I can Kletno …   Komiki még itthon kitalálta a túra szlogenjét a Rolling Stones refrénjét kissé elferdítve…

A május első hétvégéjén, Balatonfűzfőn tartott Africa Twin márkatalálkozónknak két dolog adott némi különlegességet: a típus 20. születésnapja és a külföldi résztvevők. A lengyel Africásokkal sikerült olyannyira összebarátkozni, hogy meghívtak minket a saját bulijukra, ami a hegyek között fekvő Kletno-ban szerveznek, egy motoros kocsmában.

Pénteken hajnali nyolckor gyülekeztünk a budaörsi benzinkútnál, mivel a gyorsabb haladás érdekében az unalmasabb, ám sokkal haladósabb pályázást választottuk.

A gyülekezőn Brasil vigyorogva mesélte, hogy milyen jó is az ha egyedül ül az ember a motoron. Ezúttal élete párja sem helyezett kilátásba retorziókat, mivel Orsi a saját 600-as zongorájával jött. A másik típusidegen szerkezet Erik barátunk fehérneműje volt. Még nem döntöttük el mennyire kedveljünk egy olyan embert aki alapító tagja volt az első hazai Africa Twin csapatnak, fél Európát bemotorozta, aki 2001-ben elmotorozott a spanyolországi ATIC-Meetingre, majd egy angol betegre cseréli hófehér táltosát ! 🙂

Már csak Hosszúékat várjuk, akik az ismert világegyetem túlsó végéről érkeznek, érkeznének, de késnek picit, még az Egér-úton araszolnak a reggeli dugóban.

Mivel én tudtam Zsófiról, a jólértesültek magabiztosságával somolygok amikor megérkeznek, a csapat többi tagja Erőssen elcsodálkozik amikor barátunk széles vigyorral ábrázatán bemutatja új “főnökét”.

Mosonmagyaróvárig eseménytelenül szalad az út alattunk, az időjárás kellemes, a forgalom zsenge. Itatás után megbeszéljük a találkozási pontot a szombathelyi és kaposvári klubtagokkal. A határ felé kanyarodó gyorsforgalmi úton várjuk be Őket. Komiki régi bútordarab a csapatban, a háta mögül Juliskája integet. Emut is ismerjük már vagy egy éve, de eddig egy DRZ-vel mérgezte a levegőt körülöttünk, míg a közelmúltban (végre) vásárolt egy a gyönyörű RD04 -es Africát.

A határtól Brünn-ig ismét eseménytelen az utazás, a tükörbe nézve eszembe jutnak a Konvoj című film képsorai. Amikor megállunk kiderül, hogy embermagasságú cimborám is pont erre gondolt ott a sor végén. Brünn után észak felé nincs autópálya, de talán jobb is így, mert errefelé már érdemes látnunk is valamit a tájból. Itt elkezd emelkedni az út, zöldellő hegyek tornyosulnak előttünk, az időjárás és a hangulat remek.

A benzinkutakat gyakrabban látogatjuk meg a megszokottnál, mivel a Yamaha zabostarisznyája pont a fele a többi gépének, bár ennek a lányok még láthatóan örülnek is, mindíg eltünnek néhány percre.

Az egykori határ után nem sokkal két márkatárs kanyarodik elénk, a szlovák rendszám ellenére az egyik ismerősnek tűnik, úgyhogy utánnuk eredünk. A fűzfői bulin megismert Ervin és haverja Kassáról tart a buliba. Ez ám a szerencse ! Ő igen nagy segítség nekünk két okból is: tökéletesen beszél magyarul és lengyelül is és volt már Kletno-ban. Északi szomszédunknál nincs AT klub, akik ott komolyabban gondolják a lengyel klubhoz csatlakoztak.

Hegyek mellett a felhők is kezdenek tornyosulni fölénk, de csak néha szemörkél, kivéve a hegy tetején azt a kb. kétszáz méteres szakaszt, ahol esik a víz rendesen.

Mindenhol sípályák és felvonók vannak a hegyoldalakon bár már egy csepp hó sincs, de ugye nem is síelni jöttünk. Ervin magabiztosan halad elöl, végre én is látok valamit a tájból, nem csak a gps-t szuggerálom.

A főútról jobbra letérve egyre keskenyebbek az utak, egyre szebb a táj és egyre több a motoros.Több kis településen haladunk keresztül, mindenhol patakok,vízfolyások és fenyők szegélyezik az utat.

Az út jobboldalán végre meglátjuk azt a cégtáblát amire mindenki várt: Biker’s Choice. Az udvaron mindenhol motorok vannak, jelentős számbeli fölényben Africák, de van bőven Transalp és még néhány az egyéb kategóriából.

Sambor és Ízi, a két főkolompos emlékezve fűzfői poénunkra azonnal a regisztrációs asztalhoz vezettek, itt néhány kupica vizecskével beregisztráltunk. Azért mi is készültünk a dologra mert azonnal előkerült több liter hazai főzet, hogy kölcsönös legyen a jóhangulat. Barátaink csak egyetlen dologtól félnek, de attól úgy mint ördög a szenteltvíztől…ez a gömbszörp. Fűzfőn gyanútlanúl megkóstolták….ahogy lecsúszott úgy rázták a fejüket mint a kutya amikor víz megy a fülébe! Ahogy meglátták a kezemben az üveget, pánikszerűen menekülni kezdek, hiába magyaráztam nekik, hogy ez orvosság, itt van a kereszt az cimkén! 🙂

A hely direkt motoros kocsmának épült, mindenhol relikviák, alkatrészek vagy például az elcsórt zászlónk. Két közlekedési lámpa adja a hangulatvilágítást, az egyik fele táncterem, a másik oldala asztalokkal és egy pultal van kibélelve.

Az igazi regisztrációnál kissé elcsodálkozunk az ár láttán, de hamar kiderül, hogy ebben benne van az étel-ital is, így már korrekt. Mindenki kap egy nyakbaakasztót, amire ráírja a nevét, van rajta napokra lebontva reggeli, vacsora, vodka és sör rublika, amit a beváltáskor a megfelelő helyen kilukasztanak a pultoslányok.

Miután bekéróztunk a szomszéd panzióba, körbesétáltunk, ismerkedve a kollégákkal, furcsa, de kellemes érzés volt, hogy mindeki tudta kik vagyunk, honnan jöttünk, mosolyogva mondták hallottak a fűzfői bulinkról…
Kicsit úgy éreztük magunkat mint ha díszvendégek lennénk! Megkerestem gyorsan Sambort mivel hoztam neki valamit.
Ő még Fűzfőn meglepett amikor megkérdezte mit jelent az a szó, hogy mindenki. Elmagyaráztam neki, de persze tudni akartam hol hallotta, erre elkezdte énekelni az LGT sorait! Dobtam is rögtön egy hátast !
Kiderült többször is volt Lokomotív koncerten és a sok év ellenére is emlékszik ! Ezért vittem neki egy Loksi koncertet… fülig ért a szája !

Egy kissé meglepő programot is szerveztek a helyiek: elsősegély bemutatót ! Ennek szomorú aktualitása, hogy a közelmúltban életét vesztette az egyik barátjuk, a Transalp klub egyik tagja, Marqs. Az Ő emlékének szentelték ezt a találkozót.
Vacsora után a teremben a koncert és mulatozás kezdődött, míg kinn az udvaron tábortűz és sütögetés párosába torkollott a nap.

Szombaton a reggeli után legurultunk a faluba közös képet csinálni a csapatról, jól nézett ki a közel száz gép a falu főterén lévő színpad előtt, ahol most hatalmas sátor feszül. Itt a csoportkép után némi kavarodás alakult ki, mert két túrát terveltek ki a házigazdák, egy terepest meg egy nemterepest, de a két túravezető még nem tért magához az esti koncert hatása alól…
Sambor lazán megoldotta problémát, intett, hogy kövessük… A gyönyörű környéken nem nehéz túrát vezetni, de azért profi helybéli segítsége jól jön. Végig mellékutakon haladtunk, eleinte dél felé, majd a hegyeken át nyugat az irány. A táj csodálatos, a hatalmas erdők, a hegyek, a sok kanyar… Csak egy helyet emelnék ki a sok szép látnivaló közül: a szikla labirintust. Ez a cseh határnál egy hegy tetején lévő nemzeti park ahol ház méretű sziklák labirintusa van az erdőben. Néhány helyen a csapat egyes tagjai alig fértek át… A hely a Gyűrűk Ura díszleteire emlékeztet… a hegy tetejéről a kilátás megér minden küzdelmet.

Visszafelé apró falvakon gurulunk keresztül, megnézünk még egy csodálatos templomot amire joggal büszkék a helyiek. Koraestére érünk vissza a táborba, ahol már lázasan készülődnek az esti bulira. Az már a Balaton partján kiderült, hogy a lengyelek nem bárgyúskodnak ha buliról van szó!

Nagyon nem merülnék bele a részletekbe, csak néhány apróság: Ízi időnként bejött motorral a terembe, hogy a gumiégetéssel pótolja a füstgépet. Előkerült a gyerekbiciklitől az akkumulátoros robogóig minden amivel az asztalok között lehetett szlalomozni. Emu jól megviccelte a helyieket amikor egy benzineskannával jelent meg az étteremben, azt hitték kifogyott neki, pedig csak ebben hozta a vörösbort !
A kötélhúzásban mi nyertünk, annak ellenére, hogy klubbunk két 140 kilós ásza a kifogások erdejébe bújva otthon napozott ! Miközben a szlovákokat átvontattuk a terem szebbik végébe igencsak jólesett nekünk a lengyelek bíztatása !

Bebizonyosodott a régi nagy igazság:  “Polak, venger dva bratanki, i do sabli, i do sklanki.”

Vasárnap a reggeli alatt csak néztünk ki a fejünkből mint a sülthal…mint egy pillanat úgy röppent el a hétvége és már indulhatunk is haza…
Mondjuk az kissé gyanús volt amikor a házigazdák mosolyogva veregették a vállunkat, hogy milyen jó buli is volt este, mi meg pislogtunk, hogy lehet…izé, persze… de hol is ?

Még azért meghívtuk Őket a következő márkatalálkozónkra, ami Szeptember 5-6.-án lesz Deseda-tónál. Mivel Sambor és csapata idén augusztusban Kínába mennek motorozni reménykedhetünk egy jó kis élménybeszámolóban. A hazavezető út egy defektet leszámítva eseménytelen volt. A két öreg Africa Mosonnál ráfordult a hazavezető irányra, mi meg végigásitoztuk az utat a Sasfészekig, ahol a búcsúzkodás után szétszóródott a csapat.

Az Africa Twin klub honlapja: www.africatwin.eu

Kállai Tibor, 2008.Május 22-25