Aznap Bécsbe mentem, hogy az utolsó előtti munkanapomon még úgy csináljak, mintha csinálnék valamit. Odakinn ömlött az eső, sűrűn járt az ablaktörlő, körben minden szürke volt. A Bumeráng mosolyturné és a Danubius Pirítós között kapcsolgattam, ahol nemzeti gyásznapot tartottak. Előző este jelentették be az ORTT döntését az országos kereskedelmi frekvenciák újra elosztásáról. Bocsi az ereit vágta, Balázsék még tartották a frontot, de már ott is „döglött volt a buli”, amikor csörgött a telefon – félve ütöttem le a hívásfogadás gombot.

Balu hívott, hogy akkor pénteken megyünk-e. Hetek óta halogattuk ezt a motorozós hosszú hétvégét. Először miattam, aztán az idő miatt aztán már nem tudom miért és legutóbb azt mondtuk, hogy most már mindegy mi lesz, elmegyünk. „Totál hülyeség!” – gondoltam, a kinti hőmérő alig mutat tíz fokot.

– „Hogyne mennénk!” – mondtam – „Holnap nyolckor az Agip kútnál.”

Balu (balra).

Az utat Kálmán szervezte. Először még Romániáról volt szó, de annak már vége, most már Porecbe akartunk lemenni előre foglalt szállás nélkül. Majd találunk valamit. Cica józanabb volt mint én, ő nem jött, de szépen összepakolta a holmimat mire hazaértem.

Reggel hétkor keltem kb. négy óra alvás után. Először is mindent magamra vettem, amit a gardróbban találtam, fölé meg a motoros cuccokat. Kissé bizonytalan volt az indulás, szokni kellett a terepgumit meg a hideget. Nyolc körül lassan összejöttünk Budaörsön. Balu (Adventure), Péter (Adventure), Timi és Kálmán (Suzuki VStrom DL 650) meg én (R1200GS).

Balu és Péter meg a két Adventure.

Timi merészen öltözködött, kívülről úgy tűnt, hogy a térdvédő alatt csak egy farmer van rajta, de megnyugtatott, hogy tudja mit csinál, mert van a farmer alatt három harisnya is. Csak azért tettem szóvá, mert nem az első eset, hogy fiatal hölgyek megfelelő motoros ruházat nélkül szállnak fel utasnak a motorra, aztán lila szájjal tömbbe fagyva esnek le onnan egy idő után. Láttam már ilyen miatt szakítást is. A 140 km-es szél úgy fújja át a farmert három harisnyával együtt, mintha ott sem lenne. Ehhez már csak egy kis éjszakai lehűlés kell, az esőt már nem is említem.

A felszerelés ellenőrzésekor kiderült, hogy a telefonomat otthon hagytam. Azt gondoltam nem nagy tragédia, de később sűrűn gondoltam rá, amikor hátul utazóként a többieket szem elől tévesztettem, meg amikor később úgy tűnt hogy végleg megadta magát a motorom, hogy azért nem lenne baj csak a biztonság kedvéért egy telefon, amiben benne van néhány ismerősöm száma.

Az új Trax dobozaim egyike.

 A technikai szemle során a következő praktikus kütyük kerültek elő:

Kálmán egy elemes intercom-ot hozott, amit 2.000 Ft-ért vett. Nagyon egyszerű James Bond fejhallgató szettel készült és Kálmán nagyon dicsérte. Sajnos ez a kis cucc alig egy órával később elveszett, mert a szél kirántotta Kálmán kabátjából. Csak a két James Bond szet maradt meg belőle a drót végén fityegő dugókkal. Az első iPod-om is így szökött meg tőlem Norvégiában.

Kálmán a James Bond szettel, ami még mindig megvan.

Balu egy fűthető üléspárnát hozott, ami állítása szerint kb. 1.000 Ft. volt. Bekötötte az akkumulátorra és egy kis kapcsolóval kapcsolgatta menet közben, amit az ülés mellé a vázra erősített. Az ülésfűtés nagyon jó szolgálatot tett később a hidegben, bár Balu szerint folyamatosan járatva túl meleg volt, ha meg kikapcsolta, akkor sokkal jobban fázott.

Balu ülésfűtése.

Kálmán kormányra szerelhető gázadagoló tenyértámasza volt a legkevésbé high tech darab a kütyük között (egy három centi széles műanyag lapocska visszahajtva, mint egy kis b betű) és egyben a legdrágább is – 3.000 Ft-ba került. Egyszer hajtottam egy motort ilyen tenyér támaszos jobb oldali markolattal. Hozzá kell szokni, én rengeteg fals gázt adtam, mert mindig beleakadtam. Kálmán szerint hosszú távon nagyon praktikus, mert nem kell fogni és csavarni a markolatot.

Volt nálunk ezen kívül egy-egy GPS, mindegyik Garmin. Az enyém egy Streetpilot 2720, benne az Adria Routes, a Magyarország v5.3, és az alap Nyugat Európa. Balu egy Zümo 550-et hozott a hátsó dobozban. Ő csak végső esetre hordja magánál. Péter egy Zümo 660-nal navigált. Ezt a típust általában elég kiforratlan konstrukciónak tartják, sokan szidják a szoftvere miatt. Kálmán egy Garmin StreetPilot c320-as készülékkel jött. Az Adria Routes csak nekem volt meg, de mint kiderült a Nyugat-Európa térkép is elég sok adatot tartalmazott Szlovéniáról és Horvátországról.

Autópálya matricákat vettünk. A kútnál nem volt, de megoldottuk, mert van ott valami bolt, ahol árulják. Ehhez is jól jött volna a telefon. Aztán végre elindultunk Kálmán vezetésével.

Hátul szundikáltam egésza 36. km-ig, ahol majd leszédültem a motorról. Az ott terjengő gázfelhő még a kipufogóm krómozását lekorrodálta, mint a G.I. Joe-ban az nanomiták az Eiffel tornyot. Fel kéne már találni a szénszűrős bukósisakot. Olyan ki-bekapcsolhatóra gondolok, mint ami Zoli Mercedesében van. Amikor bemegy az alagútba bekapcsolja és nem kell szívnia többet a kipufogógázokat. Biztos vagyok benne, hogy nagy üzlet lenne. A rendőrség is abban járna Fradi meccsre. Ha véletlenül szerencsésebb lennél a széliránnyal, még ne dőlj hátra, mert a 62. kilométer környékén a malacok megint támadnak. Akinek nincs meg, hogy miről beszélek, az járt a legjobban.

A nanomiták támadása az Eiffel-torony ellen (G.I. Joe: The Rise of Cobra)

Mindannyian éhesek voltunk, de Kálmán nem kegyelmezett. Elhúztunk a Székesfehérvár étterem mellett, majd az új MOL kúton a Marché mellett és végül egy olyan parkolónál álltunk meg Nagykanizsa előtt, ahol csak egy WC volt. Csak az ezt követő INA kútnál ihattunk egy kis meleg kávét. Most már tudom, hogy miért szeretek V-Rod társaságában motorozni – annak csak 12 literes tankja van.

Tornyiszentmiklósnál végre leborítottunk az autópályáról Lenti felé és a rédicsi határnál akartunk eurót vásárolni, de kártyára nem lehetett. Mondanom sem kell, hogy az eurós pénztárcámat is otthon hagytam. Telefon és pénz nélkül jöttem el. Még jó, hogy az útlevelem egyáltalán elhoztam.

Cranj alatt délre vezet az 5-ös út Lasko és Radece felé. A térkép ezt zöld csíkkal jelöli, egy látványos, nem túl hosszú de kanyargós utacskáról van szó. Innen a Száva melletta 108-as visz Ljubljana felé. A GPS-t beprogramoztuk hárman, csak Balué maradt a dobozban. Figyelem, hogy mi történik.

Elvileg ugyanoda megyünk, a műszereink mégis másfelé akarnak vinni minket. Az enyém rögtön a határ után északnak menne, ahol Kálmán délnek fordul Lendva felé, aztán Mursco Srediscénél bemegy Horvátországba és pár méter után megint átmegy Szlovéniába. Ezek még sorbanállós dupla határok. Később sincs egyetértés a navigációs gépek között és ezt (egyfajta szakmai ártalom) az emberi csoportmunka kiváló modelljének tartom.

A célunk ugyanaz, csupán rögzített ismereteink – a térképeink – különböznek egy kicsit, meg az a néhány feltételezés, amellyel élünk – mit akarunk elkerülni, gyorsabban szeretnénk haladni, vagy a legrövidebb utat választanánk, stb. Apró különbségek, amelyek mégis oda vezetnek, hogy 180 fokos eltérés lehet közöttünk az egyes döntéseinknél, amikor egy-egy keresztúthoz érünk. Aztán a vezető és a többiek viszonya. Az elől menő magabiztossága és hezitálása, a mögötte jövők kételkedése a helyes döntésekben. Elfgadom-e, hogy a másik GPS is elvezet a megfelelő célhoz, vagy kételkedem? Segítek-e, vagy nem? Egyáltalán fontosnalk tartom-e, hogy figyeljem merre megyünk, vagy vakon bízom az előttem menőben?

Szép kis mellékutakon járunk , süt a nap és gyakran keresztezünk narancssárga lombot hullató kis erdőket, ahol a faleveleket az előttem haladók menetszele felkavarja és azok aranyszínű esőként szállnak velem szemben a kék ég előtt. Sajnálom, hogy Cica nincs itt, biztosan jó fényképeket készítene a hátam mögött. A BMW-t átalakíttattuk nemrég – a hátsó doboz rögzítését Zoli eltolta kb. 7 cm-rel hátrafelé és így már két személynek is kényelmes lett a GS.

Az 5-ös Celjétől Lasko felé tényleg szép, de a Száva mellett futó 108-as nekem jobban tetsuzik. Legközelebb Brezice és Krsko felől is kipróbálnám ezt az utat úgy, hogy Litija körül már Postojnának fordulnék.

Ljubljanát az elkerülőn elkerültük. Amikor megálltunk tankolni már szürkült és Timi már fagyivá dermedt és a szája kékülni kezdett, szerencsére Balunál volt egy vastag tartalék kantáros motoros nadrág, amit felvehetett, (egy szárában bőven elfért volna) de azzal együtt nem volt melege. Egyikünknek sem. Azt számolgattuk hány motorost láttunk aznap. Szerintem 1 quad, 1 BMW túramotor, 1 cross motor, és 3 robogó volt összesen. Nem kellett sokat integetnünk.

BMW az új Trax dobozokkal olyan mint egy Autobot. Valamivel nagyobb hely van bennük, valamivel kényelmetlenebbül kezelhetők.

Ilyen egy igazi Autobot, csak hogy lássátok nem beszélek mellé (Transformers: Revenge of the Fallen) Nem a színét kell nézni!

Sajnálom, hogy keveset láttunk a Postojna felé az autópályán futó országútból, mert úgy sejtem nagyon szép látvány lehet Postojna előtt kb. 15 km-rel sárga táblák figyelmeztetnek rá, hogy itt érdemes kitérdelni. Három ilyet is kiraktak egymás után. A negyedik már egyenesen stunt gyakorlatokra buzdít, valamivel hosszabb szöveg is van rajta és egy motorost ábrázol, amely elrugaszkodik a jól bedöntött motorjától. Ilyenekhez már sötét van – gondoltam – majd legközelebb kipróbálom. Az ötödik tábla arra buzdított, hogy aludjak együtt a motorommal, ráadásul úgy, hogy a motor is az oldalán fekszik! Körben még egy csomó keresztet is festettek a táblára, ami a keresztényeknél a szeretet (pontosabban Isten tökéletes szeretete) jele. Valamit írtak is rá, de azt itt sem értettem. Szeretem a motoromat, de hogy vele aludjak ráadásul elfektetve – ilyet még nem hallottam. Inkább gyorsítottam ez kicsit és magamban egy fázósan egy Kispál és a Borz nótát énekelgettem: “… amelyik rosszul van az vagyok én, Kár, hogy most mutatnak az elébb még, Istent dicsértem én …”

A Metzeler terepgumi jól kapaszkodott, bár szívesebben ment volna puha földre, kereste a puha talajt, a köves utakat. Az első napmég csak-csak bírt magával, de később (amikor már menet közben is fényképeztem) egyre többet próbált kitörni az ellenőrzésem alól.

Koper előtt Kálmán egy kicsit megtorpant, mert a GPS fizetős autóútra akart minket vinni. Az autóút használatáért azonban csak 3,5 tonna felett kell fizetni, mi együtt sem tettünk ki annyit.

Koperben a jacht kikötőnél álltunk meg először a Hotel Koper, egy business hotel előtt, ahol 120 euró egy szoba egy éjszakára. Túl drágának találtuk, de elmondták, hogy van még három szálló a közeli körforgalom környékén. Közben rendőrségi rohamkocsik érkeztek a szomszédos bárban kitört verekedéshez.

Az első, amit megtaláltunk egy kamionos szálló volt, a másodikban, a Hotel Vodisekben aztán már ott maradtunk Kálmán még elment jobbat keresni, de megnéztük a szobát és visszahívtuk. Kártyára 99 euró, készpénzre 88 euró a 3 ágyas szoba ára reggelivel. A két ágyas szoba 80 euróba került. Becuccoltunk és letöltöttem Nektek a képeket meg a GPS track-eket.

A szálloda éttermében tüc-tüc zenére vacsoráztunk és Péter izraeli kalandjait hallgattuk a Holt tengerről, Eilatról és az olajfák hegyéről. Vacsorára hallevest és roston sült halat rendeltem. A szlovén halleves olyan volt mint az ízesített melegvíz néhány haldarabbal és kagylóval, de akkor jól esett, mert aznap nem sokat aludtam, nem sokat ettem, 300 km után már kicsit gépiessé vált a motorozásom is.

A Hotel Vodisek Koperben. Linóleumpadlós, egyszerű, de elfogadható szállás. Internet csak a recepciónál van, de legalább ingyenes.

A mai tervezett program Koper megtekintése után Piran, Buje felé a 44-es út Opatijáig, aztán Rijeka, Krk-sziget, és annak is a legvége, egy Baska nevű üdülőhely.

Reggeli készülődés

A Vodisek szálloda kényelmes volt, bár kicsit kihalt. A reggelit a recepciós készítette, minduntalan kifogyott valami, előbb a tojás, aztán a virsli. Rajtunk kívül is volt néhány vendég, lehettünk talán összesen tízen.

Az a hajó ott hátul előző este még tök üres volt

Giccs

Timi dokumentál

Kezükbe adtam a térképet, hogy csináljanak úgy, mintha érdekelné őket és lám, milyen jól elvannak vele.

Koper egy tengeri kikötő, iparváros és nem több. A teherkikötőben megcsodáltuk a nagy konténerszállító hajót, ami előző nap este még üres volt, az éjszaka leple alatt azonban telepakolták, most több emelet magasságban álltak rajta a konténerek. Távolabb újabb nagy hajók várakoztak a ki- és berakodásra. Péter kitolta az én motoromat is a rakpart szélére, és ha már ilyen kedves volt, készítettem egy pár giccses képet a távoli hajókat vágyakozóan bámuló GS-ről.

Szerencsére a jachtkikötőben volt olyan, ami engem is érdekelt.

Itt látszik a megnyújtott top case platni. Az utasnak lényegesen több helye van.

Kálmán és Péter még a jacht kikötőben is elmentek egy körre a vitorlás hajók közé – órákig elvannak ezzel a témával.

A Portorozzal mára egybe épült Piran közel van Koperhez, ha tehetném legközelebb inkább ott szállnék meg. Majd lejjebb ajánlok néhány szálláshelyet. Szeretem amikor a tenger hullámzásának hangjára alszom el és jobban szeretek arra ébredni, mint a vekker hangjára. A Hotel Piranban pld. november 1-től már csak 90 euró egy szoba.

A napfényes óvárosi korzó Piranban.

Még várják a vendégeket.

A kikötőben kalózhajók horgonyoznak. Péter szerint a fekete műanyagzacskóból készült zászlók arra is jók, hogy távol tartsák a sirályokat.

Piranban a sorompón átengedtek, a kikötő öblénél álltunk meg és kerestünk egy tengerparti kávézót a dél felé néző óvárosi sétányon. A városnézést nem vittük túlzásba ez alkalommal, inkább igyekeztünk tovább, mert az idő gyorsan szaladt, így is 12 óra után hagytuk el Pirant és délután 5 órakor már sötétre kellett számítanunk.

Buzet felé indultunk a 44-esen át a szlovén határon, aztán kelet felé a határ alatt a 44-es út vonalát nagyjából követve. Menet közben egy kis korrekcióval beszúrtunk az útba egy kis kacskaringós kitérőt Buja után Sterna és Oprtalj felé. Az útnak az Opatijáig terjedő szakaszáról viszonylag sok kép készült, mert magamhoz vettem a gépemet és igyekeztem menet közben sokszor használni. Sajnos a kanyarokban még kevésbé ment, mint az egyenesekben, mert jobb kezes vagyok, de lassan majd megtanulom bal kézzel is kezelni vagy a kamerát, vagy a gázkart.

Kelet felé a 44-esen. Figyeljétek az út minőségét is.

Oprtalj felé

Oprtalj

Buzet

A 44-es az Ucka-alagút feletti erdős hegyi útban folytatódik, ezt mindenkinek nagyon ajánlom. Nyugat felől az alagút előtti INA kútnál kell elhgyni az autóutat (N45.31830 E14.17247). Nem gyors, de nagyon szép és egészséges, sok szakaszát kiválóan felújították nemrég. A hegyi utak végig nagyon jó minőségűek voltak Horvátországban.

Nézed az utat, ugye? Jobb itt kint, mint az alagútban.

Opatijában a centrumban a tengerparti sétányon lakatoltuk össze a motorokat és kerestünk egy éttermet (szerintem ellenkező irányba mentünk, mint kellett volna). Elsétáltunk a varjús csajig a sziklán és lefényképeztem megint. A sztoriját már egyszer megbeszéltük, ezzel most nem húzom az időt. Kedvelem a csajt, egy kék ruhás nőre emlékeztet ifjabb éveimból, aki nem vasból volt. A tenger szép nagy hullámokat vetett és hűvös szél járta be a partot.

Az ebéd sokáig elhúzódott, itt egy másik féle hallevest kaptam meg spagettit és öten száz eurót fizettünk. Rijeka felé enyhe szürkületben indultunk tovább fél öt körül. Rijeka felett elmentünk a hegyoldalba épített elkerülőn, megcsodáltuk a pillérekre épített autóutakat és a fantasztikus infrastruktúrát, alagutakat, hidakat, amit az utóbbi években szomszédjaink létrehoztak.

A Kamellia nem egy olcsó étterem Opatijában. Belül sokkal előkelőbb, mint azt a kerthelyisége sejteti.

A Krk sziget hídja a sziget felé fizetős, visszafelé nem kértek pénzt. A szigeten végigszaladtunk a szintén nagyszerű új utakon Baskáig, ahol a tengerparton megvártuk, hogy Kálmán valami szállást találjon nekünk. Ez pillanatok alatt sikerült. Az ár 20 euró per fő, a szállás apartman 3 szoba meg egy előszoba, amit Péter bevállalt a kihúzható kanapén. Durva hideg volt aznap este, a markolatfűtésem kettes fokozatba járt.

Gyorsan lementünk a közeli motoros hangulatú bárba – a falakon mindenütt custom chopperek képei, a TV-ben foci, egyébként meg hangos zene. A csapos fiú nagyon focis volt, minden italhoz amit letett az asztalra hozzáfűzte egy magyar klub nevét. A TV-ben a Hajduk épp 2-1-re állta a Dinamoval szemben. Mutogatta nekünk, hogy ő a Dinamonak drukkol, amely felül kékben focizik.

A hangszórókból horvát számok bömböltek, nem is értettem hogy került közéjük Robbie Williams egyébként öngyilkosoknak írt „Advertising space”-e, de aznap este az volt a legjobb, ami megmaradt a fejemben „No one learned from your mistakes, We let our profit s go to waste, All that’s left in any case, Is Advertising space. (Marlon Brando emlékére írta a dalt.)

Ozujsko sört ittunk és amíg én a jegyzeteimmel voltam elfoglalva a többiek megbeszélték a völgyhíd, a Margit-híd és az M0-ás híd legendáját, aztán rászálltak az 1000-res V Stromra miközben kint egy esküvői menet kanyarodott be a sarkon hangos dudaszóval. Cukorkát dobáltak nekünk az autókból. Kálmán és Timi össze is szedtek egy-egy marékra valót.

A szemközti csendesebb étteremben vacsoráztunk. Itt egy fokkal jobb volt a halleves, mint délben Opatijában.

Reggel frissen keltünk, valahogy beosztottuk magunknak a fürdőszobát és a két WC-t, amelyeknek egymásba nyílt az ablaka.

A szállásunk Baskában.

Baska tengerpartja apró köves.

Kilenckor akár el is indulhattunk volna, ha a GS indult volna, de az önindító épp csak egy két kattanást hallatott. Jól gondoltam én, hogy szükségem lehet még egy bikázó kábelre, amikor Péterrel még az utazás előtt megállapodtam, hogy hoz egyet. El is hozta, csak a kábel olyannyira szuper biztonságos volt érintésvédelmileg, hogy a sarukat beborító műanyag lehetetlenné tette a rendes érintkezést az akkumulátor sarkaival. A betolással is hiába próbálkoztunk, bár a szállásunk dombon volt, a motor nem indult.

A bikázó kábelt tönkre kellett tenni.

Házigazdánk rendes volt, lehozta a kocsiját a partra és megvárta amíg Péter teljesen tönkreteszi a bikázó kábelt, hogy aztán az alkalmas legyen némi érintkezésre a GS akku saruval. A GS végre 10 óra után valamikor elindult és mi jól kiéhezve elmehettünk Krk-be reggelizni. A tanulság az, hogy többet nem indulok el egy rendes bikázó kábel nélkül. És most vettem észre, hogy olaj sem volt nálam, bár azzal szerencsére nincs gond, a GS ahogy komolyodik egyre kevesebb olajt fogyaszt. Attól tartok egyébként, hogy az akkumulátort a kormányfűtés szívta le. Talán bekapcsolva felejtettem.

Ezen a nagyításon látszik, hogy a markolatfűtés 2-es fokozaton áll. Valószínűleg bekapcsolva hagytam, miközben a motor nem járt.

Krk-ben a tengerparti sétányon csak italokat lehetett kapni. Ez volt az utolsó nap, amikor még nyitva tartottak. Ilyenkor már csak a helyiek számára is megfizethető italboltban van forgalom. Éhesek maradtunk mi is és a lábunk alatt szaladgáló horvát macskák is.

Krk tengerparti sétánya.

Itt akartunk reggelizni.

A tengerparton nem fáztunk.

Ettől nem laktunk jól. A zárás előtti utolsó napon már csak italokat szolgáltak fel.

A két adventure romantikusan összeborult.

Úgy beszéltük meg, hogy következő állomásunk Fuzine lesz, ahol majd ebédelünk. Hreljinnél lehet felkanyarodni arra a hegyi útra Fuzine felé, amit még tavaly tanultam egy másik Pétertől. Kálmán hibátlanul megtalálta az út bejáratát.

Mellettünk az autópálya – kimagasló mérnöki teljesítmény.

Krk szigetrők kifelé menet a GPS-em teljesen megőrült. Előbb Fuzine-t dél felé mutatta, aztán újra akarta kalibrálni a képernyőt, végül reszetelte magát. Jó, hogy nem volt rá szükségem, mert Kálmán ment elől. Bekapcsolva hagytam, hogy legalább track-eljen. Azt rendesen meg is csinálta. Érdekes, hogy Péter Garminja sem ette meg Fuzine-t, ott is volt valami baj.

A Koniba kapuja Fuzinében. Balu egy nagy HLAVA köszönéssel fejezte be az ebédet, amitől a pincérnő rögtön kétségbe esett, mert azt hitte Balu valamit reklamál. A Köszönöm horvátul HVALA.

Fuzine-ban tankoltunk, rendeztünk egy idényzáró búcsúebédet és Zágrábig még az autópályát elkerülve jöttünk felfelé, alsóbb rendű hegyi utakon, ahol néha alig lehetett átvergődni az egyszál utcás falvakban sok parkoló autó miatt. Mindenki hazalátogatott az ünnepre.

Péter és egy jóllakott majom. (a majom van elől)

Zágrábnál álltunk rá a többnyire üres autópályára. Az ÖMW kútnál kávéztunk egyet, aztán amilyen gyorsan csak lehetett Kálmán után – szaladtunk haza. Nagykanizsánál le kellett jönnünk a pályáról, mert a DL-ből kifogyott a benzin. Jobb lett volna az ÖMW-nél a DL-t is feltankolni a kávézás mellett, amivel elkerülhettük volna, hogy 50 kilométert 90-nel kelljen megtenni az autópályán. Ennél már csak az jobb, amikor egy Adventure miatt kell megállni tankolni, amelynek 33 literes tankja van. Szóval ha már úgyis megálltok, akkor tankoljatok.

Nagyjából nyolc órakor értem haza. Kicsit fáztam az autópályán. Az Adventure-ök hőmérője 2 fokot mutatott.

Köszönjük a túravezetést Kálmán! Nagyon jó voltál. (Kálmán a jobb oldali arc.)

Látnivalók

Szlovéniában Piran kínálja a legtöbb látnivalót, erre szánjunk több időt, három-négy órát is akár. Legjobb, ha itt szállunk meg. Opatija megér egy sétát, kb. két órában ezen túl azonban bármelyik tengerparti helységben, ahol megállunk érdemes legalább másfél órát számolni egy kis időtöltésre, lebzselésre a parti kávézókban.

Kiutazás

Koper 620 km Budapesttől, és ennek a szakasznak az első felét meg lehet tenni autópályán a határig, ami kb. 350 km. Kálmán ötlete, vagyis Ljubljana délről való megkerülése kiváló lehetőségeket nyújt arra, hogy az ember átszelje és meglátogassa az egyébként ritkán látogatott hegyeket és völgyeket a Celje – Koper tengely mentén.

Motorosoknak ajánlott

• Különösen szép dombos területeken haladtunk az autópályát elkerülve Ptuj és Celje között.
• Ajánlom a Celje – Lasko – Litija vonalat, de Celjetől keletre még eldugottabb hegyi utak is találhatók, amelyeken elmehetünk Trebnje, majd Cerknica és Postojna felé.
• Az Isztriai-félszigetet Horvátországban a 44-es úton Buzet érintésével érdemes átszelni, itt kerülhetünk a mellékutakon.
• Ne hagyjuk ki az Ucka-alagút fölött átmenő hegyi utat Opatija felé. Az alagút előtt kell elkanyarodni erre az útra.
• A hazafelé vezető úton már érdemes az autópálya közelében maradni, de a pálya melletti 3-mas út Karlovacig motorozáshoz kiváló, csak Karlovac fölött válik kissé lapossá.

Szállásjavaslatok:

• Koper: Hotel Koper ***, Pristaniška ulica 3, 6000 Koper
• Koper: Hotel Vodišek, Kolodvorska 2, 6000 Koper, Tel.: +386 5 639 24 68, Tel: +386 5 639 24 73, GPS: N 45º32’35,15 E 13º43’59,87, e-mail: info@hotel-vodisek.com
• Baska: Apartman Derencinovic, Stjepana Radica 2a, 51523 Baska, lucijana_derencinovic@net.hr, tel: +385 (0) 91 578 0712, +385 (0)51 856 256, GPS: N44.97074 E14.75457
• Piran: Punta della salute, tengerparti appartman szálló 4 darab 2-4 személyes appartman, 80-140 euró, tel: +49 171 500 4012
• Piran: Hotel Piran ****

Szállást szezonon kívül inkább Piranban érdemes keresni, Koper és Portoroz inkább ipari területek.

Utunk külföldi szakaszának a térképe részletek nélkül …

… és részletekkel.

Agárdi György, 2007. november 7.