Szlovénián át Horvátországba

Az idei nyár elég esősre sikeredett. Már június vége felé jártunk és még mindig csak eső meg eső. Az igazat megvallva, nem szeretek esőben motorozni, ezért még nem voltunk biztosak abban, hogy mivel is fogunk utazni a nyaralásunk szinterére, Horvátországba. A szabi
időpontja kijelölve, a szálás lekötve, de az idő meg, csak nem javul. Megbeszéltük, hogy a legrövidebb úton megyünk Rovinjba és kocsival. Már nem is vártam annyira a nyaralást. Egyszercsak, elfogytak az esőfelhők. Ránk mosolygott a szerencse. A hosszabb távú előrejelzés is jó időt prognosztizált. Eldőlt, Szlovénián át megyünk, és motorral.

Csomagok átszervezése, leredukálása, a motoron szállítható mennyiségre. A nejem aggódva nézte a holmit amit két hétre tervezett, mert csak kevesebb mint fele fért a motorra. Indulás előtt három nappal gyors útvonal tervezés, egy éjszakás szálásfoglalás Bled melletti kis faluban, Bohinjska Belá-n. Már régebb óta érlelődött bennünk, hogy mit és hol szeretnénk megnézni, így nem volt nehéz összeállítani az útvonalat.

Az útvonalhoz veztető link.

A változás csak annyi volt, hogy Ljubljana felett Medvode felé mentünk Kranj felé, maj úgy Bledbe.

Eljött a nap amikor elindultunk. Mivel péntek reggel volt, nem akartunk sok időt veszíteni itt a Pest környéki káoszban így nyolc óra felé már az M0-son, majd az M7-sen tempóztunk. Siófoknál megálltunk egy kicsit, mert úgy tünt, puha a gumink, de rendben volt minden. Az érzés, valószínűleg, a nagyobb teher miatt volt. Itt találkoztunk egy 5-6 motorból álló csoporttal, akik Olaszországi hétvégére indultak. Hívtak, hogy csatlakozzunk, de mi más tervvel és tempóban haladtunk, így elköszöntünk és folytattuk utunkat a Szlovén határ felé, Tornyiszentmiklós irányába. A határ előtt még tankoltunk, majd megvettük az autópálya matricát és gurultunk tovább. Az autópályán való motorozás nem túl élménydús, valakik szerint egyenesen unalmas, viszont haladós, de szerintem, ha nem rohan az ember, Maribortól már egész élvezetes és szép a táj, főleg nekünk, síkságiaknak akik néha-néha elmegyünk a Mátrába, vagy a Pilisbe, Bakonyba kanyarogni.

Tankolás Szlovéniában

Eurozóna

Hűvösben pihenünk

Lazítunk a ruházaton

Ljubljana előtt elkanyarodunk Kranj felé. Jól ki van táblázva, nem véthetjük el. Ez az út is pálya jellegű, egy darabig a külvároson át kanyarog. Innen is jól látható a szlovének rendszeretete és pedánsága. Tisztaság van az utak melett és a lakóházak körül is. Aki először jár ebben az országban, olyan érzése van mintha Ausztria nyugati részén motorozna vagy Svájcban. Az egyik útjelző tábla adta az ötletet, hogy térjünk le a pályáról és menjünk alsóbbrendű útra, Medvode, majd Kranj felé. Számomra meglepően, nem volt nagyon forgalmas, viszont lassabban haladtunk és nézelődhettünk közben. Nem volt GPS-ünk, de nem is hiányzott. A térkép és egy rögtönzött itiner az útba eső település nevekkel elegendő volt, hogy odataláljunk Bledbe.

Hat órányi motorozás után, közben kisebb pihenőkkel megérkeztünk Bledbe. A táj, a látvány lenyűgöző. A képek is sugallják, de élőben még csodásabb. Már amikor odaértünk, azon sajnálkoztunk, hogy csak egy éjszakára maradunk.

Egy órát pihentünk itt majdnem, mivel úgy is csak kettő után foglalhattuk el a szálásunkat. ami a következő kis faluban volt Bohinj felé, Bohinjska Belá-n. Elindultunk, már szerettünk volna megszabadulni a “bőrünktől” és zuhanyozni egy jót. Jó idő volt ránk, szebbet nem is kívánhattunk volna, csk a lassú haladásnál vagy ha megálltunk, szaunává változott a védőöltözet. Néhány km után megérkeztünk a faluba, ahol viszonylag könnyen megtaláltuk a vendégházat. A háziak nagyon kedves stresszmentes emberek, hideg üdítővel, sörrel, pálinkával kínáltak megérkezésünkkor. A modern világ már itthon is csak Wellcome Drink-nek hívja ezt a kedves gesztust. Sajnos az utóbbi két italról le kellett, hogy mondjak, mivel zuhanyzás után még gurulni akartunk egyet Bohinj-ig.

A ház ahol 50 Euróért megszáltunk.

Kilátás a falura

Bohinjt a tavat Ribcev Laz-nál értük el kb húsz kilóméternyi kanyargós motorozás után. Az út ismét festői, a Sava folyó egyik forrás ága a Sava Bohinjka melett kanyarog. Forgalom alig, főleg motorosok, az út minősége jó.

Ribcev Laz

Tovább gurulva végig a tó mellett haladunk, több kemping és szálloda mellett, míg megérkezünk a felvonóig, ami 13 euróért/fő , felvisz 1535m magasra a tó fölé ahonnan lélegzetelállító a kilátás. Télen innen indulnak a sípályák és felvonóik a további magaslatok felé, most azonban csak gyalogosan lehet barangolni fent,amit, hát bevallom, nem nekem találtak ki.

Bohinj fentről

Kapaszkodtam…

Visszafelé még felmentünk a forráshoz. Az út jó kanyargós és sűrű fenyves közt halad, néha már megdöbbentő mély árnyékban, fel is kellett tolnom a napszemcsit, hogy lássak is valamit az útból, világos nappal. Ha arra jártok ezt sem hagyjátok ki. Visszafelé megálltunk a faluban felfrissülni és ebédelni, majd hitetlenkedve a fürdözők láttán, megnéztük, hogy tényleg elég meleg a víz a fürdőzésre, és igen.

Fürödnek

Jó a víz

Ribcev Laz, a hűvösben

Lazítás után ismét nyeregben. Visszagurultunk Bledbe. Egy kis séta és napozás a tóparton, után visszatértünk szálásunkra, ahol rövid beszélgetés után a háziakkal, nyugovóra tértünk.

Jó nagyot aludtunk, reggel hatalmas ásítozással haraptunk a friss hegyi levegőbe. Alpesi tej, sonka kolbász, vaj és finom helyben sütött zsemle volt a reggelink. Egy kis beszélgetés , laza politizálás után, elbúcsúztunk házigazdáinktól, megigérvén, ha erre járunk, feltétlenül beugrunk hozzájuk.

Az új szakasz.

Ismét úton. Kranjska Gora és a motoros nemzet álltal oly kedvelt trófea a Vrsic hágó volt a cél.

Kötelező tankolás a hágó előtt

Kranjska Gora előtt

Nekünk a sok csomaggal egy kicsit félelmetes volt a hágóig vezető út, de lehet, hogy csak gyakorlatlan vagyok az ilyen meredek és 180 fokban visszakanyarodó, helyenként igen szűk, gránitkővel kirakott kanyarokban. Ezt az is bizonyítja, hogy azok a motorosok akik utolértek, rendre, mind le is előztek… Igaz, egyedül gurultak, semmi, vagy könnyű csomaggal és könnyebb mocikkal. Nem baj, vigasztaltam magam, mi is felértünk épségben. Rövid nézelődés után elindultunk a másik oldalán a hegynek , lefelé, Trenta irányába, aholmár előkerült a fényképezőgép is. Addig meg néhány kölcsön kép:

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé. Ez a szakasz az előzőhöz képest olyan volt, mint, az autóút… Végig aszfalt, kiszélesített kanyarok, kiszámítható ívek, megállók.

Trenta előtt a Soca Partján.

Innen már sinen voltunk, ahogy szoktuk mondani. Végig a festői Soca völgyében, Bovec mellett, egészen Nova Goricáig. Tiszta örömmotorozás, élvezet. Rengeteg motorossal, sőt nagyobb létszámú csapatokkal is találkoztunk útközben. Jó volt látni , hogy mennyien hódolnak e szenvedélynek.

Nova Gorica belvárosát elkerültük, pihennünk kellett inkább. Ebéd után kinyújtóztunk egy hűvös domboldalon, majd félórányi heverészés után ismét nyeregben voltunk. Nova Gorica után a lankás goricai borútakon haladtunk, csendes dombos tájakon, Koper felé. Miután Koper előtt, autópályára váltottunk, unalmassá vált egy kicsit utazásunk.

Portoroz-nál léptünk Horvátországba.. Innen már az nemrég átadott Isztriát átszelő autóúton haladtunk célunk felé. Délután 5 és 6 közt értünk Rovinjba, 980 km után.

Háttérben a Villas Rubin recepciója

Elfoglaltuk az appartmanunkat.

A városban

A motorosoknak nagyon jó hely ez a város. Mindenhova el tudsz menni , még az autosok álltal elzárt területre is nyugodtan behajthatsz. A rendőrök csak a bukó használatára figyelnek szigorúan, de bármilyen bilit felrakhatsz, nem szólnak érte. A város központi részének számító kikötőben, mindenütt fizetős a parkoló, de a motorra rá se hederítenek, ha nem foglalsz el egy autónyi helyet.

Motorral szabad…

Egy kis piacozás…

Kötelező, képeslapvásárlás..

Hat nap strandolás pihenés után, áthajóztunk Velencébe, persze motor nélkül. a Hajójegy 300 kuna azaz 12000ft volt fejenként a gondolázás 25euró fejenként. Megállapítottam bölcsen, hogy Velence nagyon drága, ha nem csak nézelődsz…

A hét elteltével, továbbálltunk. Rijekát megkerülve a régi adriai műúton (Jadranska magistrala) robogtunk Novi Vinodolski városa felé. Itt is pihentünk strandoltunk néhány napig.

Motorosoknak , ha valaki tovább utazik dél felé, ez egy jó megállóhely. A városba érve mindjárt a kikötőben jól látható és megközelíthető helyen van a benzinkút. Itt a mellette levő vendéglőben lehet enni-inni, a hűvösben a fák alatt lehet hegyni a motort, akár csomaggal együtt is, mert jól látható, és különben sem bántja senki. Szemben van a városi strand, ami ugyan horgonyzó hely is de itt tiszta a víz, a parton zuhanyozási lehetőség és Wc is van.

Túrázók Rijeka felé tartanak. Novi Vinodolski

Benzinkút a kikötőben

Novi Vinodolski kikötő, strand

Néhány kellemesen töltött nap után, szomorúan konstatáltuk, hogy a szabink eltelt. Haza kell indulnunk. Ismét a pénteki napot választottuk, hogy elkerüljük a turnusváltások okozta dugókat. Mint utóbb kiderült, jól döntöttünk.

Az irány továbbra is dél. Senj városánál intettünk búcsút az Adriának. Egy kis kanyargás után értünk Senj-be, ahol ráfutottunk utunk alatt az első rendőrre, aki valami sugárfegyverrel mérte a város szélén a távozók sebességét. Szerencsénkre az előző kanyarban az úttesten szabadon futkározó kutyák miatt még lassabban haladtunk, így megúsztuk.

Senjtől az autópálya felé van egy kis szerpentinezés, ami a csúcson szép kilátással kedvezve búcsúztat a tengertől. Mi is megálltunk, elbúcsúztunk.

Délután négy óra körül értünk haza. Jó utunk volt. Az utolsó öt kilóméteren majdnem elsodort egy sietős kigyúrt “üzletember” lesötétített kocsiban, egymásra néztünk, és megállapítottuk, hogy itthon vagyunk!

Pioker Z., 2010. július