Heidelbergben hétfőn esőre ébredtünk. Ez az eső engem igazán súlyosan érintett, mert a Garmin 2720-as GPS-em végét jelentette. Az érintő képernyő végképp megadta magát és azóta sem tért magához. Elérkezett az ideje, hogy lecseréljem egy újabb kiadásra. A tájékozódó képességem elvesztésével a többiekre kell majd hagyatkoznom, ponosabban Balu GPS-ére és Tamás térképeire, de még van egy napom, ugyanis a napi programot már betöltöttem és azt az érintő képernyő használata nélkül is látom. Korlátokkal ugyan, de egy utolsó napot még levezethetek.  

A tájékozódásra pedig nagy szükség volt, mert Németországban – különösen itt Mannheim környékén – nagyon sűrű az infrastruktúra. Elég nehéz elkerülni a nagy ipartelepeket, könnyen autópályára tévedhet az ember, ha csak a táblákat nézi, ezt pedig el akartuk kerülni.

Reggel kilenc után nem sokkal indultunk, még egy kicsit motoroztunk Heidelbergben a Neckar partján, aztán kersezteztük a frankfurti autópályát és  igyekeztünk elkerülni Mannheim városát.

Hamarosan átkeltünk a Rajna fölött és sokáig olyan sík és lakott területeken jártunk, amelyek különösebb izgalmat nem jelentettek.

Wieskirchenben tankoltunk, aztán viszonylag későn, fél-három körül álltunk meg ebédelni egy Niederzerf nevű kis német faluban a Zur Post nevű vendéglőnél (N49 36.068 E6 41.216), ahol egy órát időztünk és egy kicsit feltöltődtünk. Ebéd után mindig mosolygósabb vagyok. 🙂

Luxemburgon megállás nélkül átrohantunk. Ügyesen elkerültük a főutakat, szép helyeken jártunk és rengeteg foltos tehénnel találkoztunk.

Belgium

Belgiumot igazán a csokoládéjáért és a söreiért szeretjük. Én még az Ardenneket is ide sorolnám, amely a motorosok egyik kedvenc területe itt Európa nyugati felén. Tulajdonképpen ezért jöttem ide.

Az országban három nagyobb etnikum él, a déli részen a Vallóniában a vallonok, és keleten kisebb számban németek, északabbra a Flandriában a flamandok. A franciával rokon vallon nyelv ma már eltűnőben van, itt a franciát beszélik. Flandriában a hollanddal rokon flamand nyelvet használják, amely csak kiejtésben különbözik a hollandtól. A kb. 11 milliós lakosság fele flamand, kb. 40%-a vallon, a többi olasz, marokkói, francia, török, német vagy holland, vagy más nemzetiségű.

Belgiumot 1830-ban alapították a Francia forradalom zűrzavarát kihasználva. Akkor a déli francia közösség befolyása dominált, az ország hivatalos nyelve a francia lett. Az 1960-as évektől a helyzet változott és 1970-ben a gazdaságilag megerősödött Flandria kiharcolta, hogy Belgiumot két szövetségi államra osszák fel. A flamand radikálisok ma is küzdenek Belgium két részre osztásáért és az önálló Flandria megalapításáért. Brüsszel külön régiónak számít erősen kevert lakossággal, ami csak tovább bonyolítja a helyzetet. És ha ez még nem elég, akkor az ország államformája monarchia, hivatalos neve Belga Királyság és 1993 óta hat parlamentje és hat kormánya van.

Ha a bulvár oldalt nézzük – Jean-Claude Van Damme Brüsszelben született. A híres flamandok közül talán Eddy Merckx, a kerékpárversenyző és Pieter Paul Rubens a festő a legismertebbek. A híres vallonok közül Agatha Christie hőse, Hercule Poirot lehet a legismertebb, de a szakszofont is vallon találta fel, Adolf Sax, aki Dinantban lakott és a háza a róla elnevezett utcában áll.

A 2720-as az aznapra tervezett  útvonal vége felé jár. Holnaptól nem használható másra, csak track-elésre, amihez nem kell az érintő képernyő. Azt még látni fogom rajta, hogy merre járunk, és szerencsére a beprogramozott célállomásokat is látom majd, de csak akkor, ha már elég közel vagyok hozzájuk.

Dinant

Eredetileg egy kicsit délebbre, a francia határ menti Givetben kerestünk szállást, de végül a Meuse parti Dinant mellett kötöttünk ki. A folyóparton az Ibis szállóban laktunk, ahová két éjszakára költöztünk be.

Miután megérkeztünk jött egy kiadós eső, de 8 óra körül világos volt, és a felhők alatt érkező meleg színű napsugarak táncoltak még egy kicsit a folyóparti házak falain. Sétáltunk egyet a hídig meg vissza a parti kirakodó vásár sűrűjében.

A Dinantról készült fényképeink:

[Show as slideshow]

A szakszofon Adolph Sax találmánya, aki ezt a fúvós hangszert 1846. június 28-án szabadalmaztatta.  Dinant hídján óriási szakszofonok sorakoznak, amelyek erre az eseményre emlékeztetnek. A szakszofon a jazz és a klasszikus zenében terjedt el igazán.

Dinant a szakszofon szülővárosa.

Dinantban nem lehet csak úgy elmenni a híddal szemben egy 100 m magas sziklafal előtt álló Notre Dame mellett. A hatalmas egy tornyú templomot. Eredetileg két toronnyal tervezték, de a227-ben leomlott a sziklafal egy része és elvitt egy tornyot, aztán 1466-ban a franciák rombolták le az egészet. Utoljára 1995-ben esett le a sziklafal egy darabja, de az csak a templom mellett álló házakat rombolta le.

Egy kicsiny gyors éttremben vacsoráztunk valami könnyen feledhető gyors ételt, és ezzel befejeztük a napot.

A szálló előtt egy TVR-es társaság parkolt. A brit TVR autógyár hosszú kínlódás után 2012-ben végleg bezárt. A TVR Tuscan Speed 6-ot 2006-ig gyártották. Elegáns, sportos, merészen hullámzó formájával rögtön felhívja magára a figyelmet.

A narancssárga autó egy TVR Sagaris, egy ógörög csatabárdról kapta a nevét. Soros hat hengeres, 4 literes motorja 385 LE teljesítményt ad le 7.000-7.500 fordulaton. Tervezőjük ragaszkodott hozzá, hogy a légzsák és az ABS balesetveszélyesek, mert hamis biztonságérzetet adnak a vezetőnek, ezért a TVR-ekben ilyesmik nincsenek.

Nézzük a napi programot. Laza gurulást terveztünk mára, egy kis körutazást Belgiumban azt remélve, hogy szép tájakat, különleges helyeket láthatunk. Úti tervünket aznapra Tamás rakta össze. Egy kevés francia terület is szerepelt benne Petite Chapelle és Vresse-sur-Semois között

Végül ilyen kört track-eltünk. Dinant a térkép jobb felső sarkában van. A vékonyabb szürke vonal Franciaország határa.

Reggel indulás előtt még egyszer körbejártam a TVR-eket. A Sagaris mellett egy vörös Tuscan parkolt, ami eszméletlen vinnyogásba kezdett, amikor egyszer közel mentem hozzá.

Aztán láttam, hogy az éjszaka több levelet is kaptam. Az éjszakai eső szerencsére elállt és szépen sütött a nap.

 Házikó az út mellett

Walcourt

Walcourt főtere, meg a sötétszürke temploma azzal az árbockosárral a tornyán  megfogott minket. Megálltunk nézelődni, meg vettünk egy kis gyümölcsöt a piacon. A templomban egy fából készült Mária szobrot őriznek, amely állítólag már számos csodát produkált az évszázadok során.

Chimay

Chimay az egyik legismertebb trappista sör hazája. Azt reméltük, hogy látjuk majd hogy főzik a barátok a sört, de csak azt láttuk, hogy az egész főteret felszedték és hatalmas építkezések folytak. Sört nem ihattunk ez alkalommal, de a belga csoki se kutya – különösen így megolvasztva és fagylaltra öntve.

Tamás részletes úti naplót vezetett

Úton

Műanyag vaddisznó forgatható talapzaton.

Dinant

A rövid túrát követően délután megint besétáltunk Dinantba. Most egy kicsit tovább mentünk a folyóparton. Az előző napi sokadalom elmúlt, a sátrakat felszámolták. Az egyik folyóparti étterem kertjében vacsoráztunk.

Kipróbáltuk a brüsszeli Belle-Vue gyümölcs ízesítésű sörét.

Később egy másik folyóparti étterem kerthelyiségében folytattuk az ismerkedést a helyi sörökkel. A sörkészítésnek ezen a területen óriási hagyományai vannak. A középkorban a kolostorokban kezdték nagy mennyiségben főzni a söröket és a belga trappista sörökkel szemben ma is követelmény, hogy kolostorban készüljenek. Az apátsági sörök már nem feltétlenül ott készülnek és nem feltétlenül ottani recept alapján. Ez csak egy marketing fogás. A legismertebb ilyen sör a Leffe.

Belgiumban az egyik legkedveltebb üveges sör a Duvel egy “blonde ale” típusú sör.

 Az est lassan leszállt és mi elbúcsúztunk Dinanttól és Belgiumtól. Másnap a francia partokra készültünk.

Előző rész

Folytatása következik.

Agárdi György, 2012. augusztus 3.