Cicával általában jól kijövünk egymással, kevés dologban van feloldhatatlan ellentmondás közöttünk. Ezek egyike a garázs rendeltetésével kapcsolatos. Szerintem a garázs alapvető funkciója a járműveink tárolása, Cica szerint azonban a garázs fő feladata, hogy megvédje leander bokrait a téli fagyoktól. És itt nem csak afféle kis cserepes virágokra kell gondolni, hanem olyan bokrokra, amelyek közt van, amit lassan már csak a villástargonca tudna megmozdítani.

Nos Cica végső konklúziója az, hogy amíg nem adom el az egyik motoromat, addig nem jöhet be egy robogó a garázsba. Pont. Itt megmerevedtek a frontvonalak. Hiába bizonygatom, hogy a robogó az tulajdonképpen nem is motor, meg hogy milyen jó lenne neki is, hogy azzal járhatna a kis közértbe, vagy akár használhatná a Jazz helyett, időnként meg romantikázhatnánk rajta kettesben, például felmehetnénk a Várba naplementét nézni meg ilyenek. Nem hat rá semmi. A leandereknek kell a hely és kész.

Leander Dzsungel

Mostanában a GS-sel járok munkába, gyakorlatilag azt használom robogó helyett, védőruha és csizma nélkül. Jobb cipőt nem veszek fel, mert a sebességváltó ronda nyomot hagy a bal lábason felül. Lenne rá cipővédő, de azt fel meg levenni megint csak macera, amit igyekszem megspórolni. Legyen elég a bukósisak.

Állítólag elmegy 100-ig.

Tavaly kattantam rá a robogós életérzésre, amikor egy kollégámmal elcseréltem az FJR-t egy pár napig egy 400-as Suzuki Burgmanra. Rögtön beleszerettem az egyszerűségébe, hogy nem kell sebességet váltani, hogy könnyű, és ha akarom egyszerűen odébb teszem, nem úgy, mint az öt cementes zsáknyi Yamahát, amit külön görgős állványra kell állítanom, ha tologatni akarom oldalirányban.

A nagy robogókkal csak az áruk miatt nem kezdtem el közelebbről barátkozni és békésen beletörődtem, hogy télen leander dzsungel fogja megint elárasztani a garázst.

Tamás szerint nincs ennél szebb látvány.

A kérdés nem is került volna elő egy darabig, ha Tamás be nem állít szombaton egy robogóval. Nála nincs ez a leander probléma (vagy ügyesebben kezeli mint én), így a minap kapta magát és elment nézni egy nagy robogót magának a Honda szalonba.

Nagyjából arra a következtetésre jutott, amire én, hogy egy (vagy több) másik motor mellett felesleges milliókat kiadni egy nagy robogóra, de szemet szúrt neki egy kis 125 cm3-es PCX és a kérdés pillanatok alatt eldőlt.

Honda PCX sztárfotó a Hondától.

Egy Honda PCX bárki alatt jól mutat, Tamás a gyöngyház fényezésű fehéret választotta, de állítólag van vörös is – én biztosan azt venném.

A robogót rögtön kipróbáltam és bár a 125 cm3-t gyengének gondoltam, a kis robi keményen helytállt amikor gyorsulni kellett. Indításkor nincs kerregés, meg nyöszörgés, ehelyett a motor gombnyomásra szépen duruzsolni kezd. A start-stop rendszer külön élmény. Három másodpercig kell elengedni a gázt, hogy a motor megálljon, aztán a gázadással rögtön újra beindul és a robogó már megy is. A féktől nem voltam elvarázsolva, az első tárcsa ugyan rendesen fogott, de a hátsó gyengébben. Mondjuk, ha meg akartam állni azért megálltam.

A robogók nagy hátránya a viszonylag kis kerékátmérő, amely együtt jár a viszonylag nagy huppanással bármilyen huplin. Egy időben direkt kerestem a 18-as kerekű robogókat emiatt. A PCX 14 hüvelykes kereke ennél ugyan lényegesen kisebb, de mégsem a legkisebb.

Kíváncsi voltam rá, hogy talajt fog-e ha ketten ülünk rá, de a robi ezt a tesztet is derekasan kiállta.

Ott állt a ház előtt.

A Honda PCX ára a szolgáltatásaihoz képest elfogadható tartományban van, top case és nagy plexi kiegészítőkkel 8-900.000 Ft között mozog. Az Interneten csupa jót írnak róla, aki használja az nagyon meg van elégedve vele. Néhányan keveslik az erejét emelkedőn, meg két személlyel, mások a dobfékeket szidják, de hát valamit valamiért. A tulajdonosok a legfontosabb pozitívumának az alacsony fogyasztását tartják.

Most azon töröm a fejem, hogy mit lehetne kirámolni a garázsból, aminek a helyére elférnek a leanderek.

Agárdi György, 2012.07.10.