A mai világban mikor Liszabontól Isztambulig IceTee az EisTee, French Fries a PommesFrites, Milka a csoki, Teschan az ABC, Helly Hansen a szuper és CmegA a komersz ruha és többségében egy kereszthez köthető legtőbb vallás, (kívéve az új Euro vallás amely hihetetlen buzgósággal és homogenitással terjed) az embernek kedve szottyan (a támad szót ilyen környezetbe nem használjuk) egy kissé nagyobb sokszínűség változatosság után nézni. Jól esik ilyenkor egy kis egzotikum, egy kis történelem, egy kis hagyomány, egy kis nemzeti önérzet, egy kis idealizmus, egy kis összetartás felőntve (néha kényszer) toleranciával és empátiával . Ha vevő vagy ezek az elavult, divatjamúlt dolgokra akkor mielőbb gurulj le Boszniába amíg az egységesítő gazdasági tzunámi nem morzsolja fel teljesen némán, halkan és a többség számára észrevétlenül ezt az üdítő kivétel kis szigetet.

A túráról magáról AGy kiforott pennával fog majd írni. Én főleg a benyomásaimat és az elégedettségem szeretném megosztani veletek.
Hát igen Bosznia Európa utolsó szigete ahol a nyúl nem keveredik a mókussal, a mókus a rókával, a pravoszláv ortodox a muszlimmal, a muszlim a római katolikussal, zsidóval stb,stb….

Ez egyetlen olyan ország itt a Balkánon,,melyen belül szervesen él egy másik, kifelé el nem ismert ország, Republike Srpske azaz a Szerb Köztársaság. Údonsült svájci motoros ismerőesinket annyira elbizonytalanította, hogy amint átkelték a határt Szerbiából a Szerb Köztársaságba érkeztek, hogy rögtön „megbízható nyugati” hiteles forrás után néztek (ezek lennénk mi).

Hát igen ez is egy formája a regionális autonomiának. Az egyoldalúan kikiáltott államforma, mely mögött ha kellő elszántság áll akkor akár időtálló is lehet, amennyiben az idő hitelesíti (ha más nem is). És hogy avatatlan szem is egyértelműen tudja mikor melyik részében jár Bosznia Hercegovinának és hogy ki az úr a háznál hát az összes állami felírat, helységnév és forgalmi tábla itt a szerb részen ciril betűvel van írva a latin abc helyett. Természetesen ez a betű és nyelv használati igényesség is a háború szüleménye.

Érdekes modon a szerbek az autonómiának ezt a formáját ismerik amikor magukról van szó, viszont Újvidék magasságában már erről nem is hallottak. Bár igazuk van, a dolgokat ki kell harcolni és áldozatokat kell hozni . Legalábbis itt a Balkánon ez így működik.

A nemzetközi jog maximum egy egy háborus tömeggyilkost ér utol errefelé, de azok közül is csak a lelkiismeretesebb sánta fajtáját, akik szándékosan megbotlanak amikor az eltántoríthatatlan igazságosztó hágai csiga üldözőbe veszi őket. Merthogy mint tudják itt a helyiek is a Srebrenicai NATO földi helytartók a tömegmészárlás idején éppen a zubbonyuk vasalásával voltak elfoglalva a helyszínen. De az istenadta nép errefelé gyorsan tanul és lassan felejt. Éppen ezért ezeket is túlél(te)i és számunkra megbotránkoztató módon szelektíven és szubjektíven kezeli a mi európai igazságunkat.

Sarajevó. Egy nagy bólé (jó értelemben!). Ide Bosznia Hercegovina minden nemzetéből jutott és mindenki megpecsételte identitásával. Mindemellett mindenki megmaradt annak aminek született. Olvasva az itteni eseményeket (és itt most nem Ferenc Ferdinánd tronörökös meggyilkolására gondolok) hanem a modern harcászat leghosszabb ostromára (1992 Április5- 1996 Febrúár 29) Manhattan jut eszembe. Ott is a nemzetiségek szivárványával találkozunk mindamellett hogy a bajban nemzetiségre tekintet nélkül összefognak (mint mesélték nekem Manhattanbéli ismerőseim a szeptember 11-i eseményeket) akárcsak itt Sarajevóban az ostrom alatt. A szűkség, éhség, félelem és mindennapos halál összekovácsolta a Sarajevói lakosokat zsármazástól függetlenül és egységben voltak az ostromló erők ellen. A sors ironiája, hogy amint a veszedelem szétszéledt mindenki hazavonult és kezdte fényezgetni a kis templomját, minaretjét de a városi könyvtár (a város egyik legimpozánsabb épülete egyébként) most 15 évvel a háború után kezd csak a figyelem középpontjába kerülni és remélhetőleg megújulni.

Az egykori könyvtár architekturáján felismerni a mór behatások nyomait is. Vajon az inkvizicíó elől ide menekült spanyol ajkú zsidóság keze nyoma lenne? Ki tudja már ilyen időtávból.

Sarajevo akárcsak Mostar megér egy egy külön misét is.

Bosznia a másik oldalról Európa autó temetője a legbravúrosabb autoszerelő műhelyekkel és sok háború által még romos házzal. Ezeknek a hadviselt házak melynek az udvarára a helyiek szerint nem ajánlatos belépni mert akik „formatervezték”, hogy alapos munkát végezzenek és ivadéka se maradjon a ház erdeti jogos bitorlójának még egy két taposó aknát is ott szoktak felejteni.

Aztán hogy hagyjak számotokra is felfedezni való élményeket, már csak egy a mostári hidnál kevésbbé ismert bár nem kisebb fontosságú és szépségű hídról írnék. Ez a visegrádi Drina híd (ez a boszniai Visegrád mert itt Kelet Európában minden országnak van egy Visegrádja – csak azért, hogy a svájci motorosainkat összezavarjuk). Visegrád Sarajevótól 110 kilométerre keletre fekszik a (ma már) Szerb határ közvetlen közelében a Drina folyón.

Erről a Drina Hídról Ivo Andric írt egy Nobel díjas regényt (Híd a Drinán) melyből megtudjuk, hogy ez számtalan lefejezés, eskűvő, öngyilkosság, katonai blokád, Osztrák- Magyar Monarchia végvára, szerelmesek találkozó helye, helyi előljáróság összejövetelének és még sok más eseménynek volt a helyszíne 1570 óta. A szépségét még az fokozza, hogy a tizenegy lyukú híd szimetriájában aszimetrikus és az egyik hídfőnél L alakban végződik (de ezt már csak azok láthatják akik adóznak a helyszín személyes meglátogatásával). Ami még egyediségét erősíti hogy a hídnak majdnem a közepe táján kialakítottak egy szociális terecskét kiülő kőpárkánnyal azok számára akik a hosszú napi munka után még szocializációs igénnyel bírtak és ugyanitt egy hatalmas dicsőség fallal ahova az aktuális elnyomó az aktuális játékszabályait kifüggeszthette Mehmed Pasát dicsőítő márvány táblára.

Merthogy Mehmed Pasa Sokolovicnak köszönhetjük a hídat. Mehmed Pasa Sokolovic építette ezt a hídat annak emlékére, hogy amikor a törökök véradó fejében elhurcolták janicsároknak a környékbeli falukból a gyerekeket (mint őt is), akkor a jajveszékelő anyák a Drináig tudták csak kisérni az elragadott gyerekeiket mert híd hiányában, a kompon a gyaur asszonyok már nem tudott átkelni.

Érdekesség: ez a szerb származású kisgyerek, akit elhurcoltak és „sikeresen” janicsárnak neveltek a törökök, késöbb Mehmed Pasa Sokolovic néven 15 éven át vezette az Oszmán Birodalmat amíg egy kéregető koldusnak öltözött jótét lélek leszúrta 1579-ben Isztambulban. Milyen unalmas is ez a történelem. Semmi új. Csak Mehmed Pasa helyett Ferenc Ferdinánd meg Sarajevó meg Genf meg Sziszi, meg első Karadordevics Sándor (Yugoslav király 1934!) meg Marseilles, meg sok más hasonló….  Bár igaz azért van új is. Ma már nehezen vezethetne egy országot egy idegen származású, még ha jól is vezetné.

Kívánom hogy ti is kóstoljátok meg ezt az egzotikus gyümölcsöt, Boszniát és a kellő tisztelettel forduljatok ehhez a meggyötört országhoz. Ha újabb érdekes dolgokat fedeztek fel arrafelé, osszátok meg velünk is.

Magyari Péter, 2007. szeptember.