Kalifornia 2010. 2 – Phoenixtől Vegasig

Categories: Gurulások

Tervünk a Scottsdaleben töltött pihenőnap után 560 km motorozás az arizonai sivatagon át Phoenixből Las Vegasig. Csak Lake Havasu Cityben állunk meg a London Bridge mellett egy rövid ebédre. Ha ügyesek vagyunk még sétálhatunk egyet a Strpen Vegasban és talán nyitva találjuk a Sketchers boltot is.

A Bellagio tornya Las Vegasban.

Az első motoros nap programja. Minél gyorsabban el akartunk jutni a Death Valley-be.

3.nap: 2010. július 1.

Scottsdale – Quartzsite – Parker – Parker Dam – Lake Havasu City – Hwy 95 észak – I-40 nyugat – Needles – US 95 észak – Searchlight – Boulder – Henderson – Las Vegas (560 km)

Reggel a már szokásos módon ötkor keltünk. Az átállás a kilenc óra különbségre nem megy nagyon gyorsan, viszont nem is szenvedünk az álmosságtól, csak egyszerűen korán kelünk. Volt időnk az indulás előtt egy utolsó pancsolásra a medencében, egy kényelmes reggelire és egy kis pakolásra.

A Dr Pepper a Cherry Coke-hoz hasonló ízű borzalom, de én kedevelem. Szerencsére itt nálunk nem lehet kapni.

Gáborék műhelyénél találkoztunk kilenc előtt. Kilenc órára minden kész volt, a műhely bezárva, csomagjaink a kísérőautóban. Már csak fel kellett szállni és mehettünk.

Indulásra készen.

Gáborék felszerelése félcsizma, kevlár erősítésű farmer protektorokkal, cordura félkabát és fehér bukósisakok. Gábor úgy gondolja, hogy a nagy melegben is jót tesz a szabályos motoros öltözet.

Kikanyarodunk az utcára és ezzel kezdetét veszi a 4900 km-es motorozás.

Az I-10 autópálya Blythe-on keresztül Los Angelesbe megy. Ez itt még a városi 6 sávos szakasza.

A megengedett sebesség 75 mérföld, ami 120 km/órának felel meg. Ez minden autópályán a maximum.

Péter protektoros farmeröltözetet készíttetett az útra és speciális nyitott sisakot vásárolt. A két nagy oldaldoboza gyakorlatilag üres volt, mert a csomagjait a kísérőautó szállította.

Péter felszerelése.

A sivatagi utazáshoz jó, ha nem sok lászik ki a bőrömből, mert az leég. Az arcomat és a fülemet jól bekentem napvédő krémmel. A karom most nem égett le, mert hosszú ujjú trikót vettem fel. Ariznában a bukósisak nem kötelező, de csak az első kútig mentem sisak nélkül. A motoros szemüveg nagyszerűen vizsgázott. A képre nézve azt mondanám a fülem csücske volt a legnagyobb veszélyben.

Nem vittem túlzásba a beöltözést.

Ebből a roncsból már nehezen lesz oldtimer.

Barnáék a kísérő autóval kezdetben együtt jött velünk, de az autó és a motor más ritmusban járnak, ezért aztán nem erőltettük, hogy együtt maradjunk. Így is gyakran összefutottunk a hosszabb utakon. A szállodákba rendszeresen előbb érkeztek, ami hasznos volt nekünk, mert nem kellett várnunk a ruháinkra.

A kísérőautónk menet közben.

Az RT-n a tempomat nagyon jó szolgálatott tett, amikor tavaly én mentem elől. Most a harmadik voltam a sorban, vagyis az utolsó és ha bekapcsoltam, akkor vagy lemaradtam, vagy ráfutottam a többiekre. Többnyire akkor használtam, amikor a fényképezés miatt szükségem volt a jobb kezemre – szerencsére elég gyakran.

Tempomat.

Ha már a fényképezésről van szó – a legtöbb képet menet közben Cica készítette a kis Canon EOS Rebel T1i-vel, amit tavaly kapott. A 18-55-ös stabilizátoros alapoptika volt rajta. A kamerát “sport” üzemmódban használta. Az adattároló egy 32 GB-os SD kártya volt.

Nagyjából 200 km-re Phoenixt után elérkeztünk az első jobb kanyxarhoz Quartzsite-nál a 95-ös útra Parker és Yuma felé. Az I-10-es itt tovább megy Los Angeles felé.

Megint egy kanyar. Ma már a második.

VAjon hogy megy az üzlet itt a sivatagban?

A helyi büfét nem a rejtőszínezetéről lehet felismerni.

Lake Havasu City felé a 95-ösre – már készülök az újabb kanyarra.

Gábor szerint az USA 52 állama közül Arizonában jut a legtöbb bejegyzett hajó egy lakosra. Ez akár furcsának is tűnhetne, ha nem tudnánk, hogy a Colorado itt délen már kiválóan hajózható a Lake Havasu területén és a Parker-gáttól délre is. Ezen kívül állandóan meleg van.

Itt mindenki vontat valami ilyesmit.

Vasúti híd a Colorado felett.

Úgy látom Cica az összes kanyart dokumentálta aznap.

A sebességünket Gábor állította be. Az egész út során mindennel együtt mozgási átlagsebességünk kb. 60-65 km/órára jött ki. Ebben benne voltak az autópályák, a zsúfolt városok és a hegyi szerpentinek is. Gábor esküdözött ugyan, hogy be fogja tartani a szabályokat, de ezt nem vette véresen komolyan. Az autópálya tempós forgalma általában a megengedett sebesség felett 5-10 mérföld/órával áll be. Ezt a rendőrök is elnézik, akikkel gyakran találkoztunk és szinte mindig intézkedés közben, de minket sohasem állítottak meg. A maximális sebességem a GPS szerint 201 km/óra volt. Akkor állíthattam be, amikor egyszer lemaradtam a többiektől az autópályán, ami többször előfordult.

Itt éppen nem siettünk

A Colorado lassan hömpölyög a Parker Dam után. A partján hatalmas üdülőövezet épült.

Ennek része a lakókocsi park is.

Az Emerald Cove Resort több, mint 800 férőhelyes karaván kemping.

A Colorado folyón három nagy gát van, amelyek tavakat alkotnak. A Parker-duzzasztógát a Lake Havasu tavat alkotja, felette a Davis-gát a Lake Mohave vizét duzzasztja, majd a Parkertől 250 km-re északra a Hoover-gát következik, amely a Lake Mead vizét tartja vissza.A Parder Dam a várakozásunkhoz képes elég kicsi kis gátacskának tűnik. 1938-ban épült fel. Abban rekorder, hogy ez nyúlik le legmélyebben a víz alá. Azt mondják, hogy a 98 méteres magasságából 72 méter van a víz alatt. Mögötte a Lake Havasu, innen látják el vízzel többek között Phoenixet és Tucsont.

A Parker Dam.

golakehavasu.com – Amerika játszótereként hirdeti magát a tóparti város.

Lake Havasu City legfőbb látványossága a 280 m hosszú London Bridge, amit 2,5 millió dollárért vásároltak meg London városától 1968-ban. A lebontott hidat darabonként hozták át Arizonába, ahol a darabokat összerakták, és a hidat 1971-ben újra átadták a forgalomnak. Ez a projekt további 7 millió dollárba került. A London Bridge ma Arizona második leggyakrabban láogatott nevezetessége, csak a Grand Canyon előzi meg. A projekt Robert P. McCulloch nevéhetz fűződik, aki láncfűrészek gyártásából és forgalmazásából gazdagodott meg. Azért hozta a hidat Arizonába, hogy legyen valami látványossága az általa alapított Lake Havasu City-nek, ahol a gyára volt.

Lake Havasu City.

A település Arizona játszótereként hirdeti magát, ahol örökké kék a víz és örökké süt a nap. Rendezvények tömege jön ide, köztük off-road motoros, quad, és gyorsasági motorcsónak versenyek.

Átmotorozunk a London Bridge-en.

A London Bridge valahogy így néz ki. A falfestmény az újáépítés dátumát örökítette meg.

Ha valaki nem tudná.

Első nagyobb pihenőnket, a London Bridge hídfője mellett álló étteremben töltöttük, ahol meg is ebédeltünk. Az egyik légkondi elkezdett füstölni és ezért komoly szellőztetésbe kellett fogni. miközben a scampis linguinim készült elmentünk Gáborral egy 15 perces fotós túrára. A linguinit most tanultam – ez laposra hengerelt spagettit jelent. A scampi ugyanaz, mint az angoloknál a shrimp, vagy az olaszoknál a gambretti (nem túl nagyra nőtt rák, de azért nagyobb, mint a koktélrák). Az Alfredo meg egy tejszínes szósz, olyan mint amit mi a Carbnara spagettire teszünk, csak nincs benne bacon.

Az étterem, mielőtt még beterített volna minket a füst.

Gyanítom, hogy a London Bridge-ből egy profi fotós többet is kihozna, nekem nnyi sikerült.

A hídfőn a tábla arra figyelmeztet, hogy a víz sekély, és a csónak forgalom nagy, ezért nem célszerű ugrálni.

Ebéd után ismét áthajtottunk a London Bridge-en és a partot követve hagytuk el Lake Havasu Cityt.

Mégegyszer a London Bridge-en.

Majdnem tóparti ingatlanok Lake Havasu Cityben.

Ez már a külváros.

Péternek nagyon bejöttek ezek a hullámok az úton.

A Wendy’s talán a legjobb gyorsétterem hálózat. Nekünk mindenesetre ez jött be legjobban.

Az útmenti táj többnyire ilyen volt végig, talán a növényzet volt néha gyérebb, vagy sárgább

Ritka volt a látnivaló. Cica szinte csak kamionokat fényképezett.

Közel van a 66-os út egy megmaradt szakasza.

Benzinkút az autópálya mellett.

Tipikus kávéautomaták. “Igyál kávét és csinálj butaságokat gyorsabban, több energiával! “- mondja a hölgy a retro reklámtáblán.

A gépi üdítőitalt csak “soda” néven kell rendelni, mindegy, hogy mit töltesz és általában van egy refill, azaz újratöltés az árban, de ezt jobb megkérdezni.

Vége nincs vonatok.

A hatóságok működésben. Itt épp egy rosszul lett kamionost emelnek ki a vontatóból.

Joshua tree. Ilyet többet szerettem volna fényképezni. Sajnos nem sikerült.

Rendőrautó az út mellett. Megnyugtatóan gyakori látvány

Sivatagi lokális szélvihar kavarta efl a port nem messze.

Ez a kábelrengeteg a Hoover Damtől hozza el az áramot és viszi mindenelé a sivatagban.

Boulder a Hoover-gát közelében van, de most nem megyünk át a gáton, a másik oldalon vagyunk.

A vízisportolók most jobbra fordulnak a Lake Mead felé.

Sokan vannak erre is.

Mi pedig balra megyünk Las Vegas felé. A jó öreg Excalibur mesevár tornyai az autópályáról.

A Vdara hotel az autópálya felől jobban látszik, mint a Strip felől. Érdemes vetni egy pillantást a nem kicsit luxusszálló szobáinak belsőépítészeti megoldásaira.

A Vdara az autópálya felől.

Érdekes matrica van ezen a teherautón. Ilyet például ritkán látok a Rákóczi úton.

Motorosok a Stripen.

Legyűrtük a közel 600 km-t a sivatagon át és megérkeztünk a Paris hotelbe.

A motorokat kipakoltuk, hamarosan a garázsba visszük őket.

A Paris szobáit az európai szállodák felső kategóriájához hasonlítanám. Ahhoz képest elképesztően olcsó a 60-70 dollár közötti ár, még akkor is, ha nincs benne reggeli. Ja és a wi-fiért is fizetni kell

Kilátás az ablakunkból.

A Paris utcácskái. Itt is festett ég a plafon, mint a Velencében, meg a Forum Shops-ban.

Kis sport bár a liftek mellett. Foci megint nincs.

Egy másik bár a parisi utcán.

A kora esti sétánkat a Paris egyik bárjában kezdtük. A Mojito messze nem volt olyan jó, mint amit itthon keverünk. Hiányzott belőle a lélek, meg egy kicsit az alkohol is.

A bárban kezdtünk.

A laposan beeső késő délutáni napfényben indultunk neki a Stripnek. Volt akit a fények kápráztattak el, volt akit a Sketchers cipők. Egyikünk sem csalódott. Sétám során arra is gondosan ügyeltem, hogy egy komplett pakli kártyát gyüjtsek a járdaszélen csattogtató mexikóiaktól.

A Forum Shops bejárata – Ceasar’s Palace.