Idén hirtelen jött a nyár. Márciusban még aggódtunk, hogy a korán kitett leandereket elviszik a fagyok. A motorokat ősszel kivettük a forgalomból március végéig egy kis adó és biztosítás spórolás reményében és ez jó döntésnek bizonyult.

Áprilisban 15-20 fokok voltak, a húsvéti (április 9.) hétvégén már irigyeltük a motorosokat, de a szezont csak a május elsejei hosszú hétvégével kezdtük el. A 2012-es év bővelkedik sok napos ünnepekben és munkanap áthelyezésekben. Május 1. keddre esett.

A motorok tavaszi felkészítése kicsit költségesre sikerült. Amikor az FJR-t először elővettem, hogy munkába menjek vele, a meredek mellékutcáról a főútig lemosott kavicsokon álltam meg. Amikor elindultam volna, hogy rákanyarodjak a főútra a kerekem kipörgött és oldalra elszállt, én lehuppantam a földre és onnan néztem, ahogy kedves tigrisem kecsesen siklik a szemközti járdaszegélyig. A bukógomba megakadályozta, hogy komolyabb kár essen a motorban, csak a műanyag elemeket kellett javítani, újra fényezni.

A BMW olcsóbb volt, de az akkumulátorát az idén is buktam, pedig a tavaly vásárolt nagy indítófeszültségű 40 ezer forintos BMW logós elemen egész télen rajta volt a töltő, amely biztató tiszta zöld fénnyel kacsintott rám mindig, amikor kimentem a garázsba. Vettem egy 8 ezer forintos távol-keleti vackot helyette.

Budapestrol Mohácsig a hatoson jöttünk le..

A délutáni megbeszélésnek hamarabb lett vége, már mindenki a hosszú hétvégére készült. Fél ötkor szabadultam és ötkor már indultunk is Mohácsra. A többiek már korábban elstartoltak és nagy kerülővel mellékutakon közelítették meg mohácsi szálláshelyünket, a Pannon Hotelt. Mi Cicával a hatoson szaladtunk végig, még a tavalyi 400 Ft. alatti benzinnel.

A Pannon hotel árnyas parkolója.

A mohácsi Pannon hotel egyike a kedvenc határ közeli szállásainknak. Utoljára két éve jártunk arra, 2010. május 20-án, amikor Mostaron keresztül Dubrovnikba motoroztunk. Akkor szörnyű eső esett és a Dunántúli Naplóval igyekeztük kiszárítani átázott csizmánkat. Elmeséltem a recepción, hogy annak idején ott felejtettem a pizsamámat, amit a fürdőszoba ajtó belsejére lógattam fel. A készséges portás rögtön utánajárt, hogy megtalálták-e.

Egy barátságos, meleg színű szoba a Pannon szállodában.

Mohács.

A portás azt javasolta, hogy a Peppino pizzériába menjünk vacsorázni. Ez onnan mindössze egy pár perces könnyű séta. A pizzéria étlapján mesés a választék. A halételekre 40 percet kell várni, mert minden frissen készülnek, de megéri. Egy nagy kondér halászlét kaptunk két személyre partedlivel és kőmozsárban hozták hozzá az erős paprikát. A Peppino aznap este csillagos ötöst kapott tőlem.

Időközben besötétedett. Végigsétáltunk még a mohácsi főutcán a Dunáig, ahol tábla jelzi azt a helyet, ahol egykor a Vörös Hadsereg átkelt a folyón. Desszertnek megittunk valamit még egy kerthelyiségben aztán hazasétáltunk és nagyon élveztem, hogy ezúttal minden száraz és csendes volt Mohácson a Pannon Hotelben.

A Peppino Mohácson.

Mohácsról Boszniába mentünk a legrövidebb úton, ott pedig a határt követtük. a Száva mentén.

Szombaton nagy távolságot tettünk meg, de előtte gyorsan néhány szót a felszerelésünkről. Elsőként egy apró tipp. Azt tapasztaltam, hogy a ruhák tekercsbe felcsavarva kisebb helyet foglalnak el, mint összehajtogatva és könnyebb közöttük megtalálni azt, amit keresel.

Tekercselt ruhadarabok figyelnek a táskámban.. Könnyebb megtalálni.

A 2012-es műszaki újdonságok közül legjelentősebb a Zümo 660-as GPS. A régi Garmin 2720-ast kénytelen voltam lecserélni, mert az érintő képernyője végleg tönkre ment. Most tanulom a 660-ast, és alapvetően jó tapasztalataim vannak vele, de ezt egy másik cikkben írom majd meg.

Most már én is elengedhetem a a jobb kormányt.

Tavaly a szezon végén szereltettem fel egy gázmarkolat rögzítő szerkezetet is, amely a tempomathoz hasonlóan funkcionál. Mindössze annyit tesz, hogy rögzített állapotban nem engedi a gázt alapállapotba visszatérni, viszont engedi, hogy visszacsavarjam. A használatát szokni kell, de jó szolgálatot tesz autópályán, vagy hosszú egyenes utakon.

A horvát-bosnyák határon a szokásos zsúfoltság fogadott. Elore kell menni és kész, különben megsülsz.

Gyorsan összeszedem, hogy mit érdemes tudni Bosznia-Hercegovináról: 50.000 km2, 4 millió lakos, fele bosnyák (muzulmán), harmada szerb (ortodox katolikus), ötöde horvát (római katolikus). Keletről Szerbia, délről Montenegró, a többi oldalról Horvátország határolja, Montenegró és Horvátország között van egy nagyon rövidke tengerpartja is. Pénzneme a konvertibilis márka, az egykori német valuta rokona, értéke kb. az Euró fele (kicsit kevesebb).

Az ország 1992. április 5-én népszavazással vált függetlenné, de a szerbek már 6-án  kikiáltották a boszniai Szerb Köztársaságot és Szerbia támogatásával háborúba kezdtek. A háború 1995 végéig tartott és a daytoni békével fejezték, nem sokkal azután, hogy júliusban a Szerb Köztársasági Hadsereg Srebrenica környékén 8.700 bosnyákot végzett ki. A végeredmény egy szerbek és többiek által fele-fele részben birtokolt ország, 278.000 halott, 1.325.000 menekült és ott maradt, talán ma is éles taposóaknák tömege.

Mostar óvárosa az Öreg híddal, és Višegrad Drina-hídja szerepel a Világörökségek listáján. Sok látogatót vonz még Szarajevó és Medjugorje. Szép motoros útvonal a Neretva völgye.

Boszniában három helyen találkoztunk méro egységekkel. Ez itt közvetlenül a határ után leselkedett..

Tipikus boszniai kép.

A lakótelepi házak tetején már erdo nott.

Hopp egy másik is …

A minaret építészet virágzik. A temeto is jó befektetésnek tunik …

… és a görögkeleti templomok is szépen szaporodnak. Isteni gondviselésben valószínuleg nem lesz hiány.

Ezek a minaretek mind a boszniai Szerb Köztársaság területén magasodnak.

.

Aprócskák a templomok, de így mindenkinek van sajátja.

A Száva mossa a ennek a csupa fa út menti vendéglőnek a cölöp lábait.

Kávé után.

A helyiek lazábban öltöztek a motorozáshoz, mint  mi.

Lehet, hogy ezért keltettünk feltűnést .

A horvát-bosnyák határon egy motort beengedtek, aztán piros lámpával várakoztatták a többieket, addig amíg egy szemből jövő autós ránk nem dudált, hogy menjünk már tovább. A határőröknek nem tetszett, hogy ott hagytuk a lámpájukat, de rövid morgás után lassan elvégezték a dolgukat. Bosznia nem hagyott bennem különösebben szép emlékeket. Örültem, hogy túl vagyok rajta.

Boszniából kifelé készülünk.

Késő délután értünk a tengerhez.

Tigris a szálloda parkolójában.

A GPS-nek megadtam a címet a szállásunkhoz, de kb. két km-rel arrébb a valódi helyszíntől egy bokornál mondta be, hogy “Érkezés a célhoz a jobb oldalon.” Egy közeli kis panzió recepciósa igazított el minket. A Novi Spa Novi Vinodolskitól pár km-re északra volt, Crikvenica felé és a bal oldalon.

Ilyen volt a kilátásunk a 711-es apartman erkélyéről..

Aznap mindössze 20 km-t motoroztunk Crikvenicáig és vissza.

 Bázisunk a Novi Spa Hotels & Resort volt Novi Vinodolskiban. Itt töltöttünk két éjszakát a 711-es számú apartmanban. Nos a Novi Spat nem nevezném egy tipikus motoros szálláshelynek, bár voltak ott rajtunk kívül is néhányan motorral, drága BMW csúcsmodellekkel, vagy Harleyvel.  A Novi Spa egy luxus apartman falu és szálloda komplexum. Óriási területen épült és terjeszkedett akkor is, amikor ott voltunk. Úgy kerültünk ide, hogy Tamás egyik ismerőse, aki már járt itt mesélt róla valamikor. Ő ajánlotta a 711-es számú apartmant is. A 711-es azért különleges, mert ennek az apartmannak az erkélye úgy néz a tengerre, hogy előtte egy nagy strand van, vagyis semmi sem zavarja a kilátást a tengerre és a szemközti szigetre. Tamás a 711-es lefoglalásával kedveskedett nekünk. Ezért jövünk neki eggyel.

Körülvezetlek benneteket a Novi Spaban. Szálljatok be.

A Novi Spa Hotels & Resort hatalmas központi épülete a szükségesnél nagyobb dizájnos terekkel, egyszerű szögletes formákkal, világos színekkel és óriási személyzettel várta az üdülőket. Ebben csak a recepció, az éttermek és a bárok voltak, körülötte pár kisebb medence. A szezon előtti időpontban viszonylag kevesen lehettünk, talán ezért tűntek olyan nagynak a terek.

A központi épületet körülvevő apartman falu három emeletes házai 9 lakásosak. Régebben a házak között lehetett parkolni, erről árulkodnak az aszfalton felfestett jelek, de az aszfaltot részben parkosították, a vendégeknek parkolóház épült és a csomagokat a recepció elől induló hangtalanul közlekedő elektromos kisautók szállítják ki a házakhoz, meg hozzák vissza onnan.

Az étterem bejárata.

Az apartman lakóknak az étteremben a büfé vacsoráért és a svédasztalos reggeliért borsos árat kell fizetni, de egyszer kipróbáltuk ezt is azt is és igyekeztünk, hogy megérje. A reggelit hideg száraz pezsgővel kezdtük. Nálam a szállodák egyik legfőbb minőségi mutatója, hogy kínálnak-e hideg pezsgőt és halat a reggeli büféasztalon.

Hacsak teheted kezdd a napot hideg száraz pezsgővel.

A központi épület  az étterem teraszával és mellette az egyik medence.

Mindenki megcsodálta a kilátást a 711-esből.

A napot pihenéssel töltöttük és igyekeztünk felderíteni a wellness központ összes lehetőségét. Az óriási edzőtermek nagyszerű felszerelését és a futópadokat érdemes kipróbálni, amihez trikó kell, ezt érdemes magunknál tartani, amikor átöltözünk. A vizes blokkon látszott, hogy küszködik  sós vízzel, a viszonylag új berendezést számos helyen kikezdte a rozsda, a kinti medencék körül azonban tisztaság és rend uralkodott.

A sós vizű belső medencék..

Az edzőtermek. A futópadok az emeleten kaptak helyet.

A wellness központ recepciója. Itt adják ki a törülközőt és a chipes karszalagot.

Köves tengerpart.

A wellness és fitnesz épület a tenger felől.

A tengerpart közel van, de a strandot beljebb költöztették a sós vizű medencékbe.

Tengerparti medence.

A Novi Spa Hotels & Resort egyik külső medencéje és a hozzá tartozó napozó .

A főidény még nem kezdődött el.  Zárva voltak az  üzletsoron a luxisbutikok.

A 711-es apartman nappalija és konyhája. A hatalmas csöves TV a múlt század hangulatát idézi.

Hálószoba a 711-esben.

Cica a mennyezetről lóg.

Délután benéztünk Crikvenicába egy szupermarketbe, hogy vegyünk valami reggelit másnapra, meg italokat kiszáradás ellen. Nagyjából ennyi volt a motorozás aznap. Lehetett kb. 20 km. Crikvenica nagyvárosias megjelenésű település és mi semmi említésre méltót  nem láttunk ott, bár azt olvastam róla, hogy a Kvarner-öböl egyik legszebb és legrégebbi tengerparti nyaralóhelye, amely Opatijával együtt már a Monarchia idejében is igen kedvelt volt. Opatija valóban király, de Crikvenicában nyomát sem láttam az ottani hangulatnak, bár az is igaz, hogy a 15 km-es partszakaszából alig pár métert láttunk.

 Kicsit sétáltunk az elhanyagolt tengerparti korzón, fagyiztunk egy árnyas parti kávézóban, bevásároltunk, aztán visszamotoroztunk a Novi Spaba.

Magyar motorosok programozzák a GPS-t Crikvenicában.

Crikvenica tengerparti sétányán ez az egyik legnagyobb épület.

A tengervíz szép tiszta.

Este besétáltunk a közeli Novi Vinodolskiba. Ez nagyjából két kilométerre volt a szálláshelyünktől. Előző este még motoros találkozótól nyüzsgött a tengerparti centrum, most azonban alig lézengett ott valaki a helyieken kívül. A vendéglők üresek voltak. Egy járókelő az Adria éttermet ajánlotta az óváros főterén.

Este lesétáltunk Novi Vinodolskiba vacsorázni.

Royal Entfield . Talán még az előző napi találkozóról maradt itt.

Elhagyjuk a tengerpartot az óváros felé.

Az Adria meglepetésünkre egy helyi specialitásokat kínáló magyar étterem volt, többségében magyar közönséggel, magyarul beszélő pincérekkel és magyar étlappal, így nem voltak nyelvi nehézségeink a rendeléssel. A konyha kiváló, ha ide tévedsz semmi esetre se hagyd ki ezt az élményt.

Az óváros főterén van az Adria.

A régi település központ egyik szépen felújított hangulatos terecskéje.

A sikátorokban motorok alszanak.

Reggel a 711-esben gyűltünk össze. Cica szervírozott egy pazar reggelit az előző nap bevásárolt holmikból.

Aznap a 711-esben szervíroztuk a reggelit.

10 órakor indultunk el dél felé a tengerparti úton és nagyjából 20 km-t tettünk meg Senjig, ahol kelet felé fordultunk, neki a hegyeknek. Senjska Draga felé jó kis szerpentinek vannak. Brinje előtt elértük az A1-es autópályát, onnan a mi D23-mas utunk a pályát kerülgette, csak Munjava előtt váltunk el, hogy aztán Karlovacnál találkozzunk újra.

A tengerparti úton élvezzük az életet.

A távolban elhalványodik a Krk-sziget kontúrja …

… és egy ponton elindulunk felfelé a hegyekbe..

Még egy utolsó megállóhely tengerre néző panorámával a D23-ról 10:50-kor.

Zanót minden mennyiségben. A tűző meleg napot kedveli, meg a savanyú virágföldet

Az A1 autópálya  kedvéért rengeteg hidat kellett építeni.

Itt még Zágráb és Karlovac felé megyünk.

Rövid pihenő egy út menti restiben.

A Karlovačko Sörgyárat egy helyi földesúr alapította 1854-ben. 2003-ban a Heineken International többségi részesedést szerzett a gyárban..

Ez egy falucska neve.

Jobb lesz vigyázni.

Karlovac.

Pihenő Karlovacban. Innen 12:20-kor indultunk tovább.

Karlovactól még 300 km várt ránk Körmendig. Metlika, Novo Mesto a Krka folyón, átkelés Kostanjevica Na Krki-nél a Krkán, aztán a Száva menti Krsko, Brestanicánál átkelés a Száván, kelet felé Podsreda, ott északnak a 423-mason Prelaskoig. A 219-esen északnak mentünk Poljcane felé, ott keletnek a 608-ason és tovább, amíg be nem futottunk Ptujba. Innen már amennyire lehetett egyenesen tartottunk Magyarszombatfa felé, átszeltük az Őrséget és Csákánydoroszlónál értük el a 8-ast. Onnan már csak egy rövidke ugrás volt Körmend.

Hét előtt néhány perccel érkeztünk Körmendre a Berki panzióba.

Vacsoraidőben érkeztünk és a Berki jól hangzó ételekkel teli menüjéről válogattunk.

A Körmend-Budapest távolság nem egész 250 km, de ha Tamáson múlik, akkor az könnyen lehet inkább 400-450 körül. Ketten megfutamodtak Magyarország felfedezésének lehetősége elől és keletnek fordították a lámpájukat, a maradék kettő pedig Ausztrián keresztül, nyugatnak indult hazafelé.

Ez a nap még a miénk. 

Reggel a Berki panziónál.

Ez a nap még a miénk volt, hát igyekeztünk kihasználni. Ausztrián keresztül. Güssing alatt léptük át a határt, Rechnitz és Lockenhaus között végig szaladtunk a szerpentineken és Kőszegnél jöttünk vissza.

Güssing vára.

Útközben számos old timer traktorral találkoztunk és egy falu szélen megtaláltuk a traktoros találkozót is, ahová a gazdák elhozták és szépen sorban felállították ezeket a nagyszerűen karbantartott színes kis gépeket.

Állómotorok beindítása.

Kisunoka.

Néhány öreg motort is kiállítottak.

Neki már csak a sor végén jut hely.

Motoros csapat jön Rechnitz felől. Biztos ők is végigjárták a B56-ost.

A B56-os út Rechnitz és Lockenhaus között.

Adventure valahol Ausztriában – a csatornafedélből ítélve.

Kőszeg után is a mellékutakon maradtunk. Sárvár, Celldömölk és Pápa után bementünk a Bakonyba. Bakonykoppány és Bakonybél között van az Odvaskő fogadó, ahol ugyancsak nem először megálltunk ebédelni. Zircen, Oroszlányon, Csákváron keresztül, talán néha még hurkokat is vetve hosszú cikkcakkot rajzoltunk a térképre.  Megmutatni sajnos nem tudom, mert feltörték az autómat és elvitték belőle a GPS-emet, mielőtt még ezt a tracket letöltöttem volna.

Mindent összevetve ebben az utazásban a legjobban ezeket élveztem:

• a Peppino pizzéria és a Pannon Hotel Mohácson;
• hosszú Száva menti motorozás után magam mögött hagyhattam Boszniát;
• a kilátás a 711-es apartmanból a Novi Spaban;
• a pezsgős reggeli a Novi Spaban;
• az Adria étterem Novi Vinodolskiban;
• a tengerparti út és az átkelés a hegyeken Horvátországban;
• az 56-os út és az old timer traktoros találkozó Ausztriában;
• az Odvaskő panzió a Bakonyban;
• nem nekem kellett elől menni (illetve csak néha).

Amit legközelebb másképp csinálnék:

• a Novi Spa nagyszerű hely, de a motorok unatkoztak, mert nem jöhettek be a wellnessbe;
• ilyen helyre hosszabb időre érdemes elmenni;
• Boszniában vannak ugyan érdekes helyek, de csak átutazni rajta nem érdemes, sem a látvány, sem a határokon uralkodó zűrös állapotok miatt;
• könnyebb öltözetet vinnék a globális felmelegedés és a fokozódó napvihar tevékenység miatt – azt hiszem megyek is és veszek valamit.

Az Odvaskő panzió és étterem a Bakonyban – ahol nincs térerő.

Agárdi György, 2012. május 3.