőtték össze, illetve nagyon kényelmes volt rajta a járás és említsük meg a még impozánsabb „csillárt” is. Visszafele elcsodálkoztunk, hogy micsoda élet van itt (nem sok turistával), de rengeteg fiatalak.

15. nap Ankara – Erdek  520 km

Semmi különös az úton, ha csak az nem hogy az autópálya gyakorlatilag kettévágott egy katonai lőteret/gyakorló területet. Hamar a szállásra értünk. Terveztem egy igazi Beach-es napot, akinek nem volt már kedve a motorosruhájában egésznap izzadni, az választhatta a Márványtengert vagy a hotel medencéjét.

16. nap Erdek – pihenőnap

Reggel elbúcsúztunk a székely legényektől. Remek srácokat ismerhettünk meg bennük.

A Félsziget felfedezése és bejárása volt a cél, laza kötetlen motorozással. Nem teljesen az lett belőle… a sziget közepén megtaláltuk ugyan a tavat, de a vízesést nem. Az erdő mélyén egy (valamikor) hatalmas kolostor romjait. Szomorú volt látni az állapotát. Amikor kiértünk az északi oldalra lenyűgöző látványban volt részünk. Teljesen elszigetelten éltek itt az emberek. A rossz utakon nem hiszem, hogy sok turista vállalja a vesződséget, hogy eljusson erre az érintetlen tájra. Valami megfoghatatlan nyugalom áradt a tájból és az emberekből. Mintha megállt volna az élet. Az egyik ilyen vendéglátóhelyre (nem kocsma) betértünk egy teát inni. Nem is lehetet mást kapni. Egy pillanatra mi is lenyugodtunk. Majd folytattuk a továbbra is rossz minőségű úton a kirándulást haza. Fáradtan értünk vissza a hotelhez, ahol jól eset a medencében megfürdeni. A vacsora bár svédasztalos, de ugyanolyan vacak volt, mint előző este.

17. nap Erdek – Chanakkale – Edirne – Baskovo

Remek napsütéses idő, jó utak és sok radar- kísért minket a komping. Ahogy átkompoztunk a Dardanelláknál Európába az idő egyből elromlott. A csapat egy részének sikerült még megnézni az edirnei mecsetet és utána zuhogó esőbe érték el a szállást. De a mecset ennél sokkal többet érdemel, mint a beszámoló írója elintézhetné egy mondattal. II Szelim által építettet, Törökország második legnagyobb mecsete, 71 méteres minaretekkel rendelkezik. A 31,3 méter átmérőjű kupolája a Hagia Sophiánál is nagyobb.

18. nap Baskovo – Belgrád

A kolostort ismét csak páran nézték meg, mert leszakadt az ég alja. Szófiánál egy újabb motor került fel a trailerre, amit már Pisti a szerelőnk Belgrádig húzott el. A szerb főváros 2008-ban a világ legbulisabb városa címet nyerte el a LonleyPlanet olvasói között. Immár a harmadik túrám ahol megállunk. Még soha sem csalódtam. Belvárosában egy nagyon jó kis szállodában voltunk. Este mindenki felszabadult volt, hiszen a másnapi 300-350 km nem távolság.

Összességében: Nagyon jó csapat jött össze ismét. Be kell, hogy lássam a szerviz autó nagyon jó szolgálatokat tett. Külön köszönet Sarkady Pistinek, aki folyamatosan szerelt javított esténként, hogy másnap mindenkinek TOP-on legyen a paripája.

A három ország közül Grúzia nagyon magasra tette a mércét. Európai és még sem az. Itt mindig jól éreztük Magunkat. Azerbajdzsán felejtős. Aki látni akarja, repüljön le WizzAirel és 3 nap alatt, megismeri az országot. Magas a korrupció és „hamisak” az emberek. Örményország kicsit csalódás volt. Többet vártam a híres örmény kultúrától, építészettől és az emberek vendégszeretetéről. Ide mindenképpen vissza kell még térnem egyszer. De Georgiába megyek (bármikor) a legszívesebben! Csak ajánlani tudom.

Aki ki akar lépni az európai komfort zónából vagy egy új (régi) világot fel akar fedezni, annak bármelyik utamat szívesen ajánlom!

O M Á N , 2015-02-19- 2015-03-01

C Y P R U S , 2015-04-03- 2015-04-19

P E R Z S I A ( I R A N )  2015-05-01- 2015-05-24

Fekete-Tenger megkerülése 2.0 újratöltve , megfordítva, 2015-06-11- 2015-06-28

B A L T I K U M – P L U S Z (Varsó, Vilniusz, Riga, Tallin, Helszinki, St Pétervár, MOSZKVA, Minszk), 2015-08-14- 2015-08-30

Bikeman (Szabó Zoltán)

bikeman@bikeman.hu

00 36 20 9889288

Bikeman, 2014.12.02