Igen szellemes, sajnos nem tőlem származik. Egy motoros újságban olvastam a cikket, ami ötletet adott egy három napos túrához.

Előzmények röviden

Közel három éve Angliában élek és dolgozom. A jó minőségi utak a kultúrált közlekedés és szigetország lévén (tenger, hegyek, nemzeti parkok) a rengeteg látnivaló, kiváló alkalmat ad rövidebb és hosszabb motoros túrák teljesítéséhez. Az üzemanyag a fizetésekhez képest olcsó, a tankolás nem okoz gondot, mint ahogy egy hétvégi szállás megszervezése sem. Az ún. bed and breakfast igen népszerű, hétvégeken országszerte megtelnek ezek a szálláshelyek a kirándulni, pihenni vágyó emberekkel.

A motorozásnak nagy kultúrája van , és tekintve hogy tél tulajdonképpen nincs, egész évben lehet használni a vasat, ami a munkába járás egyik leggyorsabb módja is egyben.

A motor

GSX 1400. Egy igazi túragőzös, bivalyerős motor, jó fékek, stabil futómű, és egész napos komfort két személyre. Némi átalakítással (plexi és dobozok) bármilyen túracélnak megfelel.

Az úti cél

Devon. Ez a terület az ország dél-nyugati csücskében található, északon az Exmoor, délen a Dartmoor nemzeti park határolja. Mellékutakra térve a látnivalók tárháza végtelen, a kopár birkalegelőket erdők, folyók váltogatják. Az utak jó minőségűek, kanyarokban gazdagok. A legfőbb ok amiért arra vettük az irányt egy útszakasz, nevezetesen az A39. Sok jót hallottam erről az útról, így hát nekivágtunk.

A Túra

Az első nap csak munka után tudtunk elindulni, így arra a napra egy gyors, nem egészen 200 km-es szakaszt terveztünk, hogy minél közelebb kerüljünk úti célunkhoz. Az M4-es autópályán gurultunk el Chippenhamig, nagyon kellemes meleg időben tartottunk nyugat felé. A pálya nem a megszokott unalmas teknő, igazán kellemes, látnivalóktól sem mentes. A nap történéseit a nemrégiben beszerzett sisakba szerelhető rádión beszéltük meg, így hipp-hopp el is szaladt az út fele és mivel sötétedésig még rengeteg időnk volt, egy rövid pihenőt tartottunk egy kávé és egy capuccino társaságában. Pár motoros volt már a parkolóban. A szokásos fejbiccentés mellett egy kedves párral szóba is elegyedtünk, ők az ellenkező irányba tartottak jól felmálházva.

Visszaültünk a nyeregbe, majd meg sem álltunk a 17-es kihajtóig, ahonnan pár kilométerre, a városka szélen volt a Holiday Inn nevű hotel, ahol már várt minket a szoba. Egyszerű, kellemes, tiszta szoba. Este egy sör és pizza mellett terveztük a másnapot, remélve a jó időt.

Én általában korábban ébredek, mint Judit, így kicsit sétálgattam a hotel körüli parkban, fényképezgettem. Az időjárás-jelentés jó időről számolt be, így vidáman ültünk le reggelizni. Gyors öltözködés után máris magunk mögött hagytuk a hotelt, hogy egy pár mérföldön keresztül még autópályán közelítsünk úti célunk felé. Az M4-ről az M5-re térve egy gyors tankolás. Itt már nagy a forgalom, jó idő és hétvége lévén számos család, autós, motoros az utakon. A Severn folyó mellett halad a pálya, ami a Bristol-i csatornába ömlik. A másik oldalon Cardiff kikötője már a walesi part. Pár mérföld délnek, és végre az A39-es út. Eleinte átlagos főút benyomását kelti, de ahogy a Quanntock Hills-t eléri, gyönyörű erdőn halad át. Tökéletes aszfalt, hajtűkanyarok, lenyűgöző táj. Sokat kellett nézni a tükörbe nehogy meglepjenek a szupersportos kollégák, bár a nyitott dobokat már messziről lehet hallani. Többször megállunk fényképezni. Nem sietünk, nincsenek komoly céljaink a mai napra, szállásunkat késő délután szeretnénk elfoglalni.

A Kék horgony öbölben állunk meg kicsit időzni, gyönyörködünk a tengerben, és könnyítünk a felszerelésen is, mert időközben igen meleg lett.

Minehead-től Lynton-ig a látvány ámulatba ejtő. Az utat balról az Exmoor nemzeti park sziklái és erdői szegélyezik, míg jobbról a leszakadt sziklafal alatt 150 méter mélyen a tenger hullámzik. A látványt nehéz visszaadni, de a képek önmagukért beszélnek.

Lynton egy tündéri kis tengerparti falu, több száz éves házakkal, patakkal és egy kis vasúttal, ami a svábhegyi fogaskerekűhöz hasonlatos. A hegytetőn lévő kis faluba Lynton Cliffbe lehet vele feljutni. Sajnos nem szántunk rá időt, utóbb hallottam a testvéremtől, hogy fel kellett volna menni, nagyon hangulatos. Legközelebb nem hagyjuk ki.

Lynton

Lynton Cliff

Néhány felhő gyülekezik, de nem ijedünk meg, bízunk a szerencsénkben. Délnek vesszük az irányt, keresztül motorozunk a nemzeti parkon. Némileg csalódás, igazán semmi nincsen csak kopár domb és rengeteg birka. Azért a motorozást élvezzük, nyugodt tempóban faljuk a kilométereket. A mellékútról a 396-os főútra visszatérve megint gyönyörű erdőben találjuk magunkat, ahol kanyarokban sincsen hiány.

Aznapi úti célunk Tiverton városkától északra egy nagyon pici falu az erdő közepén. Ezt akkor még nem tudtuk. Szállásadónkkal beszéltünk, este 6 órában egyeztünk meg, előtte Tivertonban sétálgattunk, nézelődtünk kicsit. Szállásunkat csak többszöri kísérletezésre találtuk meg. Magunk sem hittük, hogy tovább kell mennünk azon az úton, amin elindultunk. Egy erdő közepe felé tartottunk, az út nagyon szűk volt, az ágak a sisakot súrolták. Azt hittük rossz lejáratot választottunk, visszafordultunk, de más nem volt, így még egy próba. Bejött.

Kb. 3 km és láss csodát, egy kicsiny falu bukkant elő a fák közül, nagyon rendezett, szép kis utca, takaros házikókkal. Gyorsan ráleltünk a miénkre, egy Farm house-ra. A család is ott él, de mivel hatalmas a ház, az emeleten négy szobát kiadnak. A birtok több mint háromszáz éve a családé, és közel hatvan éve adnak ki szobákat. Nagyon szép rendezett kert, gyönyörű környezet, és a házba belépve sem ért minket csalódás. Mintha egy múzeumban, vagy várban jártunk volna, lovagi páncél, hatalmas kandalló, korhűen berendezve minden szoba. A miénk is tiszta és kultúrált, gyönyörű kilátással. Ezen a hétvégén csak mi voltunk, fantasztikus csend és nyugalom mindenütt.

Érzékeny búcsú a nagyon kedves vendéglátónktól, majd nyeregbe pattantunk, és irány vissza Londonba. Két mellékút érintésével az A303-as útra térünk, amely amolyan főút és autópálya keveréke. Néhol osztott sávos, itt a megengedett sebesség is nagyobb. A településeket nagyrészt elkerüli, jó tempóban lehet rajta haladni. Végig nagyon szép környezetben vezet. Nem is nagyon állunk meg csak tankolni, illetve a Stonehenge-nél, ha már ez az út keresztül megy rajta. Mint mindig most is rengeteg turista kíváncsi erre az ember alkotta monumentális kőgyűrűre, ami 5000 évre tekinthet vissza.

A következő tankolásnál eszünk is pár falatot. Nincs már messze az M3-as, majd a nagy körgyűrű, az M25-ös, így kicsit elidőzünk, visszanézünk pár fotót, és már a következő kisebb-nagyobb túrát tervezzük. Meg egy óra és otthon vagyunk.

Tartalmas, nagyon kellemes hétvége volt, és valószínűleg nem utoljára jártunk azon a vidéken.