Bank holiday: Angliában ez nemzeti ünnepet jelent, ami számunkra fontosabb, munkaszüneti napot. Persze nem mindenkinek, dolgozni azért valakinek mindig kell.

May Day: Évszázadok óta ünneplik, nemcsak Angliában hanem Europa nagy részén is. A közeledő nyár a megújuló természet, de a szerelem és a romantika ünnepe is ez a nap. Hagyományosan május elsejét jelenti, de hosszú ideje május első hétfőjére íródik a naptárakban.

A szerzők

Sajnos a munkánk miatt hosszú hétvéget nem tudtunk rászánni, csak két napunk volt, egy a lakóhelyünktől nem túl távoli, de eddig általunk nem látogatott terület megtekintésére. Igyekeztünk kihasználni mindkét napot, sokat motorozni, de azért nem elszaladni a látványosságok mellett és kultúrszomjunkat is csillapítani némi városnézéssel.

Az úticél: Nottingham városa, a közel fekvő Sherwood-i erdő, majd másnap a szomszédos Peak District körbemotorozása. A Peak District Anglia első nemzeti parkja, amit 1951-ben alapítottak. A világ minden pontjáról jönnek a kikapcsolódni, pihenni vágyó emberek, de a kalandturizmus bölcsője is egyben. A csodás táj kedves farmjai ma is 38.000 embernek adnak otthont. Nottingham és a Sherwoodüi erdő pedig “kapucnis Robinról” azaz Robin Hood-ról vált mindenki számára ismertté.

Roli, Ildi és a paripa

Erre a túrára barátaink, Ildi és Roland is velünk jöttek, egy FJR 1300 nyergében. Az indulást szobafoglalás előzte meg, illetve egy rövid esti beszélgetes.

Nem túl korai, reggel 9 órás találkozót beszéltünk meg. Kellemes meleg, kicsit borús, de száraz időre ébredtünk és az időjárás jelentés is hasonlóról számolt be a következő napokra. Még egy pillantás a térképre,aztán indulás. Az A1-es utat választottuk egészen Peterborough-ig, ami viszonylag jó tempót tett lehetővé, mégis szép tájakon kanyarog. Peterborough-t elérve megálltunk egy benzinkútnál, kicsit nyújtóztunk és elfogyasztottuk Ildi által készített –még otthonrol hozott – kolbászos szendvicset, ami jelentősen javította a komfortérzetünket.

Stamfordnál rátértünk a 606-os útra, ami először egy gyönyörű tó mellett haladt el, majd kedves kis falvakat érintve, erdőkön, sárgálló repcemezőkön kanyargott. Kora délután elértük Nottinghamet, ahol egy parkolóházban helyeztük el a motorokat. Könyítettünk a ruházatunkon, majd elindultunk várost nézni. Kedves meglepetés volt a villamos, ami nem sok angol városban közlekedik. Mi gyalogosan indultunk a főtér felé némi információért, város térképért.

Az új-régi Nottingham

Bár nagyon régi, történelmi város, számos modern épület jellemzi, de a régmúlt értékeit megőrizve alakítják a város képét. Tiszta belváros, kedves utcák jellemzik az amúgy rengeteg turista által látogatott várost. Felsétáltunk a várba, körbejártuk a gonosz nottinghami bíró egykori lakhelyét, gyönyörködtünk a kertben, majd a vár aljában betértünk egy 1189-ben alapított kocsmába, ahol számos helyi jellegzetességet mérnek, sokat közűlük több száz éves recept szerint készítenek még ma is.

Gonosz bíró vára

Anglia legöregebb kocsmája – AD 1189

Számos emlék őrzi a legendás Robin Hood alakját. Többek között a vár oldalában álló szobor illetve a történetét elmesélő dombormű sor.

Tolvajok fejedelme

Rövid séta és nézelődés után éhségünket is csillapítottuk, majd újra motorra ültünk hiszen voltak még terveink a napra, többek közt szállásunkat is meg kellett még keresnünk.

Amúgy haverok …

Nottinghamet elhagyva észak felé vettük az irányt, rövidesen a Sherwood-i erdőben találtuk magunkat. Mellékutakat választottunk, hogy kicsit bejárjuk az erdőt, hiszen egy hatalmas alapterületi nemzeti parkról van szó, illetve megkerestük másnapi sétánk kiinduló pontját is, a park egy sétálós részének bejáratát.

Az időjárás egész nap kegyes volt hozzánk, egy-két szemerkélős időszakot leszámítva kellemes időben motorozhattunk végig.

Ködös Albion

Szállásunk az erdőtől nem mesze egy kis faluban, Farnsfieldben volt, egy hangulatos vendégház, ún Bed and breakfast. Tiszta, kultúrált, öreg angol ház, gyönyörűen rendezett kerttel.

Lemostuk az út porát, majd átsétáltunk a falu kedves kocsmajába, ahol múltidéző környezetben bészelgettünk és ittunk nagyon finom helyi sört, míg kellemes fáradság vett rajtunk erőt, és nyugovóra nem tértünk. Másnapra 8 órás ébredést és 9 órás indulást beszéltünk meg, kicsit hosszabb távot ,több időt terveztünk a motorokon eltőlteni.

 
A szállásunk

Az ébredés sikerült, nagyon jót aludtunk a kényelmes ágyakban. Reggeli séta a kertben, majd leültünk a szépen megterített asztalhoz, és elfogyasztottuk a reggelit, ami bár nem volt túl kiadós, de annál finomabb, és nemileg kiegészítve jól is laktunk vele.

Gyors pakolás, gyors köszönetnyílvánítás a vendégkönyvbe, majd búcsút intettunk a vendéglátóinknak, és már magunk mögött is hagytuk a falut. A Sherwood-i erdő központjában kialakított parkolóban álltunk meg, ami természetesen ingyenes a motorkerékpárok számára. Kis kört választottunk, ami a híres tölgyet is érinti. Számos legenda keringi körül, állítólag Robin Hood és a víg fiúk is innen indultak útnak különböző kalandjaikra. Korát tekintve kb. 800 éves kocsányos tölgy, csodálatos látvány, bár több helyen van kitamasztva, ami rontja az illúziót kissé. Története nemzedékekre nyúlik vissza, és ki tudja mennyi eső és napsütés éri még hatalmas ágait. Engem a Rába parti kis falu, Zsennye mellett taláható “1000” éves tölgyere emlékeztetett, ami valami oknál fogva kevesbé híres és ismert.

A tölgy

Rövid séta után két keréken folytattuk útunkat, keresztül az erdőn, majd Sheffieldtől délre Chesterfieldet érintve kanyarogtunk a Peak District Nemzeti park felé. Igyekeztünk alacsonyabb rendű utakat választani, elkerülni a forgalmat és persze szebb tájakon motorozni. Célunk Peak District szíve, a Derwent folyó duzzasztásával kialakítiott tározó és a felette elhelyezkedő természetes tavak, melyek némelyike tőzeges, így fekete szinű.

Peak District

Festői környezet, monumentális természeti képződmények, jó minőségű utak, kiváló terep a motorozáshoz. Nagyon kényelmes nyugodt, a minket körülvevő tájhoz illő tempóban haladtunk, élvezve annak szépségét.

Peak District

A tetőre érve megálltunk a tó mellett kialakított hangulatos pihenőhelyen és gyönyörködtünk a látványban.

Egy jókora szakasz még előttünk állt, így elindultunk hazafelé. Néhány mellékút érintésével az A6-os utat választottuk, ami varázslatos tájakon vezetett, majdnem 100km-en keresztül követi a folyót, hol ehik oldalon, hol másikon kanyarog a víz. Különösen említést érdemel Matlock Bath nevű falu, ahol a látnivalók tárháza szinte végtelen. Tökéletes hely a kikapcsolódásra, az aktív pihenésre és nem utolsó sorban a motorozásra. Szabadnap lévén rengetegen voltak, így csak átgurultunk a falun, nem álltunk meg hosszabb időre.

Leicesternél tértünk rá az M1-es autópályára, amin kicsit nagyobb tempóban tehettük meg az utolsó 100 km-t. Az autópályán intettünk búcsút egymásnak, Roliék London felé vették az irányt, nekünk kicsit északabbra ért véget a túra. Otthon a szokásos kipakolás, majd fürdés és vacsora, ami után egyikünket sem kellett álomba ringatni.

Nem könnyű két ilyen nap után visszazökkenni, de tervezgetve a következő túrát újra nagyobb lendülettel megy a munka is. Peak District megérné egy hetet is vagy akár többet, most csak ennyi időnk volt, de alighanem szóba jön még a kesőbbiekben.

Az angliai motorbarát szemlélet folyományaként leginkább csak szállásért és ételért fizettünk.

Szerzők: Nyers Gábor, Judit  Fotók: Judit, Ildi