Talán kezdjük ott, hogy mi is az az ATiC? Nos ez az Africa Twin Internetional Connection rövid neve. Az ATiC az AT tulajok nemzetközi társasága, amit Michael Dipper (Misha) hozott létre létre 1996-ban, néhány Africás barátjával. A név a kezdetekhez képest kissé megváltozott interNETional-ra, de a lényeg ugyanaz maradt. A típus szerelmeseit összehozta közös túrázásokra, amelyeket évente két alkalommal szerveztek Europa különböző helyeire.

Az M3-mas benzinkútján álldogáltunk Hosszúval, vártuk Rógert akinek reggel jutott eszébe, hogy jönni akar. Hárman indultunk észak felé. Ipolyság túlsó végén letérünk jobbra egy mellékútra, jobban szeretjük ezeket a kis forgalmú de sokkal szebb helyeket. Besztercebánya volt a következő cél, majd ezután balra az 577-es útra kanyarodtunk. Ez egyre népszerűbb a magyar motorosok között is, a kanyarok íve pont ideális. Az út végén balra fordulunk a főútra, majd néhány kilométer után élesen jobbra egy másik mellékútra.

Itt jól jött az ingyenes Felvidék térkép amit Toma töltött bele Zümibe a www.openmaps.eu oldalról. Egy kisebb falu után már murvás földúton haladtunk tovább, ahol érdeklődve figyeltük Róger barátunkat, aki eddig nem nagyon merészkedett le az aszfaltról.

Az előzetes  foglalás szerint nekünk már nem is jutott  hely, de itt alig lézengenek néhányan. Mint kiderült a katasztrófális németországi időjárás és az árvizek miatt nagyon sokan lemondták a találkozót.

Nézegettük egymás gépeit. Érdekes, hogy míg a mi motorjaink széria állapothoz nagyon közeliek, alig néhány extra vagy módosítás van rajtuk és azok is inkább a kényelem irányába mutatnak, addig az ő motorjaik eszelősen terepesítve vannak. A végtelenségig lekönnyítve, hatalmas 53-literes üzemanyagtankok, versenymotorokból származó rugózások karbon idomok, vad fényezések. A mieinken viszont ők csodálják meg a nyergeket, amelyek Kárpit munkásságát dícsérik.

A helyi motoros túravezető komoly összegben jelölte meg a vezetés fejenkénti díját, ami ugyan tartalmazza az ebéd árát is, de így sokalljuk. Közösen úgy döntöttünk, hogy mi külön megyünk egy kört a környéken, mivel Hosszúék úgyis koradélután hazaindulnak és várunk még valakit. majd este találkozunk ismét  a csapattal. A környéken nem nehéz szép helyeket találni, egyszerűen elindultunk a panziónktól tovább az erdei úton.

Csodás a táj, viaduktok feszülnek felettünk.  Már benn jártunk a sűrűsötétnagyerdőben amikor hívott Lacibá, aki reggel indult otthonról és most ért a panzióhoz, gyorsan útba igazítottam. Neki ugyan bigje van, de ekkora túrára a vejének az Africájával jött. Bölcs gondolat !  

A  találkozás után még majdnem egy óráig tekeregtünk a fák között mire kiérünk Nyitrabányától délre a főútra. Itt könnyes búcsút vettünk (nem adják olcsón)  Hosszútól és Moncsitól, Ők felpakoltak és haza indultak. A benzinkúton uzsonnáztunk, mi is meg a paripáink is.

Elgurultunk a szomszéd faluba is, de semmi érdekeset nem találtunk arra. A térképen már korábban kinéztem egy utat a hegyoldalban, ami ígéretesnek látszott. A panzió felé vezető útról a kis alagút után balra lekanyarodtunk, vagyis inkább fel a töredezett aszfalton. Csak lassan haladtunk, néha megálltunk gyönyörködni a tájban. Ahogy közeledtünk a hegy tetejéhez, egyre nehezebbé vált a kapaszkodás. Az előző napi eső nem múlt el nyomtalanul, az út kezdett járhatatlanná válni, én mentem volna még tovább, de a többiekre tekintettel visszafordultunk.

Vacsora után átmentünk a márkatársainkhoz.  Nézegettük egymás képeit, kiderült,hogy mi a drága túravezető nélkül is  sokkal szebb helyeken jártunk. Nem volt őszinte a mosolyuk.

Már korábban is javasoltam nekik, hogy a következő találkozó legyen Magyarországon, ez tetszett is Andreas-nak, de majd Decemberben szavaznak róla. Nem mondtam neki, hogy akár velük, akár nélkülük, mi mindenképpen szervezünk egy nagy Africa Twin találkozót a 20. évforduló tiszteletére jövő májusban. (Időközben eldőlt, hogy a 2008 -as ATIC-Meetinget mi rendezzük, Magyarországon)

Néhány óra beszélgetés után eljött a búcsú ideje,  Ők korán reggel  indultak haza. Néhány sör mellett megegyeztünk abban, hogy jövőre találkozunk.

Vasárnap Selmecbánya felé indulunk haza, az 524-es utat most nem hagytuk ki, majd mellékutakon haladtunk tovább az Ipolyság felé.

A határon Kárpittal és Bandiékkal jobbra fordultunk, míg Lacibá egyenesen haza indult. Eleinte a piros vonal mellett vezetett az út Kemence felé. Innen egy nagyon szép út vezet az erdőn át, lassan haladtunk, nézelődtünk.

Diósjenő előtt megálltunk a hegy tetején, megcsodáltuk a Nógrádi-medencét, majd Nógrád az útirány. Körbejártuk a várat, innen Szob és a komp volt a cél. Sajnos az árvíz miatt nem járt a komp, ezért Letkés és Párkány felé kerültünk. Itt még túlestünk egy komoly csalódáson. Az Elkaminyóban, a mufurc pincérnő és a felejthető, langyos de drága  vacsora nem hiányzott !

Átkeltünk a hídon, majd Esztergomban elbúcsúztunk. Bár a létszám miatt kissé csalódottak voltunk, mi legalább ott voltunk, túráztunk is  és  megismertük az ATIC néhány tagját személyesen!

A Magyar Africásokat  Bandi + Ági, Hosszú + Moncsi, Kárpit, Lacibá’  és én képviseltem.

Képek: Kállai Tibor, Hosszú, szöveg: Kállai Tibor, 2008. február