El kell ismernem, hogy a Föld Napja Hálózat alapelveinek a motorozással való frappáns összeegyeztetése nem hangzana nagyon őszintén, ezt inkább kihagyom, de ha már motoroztunk is legalább jelezni szeretném megbecsülésünket az alapelvek és a rendezvények iránt. Azóta már a biciklizést is bepótoltam a Balaton körül. Van rá 22 tanúm.

A történet 1970-ben kezdődött, amikor Dennis Hayes hátrahagyva tanulmányait a Harvard Kennedy Főiskoláján, hogy megszervezze az első Föld Napját. A környezetvédő aktivista húsz évvel később az első Nemzetközi Föld Napja fő szervezője volt, amely 141 országban 200 millió embert mozgatott meg.  A Time magazin Hayesta Bolygó hősei közé sorolta, a Look magazin a 20. században a 100 legbefolyásosabb amerilkai közé és a National Audubon Társaság a 20. század 100 környezetvédelmi hőse között tartja számon. A projekt bejött.

A szervezet, amely a Föld Napját minden év április 22-és szervezi, az Earth Day Network. Ezt a napot itt nálunk főleg arról lehet megismerni, hogy a Critical Mass kerékpáros felvonulást rendez Budapesten (ezek azok, akik emelgetik a bicajukat) és a 12 kilométeres Vivicitta Városvédő futás résztvevői átszaladnak az alagúton. Egyéb rendezvények is vannak, csak azok nem nagyon férnek be a híradóba a Francia elnökválasztás első fordulója (Sárközy és Royal fognak győzni) és a 2012-es Horvát-Magyar Labdarugó EB pályázat dicstelen bukásának friss élménye mellé (ezt akkor Ukrajna és Lengyelország már megnyerte).

Mai utazásunk rövid lesz, úticélunk az Azáleás-völgy Zalaegerszegen. Végig a legeldugottabb mellékutakon akarunk odamenni. Csákvár, Oroszlány, Pápa, Celldömölk felől közelítünk. Tamás már a múlt héten is végigjárta ugyanezt az utat. Élvezi, hogy az BMW nem rázza szét a fenekét, mint az XX tette a hazai mellékutakon.

Az ország nagy része sárga. Ezidő szerint ez nem az írigységtől, hanem a mindent elárasztó erős szagú repcétől van.  A repcetenger az utóbbi évek nemesítési munkáinak az eredménye. Miótra az Őrségben nemrég elmondták, hogy néhány éve már a tökmagnak nincs héja, azóta semmin nem csodálkozom. Sok évtizede a repceolajat világításra használták. Az eredetileg az erukasav tartalma miatt enyhén mérgező és kellemetlen ízű olajból mára élelmiszer alapanyagot sikerült nemesíteni, margarint gyártanak belőle. Laci, az angol-holland multi élelmiszergyár egyik vezetője mesélte nekem annak idején, hogy a margarin gyártás arról szól, hogy hogyan lehet a vizet minél olcsóbban kenhetővé tenni. A maradékot takarmánynak használják, de festék, mosószer, szappan és kozmtikai szerek alapanyagaként és a gumigyártásban is hasznosítható.

Az utóbbi időben a repce másik, magas erukasav tartalmú változatának a termesztése, is divatossá vált, mert ebből biodízelt is elő lehet állítani. A repceolajból készült üzemanyag egyelőre drágább a kőolajból gyártott üzemanyagnál. A repcét azért is szeretik, mert belefér az időbe egy betakarítás az őszi kalászosok termesztése előtt.

Én a legjobban azt szeretem a repcében, hogy szép sárga és színei feldobják a fényképeket, amelyeket egymásról készítünk a felhőtlen ég alatt, a tűző napsütésben. Legkevésbé az illata varázsol el.

Azért Péter piros BMW-ja sem kutya. Jobban mutat a sárgával,mint az én arisztokratikus tengerészkékem.

Ha már színekről van szó, akkor Kopasz gyöngyház lakkozású fehér FJR-e lehet a legfeltűnőbb színfolt a csapatban. Azért festhette fehérre, mert amikor végigvonul a Múzeum kőrúton, a rendőrök előre köszönnek neki. Az egyik Harley-je is fehér. Az FJR-t most Imi hozza, mert ez kényelmesebb két személyre, mint a Hayabusája, ami egyébként eladó.

Baluék FJR-e sem gyakori színben pompázik.

Az FJR-esek türelmesen kivárják, amíg az endurósok bemutatják a kamerának, hogy mit tudnak. Ezek a snittek már a Nordkapp utazás teszt beállításai. Arról majd mozgófilm is készül.

Az Azáleás-völgy egy egyedi mikroklímájú, hűvös és párás kéthektáros völgyecske Zalaegerszeg mellett. Eleinte állítólag kísérleti jelleggel telepítettek ide egzotikus növényeket még a múlt század hetvenes éveiben, de azok megmaradtak és a hely ma arborétumhoz hasonlít. Ilyenkor tavasszal virágzika a völgy ékessége, az azálea, vagy másik nevén rododendron, vagy harmadik nevén havasszépe. Itt jártunkkor még csak az első virágok bontogatják szirmaikat, de a színesedő bokrok sejtetik, hogy a virágba boruló völgy lila, sárga, vörös bokrai pompás látványt fognak nyújtani. 15 fajta 1500 egyede található meg itt, legnagyobb számban a kaukázusi mézillatú, sárga virágú bokrok. A völgy május közepén a legszebb, amikor minden virág kinyílik.

A völgyben kicsit üldögélünk és közben elfogyasztjuk Tamás összes csokiját, amit erre az alkalomra hozott nekünk. Néhányan megmásszuk a hegyoldalt, hogy egy-egy bokrot közelebbről is szemügyre vehessünk. Nem művirág. Az egészenk olyan piknik hangulata van.

A völgy mellett kis vendéglő áll. Tamásék a múlt héten már kipróbálták, de túl sokáig tartott, amíg kiszolgálták őket, ezért semmi esetre sem akarnak oda menni mégegyszer.

Zalacsányban ebédelünk. Két választási lehetőségünk van, a tóparti büfék, vagy az útmenti csárda. A csárdát választom, amit aztán hamarosan megbánunk. A rendelésünk után egy órával még mindig ott ülünk és várjuk, hogy kapunk-e valamit enni. Annyira sem méltatnak minket, hogy legalább szóljanak. Mondhatnák, hogy legyünk türelemmel, mert a szakács válófélben van és véletlenül zsíroldó szappant szaggatott a halászlébe nokedli helyett, de ennyi sincs.

Ha a vendéglátó szakma ezen gyöngyszemei vízszerelők lennének, akkor bokáig vízben járnánk a fürdőszobában. Ha politikusok lennének, akkor pont úgy nézne ki ez az ország, mint ahogy most kinéz.

Hazafelé Tapolcán keresztül a Káli medencén kanyargunk végig, a Művészetek Völgyében. Vigándpetendnél elfordulok a szerpentin felé, a hátsó úton közelítjük meg Nagyvázsonyt. Végül a nyolcason és a Velencei-tavat északról megkerülve a hetesen motorozunk haza.

Agárdi György, 2007. május 22.