Tibor 10-kor felkelt és visszahívott. Fixáltuk a 12-t és elkezdtem összeszedni magam egy kis off-aszfalt dagonyázáshoz. Először is egy motor kellett. A BMW akkuja ilyenkor télen rendre elereszti magát, hiába a csepegtetős töltőcsoda. Nem lepett meg, hogy nem indul. Ilyen esetekre most már tartok magamnál egy bikakábelt a hátsó dobozban, ami most is jól jött. Az autóról rögtön elindult a boxer és pöfögve, zörögve elkezdte összeszedni magát. Most már csak attól kellett tartanom, hogy a benzin kifogy, amíg magamra kapok néhány cuccot.

Aznap egy enyhe téli vasárnap volt, még a nap is sütött, de én semmit nem bíztam a véletlenre, mindent magamra vettem, főleg azért, mert nem volt kétségem afelől, hogy főképp esni-kelni fogok Tibor társaságában. Bedobáltam néhány csokit és a fényképezőgépet a hátam mögé a zipzáras kistáskába, lenulláztam a GPS-t, aztán hajrá – rohantam a kúthoz, majd át az M0-áűs hídon Halásztelekre az Opel szerviz elé.

Tibor pontos volt. Valahonnan a híd alól érkezett az Africa Twinnel Érdről – lehet, hogy ismer egy gázlót a Dunán. Szigorúan végignézte a motoromat és leeresztette velem a guminyomást elől is, meg hátul is, mert így szerinte nagyobb esélyem van arra, hogy a Metzeler Karoo megkapaszkodik a sáros terepen. Szerinte ennél durvább bütykökre lenne szükségem, olyasmire, mint ami neki van.

Tibor is állított egy kicsit a keréknyomáson.

A keréknyomás ellenőrzése. A guminak már enyhe nyomásra reagálnia kell.

Ez az út a gáton nagyon könnyű terepnek tűnik.

Nagy mellénnyel indultam el a Duna melletti töltésen dél felé. A füves út könnyen leküzdhető akadálynak tűnt, de rögtön kiderült, hogy milyen különbség van a gumijaink között. Az alattomos agyag a fű alatt könnyen megvezette a kerekemet. A legnagyobb gondnak az oldalra lejtő talajon a megkapaszkodás. Amíg Tibor könnyedén motorozgatott az Africával a töltés oldalán is, addig nekem az is gondot okozott, hogy ne hagyjam el a nyomvájút, mert rögtön elindultunk oldalra.

Egy rövid kitérővel meglátogattuk a Lakihegyi adótornyot. A torony ma a Solti rádióadó tartaléka, fő üzemben az áramszolgáltatók éjszakai-nappali ellátás közti váltás jelét sugározza.

Kicsit pihentünk a Lakihegyi adótorony alatt.

  
A Lakihegyi adótorony ma is Magyarország legmagasabb építménye. Nem szívesen másznék fel a tetejére befesteni.

Az Africába vissza kellet nyomni egy kis levegőt, mert a nyomás leszabályozás soknak bizonyult. 

A torony talpcsuklója. A vasszerkezetet két 9 cm vastag porcelán csonkakúp és az ezekre ágyazott acél félgömbök tartják.

A középen futó egyetlen vezetékben megy a jel, a többiek körülötte az árnyákolást szolgálják.

Nos ez a rész eredetileg nem volt a tervezett programban, de tény, hogy a gravitáció megtréfált egy kicsit, amikor felugrattam a töltésen átvezető útra egy nyomvályúban.

Ez a felugratás a töltésoldalon nem sikerült tökéletesen.

Szerencsére annál komolyabb kár nem keletkezett, csak a kézvédőm rögzítése tört el, de Tibornál volt rögzítő bilincs, amelyről most már tudom, hogy rendes endurós kellék.

A kézvédőm eltörött, de az igazi endurósnál mindig van műanyag bilincs.

A helyszínelés során megállapítottuk, hogy a nyomvályú szélén megcsúszott a kerekem és elszaladt alólam balra, miközben én erre nem számítva egyenes vonalú egyenletes mozgással folytattam utamat a pofára esésig az egyébként csontszáraz földúton.

Helyszinelünk egyet, hogy kielemezzük az esés okát. Ez a vályat megvezette az első kereket.

Halásztelek határában a Duna mellett a Tököli reptér kifutó pályájának a vonalában található egy homokos, sáros motokrossz pálya. Itt került sor a kiképzés második részére.

A Halásztelki krosszpálya a Tököli repülőtér felszállópályájának a vonalában épült.

Ez a kis színes épület valamikor a Wehrmacht által épített Tököli repülőtérhez tartozott, de ma már csak a motorkrossz pályát színesíti.

Tibor az Africa Twinnel ott rohangált körbe-körbe és az égig felcsapta a sarat. Ezt nekem még gyakorolni kell.

Szerintem a krosszpálya nem feltétlenül enduróknak való. Vagy csak a gumival van baj? Vagy csak velem?

A krosszpálya és a töltés között a nagy különbség az volt, hogy itt legalább puhára esik az ember. Tibor nem kis lelkesedéssel fényképezte, hogy mekkora lúzer vagyok, különösen amikor a ruhámnak már nem látszott az eredeti színe. A BMW mellett szól, hogy jól bírta a dagonyázást. Egyszer-egyszer találtam ugyan a sárban egy kis műanyag alkatrészt, de most se benzin, se olaj nem folyt belőle, mint tavaly Romániában.

A gravitáció hihetelen dolgokra képes. 

Tibor mellett játékmotornak tűnik a BMW. Már a színe is alakul.

Az igazi motor karburátoros és lánc hajtású.

Egy idő után már csak a pályán kívül gyakorolgattam, mert a pályát át kellett engednem a profiknak, akik ott ugrabugráltak a homokos dombokon.

Mocsi lett a blokk egy kicsit. Menjünk el lemosni!

A krosszpályán besározott motor lemosásához a legjobb hely az ártéri dühöngő, amely egy kicsit délre esik a krosszpályától. Egy darabig a töltésen kell menni, ami most már jobban ment egész addig, amíg egy meredek lejtőn le nem kellett bukni a mélybe az erdő felé. Mire leértem már a kabátom is átizzadt. Miközben becsörtettem az ártéri fák közé megbizonyosodtam róla, hogy az első fék semmit sem ér, de ez semit nem számított az örömhöz képest, hogy túléltem a meredek töltést. még néhány agyagos pocsolyát kellett átvészelni és már kintz is voltunk a duna kavicsos lapos partján.

Bármennyire is gáznak tűnik, a sóder sokkal nagyobb élvezet, mint az agyag, meg a homok.

A sóder lényegesen barátságosabb volt, mint az agyag. Végre felbátorodtam egy kicsit, mert nem láttam semmit abból, hogy mi van előttem a víz alatt. Ha esem sem ütöm meg magam nagyon, legfeljebb fázni fogok egy kicsit.

Csak arra kell vigyázni, hogy nagyobb kővel ne találkozzon az ember a víz alatt.

Igazán azonban csak akkor bátorodtam fel, amikor Tibor átültetett az Africára, hogy érezzem a különbséget. Ekkor kezdtem csak igazán élvezni az endurózást.

Kölcsön kaptam az Africát egy körre. Elképesztő, hogy mennyivel nagyobb élvezet volt ezzel az öreg vassal dagonyázni, mint a BMW-vel.

Tibor szerint a két motor között a különbséget elsősorban a gumi miatt éreztem, de a 21 collos keskeny első kerék itt sokat számít, ami viszont az országúton hátrány. És mi van a súlyával? Az Africa 207 kilo benzin nélkül, a benzin még 27 kilo, ez itt egy alumínium öntvény, az meg egy masszív vas – mutatta Tibor a dobozok konzolát – a kitámasztó is megvan pár kilo. Érdekes, hogy az Africa súlya nagyjából ugyanannyi, mint a BMW-é, mágis sokkal könnyebbnek és könnyebben irányíthatónak éreztem, holott még olyan magas is volt, hogy alig ért le a lábam. Talán a súlyelosztás számít? Az Africa légszűrője fenn van, a benzintank meg lejjebb, ez is segít lefelé tolni a súlypontját.

Jó kis motor. Ügyes voltál. Mi lehet a nagy különbség oka?

A kitámasztók között is jelentős különbség van, mert amíg ott morfondíroztam, az oldaltámaszom belefúrta magát a sóderbe és a GS megint eldőlt, mint aki elfáradt már az álldogálásban és csak arra vágyik, hogy elfeküdjön egy kicsit..

Az ártéri erdőben a fák törzse azt mutatta, hogy a vízszint sokkal magasabban szokott állni. Ahol most haladtunk az egy mocsaras, dimbes-dombos terület volt időnként meredek bukkanókkal, időnként kisebb tavakkal. Tibor egyszer-egyszer megállt, hogy filmet készítsen a szerencsétlenkedésemről, de olyankor sosem estem el, így aztán ezeket letörölte.

Na mi lesz? Jössz, vagy nem jössz?

Az ártér egy részét az endurósok Jedi képzőnek hívják. Tibor fordult egyet a tengelye körül, hogy majd megmutatja hogy kell bejárni, aztán eltűnt a sárban, csak a motor hangját hallottam, egész addig, amíg elő nem bukkant valahogy a falevelek alól.

Útban a Jedi képző felé – ez még nem az. 🙂

A folyó által feláztatott avarral borított területről kiérve még egy megasáros útszakasszal kellett megküzdenem. Kutyáikat sétáltató hölgyek csodálkoztak rajta, hogy miért fekszem le időnként a sárba. Mikor elmentek mellettem mindig megkérdezték, hogy jól vagyok-e.

A moci ma nagyon rakoncátlan volt. Folyton különleges szögbekből akarta megnézni a tájat, időnként közelről megszaglászta az út széli növényeket.

Miután az ártéri erdei kaparást túléltem még egy hosszú agyagos pálya következett sok párhuzamos nyomvályúval, de ezt már símán vettem. A komphoz érve számba vettem a károkat, de azt leszámítva, hogy a ruhám, táskám, fényképezőgépem belül is sárosak lettek mást nem találtam. Azon csodálkoztam, hogy mi izzasztott és fárasztott el annyira. Valószínűleg a birkózás az életben maradásért.

Tibor szerint “amíg látszik az eredeti színe, addig nem beszélhetünk enduróról.”

Még ez a ló is azon csodálkozik, hogy mit keresek itt.

Százhalombatta felé a kompon – 500 Ft. volt az átkelés.

A behajtható tükör, amit 3 ezer forintért lehet kapni.

Kreatív kegyhely.

Százhalombatta felől a Csepel-sziget partja. Ott dühöngtünk egy pár órával ezelőtt.

Kilátás Százhalombatta felől Érd felé

Érd ófalu, középen hátul a Thermal hotel

Aki bázikus vízre vágyik, annak ide kell jönnie az érdi thermál forráshoz.

Sötétedésre hazaértünk. Jól esett egy kis torna.

Egy héttel később álltam neki a motormosásnak. A ragadós agyagot egy órán keresztül igyekeztem leszedni a GS-ről, aztán még ugyanennyi volt az udvar feltakarítása. A szerszámokat is egyenként kellett elmosogatni. Az akkut most már úgy töltöm, hogy mindkét sarut leszereltem. Remélem így feléleszthetem egy kicsit.  Ha indulni kell, csak két csavart és az ülést kell visszarakni. A GS orra a garázskapura néz és igaz, hogy már megint ott vannak mellette a leanderek, de a cserepek nem fognak az utamba állni, he megint ki akarunk jönni.

Az alábbi képen látható délutáni dühöngésünk útvonala, amit GPS-sel track-eltem (kisebb megszakításokkal). A térképen a narancssárga vonalak az M6-ost, illetve az M0-ás hidat jelölik. A Csepel szigeten a töltés tetején néhol motorral megkerülhető sorompók vannak, de a töltés mellett is vezet földút, amelyek könnyű terepnek számítanak, bár az agyagos talajjal érdemes vigyázni. A halásztelki motokrossz pálya biztonságos területnek számít, különösen ha nincs tele sebesen rohangáló és közben nagyokat ugrató könnyű motorosokkal. Az ártéri dühöngő a kedvencem volt aznap, viszonylag stabil sóderágy, lapos vízpart, lehet szántani a vizet. A Tibor által Jedi képzőnek nevezett sáros ártéri erdő igen durva terep, még nem nekem való.

A Duna másik partján, a százhalombattai oldalon a “Szép kilátás” névvel jelölt pontot érdemes felkeresni. Erről a magaslatról nem csak a kilátás szép, de nagyon meredek földutak is vezetnek lefelé Érd irányába, amiket bátrabbaknak érdemes kipróbálni. Én ezt már nem vállaltam be.

A térképen bekjelöltem még a “Török kori minaret” pontot, amely a pécsi és az egri után a hazánkban található harmadik és legkisebb épségben megmaradt minaret. A közellében van egy gyógyforrás, amely mindenkinek ajánlott, aki lúgosítani akar.

 Agárdi György, 2007. december 6.