2008. március 11-én jelent meg a motorostura.hu és a Motomix magazin közös kiadványa, az első magyar nyelvű Motoros túramagazin, “116 oldal tele fényképekkel és hasznos információkkal a tavaszi és nyári motoros utazások megtervezéséhez”. A magazin 2008. május 30-ig volt kapható az újságárusoknál és egyelőre nincs folytatása, de most elmesélem a történetét, hátha egyszer jobb időkben valakinek kedve kerekedik hozzá, a nyomunkba lép és elkészíti.

A képre kattintva átlapozhatod az egész magazint

A dolog ott kezdődött, hogy a gyerekek felnőttek, mint minden rendes gyerek, kiszabadultak a mind terhesebbé váló szülői gondoskodás fojtogatásából, párt választottak és vígan élték a saját életüket. Minket szülőket még 50 alatt, tehát viszonylag fiatalon ért ez az élmény. Hirtelen sok szabadidőnk lett. Nem volt már kinek ellenőrizni a lecóját, nem jártunk többet a McDonaldsba, vége volt a közös nyaralásoknak és a gyerekszobák ajtaja is végleg bezárult. Ekkortájt kezdtünk el motorozni. Találtunk egy olyan hobbit, ami mindkettőnknek bejön, én megőrizhettem vezető pozíciómat, élhettem utazási szenvedélyemnek és fontoskodhattam ott elől, Cica meg hátradőlhetett mögöttem és élvezhette, hogy ahova elviszem, ott nem kell mosnia meg porszívóznia.

Utazásainkról fényképek készültek – nagyon sok fénykép. Eleinte kinyomtattam őket és beköttettem albumokba, később feltettem a webre és igyekeztem megosztani másokkal is, így született a motorostura.hu, ahol végre kiélhetem dokumentálási vágyamat és összehordtam mindenféle információt, amiről úgy gondoltam, hogy más motoros túrázóknak is hasznos lehet.

Munkám miatt akkoriban gyakran utaztam külföldre, ahol összevásároltam a motorosoknak szánt újságokat, könyveket, térképeket és szenvedélyesen tanulmányoztam azokat. Tóni két évvel a web lap elindítása után keresett meg, hogy szállítsak neki túracikkeket az akkor még nagyon fiatal Motomix magazinba. Az első cikk 2005. júliusában jelent meg egy franciaországi utazásunkról, aztán sorban jöttek a többiek.

Ez a Gáborral végzett közös munkánk egyik legemlékezetesebb oldalpárja volt.

Akkoriban Henrik volt a főszerkesztő, akit kb. annyira érdekelt a túrázás, mint engem az egykerekezés, így mindig elbeszéltünk egymás mellett, de legalább jó hangulatban. Henriknek sokat köszönhetek, mert amikor a motoromat Hollandiában ellopták igen segítőkészen elintézett nekem egy rendkívüli árleszállítást a Yamahánál.

Kezdetben csak 6 oldalt kaptam, ami az évek során 8-ra növekedett. A Motomix túrarovatát a megszűnéséig én szerkesztettem, de sokan mások is írtak cikkeket. Igyekeztem mindenkinek az írását megjelentetni, aki elég jó fényképeket tudott beküldeni.

Ez az elsők közé tartozott, vagy talán az első volt, azok közül, amelyeket Gábor szerkesztett

Gábor 2007-ben  vette át a Motomix grafikai layout tervezését. Innen kezdve a túracikkek grafikai szerkesztését is ő végezte. Kezdetben nem kevés gondunk volt egymásal, mert a szöveg és a kép szerintem sohasem mentek egymáshoz, de az kétségtelen, hogy a cikkeim lassan olyan ruhát kaptak, ami miatt már én is szívesen elolvastam egyiket-másikat.

 
A cirádák 21. századi megjelenést kölcsönöznek a magazinnak és egy nem túl izgalmas képet is mozgalmassá tesznek.

Ez a kép még abból az időből való, amikor egy 3 megapixeles kamera már nagyon jónak számított.

A motorosok a Pordi-hágó tetején csak annyi időre álltak meg, hogy lefényképezhessem őket.

Henriket és Tónit a kezdetektől fogva bombáztam egy túramagazin megjelentetésének az ötletével. Németországban több motoros magazin jelenik meg, amelyek a túrázásra koncentrálnak: Tourenfahrer, Reise Motorrad, Motorrad Unterwegs, Motorrad Abenteuer, Mototraveller, Alpentourer és az olcsó, mindössze 2 Eurós Motorrad & Reisen, illetve a MotouRoute Magazin. Ez 8 magazin és a többségük havonta jelenik meg. Ehhez hozzájönnek még a különszámok, amelyek közül a Tourenfahrer Spezial volt a kedvencem. Ebben semmi más nem volt csak motoros túrabeszámoló kb. 10% reklámmal. OK, hogy a németek Európa nagy túramotorosai és nincs még egy ország, ahol ilyen magas lenne az utazási motoros magazinok aránya, de azt gondoltam a magyar közönséget is érdekelhetné egy ilyen lap, legalább évente egyszer.

Tóni végülis kötélnek állt és 2007 nyarán elkezdtük a pénzügyi tervezést, aztán a projektet is.  A 2008-as szezon nyitására szerettünk volna megjelenni. Összeraktuk a koncepciót és elkészült a “mission statement”:

Túraleírásaink és utazási tippjeink abban szeretnének segíteni, hogy követőink bátran gondolkodjanak céljaikról, könnyebben tűzzék ki azokat és találjanak el oda.”

Agárdi György
info@motorostura.hu

Tóni szerint a motoros magazin nem motoros magazin, ha nincsenek benne tesztek, meg a aztán a hirdetők is szeretnék látni a lapban a holmijaikat, így a lap teszetkkel indult. Utólag már mindannyian úgy gondoljuk, hogy jobb lett volna, ha a lapban nem az 50. oldalon szerepel az első túra.

A teszteket a Superbike és a Motomix szerkesztői írták, akiknek nem kevés gondot okozott, hogy 3 oldalban mutassanak be egy járművet, ráadásul olyanoknak, akiket a műszaki részletek egyáltalán nem érdekelnek. Erősen igyekeztem hangsúlyoztatni a motor használhatóságát, ahelyett, hogy a felfüggesztés, meg a nyomatékgörbe finomságait elemezték volna. Akit az érdekel, hogy a teleszkópot fordítva szerelték-e be, az olvasson user guide-ot.

A képen Lajos mosolygott a csajokra, akik a fatörzs mögé rejtőztek el a kíváncsi kamera elől.

Zsolt (a szomszéd) még a chopperes korszakából. Ez a cikk arról szólt, hogy milyen kevés tervezés elegendő egy életreszóló élményhez. Zsolt azóta visszalátogatott Bledbe és a choppert persze lecserélte FJR-re. Épp mareggel találkoztam vele hólapátolás közben és újságolta, hogy az FJR eladó (chopperesek hívjatok), mert vett egy BMW-t. Mindig két év késésben van hozzám képest.

A túrákat a legújabb és a korábbi még meg nem jelent anyagaimból válogattuk össze. Más motorosok anyagait csak a fényképek minősége miatt tettem félre, néha nagyon sajnáltam, különösen MGP olvasmányos kaladjai miatt. Tőle mostanában Cselének köszönhetően néha már használható képanyagot kapok. A nagyobb túrákat két dupla oldalas kép bevezetőkkel indítottuk és a szöveg mennyiségét erősen visszafogtuk. A max. 6 gépelt oldalból előbb 5, aztán inkább 4 lett, plusz a hasznos blokk, amelyben a német magazinokhoz hasonlóan szerettünk volna nagyon hasznos adatokat összepakolni. 

Az információs blokkokat nagyon aprólékosan kidolgoztuk. Ezekkel szívtunk a legtöbbet.

Írásaim irodalmi szerkesztője Krisztina volt, aki igyekezett elfogadható magyarra lefordítani amit a motorostura.hu számára írt cikkeimben többnyire laza blogként összezagyváltam. A keze alól kikerült írásokat olvasva szerintem törvényszéki szakértők sem tudnák kimutatni, hogy valaha közöm volt azokhoz a szövegekhez. A revíziókat azzal kezdte, hogy szavanként kitörölte minden egyes mondatomat.

A túrák mellett jelentős oldalszámot adtunk a tippeknek, a túramotorosokat érdeklő technikai dolgoknak, így a GPS-nek és a kommunikációs eszközöknek. 

A kivitelezés első lépése egy jó címlap. A címlapot kitalálni több, mint egy hónapig tartott. A fotót a gyári képek közül választottuk ki. Ki kellett, hogy fejezze a motoros túrázás társas élményét, a mozgást, a különleges tájakat és technikailag tökéletesnek kellett lennie, mert ez az egy oldal adja el a lapot. Mindennek a tetejébe szerintem a motorozás élménye papagájtarka színű. A többi már Gáboron múlott. Tóni figyelmeztetett, hogy el ne fogadjam az első verziót, amit kapunk, végül kb. a tizenötödiket hagytuk jóvá.

  
  
Címlaptervek, amiket sorra elvetettünk. A jobb alsó maradt.

 A címlapot a média ajánló követte. Ez viszonylag hamar megvolt és a motorostura.hu nyitó oldalára is kitettünk egy beharangozót.

A címlap után a média ajánló készült el. Ez a színes kis kétoldalas prospektus Gábor esztétikai érzékét dícséri.

A cikkek elkészítése több hónapot vett igénybe. Mindegyikünknek volt más elfoglaltsága akkortájt, magasabb priotritásúak. Gábor épp költözködött, amikor hívtam mindig egy csempeboltból jelenkezett, vagy épp kőműveseket szállított, olykor épp bontotta a falat az új lakásában, de mindig mindent készségesen megígért. Időnként meglátogattam a régi lakásában és együtt üldögéltünk a hatalmas Macintosh képernyő előtt, ahol Gábor szenvedélyesen magyarázta a Mac előnyeit a PC-vel szemben, ami egyébként a fényképeimet az USB drive-omról általában nem tudta elolvasni. Az Apple tulajdonosok nagyon hosszan tudnak beszélni a Mac előnyeiről és megfigyelésem szerint közben nem sokat dolgoznak vele. Jól elbeszélgettünk zenékről, grafikai stílusokról és Tünde ilyenkor jó teákat főzött.

A kedvenc hirdetésem a lapból. Ez itt Henrik, amint épp Poszeidonként kiszáll a habokból. A KTM fotósa kapta el egy teszetlésen. Henrik elbeszélése szerint a kép még épp jókor készült. A megállás nem volt olyan sima. De hát így jár aki nem Helly Hansen-t visel tengeri motorozáshoz.

Tóni fő feladata a kereskedelem volt, ami nagyjából ugyanolyan lasan haladt, mint a grafikai munka – pedig Tóni nem is Macintossal dolgozott. Időnként igyekeztem nagy lökést adni a dolgoknak, és a szerkesztőségben összejöttünk vele és Gáborral egy-egy meetingre. Az ilyen megbeszélések komolysága általában beleveszett a harsány nevetgélésbe amit ezek ketten rendeztek, nem beszélve arról, ha néha Henrik is beszállt.

Néhány jobban sikerült oldalpár a montenegrói cikkből. Igyekeztünk megfogni a túrák igazi hangulatát. Az alsó kép például egy novemberi fagyos reggelen készült.

Kitaláltunk szabályokat, amiket aztán sorra újra kitaláltunk. Krisztinával egyeztettük, hogy a szöveget ő kapja, átírja és utána már tilos belenyúlni, de mindig belenyúltam. Gábor csak text fájlokat kért, de az ékezetes karaktereket a Mac tönkretette, így aztán visszatértünk a Wordhöz. Szidtuk és neveltük egymást, míg végül azt vettük észre, hogy összecsiszolódott csapat vagyunk, értjük és tiszteletben tartjuk egymás mozgásterét és tudjuk, hogy hogyan segítsük a másikat.

A kiadás előtti utolsó két hétben mindent összeraktunk (Gábor az új lakását is). Mindent átolvastunk 15-ször és minden egyes alkalommal találtunk hibát.

Ez Gábor egyik kedvenc képe. Nagyon örült neki, hogy az út a híd után lebukik és eltűnik a semmiben, csak azt sajnálta, hogy a motorosok háttal látszanak.

Néhány jobban sikerült oldalpár a norvégiai cikkből. A túramotorozás nekem papagájszínű.

Amikor a kész lapot a kezembe vettem az első, amit észrevettem benne egy helyesírási hiba volt, aztán rögtön ezután valaki egy durva összeadási hibát is talált. A lap minősége sajnos nem olyan lett, mint amilyet elképzeltem. A nyomtatás csalódást okozott. Olyan magazint szerettünk volna kézbe kapni, mint a National Geographic, de ez matt lett és a színei egy fakó papagájéra hasonlítottak.

A BMW katalógus túráján készült képekből készült dupla oldalt végül egy másik váltotta fel. Ez nekem még ma is jobban tetszik.

A lapot az újságárusok négy hónapig tartották kint. A méretét úgy lőttük be, hogy a National Geographic méretével legyen megegyező és reméltük, hogy a nagyobb méretű motoros lapokhoz képest előrébb kerül a polcokon. Az első hónapban alig vittek el néhány példányt. Az üzletekben mindenhol figyeltem, hogy látom-e a lapot, de alig találkoztam vele és akkor is a hátsó polcokon találtam néhány darabot. Az árusok egyáltalán nem tudták, hogy ilyet is árulnak. A marketing munkánk nem volt nagyon erős. Csak áprilisban kezdtek el beindulni az eladások és májusban már egész  szépen fogyott a lap, amit annak tulajdonítottunk, hogy a motoros szezon is elindult.

Ez az oldalpár végül nem ment át a rostán és ez sem szerepelhetett a lapban.

A magazint a hirdetők tartják el. Gyakorlatilag a hirdertési bevételekből kell fedezni az előállítás és nyomtatás költségeinek nagy részét, az elárusítás bevételeiből pedig a terjesztés költségeit és itt realizálható valami nyereség. A nyomtatott sajtó a jelenlegi gazdasági körülmények között azért van bajban, mert nem kap hirdetői megrendeléseket. Tóni korábban is a saját két lapjának hirdetési bevételeit csoportosította át annak érdelkében, hogy a túramagazin megjelenhessen és én sem kaptam érte pénzt, a nyereséget elvitte a likviditás hiány. Nemrég annyira beszűkültek a kiadó lehetőségei, hogy a Motomix magazint is meg kellett szüntetnie, már csak a Superbike maradt.

A túramagazin előállítása 8.000 példányban kb. 4 millió Ft volt. A lapot 4500 példányban adtuk el 695 Ft-os áron, ez kb. 3 millió forint bevételt jelentett és 1,8 millió folyt be a reklámokból, ez összesen 4,8 millió, ha ÁFA nélkül számolok. Ebből sajnos a hirdetések bevétele volt kevés, mindössze 1,8 millió, a tervezett 2,5-tel szemben. A kiadási oldalon 1,8 millió volt a 8 ezer példány kinyomtatása, kb. 1,3 millió a Lapker terjesztési tétele és a tartalomra mintegy 900 ezer forintot költöttünk szintén ÁFA nélkül. A nettó végeredmény 400 ezer Ft. lett volna úgy, hogy a kiadó minden dolgozója és én is ingyen dolgoztunk. Egy újabb lap előállításához kb. 2,5 millió kifizetett tényleges hirdetési bevétel lenne szükséges, ha feltételezzük, hogy ugyanúgy sikerülne eladni 4.500 példányt mint az első számból. Egy ilyen kihívást ma kevés hirdetésszervező vállalna.

2008 karácsony környékén a régi túra anyagok közt matattam és csak úgy próbaképpen összeraktam egy fájlt a legkedvesebb írásaimból. Krisztina jutott eszembe, aki szakmabeli és többször figyelmeztetett rá, hogy még csak játékból se jusson eszembe ilyesmi, ha csak nem akarok egy csomót feleslegesen dolgozni semmiért – így aztán a fájlomat mélyen eldugtam egy alkönyvtárba, aminek ezt a címet adtam: “konyv”.

2009 augusztusában aztán elindult a FastRide magazin. Azóta ott jelennek meg a túrabeszámolóink.

Egy rövid lista azokról, akik nélkül nem jöhetett volna létre a projekt:

• Kiadó és szponzor: Niedermayer Antal, nieder & mayer Kft. Cím: 2040 Budaörs, Budafoki u. 47/1. Telefon: (+36-23) 610-084 (Tóni visszavonlt, ma többnyire Németországból figyeli a cége dolgait)
• Design: Juhász Gábor info@kreativkek.hu (ma is aktív, a One2 magazin teljes egészében az ő grafikai munkája)
• Szerkesztő: Agárdi Krisztina krisztina.agardi@gmail.com (manapság leginkább az unokám nevelésével van elfoglalva)
• Szerkesztő munkatársak: Zsilják Lajos, Szabó Henrik, Vörös Sándor, Soós Botond, Magyar Krisztián (Henrik Tóni helyébe lépett és ma ő a kiadó ügyvezetője)
• Asszisztensek: Jelenek Dóra jelenek, Tóth Mónika (Móni a Hamu és Gyémánthoz ment asszisztensnek)
• Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Zrt. H-8201 Veszprém, Őrház utca 6. (ők még megvannak)
• Terjesztő: Lapker Zrt. (és ők is)
• Főszerkesztő: Agárdi György (20) 936-5044, info@motorostura.hu (nálam semmi sem változott, ugyanúgy álmodozom)
• egy csendes támogató, aki nélkül az egész motorostura.hu projekt nem létezne: Agárdi Péter webmester
• és minden hirdetőnk

2009. februárban készült el a lapozható webes verzió. A nyitó oldalon jobbra kell a kis méretű címlapra kattintani.

Nagyon sajnálom, hogy a Motorostúra nyomtatott formában megszűnik létezni. Mivel azonos tevékenységű kisvállalkozó vagyok, ezért a cikkben leírt érveket megértem. Előfizető ugyan nem voltam, de 4 pédányt azért sikerült begyűjtenem alkalmankénti vásárláskor.

Mindazonáltal bízom benne, hogy a webes formályában továbbra is megmarad és folytatódnak a megszokott írások. Pár hazai túrahelyszín ötletét is tőletek vettünk. Az idén úgy néz ki bele fog férni egy nagyobb európai gurulás is, aminek megtervezésekkor rengetek információt adott a webes tartalmatok. De idén néhány túraendúrós társammal szeretnénk felkeresni azokat az elhagyatott katonai bázisokat, amikről szintén egy nagyon jó írás van az oldalon. Amihez ezúton is gratulálok és köszönök, hogy létezik. Amúgy főleg az ilyen érdekes helyeket kedveljük felfedezni. Ilyen volt a Pilisborosjenőn található Egri vár-makett is, amelyről szintén nálatok olvastunk.

Tavaly októbertől mi is arhiváljuk és közkinccsé tesszük túrabeszámolóinkat a neten. Amik inkább élménybeszámolók, mint komoly túraleírások, de legalább tükrözi hogy a motorozás másról is szólhat, mint vakmerő emberek eszetlen és felelőtlen száguldozása…
http://www.horpage.hu/hpmotor

További jó munkát és kellemes mással is megosztható élményeket kívánok!

Ja! És kiadványszerkeztésre igen is a Mac a megfelelő eszköz :-))))

Üdvözlettel:

Hornyák Csaba

Engedje meg, hogy gratulációmat fejezzem ki az új “Motoros Túra” című magazin változatos, esztétikus és minőségi megjelenése okán.
Jómagam is újságírói tevékenységgel foglalkozok, így nagy öröm számomra, ha a hazai médiapiacon egy érdekes és értékes “termék” jelenik meg. A “Motoros Túra” magazint értéknek tartom.
Szívesen találkoznék önnel egy beszélgetés erejéig, mert komoly lehetőséget látok a “Motoros Túra” magazin életén túl is.
Személyes megjegyzés:
A szimpátiámat tovább mélyítette, hogy két olyan motor tesztelése került az első számukba, amely közel áll a szívemhez (BMW R1200 GS Adventure és a KTM 990 Adventure).
A szívemhez legközelebb állót bízom benne, hogy következő számukban olvashatom (Triuph Tiger 1050).

Sok sikert a további munkához!

Tisztelettel és üdvüzlettel!

Kalmár András

Agárdi György, 2009. február 17.