A Cole étteremben február 15-én este volt a találkozónk, amire Imi a korzikai csapatot hívta össze. Tizenketten indulunk majd, mi április 26-án, csütörtökön, mások pénteken, hogy aztán szombaton reggel a livornói komppal együtt keljünk át Korzikára és ott töltsünk egy hetet. Az utazást Péter, Tamás és Törpi szervezik.

Vajon mi a varázsa ennek a szigetnek, ami miatt  az európai motorosok zarándokhelyévé vált?

Egy freytag & berndt térkép fekszik előttem. Korzika szabadidő térképe 1:150.000 – olvasom a címlapon – a sarokban “Top 10 tips” felirat egy nagy sárga pacában. Amikor kinyitom azonnal szembetűnik, hogy ez nem egy szokványos rajzolat. A sárga és piros csíkok vonalvezetése olyan, mintha egy nagyon remegő kezű öregember próbálta volna meghúzni őket lassan, óvatosan, ugyanakkor mégis képtelenül arra, hogy reszketését kordában tartsa. Éppen hurkot nem írnak le, de úgy vannak szerteszét elszórva, mintha a feladat az lett volna, hogy két pont közötti távolságot mindenütt egy háromszor olyan hosszú vonallal kell összekötni. És a kacskaringók sehol sem egyszínűek, a piros, sárga és letöbbször még a vékony fehér vonalaknak is zöld “árnyéka” van. Ezek mind látványutak!

A térképet kiterítem a padlón. A nyugati partszakasz egyenes, unalmas, viszont a sziget többi partvonala cikkcakkos, agyontagolt, sziklákat és zátonyokat sejtet, amelyeket a víz évezredeken keresztül ostromol, míg egy-egy darabkáját végül letöri, vagy lecsiszolja és elviszi kavicsnak, de a sziklafalakon mindez alig látszik. A sziget egy hegylánc, amely magasra kiemelkedik a Földközi tenger vizéből. Első látásra a Monte d’Oro 2389 méteres csúcsa tűnik a legmagasabbnak, amely ott van két kilométerre a Corte – Ajaccio közötti N193-mas út mellett, de aztán nem messze északra felfedezem a Monte Rotondot, amely 2622 méteres, és még feljebb északnak ott a Monte Cinto, amely már 2706 méteres. Pont oda esik, ahol a térkép össze van hajtva.

fotó: Ganczer József

A sziget fő látványosságait a térképen kis sárga csillagokba írt számok jelölik.

1. Ajaccio – a sziget fővárosa a nyugati parton. Itt született Napóleon.
2. Bastia – a kapocs a kontinenssel fent keleten. Ide jönnek a kompok Livornoból, Genevából, MArseilleből, Savonából, Toulonból.
3. Bonifacio – a déli csúcs közelében
4. Calvi – az északi part nagy kikötője. Ide hajóval kell érkezni, hogy lássuk a hegyeket a háttérben.
5. Cargése – a nyugati parton a Sagone-öböl (Golfe de Sagone) északi partján
6. Corte a hegyek között 800 méter magasan fekvő város félúton Bastia és Ajaccio között. Azt mondják rá, hogy ez Korzika szive.
7. Filitosa – UNESCO védelem alatt álló 4000 éves megalitikus emlékek, menhirek, kőszobrok. Ez Propriano felett a N196, D757 és a parti D157-es utak által közbezárt területen van. Közel lesz a szállásunkhoz.
8. l’Íle Rousse – a “Vörös-sziget” – az északi part legnagyobb települése.
9. A Monte Cinto 2706 méteres csúcsa az északi partszakasz közelében. Az N197-esről induló D47, D147 utak vezetnek oda.
10. Golfe de Porto a nyugati parton Ajaccion fölött a második nagyobb öböl. Itt van Porto, a négyszögletes genovai bástya romjaival, amely állítólag vonzza a festőket és a fotóművészeket.

Ez volt a térkép. Kezdetnek nem rossz. Nézzük a tényeket.

• 183 x 83 kilométeres kiterjedés
• 8680 km2 terület (akkora, mint a Kisalföld)
• Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger nyugati medencéjének harmadik legnagyobb szigete
• a francia partoktól 170 km-re, az olasz partoktól 80 km-re fekszik.
• 1796-tól Franciaországhoz tartozik, hivatalos nyelve a francia, de a különös korzikai keverék-nyelven kívül olaszul is beszélnek.
• 260 000 lakos
• 1047 km-nyi partvonal
• kb. 70 kétezer méternél magasabb hegycsúcs

Toma szerint, ha egyszer oda megyek, akkor másodszor is vissza akarok majd menni. Neki az N193-mas felejthetetlen élmény marad, mert olyan változatos, hogy hiába motorozott rajta végig többször, sohasem unta meg.

Tamás és Törpi autóval már egyszer bejárták a szigetet. Szerintük egy bázis is elegendő ahhoz, hogy a terület nagy részét onnan kiindulva bejárjuk, bár az is igaz, hogy időben többet kell számolni az utazásra, mint kevésbé kanyargós utak esetében. Törpi szerint azt is be kell kalkulálni, hogy az ember mindig meg akar állni fényképezni, ami majd szintén időbe kerül.

Péter szerint április végén és május elején a kompon szinte csak motorosok lesznek. A szigetet ilyenkor a motorosok mellett a kerékpárosok szállják meg. Vigyázni kell velük, mert a lejtőn lefelé ugyanolyan gyorsak, mint a motorosok és nehéz megelőzni őket. A három számjeggyel jelölt utak normál szélességű országutak, a kisebbek keskenyebbek, de az aszfalt minősége azokon is nagyon jó.

Mindannyian egybehangzóan állítják, hogy Korzika “ujja”, a Cap Corse nagyon szép partszakasz és muszály körbejárni.

Agárdi György, 2007. február 15.